A medence

A medence

A medence tartja a testet, és ez az egész test alapja. Az indiaiak szerint három csakrának, tehát nagyobb energiatörvénynek ad otthont, mint a fej. A Kundalini kígyó összetekerve nyugszik az alján, és arra vár, hogy felébresszék és felszálljon a koponyáig. Eltekintve energiánk titkától, ez ad rejteket a szaporodási szerveknek és a kiválasztás szerveinek: a hólyagnak, illetve a végbélnek. Mint a gerincoszlop alapja, nemcsak az egész felsőtest terhét viseli, hanem össze is kapcsolja egymással mozgásszerveinket. A medencéből jönnek az igazán erős mozdulatok, ahogyan azt a Tai Csi közben átélheti az ember. Ez haladásunk alapja, a földdel való rezonancia talaja. A medence valójában hangszer is, és megmutatja, milyen viszonyban rezgünk bázisunkkal.

A medence tartása elárulja, "hogyan is állnak és mennek a dolgok". Két szélsőséges 545e47f pozíció kristályosodik ki: a nyitott medence, amely annyira előreirányul, hogy tartalma kényelmesen kifolyhatna. Ez a tartás a gerincoszlopot erős meghajlásra kényszeríti, és a feneket egyértelműen kinyomja. Mint tipikusan női tartás, félreismerhetetlenül érzéki és érzelmi hangsúlyú kisugárzása miatt izgatónak számít. A szexuális vonatkozás kidomborodik, a járás a kacsáéra emlékeztet. A test alsó, női pólusának hangsúlyozásával az ilyen ember a jó kiképzésű medence mellett gyakran stabil lábakra is támaszkodhat. A hangsúlyozott fenék kiegyenlítéséül a has kissé előbbre kerül, és érzelmi tartalmainak sokaságával gyakran még meg is nagyobbodik. Olyan emberről van tehát szó, aki ezekről az alsóbb szintekről indul ki magából. A felsőtest és a mell tájéka ezzel szemben egy kicsit a háttérbe szorul; azt jelzi, hogy az önmeghatározás a talajon való állással és az érzékiséggel szemben háttérbe húzódik. Ez a nőies tartás jellemző a legtöbb feketére, és kifejeződik táncuk módjában is.

Alig akad olyan fehér ember, aki csípőjét a blues ritmusára olyan természetesen rezegtesse, mint ők. Az ember a fekete rhytm and bluesból kifejlődött rockzene egészét olyan kísérletnek tekinthetné, amellyel az elhanyagolt medencétől kérünk ; bocsánatot. Elvis, the pelvis (latinul = medence) ennek a provokatív irányzatnak volt a tipikus képviselője. Az elhanyagolt, , illetve élettelen csípőjű emberek a mozgásnak és a táncnak ezt a fajtáját provokációnak érzik.

A másik szélsőség az, amikor a tipikus férfi kínosan ügyel ' arra, hogy egy csepp érzelem vagy esetleg érzékiség se folyhasson ki a medence kelyhéből, olyan magasan zárva tartja. A  visszatartásnak ezt a tipikus képét támasztja alá az összeszorított fenék is. Az ellentétes tartásban a fenék ellazul, és hátrafe- Í lé is nyitottságot jelez. A magasra emelt medence a revolver-  hős ismertetőjegye. Mellkasa erőteljesen fejlett, míg zártan keskeny, inkább fejletlen csípőjét előretolja. Hátrafelé a fenék megfeszülő izmai adnak biztonságot. Sem érzelmeket, sem  más ellágyulást nem enged meg magának, csak a feszült figyelem és az önmeghatározás acélos igénye uralja. )ellegzetes, a katonák által felvett tartás ez, a porosz katona emellett még a bokáját is összevágja. A szexuális energia ebben a tartásban i szinte elsikkad. Ha előjön, akkor nem éppen érzékien történik, hanem támadásszerűen és gyakran meglepően korán. A teljesítőképesség elsődlegessége, amely ezzel a habitussal jár, a felső, férfias pólusra vonatkozik. Az érzelmek szűkössé válnak és a háttérbe szorulnak, az érzékiség nem játszik jelentős szerepet. Az ilyen összehúzott tartásért gyakran aranyeres* panaszokkal és szexuális zavarokkal kell megfizetni. Szabályszerűek a feszültségek a hasban, a medencében és a hát alsó részében. Még az előnyt élvező fej is gyakran fájdalmas figyelmeztetésekkel reagál a túlterhelésre.

