A has

A has

Mivel a has belső életét az Emésztési problémák (73) című könyvben már részletesen bemutattuk, csak az van hátra, ' hogy a hasat mint régiót értelmezzük.

A has sokkal kevésbé védekezőképes, mint a mellkas és a medence, amelyek között elhelyezkedik. A hátsó lábakra való felegyenes 414i86e edés okozta számára a legnagyobb hátrányt. A négy Í lábon járás közben belső részeit még valóban óvta a hasüreg. Felülről a gerincoszlop gondoskodott a takarásról, oldalról a végtagok biztosították a lágyékokat, alul volt a védelmező talaj, előrefelé pedig a mellkas védőbástyája szolgáltatott biztonságot. A felegyenesedés a hasüreget előrefelé nyitottá és teljesen védtelenné tette. Csupán a hasfalak adnak némi biz- ; tonságot hosszú, lapos izmaik által, és ezek védik a belső ' szerveket a kieséstől.

De nemcsak védettségéből, hanem jelentőségéből is vesztett a has a fej felemelése miatt. Abból, hogy a csecsemő ' számára milyen fontos a has, az egyedi és a törzsfejlődés nagy vonalakban analóg történetének alapján kikövetkeztethetjük, milyen szerepet játszhatott legrégibb őseink számára. A kisgyermek esetében még minden a has körül forog, és akörül, hogy az hogy érzi magát. Ha meleg és tele van, akkor minden rendben van, ha üres és feszült, az a vihar jele. A fej megfon- ' tolásai még nem játszanak semmiféle szerepet, és még a szív rezdülései is háttérbe szorulnak a has érzéseivel szemben.

Fejlődéstörténetünknek ezzel a korai szakaszával a továbbiakban nem kívánunk foglalkozni. Az olyan kifejezések, mint "hasra esni", azt mutatják, hogy egyáltalán nem kellemes dolog a visszaesés abba a korba, amikor az élet még természetes módon a has körül forgott. Aki "hasból" (ex has) cselekszik azt nem értékelik nagyra. A hideg fej elhatárolja magát a hastól és annak rendezetlen, mondhatni kaotikus igényeitől.

A mi világunk lenézi azokat a kultúrákat, amelyek - mint az indiaiak - a has érzésére és az intuícióra hagyatkoznak. Az ilyen embereket előszeretettel nevezzük primitíveknek. A has érzelmeiben és érzéseiben valóban van valami primitív, összehasonlítva a fej differenciált véleményeivel és megfontolásaival. Az olyan ősi erő, mint a belek mélyéből kíméletlenül előtörő éhség, kétségtelenül durvának és bárdolatlannak számít az agy vitára kész közreműködésével szemben. A dühödt has a legnehezebb partner az okos fej számára.

Ha a fej az ész központja, a szív pedig az érzelmeké és a lelki rezdüléseké, akkor a has az ősi, egyrészt gyermeki, másrészt archaikus érzések és ösztönök otthona. A köldök alatt elhelyezkedő harmadik csakrának, manipurának sok köze van az eredendő erőhöz és hatalomhoz. A kisgyermek számára saját köldöke még a világ közepe. Ha valami a kedve ellenére történik, akkor hasfájással reagál, ha jól érzi magát, akkor a kellemes érzés a hasát bizsergeti. A felnőttek a rejtettséggel és a védettséggel kapcsolatos legyőzhetetlen érzelmeikért még mindig a gyomrot* okolják. A mély, felfoghatatlan szorongás hasfájást* okoz, az intellektuális problémák közvetlenül fejfájáshoz* vezetnek, az érzelmi nyomás pedig főleg a szívet* terheli meg.

A keleti emberek számára a has általában a test középpontját jelenti, amelyből pl. a harcművészetekhez szükséges erőt merítik. Ezzel a keleti hagyományok elfogadták azt a kihívást, amely gyenge pontunk kiszolgáltatásával jöt' lére, és meg is birkóztak vele. A legtöbb nyugati ember számára azonban a has továbbra is a test leggyengébb része. Cyakran előforduló löttyedt puhasága, valamint a terhes has és a hasüreg azt jelzik, hogy a has a befogadás, az emésztés és a regeneráció "ősi női" helye.

