|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
Orvosi diplomához kötött komplementer orvosi tevékenységek:
1. A hagyományos kínai orvoslás
".Mi, orvosok, nem teszünk semmit, csupán segítjük és bátorítjuk a mindenki belsejében rejtőző saját doktort. . "
Albert Schweitzer.
Az orvostudomány és az orvosi társadalom sokáig kétségbe vonta a hagyományos kínai orvoslás (továbbiakban: HKO) hatásait, illetve csak pszichoszomatikus hatást tulajdonított neki. A tudományos igazolhatóságot kérve számon, évtizedekig kirekesztette az akadémikus orvosi iskolákból is.
A másik oldal a történetileg ősibb, szertartásosabb, szinonimarendszerrel dolgozó, sokszor túl bonyolultnak látszó, holisztikus megközelítéssel dolgozó tudományt vélte egyedül igaznak. Ennek az a veszélye, hogy a HKO ésszerű, igen logikus, felfogható és elfogadható tudásból átalakulhat a nyugati orvos számára vallásos hitrendszerré, amelynek alapját a taoizmus adja.
Az igazság azonban a kettő között van. Hiszen a HKO összefüggő, ugyanakkor független elméleti és gyakorlati rendszer, amely a tárgyi emlékek nyomán több mint 4000 éves múltra tekint vissza. Olyan
ősi írásos szövegeken alapuló, folyamatosan fejlődő és kritikusan alkalmazható anyag át- és újraformálása, amely a kínai és nyugati szakemberek folyamatos, világszerte kiterjedt klinikai megfigyeléseit, elméleti és gyakorlati munkáját is figyelembe veszi, azaz értékelhető eredményként alkalmazható a III. évezred elején, ám egyben az emberiség maradandó kincse is.
Kezdete elvész a régi idők homályában, megjelenése az első tárgyi emlékek alapján az i.e. 10 000-4000 év közötti időre tehető. A régészeti ásatásokon talált, ebből az időből való hegyes köveket nagy valószínűséggel már a bőr felszínének ingerlésére használták. Ezek voltak a későbbi fémtűk elődei. A tapasztalatok eleinte természetesen szájhagyomány útján terjedtek. Később az írástudó papi réteg szedte össze, rendezte és adta tovább a terjedelmes kinccsé nőtt tudást. A tudás tehát ősrégi, mégis élőben megőrizte elméleti és gyakorlati jelentőségét a ma embere és kutatói számára is. Nem véletlen, hogy egyre nő azoknak az orvosoknak és laikus szimpatizánsoknak a száma, akik elméletben és gyakorlatban is szívesen, sőt szenvedélyesen elmélyednek tanulmányozásában, miután hallották vagy már tapasztalták eredményeit, sikereit.
Az idő rostáján minden kihullik, ami csekély értékű - tapasztalhatjuk. Csak azon értékek maradandóak, amelyek kritikusan értékelik a korábban lefektetett dogmáikat és képesek megújítani önmagukat. Ezt teljességgel elmondhatjuk a HKO-ról, hiszen a nagy tiszteletben álló hagyományos szövegek folyamatos értékeléssel és magyarázatokkal képesek a mai kínai orvosok képzésében jelen lenni, ezzel is megfelelve a kor követelményeinek.
Míg a nyugati orvos a Corpus Hippocraticumot tekinti forrásnak, addig a kínai orvoslás alapműve a Huang Ti Nei-Ching, azaz a Sárga Császár Klasszikus belgyógyászati tankönyve, amelyik a. i. e. . 500-300 közötti időszakban keletkezhetett. Huan Ti, a sokoldalú, képzett és igen művelt Sárga Császár volt az, akinek nevéhez, illetve korához fűződik a szekér, a kerék, az írás és a zene 12 hangjának felfedezése. A könyv szerzői ismeretlenek, már akkor is a korábbi hagyományok összefoglalásaként íródott. Mindenesetre az általa összegyűjtött hatalmas tudásanyag alapozta meg a ma is élő HKO elméleti és gyakorlati alapjait. A könyv két nagy részre tagozódik, az első, a Su Wen, párbeszédes formában taglalja az embereket általában foglalkoztató kérdéseket az egészséggel-betegséggel, élettel-halállal kapcsolatban. A második rész, a Ling Shu már konkrétan a test felszínén levő szúráspontok fajtáival, a testet behálózó (tévesen meridiánoknak nevezett) csatornák rendszerével, a test zsigereihez történő kapcsolódásaikkal, egymáshoz való összeköttetéseikkel, a különböző szúrásra szolgáló tűk fajtáival foglalkozik. A ma ismert 9 fajta tű alkalmazása is ettől az időtől történik. Ugyancsak itt kap helyet a HKO más fontos módszerének leírása is, mint az égetéses gyógymód, a masszázsformák, a légzésgyakorlatok. Az évszázadok folyamán az alapművekhez továbbiak csatlakoztak, amelyek például azok sokkal bővebb leírásával és magyarázatával pontosították a pulzusokat, valamint foglalkoztak a belső szervek élettanával és kóros működéseivel is.
A kínai gyógyászati "Biblia " - hasonlóan más ókori filozófiai és vallásos alapmunkákhoz - a későbbiekben jegyzetekkel és magyarázatokkal egészült ki, segítve annak megértését, helyes értelmezését. Természetesen, miután gyűjteményről van szó, magába foglalja a népi gyógymódoktól a császári udvari orvosok tapasztalatain át a későbbi gyógyítók és elméleti gondolkodók gyógyítással kapcsolatos tapasztalatait, elképzeléseit is.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy Kínában az időszámítás körüli évszázadokban, amikor ezek a művek keletkeztek, a tudomány és kultúra nagy fejlődésen ment keresztül, teret engedve a HKO fejlődésének, amely így jól kidolgozott, gazdag tapasztalatokra tett szert, miközben az akkori Európában az emberi test részletes megismerése el sem kezdődött, az egészséges életmód és az egészség megőrzésének igénye pedig egyáltalán fel sem merült.
Természetesen Kínában ma a HKO-t tanító egyetemeken, amelyeken önállóan vagy a nyugati egyetemi oktatással együtt képezik a szakembereket, ezen alapmű mellett más - később keletkezett -írásokat is használnak, amelyek a jelenkori értelmezéssel ellátott, tisztított változatban kerülnek a hallgatók és érdeklődők kezébe. Valójában az alapmű ma már nem is lenne tökéletesen érthető e korszerű magyarázatok nélkül, azonban mint forrásra szüksége van minden HKO-val foglalkozni akaró szakembernek. A "forrás" és a hagyományok tisztelete és ápolása, ugyanakkor a folyamatos megújulás a jellemző ma is a hagyományos kínai orvoslásra.
1. A hagyományos kínai orvoslás részei
A HKO több olyan módszert 111j93b tartalmaz, amelyeket egymással kombinálva használhatunk, segítségükkel elérhető, megtartható, sőt fejleszthető a harmonikus lét az emberben. Ez a harmónia az egészség, s ennek megtartása és megőrzése (azaz a prevenció) a célja e keleti orvoslási rendszernek. A keleti beteg ugyanis orvosát akkor díjazta, ha beavatkozásai, tanácsai következtében nem lett beteg.
A laikusok számára a világszerte ismert és egyre elismertebb akupunktúra jelenti a HKO-t, pedig ez távolról sem igaz. A HKO felöleli a kínai gyógynövény-terápia gazdag választékát, amelyet ott sokkal kiterjedtebben alkalmaznak, mint a tűszúrásos módszert, az akupunktúrát. Az akupunktúra alkalmazása meg nemcsak humán páciensekkel, hanem az állat és növényvilág egyedeiben is működő gyakorlattá vált. Részei még a moxibustio (feketeüröm vagy más növényi rész szárított levelének elégetése adott terület felett), a köpölyözés, a masszázs különböző formái (ez utóbbi történhet speciálisan kialakított, kis hegyes tűkkel ellátott kalapáccsal, az ún. 7 szilvavirág tűvel is).
Ki ne látott volna már filmen vagy szerencsés esetben utazása során Kínában az utcán, parkokban közösen, lassan és elmélyülten gyakorlatokat végző legkülönfélébb korú embereket? Ők Qi Gong-gyakorlatokat végeznek. A Qi Gong (más írásmóddal Csi Kung, Csi Gong) szintén a HKO része: speciális kínai légzőgyakolatok összessége, emellett az elmélyült meditáció sajátos formájaként gyakorolják, már kora gyermekkortól kezdve. A HKO részét képezi a kínai dietetika (táplálkozástan) is. Ésszerűen kialakított és rendkívül egészséges arányokat követ, a kínai konyhaművészet segítségével joggal vált világhírűvé a gyakorlatban.