Mindkét szélsőséges tartás maga után vonja a neki megfelelő nehézségeket, míg a megoldás középen van, egy olyan tartásban, amely hátra és előre egyaránt rendelkezik bizonyos nyitottsággal. A "kacsatartás" hátrafelé nyitott, és ezzel a nemi ' érintkezés eredeti, állati testhelyzetét hangsúlyozza. Ennyiben i ösztönös állati vonásaink kerülnek a felszínre általa. Előrefelé viszont ez a tartás zárt, az élet nem konfrontálódik, hanem a hátsó frontot kínálják neki. A "hőstartás" képviselői pedig elvágják magukat állati eredetük hátul levő és időben is túlhaladott területétől, és minden a konfroncióra összpontosul. A

hímtag a kacsatartásnál rejtve maradna és lefelé irányulna. A hőstartás ezzel szemben büszkén felfelé irányítja, előretolja és fegyverjellegét hangsúlyozza. Persze ismeretes, hogy a parádék keveset árulnak el a valós küzdőerőről...

1. Herpes genital is

Itt az AIDS* ellenére megközelítőleg a leggyakoribb nemi betegségről van szó. A herpes simplex vírus már felbukkant az övvonalon felül mint ún.1. típus, amely az ajkakat és az arcot keresi fel és csúfítja el. A 2. típus a nemi szervek tájékára specializálódott, és külsőleg egyáltalán nem, belsőleg pedig csak kissé különbözik fenti cinkostársától. Hasonlóan csekélyek azok a különbségek is, amelyek a fertőzés kialakulását és külső megjelenését illetik. Csupán a vírusok viselkedésében mutatkoznak különbségek. A felső világi változatánál lényegesen agresszívabb és támadóbb 2. típus mégis kevésbé terjedt el a lenti világban, mivel csak nemi érintkezés útján fertőz. Míg ikertestvére gyakorlatilag a modern emberiség egészébe beköltözött, a 2. típus csak a lakosság 15 százalékának körében volt képes otthonossá válni. Bár az Afrika déli részén élő fekete lakosság állítólag már megközelítően 70 százalékban fertőzött. E számok azt mutatják, hogy végső soron a herpes genitalis a modern nemi betegség. Az orvostudomány is a venereás megbetegedések közé sorolja. A vénuszi örömök birodalmának árnyoldalaként messze túlszárnyalta már a szifiliszt és a gonorrhoeát. Ha csak arra a hisztériára gondolunk, amit az Egyesült Államokban máris kiváltott, akkor nálunk minden bizonnyal még csak most fog eljönni az ideje. Nevének (görögül herpetosz = lappangó rossz) úgy szerez érvényt, hogy - mint a családjához tartozó más vírusok is - türelmesen várakozik titkos leshelyén az esélyre, hogy aztán fájdalmasan és könyörtelenül lecsapjon a hátországból. A gerincvelő hátsó dúcaiba ássa be magát, és addig szunnyad ott, amíg a megfelelő helyzet fel nem ébreszti. Leginkább talán a zsákmányra leső tengeralattjáróhoz lehetne hasonlítani.

Bár szemmel láthatóan agresszívabb, mint a test felső részében élő változat, fertőzéskor a lenti típus is rá van utalva a lelki mintára. )ellemző, hogy a betegséget félrelépés váltja ki. Ilyenkor a vírust át lehet adni, de nem törvényszerű, hogy

bekövetkezik a fertőzés. Cyakran elegendő a szégyen és a bűntudat, hogy elősegítse a kórisme kialakulását. A félrelépés ténye olyan problémákat okozhat, hogy a következmények magából a félrelépőből erednek. Ilyenkor a fertőzés önbíráskodás azért a mellékvágányért, amihez az embert nem fűzi igazi kapcsolat, és azt a helyet jelzi félreérthetetlenül, de főként  érezhetően, ahol a félrelépés lezajlott. Az érintettek gyakorta Í hajlamosak arra, hogy a felelősséget az alkalmi partnerre hárítsák, még akkor is, ha az bizonyíthatóan nem vírushordozó. Másképpen be kellene ismerniük, hogy saját magukban van a "gyalázat" forrása, és ők maguk veszélyeztették az alkalmi  partnert s egyúttal az állandót is.