Védtelenségében és sebezhetőségében a has az a hely a testben, ahol kifejeződhet az egzisztenciális félelem és az embernek a világban való mindenkori fenyegetettsége. A köldök az élet első súlyos egzisztenciális válságának színhelye. Még mielőtt kipróbálták volna az ellátás új lehetőségét, elvágják az újszülött köldökzsinórját, azt az elsődleges utánpótlást biztosító vezetéket, amely gondoskodott a mesés viszonyokról az anya testében. Felszínre kerül az egyik legősibb szorongás, az éhhalál félelme. A köldökön szenvedjük el egyúttal a létharc első elkerülhetetlen sebét. Ha megkísérelnék elhalasztani a

köldökzsinór elvágását, az rendkívüli mértékben akadályozná

- talán fenyegetné is - a fizikai létet. Az a kísérlet, hogy a köldökzsinór elvágását átvitt értelemben kitolják, olyan problémákhoz vezet, amelyek gyakran a gyomorban* vagy a  nyombélben* csapódnak le.

Végül a has a test éléskamrája is, és jelzi az elhelyezett anyagi tartalékokat. Hogy sok ember a Iegszívesebben minden szükségeset mindenhová magával cipelne, azt azonnal láthatjuk, ha egy pillantást vetünk a modern jóléti társadalomra és a rá jellemző túlsúlyra (74). Mint a szűkös időkről való előzetes gondoskodás helye, a has az anyagi jövőbe vetett bizalomról tanúskodik.

Ez utóbbi feladatot nem becsüljük, hanem elítéljük a hasat tartalékoló gondolkodásáért. Ha jót akarunk egy embernek, azt mondjuk: "Fel a fejjel ! Ne hagyd magad legyűrni !", és a felső pó-  lust hangsúlyozzuk. A kövér, teli has lehúz bennünket, és kevés dolgotgyűlölünk ennyire. "Teli hassal nem lehettanulni", tartja a népnyelv, s benne ismét világossá válik a fent és a lent érdekeinek ellentétes helyzete. Mindaz a vér, amit a has élvezeti tevékenységeivel leköt, a tanulni akaró, becsvágyó fejnek hiányzik.

A modern ember has helyett leginkább egy sima telületet  szeretne, feszes hasfalat, amelynek gyakorlatilag nincs mit eltakarnia. Így például rendkívül viszolygunk a has hangjaitól is, _{I m}íg a szívhangok ellen nincs semmi kifogásunk, ami a szájból  jön, azt pedig egyenesen becsüljük, amennyiben a szellemi, nem pedig a konkrét emésztéshez van köze. )aj viszont akkor,  ha a has morogva árulkodik érdekeiről, vagy ha éppen a belek hallatnak magukról. Nem éppen finom dolog, amit az alsó térfelek kínálnak. Pedig mindez, ha nem is annyira tiszteletreméltó, de fölöttébb őszinte.

A hasember az aszketikusan átszellemült, fegyelmezettséget I gyakorló, észre és rossz esetben fanatizmusra hajló fejember I kevéssé becsült ellenpólusa. Az ilyesmi távol áll a test- és _{i é}lvezetorientált hasembertől, aki kedvére él sejtelmeiből és érzelmeiből.

1 . Herpes zoster, az övsömör

Mivel övsömör esetén ugyanarról a kórisméről van szó, mint a herpesz esetében, az ott mondottakat itt is tekintetbe kell venni. Mindenkit elérhet a varicella zoster vírus másodlagos fertő324

zése, mert gyakorlatilag mindenkinek volt már dolga a bárányhimlővel. A kórokozók az ártalmatlan gyermekbetegségek után nem hagyják el a testet, hanem a gerincvelő idegeinek hátsó gyökerében sáncolják el magukat. Így csak a törzs körzetében mindkét oldalról 31 idegpár van a birtokukban, amelyek hatókörében lecsaphatnak. A névvel ellentétben a vírusok fő támadási felülete a derékvonal fölött húzódik, és az 50. és 70. életév közötti embereket támadja meg.