A fentiekből látható, hogy a nyugaton ismert és sok helyen alkalmazott tűszúrásos gyógymód, az akupunktúra csupán egy szelete annak a gyógyító, egészségmegőrző rendszernek, amelyet HKO-nak nevezünk.
2. Holisztikus szemlélet a HKO-ban
A kínai gyógyászat az emberi test olyan sajátos vonatkozásait is figyelembe veszi, amelyeket a nyugati orvoslás nem tekint igazán fontosnak.
A kínai orvos páciensét a maga teljes egészében, pszichoszociális, környezeti és társadalmi attitűdjeivel egységben szemléli. Sokszor nem tulajdonít fontosságot bizonyos apró részleteknek, amelyeket a nyugati orvostudomány sokkal precízebben és részletesebben, mélységében ismer (pl. anatómiai képletek). A tünetek alapos megfigyelésével s azok szintézisével mégis képes olyan diagnózist felállítani, amelyet eredményesen gyógyít. A mélységében analizáló, a betegségeket többnyire egy okra (monokauzalitás) visszavezető nyugati orvoslás ettől teljesen eltérő gondolkodási rendszerrel építi fel diagnózisát.
Ebben a nyugati orvoslástól eltérő gondolkodási rendszerben, azaz a kínai szimbólumokkal gazdagon ellátott nyelvi kifejezésmóddal rendelkező HKO-ban, mégis képes az orvos olyan idegrendszeri tüneteket, mint pl. a szélütés utáni maradványtünetként jelentkező féloldali bénulás, sikeresen kezelni, holott a központi idegrendszer pontos meghatározása nincs is meg a rendszer terminus technicusai között. Hasonlóképpen a belső elválasztású mirigyek (endokrin mirigyek) rendszerét sem írja le a HKO, mégis jó hatásfokkal képes kezelni az ún. endokrin (hormonális) betegségeket.
A kauzális, analitikus nyugati orvoslás, valamint a szintetizáló, az összefüggéseket sajátos rendszerbe foglaló, logikailag tiszta és érthető HKO tárgya egyaránt a páciens,de a megközelítésük és más.
Hogy a kétféle megközelítés különbözősége ne legyen sematikusan egyértelmű, tudomásul kell venni azt a tényt is, hogy, bár a kínai gondolkodás fő iránya a dolgok szintézise, azért ez nem kizárólagos megközelítési módja a dolgoknak. A kínai tudományos gondolkodás az egymással kapcsolatban álló jelenségeket sokkal inkább egyidejű, vagy jelképes pároknak látja, mint oknak és okozatnak. Azonban nem lehet ebből azt a következtetést levonni, hogy világszemléletükben, az időben egymást követő okok elemei egyáltalában nem szerepelnek. Ellenkezőleg, az egymástól határozottan elkülönülő események egyidejű megjelenése a háttérben létező kozmikus minta kézzelfogható megnyilvánulását jelentette a régi Kínában.
A kétféle gondolkodást jól jellemzi azoknak a gyomorpanaszos betegeknek a példája, akiknél a nyugati orvoslás a maga részletes műszeres vizsgálataival (röntgen és endoszkópia) nyombélfekélyt igazol. A hagyományos kínai orvoslást folytató szakember viszont ugyanezt a kórképet az egyes pácienseknél nemcsak az adott funkció (itt a gyomortáji panasz) panaszaival, hanem a vele kapcsolatos összes megnyilvánulásával együtt vizsgálja, amely természetesen egyénenként más és más. A példánál maradva, a hagyományos kínai orvos megpróbálja felderíteni, melyek a fájdalmat kísérő jelenségek, és igyekszik többet megtudni pácienséről is. Így például az egyik betegről megtudja, hogy a fájdalom nyomásra nő, de ha hideg eszközzel nyomják, akkor csökken, székrekedése van, a vizelete pedig kevés és sötét színű. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a páciens kövér, hangszíne mély, pszichés megnyilvánulásaiban pedig erőszakos, alkalmazkodásra képtelen és intoleráns. A másik páciens ugyanezen gyomorpanaszok mellett igen vékony alkatú, emellett sápadt, szürkés arcszínű, állandó szomjúságban szenved, tenyere nedves és az alvása sem tökéletes. A harmadik páciens gyomorpanaszai mellett éles, hátba sugárzó fájdalomra is panaszkodik, amely étkezésre súlyosbodik, és a legkisebb nyomás, érintés is fokozza a fájdalmakat. Sovány, a nyelve sötétbíbor színű, szélein vörös foltokkal.
A három páciens tehát fő tünetét, a gyomorpanaszt kivéve szinte minden másban különbözik egymástól (egyéb tünetek, illetve a páciens saját jellemzői). És míg a nyugati, európai szemléletű orvos a közös fő tünet, a gyomorpanasz vizsgálatából mindhárom beteg esetében ugyanarra a következtetésre (nyombélfekély) jut, s a terápiát illetően sem tesz különbséget, addig a hagyományos kínai orvoslás talaján álló gyógyító a gyomorra vonatkozó fő tünet mellett az egyéb tüneteket és jellemzőket is figyelembe véve és egységbe szervezve mindhárom betegnél más diagnózist állít fel, és ezért másképpen is értelmezi, illetve gyógyítja - tegyük hozzá, hogy éppoly sikeresen, mint nyugati kollégái - azokat.
A nyugati orvos, ha elemzi kínai kollégája tevékenységét, azt látja, hogy a kínai orvos egy adott beteg bizonyos betegségre adott speciális és általános élettani, illetve pszichológiai válaszát mérte fel, s mind a diagnózist, mind a terápiát illetően ennek megfelelően jár el.
Itt mindjárt ki is lyukadunk a kínai orvoslás egyik alapelvéhez: az egészség egyenlő a harmóniával. Vagyis, ha nincsenek működési zavarokra utaló tünetek, akkor valószínűleg szellemi, fizikai és lelki egyensúlyban van a páciens. Ha viszont ez a harmonikus állapot valamilyen okból felborul, akkor a nyugati értelemben vett betegségtünet csak egy része a szervezet egyensúlyvesztésének, amely a páciens élete és viselkedése szempontjából (általános szokásai, pszichoszomatikus viszonyulása) is vizsgálandó.
3. A HKO filozófiai alapjai
Sokan és sok helyen leírták, hogy a HKO filozófiai rendszere a taoizmuson alapul A Tao*, avagy az Út a természet egyetemes törvénye. A Taót, vagyis az Utat kell megtalálnia mindenkinek a harmónia eléréséhez.
".A Tao az, amitől nem lehet eltérni - az, amitől el lehet térni, nem a Tao." - mondja Lao-ce. Mit jelent ez? Azt, hogy az emberek eredményeket akarnak kierőszakolni, és nem ismerik fel azt, hogy sokszor ez meddő vállalkozás, hiszen a természet nagy áramlatától lehetetlen eltérni.
Maga az Út örök és végtelen, az ember és az ember világán felüli, de arra nagyon is hatást gyakorló szellemiséget fejezi ki. Hogyan is írja Lao-ce mester (aki valószínűleg élő személy volt, s akinek több mint 5000 szavas műve maradt fenn, miután tanításait így közreadva végleg felvonult a hegyekbe.)?
" . Az út örök és végtelen, mégis
mindent végbevisz észrevétlen."
(Az Út és erény könyve. Fordította: Weöres Sándor)
A Taónak minden létező az alattvalója, ezt a törvényt soha senki sem sértheti meg. A Tao a világ eseményeinek folyását 3 szinten határozza meg: ezek az Ég, a Föld, az Ember (itt az állati és a növényi világ is szerepel, s ugyancsak érvényes az a megjegyzés, hogy e fogalmak a hétköznapitól eltérő, tágabb jelentést hordoznak.). Ez a hármas egység sok szinten megnyilvánul, például a ma használatos akupunktúrás tűk tagozódásában is!
A taoizmus tárgya a természet, annak minden megnyilvánulása: az élet, az ember és a természet, az ember és ember közötti kapcsolatrendszer. Elve, hogy ne igyekezzünk beavatkozni, megváltoztatni a természet rendjét, menetét. Az élet és a halál, a lét és a nemlét egyenlő értékkel bír, egymásból következik, egymást kiegészíti és alakítja. E kettősség meghatározó jellege megmutatkozik a HKO legfontosabb alapszabályában, a jin-jang elvben is.
