A toxikománia kiváltó okai és motiváló tényezői

A fiatalkori narkománia az 1950-es években nagy félelmet keltett azokban a nyugati országokban is, ahol a kábítószer-élvezetnek már több évtizedes hagyományai voltak. Szin 818d33i te megrémültek attól, hogy a tizenéves fiatalok is az ópium, vagy a heroin rabjai lesznek, és nő a 20 éves kor alatti kábítószer miatti halálozások száma.

- A személyiség

A kábulat mesterségesen létrehozott és mesterségesen meghosszabbított nappali álmodozás, melyben csökken a "külső" és a "belső" közötti differencia, csaknem eltűnik a realitás elsődlegességének funkciója. Így átmenetileg észben megoldódnak a konfliktusok.

A drog-függők kísérletet tesznek arra, hogy maguknak és másoknak is elhihetővé tegyék, hogy ők járnak a helyes úton, ők élik az "igazi" élete, míg a többiek maradiak, túl teljesítmény-orientáltak. A szabadságra hivatkoznak. ami azonban végül a szenvedély rabságába torkollik. A serdülő a biztosítottság, a nyugalom vágya és álma elérésére törekszik. Minél inkább kevésbé biztosítottak a körülményei családjában, annál kevésbé képes arra, hogy problémáit felnőttekkel beszélje meg, annál inkább keresi a hasonló sorsú fiatalok szolidaritását.

A drog-probléma csak TÜNET. Ugyanakkor rendkívül divatos magatartás és éppen a pubertás időszakától terjed rohamosan. A jóléti társadalom anyagi javai, a fokozódó jólét nem elégíti ki a fiatalokat.

Hasonló komoly probléma a személyes kapcsolatok gyengülése: "A legrosszabb amivel embertársainkat meg tudjuk bántani nem a gyűlölet, hanem a közönyösség." (Bernard Shaw)

A drogfüggőség sajátos okokra és kiváltó motívumokra támaszkodik: a háttérben konfliktusok, feszültség, szorongás, lehangoltság, megterhelő külső szituációk állnak. Ezenkívül fontos szerepe van annak, hogy a gyerekek és a tizenévesek nem kapnak megfelelő válaszokat a kérdéseikre a szülőktől és a pedagógusoktól, akik maguk is bizonytalanok sok lényeges kérdés tekintetében. Sok szülő nem képes gyermekét a fejlődés időszakában megfelelő, biztos, szolid alapfokon állva nevelni - sok gyermek pénzzel, szabadidővel, indokolatlan szabadsággal rendelkezve hajlamossá válik kipróbálni a drogot. Jellemző rájuk, hogy gyakran szenvednek kisebbségi érzésekben, túlzott nagyravágyással, magas célkitűzéssel. A célkitűzés, a teljesítőképesség, az akarás és a realitás közötti eltérés gyakran okoz emocionális feszültséget. Vannak olyan, a személyiséghez tartozó tényezők, melyek csak bizonyos külső körülmények jelenlétében érvényesülnek - azonban alapvető marad az anyag szerepe, hisz e nélkül nem is alakulhat ki a függőség. Ugyanakkor a személyiség jelentőségét emeli ki, hogy a drog-függőség emberi probléma: az ember függőségéről van szó. A toxikománia gyökerei a személyiség károsnak nevezhető adottságaiból erednek, kellemetlen, kínzó realitásból akar kilépni, önbizalom-hiányos, kezdetben csak bizonyos alkalmakra, szituációkra felkészüléskor használ valamilyen anyagot. Általában kialakul egy ördögi kör, mikor egy szem kellemetlen tüneteit egy másik anyaggal közömbösíti. Sok esetben a "tudattágítás", az átmeneti jó hangulat, a talajnélküli emelkedettség állapota a cél, méghozzá "azonnal": csak a jelen számít, a mában kell boldognak lenni minél hamarabb. Fontossá vált a tempó, az időtényező és ez elősegítette a könnyű és kemény drogok rohamos elterjedését az elmúlt években.

Összességében: A függőség a személyiség, a drog és a társadalmi környezet együttes hatásának eredménye.

A drogfogyasztás családi, társadalmi okaival jelen dolgozatban nem kívánok foglalkozni, annál is inkább, mert széleskörű és alapos irodalma van.

Szükségesnek tartom viszont a drogfogyasztás törvényi szabályozásának vizsgálatát, amiben személyes tapasztalataim segítenek.