A gyulladás többnyire már napokkal a heves égető és húzó fájdalommal járó, jellegzetes kiütések megjelenése előtt elkezdődik. Az apró hólyagok, amelyek szigorúan az érintett idegek hatáskörére korlátozódnak, öv alakban veszik körül a testet. Ritka a mindkét oldali támadás vagy a betegség több mint két idegszegmentumra való kiterjedése. Mindamellett az ellenállás rendszerét gyengítő megbetegedések keretein belül, amilyen például az AIDS vagy a limfatikus leukémia, sor kerülhet az egész törzsre való átterjedésre is (generalizált zoster). Normális esetben a folyadékkal feltöltődött hólyagocskák hamarosan leszáradnak, és a hegek két-három hét elteltével leesnek anélkül, hogy sebhelyek maradnának utánuk. Az olyan komplikációk miatt, mint a fekélyképződés vagy a szövetelhalás, a gyógyulási folyamat elhúzódhat. Ezeken a problémákon túl a vírus továbbra is alattomosan lesben áll. Még a bőrjelenségek elmúlta után egy-két évvel is heves fájdalom és nagyfokú érzékenység jelentkezhet az érintett területeken. A kórkép mindenkit a legérzékenyebb helyen ér, olyan időpontban, amikor ellenállóereje hanyatlik, sőt esetleg összeomlóban van.

A bőrön kivirágzó rózsák azt tudatják a beteggel, hogy valami ki akar törni belőle. A gerincvelő hátsó csücskeiben időző vírus egy gyenge pillanatot használ ki ahhoz, hogy kitörjön maga választotta száműzetéséből. Tárgyát gyulladásnak s egyúttal kettős értelmű konfliktusnak hívják. Az alapbetegségek bázisáról, amelyek a maguk részéről többnyire valamilyen konfliktust testesítenek meg, a herpes zoster még egyszer megjeleníti egy konfliktus tárgyát. Egy sokáig halogatott összeütközés idegen csapatok uszályában fordítja magára fájdalmasan a figyel met.

Határkonfliktusról van ilyenkor szó, hiszen az övvonal és a derék a fenti és a lenti világ határát jelzi, miközben a bőr révén az általános határszerv válik érintetté. Az övsömör e határok áthágását és a lelki tartalom kiáramlását testesíti meg a

hólyagocskák folyadékának formájában. Nedvedző sebeket hoz létre, és mindkét irányba megnyitja a határt. Ahogyan a folyadék kifelé, a kórokozók befelé áramolhatnak. Ebben is van valami alattomos, mert miközben az érintettek fent és lent, illetve bent és kint közötti határaikat szigorúan lezárják, a támadás a saját hátországukból következik be. A zoster vírusoknak jut az ötödik hadoszlop szerepe. Eljárásmódjuk külön-  legessége hangsúlyozza a témakör időzített bomba jellegét. Sokáig várathat magára, de megszüntetni nem lehet.

A bőr emellett feleleveníti a lét központi tárgyával szembeni védekezés és ellenállás témáit. Már az alapbetegség is olyan ellenállásról árulkodik, amely minden bizonnyal olyan nagy, hogy a testet tágra nyitja. Ami valakinek réges-régen az idegei-  re ment, az most a bőre alá kerül. A kiütés fájdalmas megjelenése az ellenállás megtörését tudatosítja. A kiütés előtti fe- ! szültségérzet egyrészt a helyzet szorító voltát testesíti meg, ' másrészt már a felfakadás szükségességét is. A kiütés olyan pillanatban csap le, amikor más szempontból már úgyis meg van verve az ember. Olyan, mint egy alattomos hasba- vagy mellbevágás. Övformája lánchoz hasonlatos képeket fest, kínzó béklyót.