3.1. A HKO-mint energetikai medicina
A teljes egésszel fennálló kapcsolatrendszer segítségével érthető meg teljességében az egésznek valamely része. A dialektika ezen formája a korai kínai természettudományban és filozófiában egyaránt megtalálható. A későbbi hegeli dialektika, vagyis az anyag és a (mozgás) tudat szoros kapcsolata, az anyag elsődlegessége és a (mozgás) tudat másodlagossága, de a kettő elválaszthatatlanul szoros kapcsolata jut azonnal eszünkbe. Kvantumfizikai értelmezésben az anyag jelentése is kettős, hiszen részecske és hullám formájában is leírható. Az összefüggések, változások, minták legkézenfekvőbb módon a jin-jang elmélettel magyarázhatók.
1. ábra. Monada, a hagyományos taoista jelkép a jin-jang párról.
A dinamikus görbe az egymásba való olvadás és átalakulási képesség mozgalmas jele. A sötét az anyagi természetű jin, amely lenn, belül van, és benntartani igyekszik a világos, mozgást, aktivitást jelképező jangot. A kettő egymáshoz való kapcsolata, egyensúlya adja a harmonikus létet.
". A nehéz a könnyű alapja,
Nyugalom a mozgás apja."
(Lao-ce 26.)
Mindezt úgyis kifejezhetjük, hogy a gravitáció a könnyűség gyökere.
A két pólus által alkotott rendszerben egyik sincs a másik nélkül, azaz még ha az egyik tetőzik, akkor is tartalmaz az ellentétpárjából egy keveset. Egyik átalakul a másikba, szüntelen változásban vannak, mint a nappalok és éjszakák, vagy mint a holdfázisok, illetve a dagály és apály stb. A természetben zajló állandó változások folyamatának ábrázolása ugyanakkor komoly gondolatiságot is képvisel: minden apró dolog egyben az egésznek a része is, nem lehet kiemelni valamit az egésztől függetlenül, nincsenek végérvényesen megváltoztathatatlan dolgok, hanem mindkettő folyamatos egymásba átalakulásban van. A jin és a jang tehát szükségképpen magában hordja a változás vagy akár a másikba való teljes átfordulás lehetőségét.
A HKO elméletének kialakulására nagy hatással volt még az 5 fázis rendszere (l. később), mely ma már jobbára csak leíró jelleggel bír, mégis sok érdekességet nyújt annak, aki e rendszer szerint osztályozza a bennünket körülvevő világ jelenségeit. Bár az 5 fázis (állapot) rendszere is beletartozik a HKO-ba, de az ellentétpárként rugalmasabb jin-jang páros a gyakorlatban sokkal használhatóbb.
4. Alapfogalmak a HKO-ban
Mit is jelent a jin-jang ellentétpár? A minden jelenségben benne rejlő dialektikus ellentétet, a két arculatot. Az alábbi táblázat a legfontosabb ellentétpárokat rendszerezi a jin-jang elv alapján.
1. táblázat. A legfontosabb jin-jang ellentétpárok
Jin Jang
éjjel, ősz, tél (inaktív),víz nappal, tavasz, nyár (aktív), tűz
nőiesség, reprodukció férfiasság, produktivitás
hideg, belső meleg, külső
lefelé terjedő felfelé mozgó
passzív, halvány, sápadt, fehér aktív, vérbő, vörös
üres, gyenge, lassú teli, erős, gyors
testi vonatkozás: arc, mellkas, hasi terület testi vonatkozás: hát, hátsó testfél
A jelenségeket két nagy csoportra való osztás is viszonylagos, hiszen az éjszaka közepe, azaz éjfél után egy perccel kezdődik a nappal, míg a delelőre jutott nappal utáni perc már az éjjel kezdete! A két fél tehát kölcsönösen létrehozza, ugyanakkor viszont korlátozza is egymást. Az anyagi természetű jin benntartó, visszatartó erő, ugyanakkor nélküle nem létezik és nem kering a jang, ami a mozgást testesíti meg a kettősben. A kettő egyensúlyi állapota felel meg a harmonikusnak. Az egyensúly a folytonos átalakulások függvényében marad többé-kevésbé kiegyenlített. Ha ez felborul, annak a következő okai lehetnek:
fokozatos átalakulások (természetes út, pl. az öregedés folyamata);
hirtelen törés és váltás (szélsőséges diszharmóniák, egyensúlyvesztések, betegség kialakulása, katasztrófaállapotok az emberben).
Az átalakulási folyamatokat Lao-ce így jellemzi:
." Ahhoz, hogy összehúzódj, Előbb ki kell tágulnod,
Ahhoz, hogy elgyöngülhess, Előbb meg kell erősödnöd,
Ahhoz, hogy összeomolj, Előbb fel kell épülnöd,
Ahhoz, hogy valamit kapj, Előbb adnod kell."
(Az Út és erény könyve. Fordította: Weöres Sándor)
A fenti jin-jang elmélet az oka, hogy a keleti ember és a keleti orvoslás másképpen értelmezi és magyarázza a világ történéseit, eseményeit, s ebből következően a betegségeket és azok tüneteit is, mint a nyugatiak. Míg az ok-okozati kapcsolat jellemző ez utóbbira, addig a keleti (kínai) szemlélet nem a jelenségnek létrehozóját, okát keresi, illetve a jelenségek függetlenül jelennek meg az azokat létrehozó külső személyiségtől. A HKO, amikor kialakít egy betegségképet vagy -modellt, a különféle jeleket, elképzeléseket nem egymásból eredezteti mechanikus ok-okozati sort követve, hanem egymás mellé teszi azokat. A keleti ember számára a dolgok szüntelen változásainak hajtóereje a belsejükben zajló ciklusos dinamika, s számukra a teljes metafizikai kép érzékelése a lényeges.
Az anyag és a mozgás kapcsolatrendszerében már megjelenik az anyag és az energia fogalma is, amelyeknek egymással való kapcsolata, átalakulásuk, egymásra való hatásuk modern megfogalmazása ismerős A. Einstein, Max Planck, Heisenberg munkáiból (mint relativitáselmélet, kvantumelmélet, bizonytalansági elmélet). Az energia (szélesebb értelmű) kínai megfelelője, a Qi (magyar átírásban gyakran találkozni a Csi, Csí, Chi formáival is) alapvető a HKO-ban. A Qi összefoglaló energetikai gyűjtőfogalom, amely tartalmazza a változó anyagot, a minden szerves és szervetlent felépítőt, ugyanakkor az életerőt is megtestesíti.
A jin és a jang a térben az anyagi természetű Föld és a szellemi, mozgásában végtelen Ég. Hol helyezkedhet el az Ember a kettő kapcsolatában? Természetesen a kettő között. Az energia jang része az Ég, ezzel van kapcsolatban az Ember feje (legjangabb a fejtető), míg a másik pólus (talp) a Földdel lép kapcsolatba, ahonnan jin természetű (földi, szülői) energiát kap.
4.1. Az alapvető szubsztanciák leírása és szerepe
Az alapvető szubsztanciákhoz tartozik a Qin kívül a Vér, a Jing (= Esszencia), a Shen (= talán a lélek a legtalálóbb kifejezés rá) és a Szerves Folyadékok.
4.1.1. A Qi
A Qi mozgáshoz kapcsolódó energia. Látható, hogy anyag és mozgás (energia) között nincs itt különbség, hiszen egy bizonyos energia materializálódhat, ugyanakkor az anyag energiává való átalakulásának határpontja is ismeretes. Nem találunk sem a régi, sem a mai kínai szövegekben a Qi értelmezéséről egzakt, számunkra kerek meghatározást. A Qi pusztán a funkcióival értelmezhető a HKO-ban elmélyedő számára.
".A Qi betölti és átitatja az egész testet." Ehhez hasonlóan a lélek és az anyagi test kapcsolata, illetve a kettő között húzott vonal is rendkívül homályos és elmosódó a kínai gondolkodásban.
A szervezet normál Qije a specifikus funkciókhoz való kapcsolódáshoz szükséges. A Qi részei: az Eredeti (Yuan = forrás - utalva a velünk született Qire) Qi, a Táplálkozási Qi és a Levegő Qije (ez utóbbi kettő az ételekre és italokra, illetve a lélegzés során bekerülő levegőre utal mint energiaforrásokra).