Mint minden más nemi betegséget, a herpes genitalist is  erkölcsi előítéletek terhelik. A venereás kórisméket általában úgy tekintik, mint amelyek különösen bemocskolják és megszégyenítik az embert. Sehol máshol nem ilyen nagymértékű a homály, és az orvostudományban sehol nem vetítik ki ilyen bátran a felelősséget, mint itt. Viccek tömege is szól erről: azt ! mondja a derék családapa a háziorvosnak, miután az megálla-  pította a herpes genitalis diagnózisát: "Biztosan a vécén kap-  tam el", a tapasztalt háziorvos pedig így felel: "Milyen kínos." 

Az a lehetőség, hogy a WC ülőkéjéről szerezzünk vírusokat, tisztán csak elméleti, és mindeddig nem bizonyított. Lehetséges viszont, hogy érzékeny emberekben egy vécéülőke olyan irtózást és ennek megfelelő utálkozó asszociációkat váltson ki,  hogy ez aktiválja az undor belső képét és a már meglevő I vírusokat. A legsterilebb vécé is kiváltt>atja így a herpeszt. Manapság abból kell kiindulni, hogy a vírus átadása még jobb társadalmi helyzetben levő polgártársaink esetében is nemi érintkezéssel történik, azonban sok megbetegedés vezethető vissza régóta meglevő vírusok újabb támadására. Ebből a szempontból a pimasz félrelépők öntudatuk miatt előnyt élveznek szégyenlős, bűntudatos társaikkal szemben. Betegség esetén a vírusok nem csupán a dúcsejtekben és az idegpályá-  kon tartózkodnak, hanem a nemi szervek nyálkahártyájának felületén is. !

A fertőzés, amely megjelenésében nem különbözik lényegesen az övvonalon felüli herpesztől, elsősorban a genitális nyálkahártyákat: az ajkaknak megfelelő szeméremajkakat és a férfi nemi szerv makkján levő kisajkakat és az előbőrt érinti. Emellett a hüvely és a külső nemi szervek területének teljes nyálka336

hártyája begyulladhat és megdagadhat. A lágyék nyirokcsomói, mint a nemi tájék őrhelyei, duzzadtak és nyomásra érzékenyek. A hólyagok időnként kiterjednek a pénisz külső részére, a combra, a gát területére és az anális régióra is (végbél területére). Az úgynevezett herpes analis általában a megfelelő szexuális tevékenységből ered. Cyakorlatilag mindig olyan intim felületekről van szó, amelyekhez jelentős szégyenérzet fűződik. Az a tény, hogy a herpes genitalis halmozottan fordul elő olyan személyek körében, akik korán lépnek szexuális kapcsolatba, és partnerüket gyakran cserélik, magától értetődő egy nemi betegség esetében, ám fokozza az előítéleteket. A terhes nőket is átlagon felüli mértékben sújtja a betegség.

A herpeszhólyagokkal önmagát jelöli vagy jelölteti meg az ember, egy többnyire viszonylag idegen partner által. Ahogy az ajakherpesz megakadályozza a csókot, az altest herpesze megakadályoz minden további nemi érintkezést. Az érintettek "tisztátalan élvezetükért" kedvetlenséggel és fájdalommal büntetik meg magukat. A tisztátalansághoz kapcsolódó asszociációk hozzák létre a hólyagokat, különösen azért, mert folyadékuk baktériumtenyészetektől hemzseg. Kézenfekvő a kapcsolat olyasvalakivel, aki a zavarosban halászik és nem tiszták a szándékai.