A virágzó rózsa képében felcsillannak a kórismétől való Í megszabadulás lehetőségei is. A tüskékkel felfegyverzett rózsa a kinyílás készsége mellett és amellett, hogy a szerelem jelképéül szolgál, a védekezés képességét is szimbolizálja. A vörösen izzó rózsák küzdelmes nyitás jelképei a test falán.

Arról van szó, hogy újra sebezhetőek lehetünk, hogy megnyílhatnak a határok, áttörhetjük a falakat és kivirágozhatunk. A virágzás kapcsolatkeresést jelent. A virágok azért nyílnak, _{i h}ogy megtermékenyítsék őket. Színükkel, illatukkal odacsalogatják a rovarokat. Minden kivirágzással és fakadással valami belső kerül a felszínre, fény- és árnyoldalak egyaránt. Nemcsak a rózsás oldalakat kell előtérbe helyezni, hanem annak valódi magvát is észrevenni. Ahogyan a csipkebokor rózsái a közepükben hordják lényegüket, a termésüket, az övsömör virágainak sem véletlenül van a közepükben a gyulladási folyadék. A vízben, a lelki szimbólumban úszik itt a fehér vérsejtecskék, az antitestek és a kórokozók agresszív árja. Olyasmi kerül itt jelképesen a napvilágra, ami ha nem virágozna el, sérülést okozna. A saját rózsa töviseit fogadja magába a kóris-  me szúrós fájdalma. Akinek szinte kiszakad az oldala, annak

ki kell engednie, ami belül van, akkor is, ha az nem rózsás, hanem a harag vöröse vagy tisztátalan és visszataszító, mint ez a kiütés. És be kell engednie fény- és árnyoldalaira azt, ami kívül van. Offenzív folyamatban akar összetalálkozni a fent és a lent, a bent és a kint. A felkelés ilyen hangulata tehermentesíti a testet a fel- és a kitörésektől. Csak ilyen nyitott tartásból lehet energiát meríteni ahhoz, hogy uralkodhassunk az alaptüneteken.

Kérdések

1. Milyen szellemi-lelki konfliktus van a (testi) házam táján? 2. Mi ment egykor az idegeimre és a bőröm alá, amit még

nem felejtettem el?

3. Miféle szorongás zár be annyira, hogy testileg ennyire ki kell nyílnom?

4. Minek kell testileg virágoznia, mert szellemileg-Ielkileg nem bontakozhat ki?

5. Mi az, amit csak virágnyelven merek elmondani magamnak?

6. Melyek a számomra a konfliktusokkal terhelt határok, hol érzem magam korlátozva? Miféle béklyók kötöznek meg?

7. Miféle aknák vannak elásva Ielkem kertjében?

2. Sérvek vagy herniák

A sérvek olyan határfelületeken lépnek fel, ahol egészen különböző testi régiók érintkeznek egymással. Az úgynevezett sérvkapun keresztül kerül sor az átterjedésekre, melyek során az egyik rész behatol egy másikba, ahol nincs semmi keresnivalója. Minden sérv egyúttal betörés és beavatkozás is. A két szomszédos terület közötti konkurencia helyzetére világít rá a határ- és tulajdonviszonyok figyelmen kívül hagyásával. A fennálló érvényes határok semmissé válnak és veszélyes módon megsérülnek. Az elfoglalt terület ezáltal leszűkül, oldalra nyomódik, és létjogosultsága csonkul. De a behatoló szövetnek sem használ semmit a támadás, az így nyert élettér nem

tehermentesíti, ellenkezőleg, gyakran kerül sor strangulációra (elszorítódásra) a túl szűk sérvkapun, vagyis kizáródik a sérv, s elhal. Világossá válik a bűnügyi betöréssel való analógia, amely hasonló módon aligha teszi boldoggá a tettest, és felvillant néhány további párhuzamot is.