4.1.1.1. A normál Qi fő funkciói:
a test mozgásainak forrása és az összes végbemenő mozgás kísérője, hiszen a fizikai aktivitás, a szellemi tevékenységek, az akarattól független mozgások (pl. légzés, szívműködés), az akaratlagos cselekvések, a születés, a fejlődés, a növekedés, az érés, az öregedés és az elmúlás mind-mind Qi-függő;
a test védelmezője,
a test harmonikus átalakulásának forrása (a táplálék átalakítása és feldolgozása);
az állandóság megőrzésének biztosítója (fenntartja a szervezet homeosztázisát);
a test "melegítője", (hőszabályozás, keringés).
A fenti funkciók mindegyikét speciális Qi-típusok biztosítják. Van tehát saját Qije a Szerveknek, a Csatornáknak, van Tápláló (vérhez kötődő) és Védő (pórusok, izzadságmirigyek szabályozására, haj, bőr védelmére, nedvesítésére szolgáló) Qi, és létezik Mellkasi (= Ősi) Qi is. Ez utóbbi kitüntetett fontosságú, mivel a "Qi tengerét" jelenti, azaz a légzéstől és a keringés ritmusától kezdve a beszédhang erősségén keresztül a véráramlás erősségéig és egyenletességéig mindenért felelős.
A harmonikus Qi a fenti funkciókat tökéletesen ellátja, míg ha a Qi diszharmonikus, akkor működésében kisebb-nagyobb zavarok keletkeznek. Ilyenek a Qi-hiány (gyengeség, letargia, mozgáshiány vagy egy-egy szerv működési zavara), az "összeomlott" Qi (szervsüllyedések), a pangó Qi (egy helyben lévő éles fájdalmak), a "lázadó" Qi (a Qi ellenkező irányú áramlása, amikor pl. a gyomorból nem lefelé, hanem felfelé áramlik, aminek hányinger, hányás lesz a következménye).
4.1.2. A Vér
A Vér a HKO-ban többet jelent a nyugati orvoslásból ismert vér fogalmánál. Feladata a test táplálása, nedvesítése. A HKO nem tesz lényeges különbséget a véredények és a csatornák között, ezért a Vér útját hol a csatornákban, hol a véredényekben jelöli.
4.1.3. A Jing
A Jing (Esszencia) az a minden élet alapját alkotó anyag, amelynek egy része a szülőktől öröklött, más része a születés utánról való. A születés utáni Jing a megemésztett táplálék megtisztult részéből ered. E kettő együttesen alkotta a teljes Jinget, amely az emberi élet folyamán nem növekszik, csak fogy. Más szóval a Jing az az anyag, ami a szervezetet a fejlődés lehetőségével telíti a fogamzástól az elmúlásig.
A Jing szubsztancia a szervek, a szervezet változásainak lassú mozgásaival kapcsolatos, a Qi pedig permanens mozgási energia, amely a gyors, látható "külső" mozgásokért felelős. A kettő kapcsolata egymáshoz rendelt viszonyukban is kifejeződik, vagyis Jing és Qi többszörösen függnek egymástól. (A páciens Qije a veleszületett Jingből alakul ki, minősége is ettől függ, ugyanakkor a Qi előmozdítja a szerzett Jing kialakulását a táplálék feldolgozásának segítésével, s így fenntartják és kiterjesztik az életet.)
4.1.4. A Shen
A Shen a Lélek (vitalitás), amely a HKO-ban kizárólag humán vonatkozású. A Jing és a Qi az emberben csakis a Shennel együtt létezik, amely megszabja a viselkedést, a jellemet, a gondolkodást, az egyéni reakciókat, vagyis az egyik egyént a másiktól megkülönböztető személyes tudatot.
4.1.5. A Folyadékok
A Folyadékok (ide tartozik minden folyadék, kivéve a vért) gyűjtőneve alatt a verejték, a nyál, a gyomornedv, a vizelet és a többi, a szervezet által kiválasztott nedv értendő. Szerepük a szervezet kötő-, támasztó szöveteinek nedvesen tartása. A nedvesítés és táplálás azáltal képes működni, hogy a Vér és a Folyadékok a szervezet egységes víztereinek (folyadékrendszerének) elemei. A Folyadékok anyagi mivoltukat tekintve alapvetően jin jellegűek. A folyadék-diszharmónia megnyilvánulásaként találkozunk a testnyílások, érzékszervek szárazságával.
4.2. Az 5 fázis tana
A makro- és mikrokozmosz jelenségeit, az élő világ fejlődési stádiumait, az emberi szervezet szerveinek egymásra hatását szemléletesen magyarázza meg az 5 fázis vagy 5 elem (változás) tana. (E fázisok elemekként is ismertek, bár ennél jóval szélesebb a jelentésük.)
Az 5 fázis:
Fa,
Tűz,
Föld,
Fém,
Víz.
4.2.1. A Fa
A Fa a természetben a robbanás a téli pihenés után, a virágzás, a rügyfakadás; szélesebb értelemben a megújhodást, az újjászületést jelképezi.
A tavasz hozza mindezt a rohanó széllel együtt. Ugyanakkor azonban mozgást, mozgásba lendítést is jelent. Testi kapcsolata az inak és az izmok működése, összehúzódó képessége. A hozzárendelt érzelem a méreg, a düh, színe a zöld, emberi szerve a máj és az epehólyag (jin és jang párosban). Érzékszerve a szem, illetve funkciójában a látás, de a köröm is idetartozik.
4.2.2. A Tűz
A Tűz a lobogás, a lángoló mozgás maga. Nem is csoda, hiszen a Fa táplálja, melynek következtében Meleg és Forróság (Hőség) lesz. A növekedés, a kiterjedés, a virágzás utáni gyümölcskezdemények megjelenésének nyári ideje az időszaka. Emberi szervei a szív, a szívburok, (ezek jin természetűek) valamint a vékonybél és a Hármas Melegítő (ez utóbbi felel meg a HKO-ban a hormonális rendszernek, s a vékonybéllel együtt jang jellegű). Érzelme az öröm, színe a piros. Testi kapcsolata az erek és a szív, valamint az arc színe és a nyelv (anyanyelvi beszéd vonatkozásában).
4.2.3. A Föld
A Föld a Tűz által táplált elem, amelynek időszaka a termés beérésének ideje, a késői nyár.. Emberi szerve a gyomor (jang) és a lép (jin). Érzelme a töprengés, az aggodalom. Színe a sárga. Testi kapcsolata az izomzat mint tömeg (és nem annak összehúzódása, azaz kontraktibilitása), a kötőszövet, valamint az ajkak és a nyelv (mint izomtömeg). A Nedvesség árt neki.
4.2.4. A Fém
A Fém a földből termelhető, az őszt testesíti meg, amikor a termések betakarítása folyik, s a természet felkészül a téli pihenésre. Emberi szerve a tüdő (jin) és a vastagbél (jang). Érzelme a gond, a szomorúság, a bánat. Színe a fehér. Testi kapcsolata a bőr és a szőrzet. (nem a haj!) Ártó klimatikus faktora a Szárazság.
4.2.5. A Víz
A Víz a tél, a pihenés, a raktározás ideje. Emberi szerve a vese (jin) és a húgyhólyag (jang). Színe a fekete, érzelme az ijedtség és a félelem. Testi kapcsolata a csont, a vázrendszer, valamint a haj. A tél klimatikus faktora a Hideg, amely természetes velejárója, de túlságos bősége ártalmas lehet.
A fenti fázisokba betagozódnak a külső és belső ártalmas kórokok, az ízek, a szagok, az emberi jellemvonások, az egyén hangulati megnyilvánulásai, a testnedvek, amelyek egymással meghökkentően egybevágó kapcsolatban vannak.
2. táblázat. Az 5 fázis kapcsolatrendszere.
A kínaiak nem rendelkeznek különösebben fejlett elméletekkel a betegségek eredetével kapcsolatban, hiszen bizonyos külső és belső faktorokat jelölnek meg mint kórokokat, amelyekre a szervezet reagál. Ezek a tényezők azonban nem a szó valós értelmében vett okok. Az ok sokkal inkább a hatást is jelenti a HKO rendszerelméletében (pl. a Nedvesség nemcsak külső oki tényező, hanem maga az állapot is, amit gyógyítani szükséges.) A diszharmóniát előidéző összes tényező együttes jelenléte szükségtelen, ugyanakkor csak az őket követő állapottal együtt értékelendők a HKO-ban, mert a tüneti kép színes szőttese jelzi a patogén faktorokat is.
A diszharmónia kialakulásának léteznek továbbá ún. siettető faktorai: a környezet, az érzelmek és az életmódbeli zavarok.
