A vírusok genetikája
A vírusok genetikája
1. Mutáció.
Már egyetlen nukleotid felcserélödése a vírusgén által hordozott információ megváltozását okozhatja. Ennek gyakoridága mutagénekkel és besugárzással fokozható. Gyakorlati jelentösége olyan érzékeny mutánsok létrehozásában van, melyek csökkent virulenciájuk miatt alkalmassá válnak vírusvakcinák nyerése szempontjából.
A mutáció következménye lehet a felületi fehérjék megváltozása. Mivel ezek célpontjai az immunrendszernek, ezért a mutáció a vírus számára gyakran elönyös. Az influenzavírus hemagglutininjének változását okozó mutáció csökkenti a vírus reaktivitását a jelenlévö neutralizáló ellenanyagokkal, ami a vírus gyors terjedését eredményezi a populációban.
A HIV különösen hajlamos mutációra, a gp120 immunodomináns régiójának megváltozása hatásosan védi meg a vírust az immunrendszertöl.
2. Rekombináció.
Ebben az esetben vírusok nukleinsav-szegmentumai egymás között kicserélödnek. A kialakuló hibrid vírus felszínén új fehérjék jelenhetnek meg. A folyamat leginkább a kétszálú DNS-vírusokra jellemzö.
Két normális genom rekombinációja esetén a hibrid is normális lesz, de két mutáns esetén új tulajdonságokat hordozó, vad hibrid is kialakulhat.
A nem szegmentált RNS vírusok nem rekombinálódnak. A szegmentált RNS-t tartalmazó influenzavírus esetében a hibrid az egyedi nukleinsav fragmentumok kicserélödésével jön létre. Ez megtörténhet in vitro és in vivo is, amikor egyszerre két, különbözö influenzavírus törzs fertözi meg a sejtet.
A szegmensek kicserélödése az oka az influenza esetében tapasztalható antigén shiftnek, ami új törzsek kialakulását és járványos elterjedését jelenti.
3. Komplementáció.
Ez teszi lehetövé a defektív vírusok replikációját és horizontális szaporodását. Defektív interferáló részecskék azok a vírusok, melyek csak egy másik (helper) vírus jelenlétében képesek replikálódni, mivel ez utóbbi biztosítja a szükséges enzimeket.
Ha egy sejtet egyszerre két defektív vírus fertöz meg, akkor ezek egymás segítségére lehetnek abban, hogy helper nélkül is replikálódjanak, kiegészítve egymás hiányosságát, azonban a keletkezö új virion defektív marad.
Más esetben, ha a defektív vírus szerkezete nagyon hasonló az egyidejüleg jelenlévö nem defektív víruséval, akkor a defektív genom bekerülhet abba az új virionba, amely a nem defektív vírus utódja. Ez teremti meg annak lehetöségét, hogy a defetív tumorvírusok fennmaradjanak és terjedjenek a természetben.
4. Fenotípusos keveredés és pszeudotíus.
A komplementáció speciális formái. Elöbbi esetben hibrid kapszid alakul ki. A pszeudotípus (fenotípus maszkírozás) kialakulása esetén a két genom kapszidot cserél. Ha egy ilyen pszeudotípusú vírus fertözi meg a sejtet, akkor az új virion természetese mind kapszidjában, mind genomjában arra a vírusra fog hasonlítani, amelyiktöl a pszeudotípusos hibrid genomja származik, hiszen a replikációhoz szükséges összes információt ez hordozza.
5. Genotípusos keveredés.
Két-két vírus között alakulhat ki akkor, ha egy adott vírus kapszidjába véletlenszerüen épül be a két különbözö komplett vírusgenom.
Az is elöfordulhat, hogy az elsö vírussal történö fertözés teszi lehetövé a második vírus számára a replikációt azáltal, hogy elösegíti a második vírus mRNS-ének transzlációját. Sok esetben a virulencia éppen egy defektív részecske függvénye, mely az együttes fertözés során a helper funkciót látja el.
Találat: 4668