A bűnözőt vagy valamilyen nyomás készteti betörésre, vagy a csábító alkalom. A testben a sérvhelyzet hasonlóképpen  egyfelől a nyomás fokozódása, másfelől a gyengeség összjátékából adódik. Minél nagyobb a nyomás és minél gyengébb az elválasztó fal, annál könnyebb áttörni a határt. Aki átvitt vagy szó szerinti értelemben túlterheli magát, az könnyen szerezhet magának sérvet. Nyilvánvalóan túl nehéz témát vett a nyakába, és nem nőtt fel az ebből adódó nyomáshoz.

Minden sérvnél (ill. betörésnél) számolni kell komplikációkkal, pl. a sérvtömlő gyulladásával. Ez az agresszív konfliktus-  nak és a túlkapásnak felelhetne meg. Ilyen helyzetben a háború a megfelelő reakció. A figyelmet a gyenge pontokra és az uralkodó túlnyomásra irányítja. Ezenkívül sor kerülhet a sérvtömlő kizáródására tartalmával együtt. Ebben az incarceratió- ' ban (latinul carcer= börtön) a teljes sérvtömlő életveszélyes ' fogságba kerül. A kizáródott szövet elzáródik a véráramtól. A belek területén egészen az általános hashártyagyulladással já- , ró áttörésig fajulhat a dolog, ami életveszélyes állapotot jelent-  het.

Köldöksérv

A köldöksérv a gyermekgyógyászat szakterületéhez tartozik, bár a felnőttkori sérvek 5 százalékát is köldöksérvek teszik ki. Az ember első sebe újra felfakad, a hasizmok engednek a belső nyomásnak, és már csak a rugalmas bőr tartja vissza a belet. Miután az, a hasüreg nyomása elől kitérve, behatolt a  hasadékba, kivül lóg, egyfajta bőrből való hátizsákban, ami fej nagyságúra is megnőhet.

Ujszülöttek esetében erre két okból kerül gyakran sor. Egyrészt még friss a köldökseb, másrészt sírás közben gyakran úgy kerülnek nyomás alá, hogy nem "a fejük megy szét", hanem az ekkor még sokkal érzékenyebb hasuk pukkad meg. A sírás- , sal akarják felhívni magukra a figyelmet, és így akarnak átha- ' tolni szűkös határaikon. Ha nem kapnak visszajelzést, akkor a _{I f}izikai nyomás az egyre dühösebb sírástól addig növekedhet,

míg a leggyengébb ponton át nem szakad a gát. A nyomás a has összeszorításának segitségével a saját falak ellen és főként a világ hajdani kapuja ellen irányul. Ezzel egy régi út nyílik meg újra, amelyet a fejlődésnek tulajdonképpen le kellett volna zárnia. Ez regresszív hajlamról árulkodik, a korábbi viszonyokhoz való visszatérés vágyáról, ahol a gyermeknek még nem kellett annyit kínlódnia, a nyomás még nem volt olyan nagy, és főleg az ellátás helyzete volt összehasonlíthatatlanul magától értetődőbb.

Ha egy felnőttnek lesz köldöksérve, akkor a viszonyok alapjában véve ehhez hasonlóak. Az ember archaikus érzelemvilágában észrevétlenül nyomás alá került, és valamilyen alapvető szükségletet, mint az éhség (rejtettségre és védelemre, anyagi ellátásra vagy hatalomra) nem tud kielégíteni. Egyéb nyomóeszközök hiányában a has szorításával próbál megszabadulni túlnyomásától, és közben egy régi, jól bevált irányba tör. A kiutat tudattalanul a régi,szép időkbe való visszavonulásban keresi, amikor még minden sokkal jobb volt és főleg magától ment.

Azt kell megtanulni, hogy tudatosítsuk magunkban az egzisztenciális nyomást, és engedjünk neki. Arról van szó, hogy új tereket kell megnyitni, más utakat járni és közben a múlt ismerős tapasztalataira támaszkodni. Az ösztönt követve, az élet anyagi bázisának központi témájában kell törekedni az áttörésre.