A hólyagok végül felfakadnak, és visszataszító folyadék önti el az intim területeket. Egyértelmű az összefüggés a kéj tulajdonképpen ideillő nedveivel. Ha a váladék gennyesre sűrűsödik, akkor még közvetlenebb lesz a spermával való képi kapcsolat. Hiszen az is veszélyes, és megfertőzheti a nőket az idegen partner gyermekével - ezért aztán ilyen helyzetekben gondosan kiiktatják. A fertőzés következő fázisában a hólyagok összefolyásával nagy felületű sebes területek keletkezhetnek, amelyek megfelelnek annak a "veszélyes nyíltságnak", amit megengedett magának az ember. A gyógyulási stádiumban a sebhelyek arra a szexualitással kapcsolatos sérült belső beállítottságra vetnek fényt, amellyel együtt éI az ember.

A tisztátalan - mert társadalmilag ellenőrizetlen - szexualitás általi tisztátalanná válás még látszólag felvilágosult korszakokban is tabutéma. Rásütötték a szégyen bélyegét. Attól függően, hogy milyen erős az önbíráskodás fenyegetése, elég lehet egy tisztátalannak ítélt gondolat is ahhoz, hogy beindítsa az önbüntetés vírusos folyamatát. Ilyen szempontból a herpeszvírusok a "felettes én" bosszúálló csapatai. A büntetés kiszabásához elég

lehet pusztán az a gondolat is, hogy az ember elhagyja az elrendelt és törvényesen előírt pályát, hogy "mellé"-megy, félrelép vagy idegenben kószál. Valószínűleg ebben rejlik a vírusok ter- , hesség alatti gyakori előfordulásának lelki oka is, hiszen olyan időszakról van szó, amikor a nőnek leginkább egyetlen partner- I re kell hagyatkoznia. Ha azonban gondolatban vagy konkrétan ; tabukat érint, akkor ebben az érzékeny időszakban az önbíráskodás különösen gyorsan és drasztikusan jelentkezhet. Ilyenkor , nemcsak a saját biztonsága, hanem a születendő gyermeké is ; veszélyben van. A veszélyes és tiltott dolgok egyrészt feltüzel-  nek, másrészt viszont a leendő anya minden olyan, a gyermeke jövőjét veszélyeztető kockázatért különösen elítéli önmagát, _{i a}mit szeszélyből, de akarattal vállalt. Az egyik konkrét veszély _{i a}z, hogy a gyermeket születésekor vagy már korábban, az anyaméhben megfertőzi a herpesszel. Az újszülött herpeszes fertő- ' zése mindig az életét veszélyezteti.

A herpes genitalis lelki alapja mindig a vágy és a bűntudat közötti ambivalencia. Az ember olyasmit kíván, amiről a lelke mélyén tudja, hogy nem engedheti meg magának. A genitális gyulladás így azt a konfliktust képezi le, amely a lélekben a nemi vágy és a beszennyeződéstől való félelem között tombol. Az idegen test utáni vágy, valamint a testi gyönyörtől és a ; hűtlenségtől való undor áll ellenségesen szemben egymással. Először a vágy indul be. A büntetés azonban a sarkábanjobban mondva a szemérmében - van, és fájdalmas sokoldalúsággal bontakozik ki. A "szégyenhez" csatlakozik a "felettes én" által kikényszerített lemondás a vágy birodalmában való további kalandozástól. Ha az ember összehasonlítja a gyönyör rövid pillanatát a hozzá kapcsolódó ítélet mértékével, akkor az egyensúlynak akkora hiánya mutatkozik, hogy az tényleg ' elveszi minden kedvét.

Így aztán nem csoda, hogy az érintett érzékeny arra, ha az  elfogult környezet kivetíti rá a bűnt, hiszen nagyon is szívesen ítéli el azt, amit maga is kíván, de nem mer megtenni. Ördögi kör alakul ki: az a próbálkozás, hogy az ember a rossz tapasztalatot követően jobban elnyomja a vágyat, még több torlaszhoz vezet, és még jobban valószínűsíti az erkölcsi gátak következő átszakítását. A gyönyör és az eksztázis olyan alapvető emberi igények, amelyeket nem lehet kiirtani a világból, hanem csupán félreállítani. Ha eltávolítjuk őket, akkor viszont a háttérben kötnek ki.