4.3. A hat ártalmas hatás
A káros klimatikus jelenségekhez tartozik a Szél, a Hideg, a Tűz vagy Forróság (egymás fokozatai), a Nedvesség, a Szárazság és a Nyári Forróság. E külső és belső "ártalmas hatásokat" vizsgálja a HKO.
Ha a szervezet a jin-jang egyensúlyvesztés állapotába kerül, az ártalmas hatásokkal szemben védtelenné válik. Bár az ártalmas hatás természetes esemény (hiszen nyáron meleg van, télen többnyire hideg),de kórossá válik, ha a szervezetnek nem megfelelő a vele való kapcsolata, ez pedig egyensúlyvesztésnél bekövetkezik.
4.3.1. A Szél
A Szél mozgás, sürgetés ott, ahol nyugalom lenne, tehát jang jelenség. Megnyilvánulhat vándorló fájdalmakban, viszketésben, bőrkiütésekben, "huzat"-érzésben. Gyakori kísérője a lázas állapot, a hirtelen fejfájás, az eldugult orr, s a torok viszkető, fájdalmas érzése (grippe vagy flu a nyugati orvoslásban). A Külső Szél mellett létezik Belső Szél is, amely idült diszharmónia jelensége. Tünetei a szédülés, a fülzúgás, a végtag paresztéziája, esetleg bénulás, izomremegések, görcsök, stroke. A Szél a Májhoz tartozik.
4.3.2. A Hideg
A Hideg (a téllel együtt járva) jin jelenség. A HKO Külső és Belső Hideget különböztet meg. A Külső Hideg hatásaként a páciens fázik, végtagjai hidegek, kívánja a meleget (étel, ital, ruházat formájában is). Hatása az összehúzódás, a merevségek, az egy helyre lokalizálódó fájdalmak, a Qi keringésének "megfagyása". Ez is hirtelen tör a páciensre, de az enyhe láz nem annyira lényeges, mint a fejfájás és a testi fájdalom megjelenése. A Belső Hideg megjelenése a melegítő jang elégtelen működéséhez tartozik, főleg idült kórmintákban találkozunk vele, fő tünete a lassúság, a "megdermedés". A páciens aluszékony, meglassúbbodott (szellemileg is), kívánkozik a meleg után. A Vesékhez tartozó klimatikus faktor (gondoljunk a téli hidegben felfázó páciens urológiai panaszaira!).
4.3.3. A Tűz vagy Forróság
A Forróság és a Tűz (külső és belső ártalmas Meleget jelent) jang jelenségek, hirtelen kezdődnek. A test kis felületein megjelenve heveny gyulladást idéznek elő, a páciensnek melege van, lázas, kívánja a lehűtést, hideget. Megtámadja a Vért és a Shent, amelynek következményeként vérzések és a tudat zavara, beszédzavarok, delírium léphetnek fel. A Belső Meleg és Forróság a belső szervek jin-jang egyensúlymegbomlásából ered
4.3.4. A Nedvesség
A Nedvesség vizes természetű, lassú, nehezítő hatású, jin természetű. A Külső Nedvesség gyorsan, míg a Belső Nedvesség lassan alakul ki, ez utóbbi azonban érzékennyé teszi a szervezetet a Külső Nedvességre is. A Hideghez hasonló, de tünetei különböznek attól, mivel a Nedvességnél jelentkező fájdalom súlyosság érzetét kelti, a végtagok " ólomnehezek", merevek. A páciens váladékai zavarosak, bőrén nedvedző kiütések jelenhetnek meg. A két típusú Nedvesség hosszabb lefolyású, stacioner állapotokat jelent a HKO-ban. A Nedvesség különleges formája a Nyálka. Ide tartozik a nyálkahártyák hurutos váladéka is, de a Lép és a Vese szervek diszharmóniáiban is gyakran találkozunk e fogalommal. A Nyálka jellemzője a nehézség, a súlyosság, a csomóképződési hajlam (tumorok), az elzáródásra való hajlam a lumenekben. Pl. a tüdőkben a Nyálka felszaporodása váladékozást, köhögést, a torokban gombócérzést vált ki. Fontos diagnosztikai ismérve a jellegzetes nyelv és pulzus (vastag, ragacsos lepedékű nyelv, "csúszós" pulzuskvalitás).
4.3.5. A Szárazság és a Nyári Forróság
A Szárazság és a Nyári Forróság jang jellegű fogalom. Míg a Szárazság folyadékveszteséget jelent, a Forróság a hővel rokon. Jellegzetes tünete a száraz nyelv, a száraz, repedezett bőr és a folyadékveszteség miatti száraz, bogyós széklet. A Nyári Forróság a fokozott külső meleg klíma (nem szabad elfelejtenünk, hogy a HKO rendszere a meleg, trópusi időjárású területeken jött létre) következménye. Ez váltja ki a szerves folyadékok kiszáradását a szervezetben.
Az 5 fázis egymásra hatása figyelhető meg az évszakok egymásutániságában. Ha sok a víz télen, gyorsabban indul meg a rügyfakadás, ha sok a gyümölcsön a virág és kellően meleg a külső hőmérséklet, akkor nagyobb a lehetősége a bőséges termésnek, amit ősszel takaríthatunk be. De hasonló a fázisok építő, létrehozó ereje is, ha a fázisokat nézzük, hiszen a Fa táplálja és éleszti a Tüzet, amely, ha elég, hamuvá válik, táplálva a Földet, amelyből pedig érceket, Fémeket nyerhetünk. A Víz - amely folyékonyat is jelent ebben a vonatkozásban -, Fémből is keletkezik (."szilárdból keletkezik a folyékony.").
Ezt a fenti tápláló, elősegítő, erősítő folyamatot nevezi a HKO építő, azaz Sheng ciklusnak.
Van azonban egy gátló, gyengítő folyamat is, az ún. Ko ciklus, amelyik az egyes fázisok kettővel előbbi fázisának gátlásában nyilvánulnak meg.
Pl. a sok Víz képes gyengíteni a Tüzet. A mindennapi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyiben egy elem (fázis) túllépi mennyiségének normális határát, akkor rendellenes támadóként lép fel az őt másodikként követő fázis felé. Erre példa a HKO-ban a következő: ha a Fa elem Máj jangja túl sok (ami haragos indulat, sok savtartalmú étkezés után előfordul), akkor az hatással van a Föld fázisban a Gyomor szervére, és emelkedett savelválasztás, esetleg a gyomor nyálkahártyájának fekélye a következménye.
4.4. A hét Érzelem
Az érzelmek kitüntetett fontosságúak az egyén életében, hiszn a pozitív érzelmek építenek, a negatívak rombolnak. Az érzelmi élet töltése a fizikai léttől elválaszthatatlan egyensúlyban áll. A jin-jang egyensúly szerint a túl sok öröm is káros ("Örömében meghasadt a szíve" - mondja a magyar szólás is). Ezért a HKO a páciens lelki megnyilvánulásait is figyelmesen szemléli, és beilleszti abba az átfogó kórmintába, amelyet majd kezelni fog.
Az érzelmek (harag, öröm, szomorúság, aggodalom, töprengé, őrlődés, félelem, ijedtség) önmagukban nem kórosak, hiszen mindenkinek vannak hasonló reakciói, de az egyensúlyvesztés az érzelmeknél kihat a szervekre, hiszen a kínai orvoslásban a Szervek és az Érzelmek között szoros kapcsolat áll fenn. Az átmenet kettős, mert a krónikus egyensúlyzavar érzelmi diszharmóniához vezet, ugyanakkor az érzelmi egyensúlyvesztés kóros szervi működések elindítója lehet.
Jól példázza ezt a harag és a Máj kapcsolata. A sérült Máj excesszív indulati kitöréseket eredményezhet, míg az, akiben folyamatosan érlelődik a méreg és a harag, végül is májdiszharmónia képével fog jelentkezni. Hogy mennyire nem idegen ez a tudás az ősi magyar gondolkodástól, azt jól szemlélteti "rosszmájú" kifejezésünk, amellyel a mások ellen indulatosan kitörő személyt jellemzi.
Ugyanilyen fontosságú a Szív és az öröm kapcsolata. A Szív egyik feladata a Shen (lélek) raktározása.
Az öröm-bánat diszharmónia károsítja a Szívet, és indokolatlan érzelmi hullámzásokban, zavaros és kontrollálhatatlan megnyilvánulások (pl. mániás-depressziós elmezavar) képében jelentkezik.