)ellemző, hogy a köldöksérv - a túlsúlytól és más fizikai terhelésektől támogatva - a 40. és 50. életév közötti nőket éri el. Fiatalabb korban a terhesség is előkészítheti az utat. A testi megerőltetések azt mutatják meg, hogy mennyire kell kínlódnia az érintettnek azért, hogy biztosítsa létfenntartását, a túlsúly elárulja, hogy milyen nehezen viseli saját léte terhét, a terhesség pedig alkalmas arra, hogy felfakassza a saját születéséhez kapcsolódó sebeket. Ezenkívül általa az egzisztencia biztosításának tisztázatlan kérdései kétszeresen is aktuálissá válnak. Ha a materiális ellátás problémája a változás korában még nyitott, amikor már tulajdonképpen külsőleg biztosított területen kellene végbemennie a lelki hazatalálásnak, akkor nagyobb az esély arra, hogy egy áttörésre tegyünk fel mindent, illetve hogy tudatosítsuk az ellátás iránti nyomatékos kívánságot. Ha ezt a szükségszerűséget kiszorítják a tudatból, akkor a testben "sikerül" az áttörés.

A terápia abban áll, hogy az eltévedt béltartalmat visszahelyezik, és lezárják az illegális sérvkaput. Az újszülöttek esetében ez egy úgynevezett köldöktapasszal történik, a felnőtteket ; gyakran megműtik, és a gyermekded búvóhelyet és ezzel  együtt a hasat szó szerint összevarrják. Ha a testi kiút ismét el van zárva, akkor valószínűleg sor kerül a konfliktusnak a tudati szintre való visszahelyezésére.

A közvetlenül a középvonalon vagy oldalt jelentkező úgynevezett hasi sérvek hasonló problematikát fejeznek ki nyo- ! matékosan. A rekeszizomsérv esetében megkülönböztetnek valódi herniákat a gyakrabban előforduló hamisaktól, amikor , például a gyomor a nyelőcsőnek való átjáró használatával fel-  felé, a mell területére csúszik, anélkül hogy sérvzsákot képezne.

Kérdések

1. Hol kerültem súlyos nyomás alá? Zsaroltak? Megszorítottak? Elzártak?

2. Egzisztenciám melyik területén vállaltam túl sokat?

3. Hol terveztem olyasmit, ami túlzott követelményt jelent a számomra és túl nagy nyomás aIá helyez?

4. Hol raktározok eredendő, ősi érzelmeket? Hol nem figye-  lek az ösztöneimre?

5. Visszaesnék-e legszívesebben a régi szép időkbe? Miféle búvóhelyeket és menekülési utakat hagytam nyitva?

6. Van-e olyan érzés a hasamban, hogy hamarosan áttörés vagy összeomlás következik?

Lágyéksérv

Az úgynevezett inguinalis hernia már a medencetájékhoz tartozik, és mint a leggyakoribb forma, a sérvek 80 százalékát teszi ki. Lehet veleszületett vagy szerzett, és főleg férfiakat ' érint. A direkt forma esetében a bél a lágyék külső peremén nyomul át egy kis nyíláson a hasüregből kifelé, a bőr alá. Az indirekt forma esetében a sérv tartalma a spermavezetéket kö- ,

veti, illetve nőknél az úgynevezett lingamentum rondumot, és a herezacskóban, illetve a nagy szeméremajkakban köt ki.

Ebben különösen szemléletesen mutatkozik meg minden sérv közös kiútkereső szempontja, amely zsákutcává válik. A hasi nyomás által keletkezett nyomás egy mellékúton ürül ki, és a nemi szervek tájára vagy legalábbis azok közelébe jut el. A hasprés, a hasi nyomás természetes feladata az, hogy a belek tartalmát kinyomja. Ebben az esetben is azt teszi, csakhogy obskurus utakon. Akkor kerül sor a sérv kialakulására, ha túl naggyá válik a has belső nyomása, például a test olyan túlzott megerőltetésekor, amilyen a túl nehéz dolgok emelése, és ha a gyenge pontok a lágyék környékén találhatók.