)obb lenne felbátorítani az érintetteket, elősegíteni Iépéseiket, melyek között természetesen nem az egyetlen a félrelépés lehetősége. Mindenesetre szükség van arra, hogy engedjük az örömök terén fellobbanni a tüzet, és ne a gyulladások élvezzenek előnyt. Ahol viszket, ott meg kell vakarni, hogy megtudhassuk, mi van mögötte, amit életre kell kelteni. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már csak a felületes erotikus igényeket hajhásszuk. A szexualitás nem több, de nem is kevesebb, mint a szeretet testi megnyilvánulása. Több eleven nyíltság szükséges saját magunkkal és másokkal szemben. Biztos, hogy több értelme van sok alkalmi partner helyett egy emberhez tartozni és őt megismerni kívül és belül. Egy ember előtt egészen megnyílni sokkal többet jelent, mint sok előtt egy kicsit. Egyvalaki meghitt közelségbe kerülhet egy másik emberhez, sokaknak azonban ez aligha sikerülhet. Ahhoz, hogy e téma őselvének kívánalmait teljesen kimerítsük, arra van szükség, hogy a félrelépésben rejlő nyíltságot az új és az idegen iránt ugyanúgy megéljük, mint a szégyent, amely az azt követő önbüntetésben fejeződik ki.

Az idegennel, a mással szembeni undor és iszonyat is téma és feladat. Ami valakiben nincs meg, az kívülről sem rémisztheti el, állapítottuk meg az ajakherpesz esetében. Arról van szó tehát, hogy fel kell kutatni, mi annyira idegen a saját lényűnkben, hogy másban kell keresni és elutasítani. A távoli cél az, hogy olyan nyíltak legyünk, mint amilyenek a fertőzés sebei.

A hagyományos orvostudomány terápiája nem sokat segíthet, mivel vírusok ellen nem vethet be antibiotikumokat, mint a baktériumok ellen, és csak nagyon korlátozottan rendelkezik hatékony vírus elleni szerekkel. Nevüknek megfelelően a vírusokat statikus állapotban tartják. A legérdekesebb új felfedezés a testsaját gyógyszer, amélyet az orvostudomány interferonnak nevez. Ez olyan anyag, amit a vírusoktól megtámadott sejt röviddel elhalása előtt különít el, és amely képes arra, hogy más sejteket megvédjen a vírusokkal szemben. Ez az elhaló sejt úgynevezett hagyatéka a fennmaradók számára, amely feltartóztatja a többi vírust. Ismerős a módszer: a vírussal szembeni megadás végül a vírus legyőzéséhez vezet.

Kérdések

1. Hogyan viszonyulok a szexuális szégyenérzethez és bűntu- ' dathoz?

2. Hajlamos vagyok-e arra, hogy megbüntessem magam a félrelépésekért? A herpesz-e a büntetésem, amely elveszi a kedvemet az illegális gyönyörtől?

3. Természetes viszonyban vagyok-e a szexszel, vagy az a rész van túlsúlyban bennem, amely elutasítja mint piszkos dolgot?

4. Milyen kockázatokat vállalok szexuális téren? Saját partneremmel szemben? Idegen partnerrel szemben?

5. Felfedezek-e még új dolgokat a saját partneremmel, vagy ' már csak másokkal?

6. Milyen szexuális konfliktusokat nem vallok be magamnak? Hol esik nehezemre szexuális téren megnyitni a határaimat?

7. Mi izgat, mitől jövök Iázba igazán? Hogyan adhatnám meg nemi szerveimnek azt, amire vágynak, úgy, hogy örömet leljek benne, és ne legyen bűntudatom?

e. Mennyiben hagyatkozom valójában a partneremre, és mennyiben bocsátkozom (az én) titkai(m)ba?