A sok ijedtség és a Vesék kapcsolata a magyar népi szóláskincsben is megjelenik az "ijedtében bevizel" kifejezéssel. A Lép nemcsak a táplálék emésztésében, de a gondolatok feldolgozásában ("emésztésében") is fontos szerepet játszik.
A szomorúság-aggodalom a Tüdőhöz tartozó érzelemkettős, ami azt is jelenti, hogy a Szervek diszharmóniája a hozzájuk rendelt érzelemben is kiegyensúlyozatlanságot, a jin-jang egyensúly megbomlását eredményezi.
5. Fázisok és szervek - anatómia és élettan a HKO-ban
Ahogy a fentiekben az egyes fázisokhoz anatómiai szervek is tartoztak, mégpedig a jin-jang páros vonatkozásában, úgy teljesen érthető, hogy a HKO elmélete számos fontos Szervet különböztet meg, amelyeknek egymással és az alapvető szubsztanciákkal (Qi, Vér, Jing, Shen, Folyadékok) harmóniában kell működniük. Ez a harmónia összefoglalható olyan zavartalan testi működési funkciókban, mint a tárolás-elosztás, megőrzés-átalakítás, felszívódás-kiválasztás, felszállás-lesüllyedés, aktiválás-lecsendesítés (nyugalomba hozás).
Amikor a kínai orvos azt mondja valakire, "jól van", akkor ez olyan - elméleti - állapotot takar, amelyben egyetlen jel vagy minta sem tér el a normálistól. Ha azonban a fenti ellentétjéről, vagyis diszharmóniáról beszél, akkor a kórképi jelek és tünetek alapos megfigyeléséből adott mintára (vagy modellre) következtet, s máris készen áll annak kezelési tervét megfogalmazni és végrehajtani. A működési dinamika visszaállítására törekszik, ellentétben a nyugati szemlélet fókuszában álló anatómiai, kémiai történések analízisével.
Ez a magyarázata annak, hogy a HKO-ban nem találjuk meg a szervek leírását az általunk megszokott anatómiai, élettani, kórélettani megvilágításban. A kétféle rendszer analógiába hozása hibás szemléletet takar, mivel a HKO rendszere csak a saját szinonimarendszerén keresztül érthető meg. (Ezért írunk a HKO rendszerében pl. Májat máj helyett - a szerk.) A szerveket (melyeknek jelentése itt is sokkal szélesebb az európai értelemben vett szerveknél) működésükkel együtt tárgyalja, de ugyanakkor utal a kapcsolatrendszerükre más szervekkel és az alapvető szubsztanciákkal is.
Minden jin szervnek létezik egy jang párja. A HKO-ban a jin szervek (Zangok vagy parenchymás szervek) nagyobb élettani és kórtani fontossággal rendelkeznek, mert a táplálék felvétele, átalakítása, elosztása és kiürítésének mozzanatai hozzájuk kötődnek. A jang szervek (Fuk, üreges szervek) a továbbításban játszanak szerepet. A szervek felosztása a jin-jang párosítás alapján a következő:
3. táblázat. Jin és jang szervek
Jin szervek Jan szervek
Szív Hármas Melegítő
Szívburok (pericardium) Vékonybél
Tüdők Vastagbél
Lép Gyomor
Máj Epehólyag
Vesék Húgyhólyag
A jin szervek (Zang) a nyugati orvoslásban részben a tömör zsigereknek felelnek meg, a szívburok kivételével, mely üreges szerként öleli körbe a szívet (a szívburok náluk sokáig nem is szerepelt a jin szervek között). Mélyen - a jinben - helyezkednek el (az emberi test a HKO felfogása szerint kívülről befelé haladva egyre jinebb jellegű).
Feladatuk: az alapvető szubsztanciák (Qi, Vér, Jing, Shen, Folyadékok) létrehozása, átalakítása, szabályozása és tárolása.
A különleges szervekhez sorolja a HKO az Agyat, a Velőt, a Csontokat, a Méhet, az Ereket és az Epehólyagot, amelyek formájukban jang természetűek, működésük alapján azonban a jinhez sorolandók.
A HKO nem tesz igazán különbséget az erek és a csatornák között, illetve a határvonal közöttük meglehetősen homályos. Mindenesetre a csatornákban több a Qi, az erekben pedig a vér.
5.1. A jin jellegű szervek
5.1.1.A Szív
"A Szív a Vér és a Véredények ura.", azaz szabályozza a vér áramlását, mivel ha a szív megfelelően működik, akkor a vér is akadálytalanul áramlik. A Szív a Shen (lélek) székhelye is. Amennyiben a Szív Vére és Qije harmonikus, akkor a páciens konvencionális reakciójú egyén benyomását kelti környezetében. A Szív az ember szellemi életének fontos alakítója, a koncentráció, a gondolatok szavakba öntése, kifejezésmódja is tőle függ." A Szív a nyelvre nyílik" - azaz a nyelv állapotán nyomon követhető a Szív Vére, Qi-je, ugyanakkor a nyelv mint beszélt gondolat a beszéd, azaz a kommunikáció fontos alapja. "A Szív ragyogása az arcon nyilvánul meg" - azaz az arc színe tükrözi a Szív energetikai állapotát. Ha a Szív Vére bőséges, akkor az arc színe élénk rózsaszín, nedves, míg ha elégtelen, akkor az arc sápadt, vértelen, és nincs fénye.
5.1.2. A Szívburok
A Szív külső védőrétege. Csak abból a szempontból különbözik a Szívtől, hogy önálló csatornaként is szerepel az alapvető 12 akupunktúrás csatorna között, valamint egy külső vonalat képvisel a mélyebb jint jelentő Szív védelmeként. Funkciója a lélek vonatkozásában azonos a Szívével.
5.1.3. A Tüdők
".A Tüdők kormányozzák a Qit" - utal az ősi szöveg a légzési funkcióra, valamint az egész test Qi-jének szabályozására. Ha a levegő (légzés) Qijének lefelé hajtása és szétoszlatása zavart szenved, a testben bárhol előfordulhat Qi-hiány, vagy Qi-pangás.
".A Tüdők mozgatják és beállítják a vízcsatornákat." - ez arra utal, hogy a Tüdők szerepet játszanak a szervezet víztereinek mozgatásában, átalakításában. A "vizet lefelé szállító" funkció zavara a test felső részében vizenyőt, illetve vizelési panaszokat okoz. A szétoszlató működés zavara a verejtékezési és párologtatási zavarok forrása. A Tüdők ún. külsőt is uraló tevékenysége a bőr, a verejtékmirigyek és a testszőrzet (kivéve a haj) minőségében mutatkozik meg, de jelenti azt is, hogy a Tüdők szabályozzák a verejték elválasztását, a bőr nedvességét, a bőr segítségével pedig egyúttal a szervezet külső védelmében is részt vesznek a "külső ártalmas hatások" (Hideg, Meleg, Hőség, Nedvesség, Szárazság, stb.) ellen.
". A Tüdők az orrba nyílnak." - Az orrjáratok, a torok, a gége, a hangszalagok ezen út egy-egy állomásai, így érthető az is, hogy miért sikeres egy-egy idetartozó kórminta gyógyítása a Tüdő csatorna pontjainak kezelésével.
5.1.4. A Lép
A Lép az emésztés elsődleges szerveként vezérli az átalakítást és a szállítást. Ennek a folyamatnak az eredményeként lesz a táplálékból tiszta és tápláló esszencia, amelyből képződik a Vér és a Qi, eljutván a szervekhez, illetve táplálva azokat. A "születés utáni létezés alapjaként az általa átalakított esszencia felszálló mozgást" végezve eljut a Tüdőkhöz. Más fontos szerepe a Vizek mozgatásában, átalakításában rejlik. A Lép tartja benn a Vért a véredényekben, mintegy " kormányozza azokat". Ha a Lép Qije gyenge, akkor a Vér kilép az erekből, és szokatlan helyen, pl. a bőrben terjed (bőr alatti bevérzések, bevérzések formájában), illetve a hányadékban, székletben is megjelenik. Ugyanakkor a rendes, periódusos vérzés diszharmóniája is megjelenhet túl bő vérzés vagy akár metrorrhagia (méhvérzés) képében. A Lép feladata a "hús" vezérlése is, ami az izmok tónusában, tömegében jut érvényre. A nyelv mint izom petyhüdtsége is a Lép gyengeségének egyik jele, ilyenkor a fogbenyomat a túlságosan laza nyelvizomzat miatt látszik a nyelv két oldalán.