Az olyan kifejezés, mint a "megemeli magát", a túlzás alapproblémájára, illetve a felfuvalkodottságra utal. Saját magunknak, illetve erőnknek a túlbecsülése a lágyéksérv alapja. A következmény az, hogy a bél egyes részei mellékutakra jutnak. Túlzott mértékű nyomásnak kitéve a legkisebb ellenállás útjában térnek ki, és az érintett személy lágyékába hatolnak, miután áttörték az izmos hasfalat. Miközben az archaikus érzelemvilág a lágyékba és a herezacskóba, illetve a szeméremajkakba vándorol, a tünet azt mutatja, hogy nem bír ki annyit, amennyit hitt magáról. Ha megpróbálja összeszedni magát, az még jobban erősíti a hasi nyomást és ezzel a problémát is.

Még ha úgy tűnik is, hogy alapjában véve testi szintű túlerőltetésről van szó, elsősorban itt is a tudattalan lelki tartalmak azok, amelyek, miután nem találtak meghallgatásra, a testben csapódtak le. Vannak olyan emberek, akiknek egy életen át nehéz dolguk van, és nehéz terheket cipelnek, anélkül hogy utolérné őket a lágyéksérv. Az objektív fizikai terhelésnél veszélyesebb a bevallatlan lelki tortúra, amely akkor keletkezik, ha az ember valami olyasmit visel vagy visel el, amivel nem tud mit kezdeni.

Mint más sérveknél, a tanulás feladata itt is új utakat kíván, hogy a belső nyomásnak szelepeket teremtsünk és túllépjünk az eddigi határokon. Figyelemre méltó tény, hogy a belek világa által kifejezett eredendő és ősi érzelmi tartalmak utat keresnek a nemiség területéhez. Fennáll a hasi érzés és a szexualitás kapcsolata. Ha az ösztönző erő a has területéről nem a fenti világba törekszik, mint a rekeszizomsérv esetében, hanem lefelé, a nemi tájékra, akkor pl. szenvedélyes éhségről

lehet szó a szexuális kielégülés iránt. Az archaikus érzelmi i

hatalmak a szexuális szférába nyomulnak. Ez idősebb férfiak esetében, akik sérvüket éveken keresztül sérvkötővel "tartják kordában", elképesztő lehet. A szexualitás azonban lényegesen kevésbé kötődik életkorokhoz, mint általában feltételezzük. Különösen ha az élet korábbi szakaszaiban mostohán kezelték, akkor kísérheti az embert sokáig ebben a megváltatlanul kifelé nyomuló formában.

Minden sérv két, korábban egymástól elkülönített területet egyesít. Még a bűnügyi betörés is két tulajdoni állapotot hoz létre, amelyek addig el voltak választva. Akinek el kellett szenvednie egy betörést, annak - allopatikusan gondolkodvamég jobban be kell biztosítania és barikádoznia magát. A ho- ! meopátia álláspontjából kiindulva viszont ebben azt a felszólí- ' tást lehet felismerni, hogy legyünk bőkezűbbek és nyíltabbak. Tudatos nagyvonalúsággal az ember megelőzheti, illetve odaadhatja azt, amit különben a sors erőszakkal vesz el. Az ellopott és az elvesztett miatt lehet siránkozni és panaszkodni, vagy - a sztoikus Epiktétosszal - úgy is lehet viszonyulni hozzá, hogy visszaadtuk.

Kérdések !

1. Hol kerültem ősi érzelmeimre vonatkozóan nyomás alá, és hol tévedtem rossz útra?

2. Hol találhatók új utak, és hol nyithatók termékenyterek? 3. Szexualitásom el van-e szigetelve más energiáktól? Hol

emelkedem felül a szexuális igényeken?

4. Mennyiben érvényesül ösztönös érzelemvilágom?

5. Mit kell az életemben egyesítenem, ami eddig külön volt választva?

6. Hol terhelem túl és hol tartom túl sokra magamat? Hol vagyok felfuvalkodott?

7. Van-e valami köze ennek az öntúlbecsülésnek és nagyképűségnek a szexuális energiaforrásoktól való elszakítottsághoz?