2. A prosztata és problémái

A prosztata megnagyobbodása az érett férfikorban elterjedt probléma. A méret fokozatos növekedése következtében a dűlmirigy, amely körülveszi a férfi húgyvezetéket, elnyomja a  vizeletáramot. A nyomás növekvő tendenciája szorítja össze. Ezért a hólyagot már csak az ellenállással szemben, jelentős (nyomó) erőfeszítéssel lehet kiüríteni. A vizelet kiengedéséhez Í erőlködésre van szükség, és a hólyag már nem ürül ki teljesen. Ez egyrészt gyakoribb vizelést tesz szükségessé, és így zavar az alvásban, másrészt a vizeletsugár, sok kisfiú büszkesége, kimerült csatornává válik. A vizeletürítés nagy íve szánalmasan megtörik, az ember kínosan kerüli a nyilvános piszoáro- ' kat, mert (a sugár) erőtlenségét megalázónak érzi.

A büszke sugár, amellyel a kisfiúk versenyeznek, hogy ki jut 340

a legmesszebbre, ebben a korai időszakban arra szolgál, hogy nyomatékos módon elhatárolják magukat az ilyen tekintetben nyilvánvalóan gyengébb másik nemtől. Ehhez az is hozzájárul, hogy a férfi vizeletürítés közben felvett tartása hatalmi pozíciót jelez. Széles terpeszben, támadóan előreirányítja a sugarat. A prosztatát jelentő "dűlmirigy" fogalma ebben nyilvánul meg. A fiúk játékában a hímtag éppenséggel sportszerré válik. A női tartás ezzel szemben inkább alázatosan hat. A nő leguggol, és hagyja kifolyni a vizeletet.

Ha a megkülönböztetésnek ez a képessége a korral alábbhagy, akkor a test azt jelzi, hogy a (férfi)ember a gyengébb nem felé közelít. Most már nem képes a vizeletét csak úgy egyszerűen, nagy ívben kiadni magából, hanem olyan a helyzete, amilyennel a nők mindig együtt élnek. A szervezet tudatja, hogy a női pólushoz való közeledés testi síkon megy végbe. Kézenfekvő a gyanú, hogy a voltaképpeni feladatot, a saját női pólushoz, az animához való közelítést nem látják el megfelelően, és a testnek kell átélnie azt, amit a lélek elkerül.

A tünet a következő feladatot jelzi : a férfiúi nagyság képzeteinek visszafogására van szükség. A test őszinte, és az érintettet arra a felismerésre készteti, hogy már nem áll olyanjólférfiúi sugarával és az ezzel kapcsolatos kisugárzással. Egyúttal átvitt értelemben is körvonalazódik a női pólushoz való közelítés feladata.

A kórismére kiegészítésül egy használatban levő terápiás módszer is fényt vet. A prosztata feladata a folyadéktermelés, hogy a nemi érintkezés során minden jól menjen és biztosítva legyen a spermiumok útja. A prosztata mérete következésképpen a kiürülés miatt csökken. Ennyiben tehát következetes az urológusok tanácsa, amely rendszeres szexuális (tettekkel való) életet javasol. Ha ilyen vonatkozásban a beteg híján van az akaratnak vagy a képességnek, akkor arra kényszeríti az urológust, hogy maga vegye kézbe a dolgot. A végbélnyílásba vezetett ujjal nyomást lehet gyakorolni a megnagyobbodott prosztatára, és ezzel az anális masszázzsal ki lehet nyomni. Mindamellett a saját szexuális tevékenység előnyösebb, mert ilyenkor a sperma ürülése is tehermentesít.

A betegség tünetei arra akarják késztetni a beteget, hogy jobban engedjen szexualitásának. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy az arab kultúrákban, ahol a gyakori szexuális tevékenység egészen öregkorig szinte kötelező egy jómódú sejk számára, összehasonlíthatatlanul kevesebb prosztataprobléma jelent341

kezik. Másrészt a prosztatahiperplázia gyakran az impotencia eredménye. A mirigy olyan folyadékokat termel, amelyeket aztán nem használnak fel. Ezek felhalmozódnak, és szükségessé válik a raktár kiépítése.