5.1.5. A Máj
A Máj a szervezet (császár) "miniszterelnöke". Feladata a Vér és a Qi eljuttatása a test minden részébe, de nagyon fontos- szabályozó szerepe is: "beállít és egyenletessé tesz", ".áramoltat és eloszlat.". Tevékenysége a szervezet permetező, lágy zenéjének harmonikus, finom és könnyed karmesterévé avatja e szervet.
Ez a lágy, harmonikus, finom és könnyed funkció teszi lehetővé, hogy érzékenyen reagáljon a pangást okozó akadályokra. A Vér és a csatornákban folyó Qi mozgásáért felelve, pangás esetében éles, rögzült fájdalmak jelzik a működés zavarát.
Az emésztésben játszott fontos szerepére utal, hogy a már említett Ko ciklus alapján megtámadhatja a Lép-Gyomor párost, hasi puffadást, böfögést, rossz emésztést, teltségérzetet, hányingert okozva (ez a tünetegyüttes ismerős a nyugati orvoslásban a máj bizonyos betegségeinek formájában, pl. a májcirrózisban).
Jelentős a Máj szerepe az Epe termelésében is, amely a HKO-ban a jin jellegű Máj jangjaként ismert. A hiányos Epe kórmintája az epeelfolyási zavarokból adódó, a jobb bordaív alatti erős, hátba kisugárzó fájdalom, a sárgaság és a világos széklet.
A Máj uralja az inakat és izmokat; uralkodása ezek összehúzódó képességében nyilvánul meg. A Máj tárolja a Vért, és mintegy zsilipszerűen engedi tovább vagy tárolja magában aszerint, amiképpen erre szükség van.
(Fizikai aktivitáskor nagymennyiségű vérre van szükség, a zsilip kapuja megnyílik.) Ha kevés a Vér, amit tárolnia kell, az érzékszerv, amely a Májjal összefügg - a szem -, száraz lesz, de a szem csillogása, a tekintet tisztasága is a Máj funkciójával kapcsolatos. Ha a Vér tárolási funkciója szenved zavart, akkor ez szokatlan és bő menstruációs vérzésben nyilvánul meg.
5.1.6. A Vesék
A Vese kitüntetett jelentőségű a HKO-ban, mert az ősi írások alapján a Vesék tárolják az eredeti jinget, azaz az örökítő anyagot, azt az esszenciát, amely a születés előtti időtől (fogamzás) a halálig felelős az élet folyamataiért (a genetikai információ hordozás megfogalmazása több ezer évvel ezelőtt!).
A létezés anyagi alapja ez, amely a modern orvosi terminológiában teljesen megfelel a mellékvese ismert funkcióinak (Selye-féle adaptációs mechanizmus). Mindenesetre elgondolkodtató a tény, hogy e funkciót a HKO milyen régóta - bár más néven - ismeri.
oöpA Vesék az ".élet gyökerei.", hiszen a Jing az alapja a szaporodásnak, a fajfenntartásnak, a fejlődésnek és az érésnek is. Ez a Jing az élet folyamán csak csökken, ami megnyilvánul a természetes öregedés folyamatában is. Azonban a Jing fogyása lehet idő előtti is, s errere a HKO preventív szemlélete nagy gondot fordít. Ugyanis a Jing megőrzéséhez a megfelelő életmód (táplálkozás, mozgáskultúra, szellemi-fizikai aktivitás harmóniája), a "külső és belső ártalmas hatásoktól" való lehetőség szerinti védelem, a lelki élet tisztasága, harmóniája, az egyén és környezete közötti lehető legnagyobb harmónia szükséges, de legalábbis az erre való törekvés, vagyis az Út, a Tao.
A Vesék kormányozzák a vázrendszert, a csontokat, ezáltal a struktúráért is felelnek. Érzékszervük a fül. (Az időskori hallászavarok kapcsolatban állnak a Vese gyengülő Jingjével.)
5.2. A jang jellegű szervek
A Fu, azaz üreges szervek fő feladata a táplálék befogadása, továbbvitele, szállítása és kiürítése. Minden jin szerv rendelkezik egy jang párral. A külső (jang) és a belső (jin) párkapcsolata ez. A 3. táblázatból leolvasható, hogy a Vékonybél, a Vastagbél, az Epehólyag, a Gyomor, a Húgyhólyag és a Hármas Melegítő tartozik ide. Különleges szerepe van a Hármas Melegítőnek ismert jang szervnek, amelyet legtalálóbban talán a szervezet hormonális őreként jellemezhetünk. Mint a Tűz fázisához tartozó szerv, a Vizek útjáért felelős, azaz szabályozza azt, és képes szükség szerint hűteni vagy elvonva azt melegíteni.
(A HKO nem ismeri a hormonokat, de tény, hogy egyes akupunktúrás pontok ingerlésével hormonális hatások érhetők el.) Létezik egy olyan rendszer is, amely a szervezet egészét a Hármas Melegítőnek megfelelően rendszerezi, azaz a felső melegítő rendszerbe a fejet, a mellkasi szerveket (Szív, Tüdő), a középsőbe a hasi szerveket, a Májat, a Lépet és a Gyomrot, valamint az alsóba a Veséket osztályozza.
5.3. A csatornák
A csatornák, amelyeket sokszor tévesen meridiánnak fordítottak, olyan speciális úthálózat részei, amely a Qi és Vér számára biztosítja a lehetőséget, hogy eljusson a szervezet minden részébe. A fogalom nem azonos a véredényekkel (a Vér nemcsak az edényekben képes áramlani!).
A hálózat láthatatlan (bár Koreában tettek már kísérletet arra, hogy anatómiai alappal magyarázzák a csatornák létét). A hálózat vezetékei, a csatornák a szervezet felszínét (külső) kötik össze a szervekkel (a belsővel).
A külsőn való ingerhatás adott pontokon, területeken - legyen az mechanikai vagy elektromágneses inger formájában történő behatás - befolyásolja azokat az életfolyamatokat, amelyek a mélységben zajlanak. A felszíni területek ingerlésével olyan élettani elváltozásokat, regulációs történéseket aktiválhatunk, amelyek autonóm regulációs mechanizmussal, a szervezet saját energetikai rendszerét aktiválva fejtik ki hatásukat, azaz biostimulálnak.
Ez az akupunktúrás beavatkozások (illetve a szúrás nélküli behatások, pl. az alacsony denzitású lézer, a fény, az elektromos áram, az elektromágneses térrel történő ingerlés) HKO szerinti élettani alapja.
A pontok a csatornák "felbukkanásai" a bőr felszínén, s e pontok virtuális felfűzéseiből rajzolódik ki a háló, a csatornák egymással is összefüggő hálózata. A csatornák jin és jang párosítású megoszlása követi a korábban felsorolt szervekét, a különbség azonban az, hogy bár minden szervhez csatorna is tartozik, a csatorna nem azonos egy-egy szervvel, hanem annál lényegesen több a jelentése.
Csatorna = a szerv (élettana) + a szervek tünetei, kórmintái + a csatorna tüneteinek összessége.
A csatornák száma a 6 jin és 6 jang szervnek megfelelően 12. Két különleges csatorna is létezik, amelyek a test elülső és hátulsó középvonalában helyezkednek el. Még további 6 extra vagy különleges csatornát ismerünk, amelyek pontjai a többi csatorna pontjaiból összegeződnek, de a csatorna tünettanának megfelelően speciális alkalmazásokat tesznek lehetővé. A főcsatornák és a test egyéb finom hálózatos rendszerének sematikus felépítését teszi érthetővé a 2. ábra, amely kívülről befelé haladva mutatja a csatornarendszert. (Ha nem lesz ábra, az utolsó mondatot ki kell húzni!)
2. ábra. A test csatornarendszere
A csatornák azok a hálózatos rendszerbe foglalt "ösvények", amelyek mentén a Qi és a Vér mozog, kering. A csatornákban keringő energia akadálytalan mozgása, áramlása feltétele a harmonikus működésnek. Ha akadály, rendellenesség lép fel az energiaáramlásban, akkor az adott szervvel kapcsolatban álló csatorna, illetve a szerv tünetei is megjelenhetnek, igen színes szindrómákat előidézve.
Pl. a Máj csatorna zavara a menstruációs rendellenességektől a feszülő hasi panaszokon át a szem kötőhártyájának vérbőségéig terjedhet.