A betegség tünetei több szexualitásra s egyúttal a polaritás témájának felismerésére és feldolgozására ösztönöznek. A beteg nyilván elmulasztotta, hogy ezzel kielégítően foglalkozzék. Ezérttöbbtesti kontaktust kell ajánlani neki a női nem irányába, és több lelki kontaktust saját női oldala felé. Az életkor előreha- _{i l}adtával a szexuális kapcsolatokról a súlypont fokozatosan az ; animához való viszonyra tevődik át. E tünetek esetében azonban a testi szint olyan nagy mértékben marad fontos, amennyire eddig elhanyagolták. Ráadásul még a férfi pólus is utólagos feldolgozásra várhat. A feldagadó dűlmirigy a férfiasság növekedésének szükségességére is utal. A fő cél azonban az marad, hogy megvalósítsuk magunkban az ellenpólust, nem a vizeletsugár, hanem a szellemi-lelki kisugárzás szintjén.

Kérdések

1. Mennyiben érzem, hogy gyengült férfiúi kisugárzásom? Túl öregnek és elhasználtnak érzem-e magam a szexhez?

2. Hol küzdök kitartóan növekvő ellenállások ellen?

3. Mi nincs rendben a vizeletürítésemmel? Hol halmozok fel  valamit?

4. Mostohán bánt-e velem az élet?

5. Hová lett a nagy ív? Hol vesztettem szem elől?

6. Milyen szerepet játszik az életemben a "gyengébb nem"? Milyen a vele való (szexuális) találkozás?

7. Mennyiben szembesültem a bennem rejlő nőiséggel?

3. A csípőízület Í

A csípőízület lépteink alapja, előrehaladásunkat neki köszönhetjük. Minden utazás egy lépéssel kezdődik, mint ahogy minden kicsapongás is. A csípőízület fájdalmai, amelyek többnyire valamilyen arthrosisra (ízületi kopás) vezethetők vissza,

megakadályozzák az ilyen kicsapongásokat, és azt jelzik az érintett számára, hogy már nem számíthat jelentős haladásra. Már csak fájdalomtól kísérve haladhat előre (az életben). Az úgynevezett elhasználódási jelenségek mellett elsősorban reumatikus* problémák jöhetnek szóba orvosi szempontból.

A feladat az, hogy eljussunk a ránk kényszerített nyugalomba, hogy elismerjük, mennyire nehezünkre esik a haladás és a mozgás, és ne külső, hanem belső lépéseket tegyünk. Annak bevallásával, hogy kifejezőkészségünk ezen a szinten elveszett, a külső célok nagyon távolra kerülnek. Az érintett számára emellett egy ilyen alkalom arra világíthat rá, hogy a kényszerű nyugalomban még mindig megmarad az a lehetőség, hogy belső célokat fogalmazzon meg magának, és el is érje azokat. Az elhasználódott ízület nehézkes, nem eléggé olajozott mozgása azt jelzi, hogy korlátozni kell a külső utakat. A helyzet zátonyra futott. Nyugalomra van szükség. Ha ez elég elmélyült, akkor végül ismét mozgás származik belőle, mégpedig belső mozgás.

A ma használatos megoldás a művi csípőízület, amely éppolyan zseniális trükk, mint amennyire a fejlődés ellensége. Lehetővé teszi, hogy a beteg úgy éljen tovább, mintha mi sem történt volna. Ebben is benne rejlik az őszinteség esélye, amennyiben bevalljuk magunknak, hogy jövőbeli haladásunk nem valódi, hiszen szigorú értelemben véve már nem a saját lábunkon állunk. Ebből az következhet, hogy noha ettől kezdve az ember külső dolgokban egyre inkább idegen segítségre hagyatkozik, ám belsőleg önállóbbá válhat.

Kérdések

1. Hogyan jutottam előre az életben? Hogy mentek a dolgok? Csak a külső célokra figyeltem? Elértem őket?

2. Elérhetők-e egyáltalán a céljaim külső utakon?

3. Hol futottam zátonyra vagy hol tévedtem el?

4. Milyen szerepet játszik számomra a nyugalom és a befelé fordulás?

5. Hová érkeztem meg belsőleg, és még hová szeretnék eljutni? 6. Megtanultam-e külső segédeszközökre támaszkodni, és

hasznossá tenni őket belső igényeim számára?