Az alapvető szubsztanciák, szervek és csatornák szoros kapcsolata a kulcs az akupunktúra és a kínai gyógynövénytan közötti kapcsolat megértéséhez. Egy pangást oldó akupunktúrás szúrás helyett ugyanezen pangást oldó gyógynövény-kombinációt vagy - ritkábban - egy szert is adhat betegének a kínai orvos. A jin-jang alapvető párosnak megfelelő többlet szórása (diszpergálása) vagy a hiány pótlása (feltöltése, erősítése), a Hideg melegítése, a pangó feloldása és áramoltatása, a Meleg (Hőség) lehűtése a beavatkozások kulcsszava, amelyek az egyensúlyi állapot harmóniáját igyekszenek visszaállítani.
A csatornák hálózata energetikai szinteket képez, amelyek egymással kapcsolódva folyamatossá teszik az energetikai áramlást, hasonlóan a cirkadián ritmusként megfigyelt folyamathoz. Az energiának minden két órában más és más csatornában van maximuma. Ez adja az ún. szervóra kialakításának alapját, amelynek gyakorlati jelentősége, hogy egy adott szervet legkedvezőbben a neki megfelelő csatorna energiájának maximált idejében érdemes kezelni.
3. ábra. Energetikai páholyok
A szervek, érzelmek, csatornák és a környezet kapcsolatát és összefüggéseit mutatja a 4. táblázat.
4. táblázat. A szervek, érzelmek, csatornák és a környezet kapcsolata
Funkciókör Vese Máj Lép Tüdő Szív
Parenchimális
Szervek hólyag epehólyag gyomor vastagbél vékonybél
Szervvonatko-zások húgy-ivarszervek
máj, epehólyag, epevezeték száj, garat, gége, emlők vastagbél, hörgők nyombél, patkóbél, vékonybél
Ízületek láb, boka csípő, térd térd elülső része váll, kar, könyök váll, kar, könyök
Nyirokszervek garatmandulák, homloküreg szájpadi mandula, ékcsonti üreg. gége, nyirokszervek, arcüreg fülkürt, rostacsonti üreg fül mögötti csecsnyúlvány, középfül
fül szem ajak orr nyelv
Kulcsfunkciók percepció, csontok alkalmazkodás, izmok, inak szembeszállás, kötőszövet szelekció, bőr, szőr kommunikáció, erek
Kulcsfunkciók statika dinamizmus kontaktus permeabilitás identitás
Testi, lelki tartás, stabilitás, biztonság feszesség, flexibilitás, megfelelés analízis, integráció, szintézis kreativitás, ki- belégzés, változás öröm, harmónia
Pszichés analógia Jung szerint endoszomatikus, érzékeny érzés, emóciók, affektív gondolat, értelem, mentális én intuíció, spiritualitás konjunkció (kapcsolódás)
Analógia Paracelsus szerint naturális asztrális venenum spirituális isteni
Fájdalom differenciálása volitív, intencionális, diszkriminatív felismerés szituatív, affektív, motivált intenzitás, minőségi, gondolati, értékelő felismerés minőségi, inspiratív
5.4. A beavatkozások helye: a pont
A HKO 12 fő csatornáján a pontok száma 361, azonban ehhez az évezredek során egyéb járulékos pontok csatlakoztak, különösen a mikrorendszerek megismerésével. (Mikrorendszerek a fül, a skalp, az arc, az orr, a száj, a kéz területén lévő, de az egész rendszert képviselő, az utóbbi évtizedekben megismert kis holografikus szisztémák.)
Mai ismereteink szerint több, mint 1500 pont szerepel a különböző anatómiai ábrákon, azonban sok közülük egy-egy ismert régi pont ún. satellita pontja, hasonló funkcióval.
A pontok között léteznek kitüntetett szerepűek, amelyek jelentésében egyúttal a funkciójuk is szerepel.
3-5. ábra. Az akupunktúrás pontok
Bár az akupunktúrás rendszer Nyugaton a humán gyógyításban vált ismertté, egyre nagyobb teret nyer napjainkban az állatgyógyászati praxisban, sőt a mezőgazdaságban is. A csatornák ugyanis minden egyedben megtalálhatók, és ma már pontos helyük, pontjaik lokalizációja is ismert. Ezzel lehetőség van pl. a szarvasmarha tejelválasztásának serkentésére vagy a versenylovak krónikus hátfájdalmainak csökkentésére, sőt eszméletvesztést is sikerült kutyákon megszüntetni akupunktúrás beavatkozással.
6. A gyógyítás menete a HKO-ban
6.1. A vizsgálat
A Nei Jing meghatározza a vizsgálat négy szakaszának célját és menetét. E vizsgálati fázisokat a nyugati orvoslás is kötelezően alkalmazza, de a HKO-ban sokkal tudatosabban és részletesebben jelennek meg.
A vizsgálat négy szakasza a megtekintés, a kikérdezés, a hallás-szaglás és a tapintás.
6.1.1. Megtekintés
A megtekintés lényegében a páciens alkatának, megjelenésének általános és lokalizált szemrevétele. Ezen belül rendkívüli fontossággal bír a nyelv alakjának, színének, lepedékének vizsgálata. A nyelvdiagnosztika rendkívül igényes és alapos szemlélődés, melynek alapján a tapasztalt orvos igen sok információt gyűjt össze betege diszharmóniájáról. Természetesen ide tartozik a páciens lelki
megnyilvánulásának, érzelmeinek gondos vizsgálata is.
Már az ősi írások is felhívják az orvos figyelmét arra, hogy súlyos hibát követ el, ha a páciens lelki megnyilvánulásait figyelmen kívül hagyja. A belső lelki zavarokra a jó orvos a külső megnyilvánulásokból is tud következtetni: ".Minden, ami belül van, a felszínen is megjelenik, a belső megismeréséhez meg kell figyelni a külsőt."
6.1.2. A kikérdezés
A kikérdezés a panaszok megjelenését, fejlődésének körülményeit és az összes ezzel kapcsolatos diszharmóniát felöleli igen részletes, szervenkénti csoportosított és irányított kérdések formájában.
6.1.3. A hallás-szaglás
A hallás-szaglás alapján történő vizsgálat kiterjed a páciens hangjának, egyéb hangtani jelenségének pl. szuszogás, sípolás stb., valamint a páciens közelében, észlelt szagok illatok minőségének vizsgálatára.
6.1.4. A tapintás
A tapintás a bőr nedvességét, szárazságát, a belső szerveket, végtagokat, hasat, esetleges folyadék-felhalmozódást segít megismerni a vizsgálatot végzőnek. Fontos része a pulzus vizsgálata, amely sokkal több minőségi és mennyiségi jelet tartalmaz a HKO-ban, mint a nyugati medicina gyakorlatában. A HKO orvosa az akupunktúrás pontot is megtapintja, mert tapasztalat alapján a fájdalmas pont belső diszharmóniára utal (egyes pontok kifejezetten a belső szervre utalnak).
6.2. A diagnózis
A fenti négy vizsgáló elv alapján kapott információtömeg, valamint a HKO alapelveinek összevetéséből körvonalazódik az a kórminta vagy diszharmonikus kép, amelynek kezelése a HKO célja.
Az ún. Nyolc Törvény segítségével egyszerűbbé válik egy-egy diszharmonikus egyensúlyvesztés tüneteinek csoportosítása
Belső külső
Hideg hőség
Elégtelenség bőség
Jin jang
Ehhez a Qi, a szerves Folyadékok és a szervek kórtana is hozzájárul, a külső káros faktorokkal együtt.
6.3. A kezelés
A kezelési elvek kialakítása a kórminta elemzéséből adódik. A HKO nem ismer tonizálást, szedálást, mint ahogy a téves fordításokban néha olvassuk. Finomabban és a gyógyítás művészetére utalóan árnyaltan használja a diszpergáló, erősítő, szétszóró, emelő, süllyesztő, feloldó, hűtő, melegítő kifejezéseket.
Erre példa az álmatlan, fülzúgást panaszoló, száj- és torokszárazság mellett ágyéki és térdgyengeségre, éjszakai verejtékezésre panaszkodó, piros nyelvű és "vékony", gyors pulzusú páciens, akinél a HKO alapján az orvos a Máj és a Vese elégtelen jin mintájára gondolva a kezelési elvekben a Máj és a Vese jinjének táplálása és erősítése mellett dönt, választva az ennek megfelelő akupunktúrás pontokat (UB18, UB23, UB52, K3, K1O, Lív3, 8, LP6, K9). Emellett gyógynövényekből készített főzetet is ad betegének, aki a nyugati orvoslás szerint feltehetően magas vérnyomásban, esetleg TBC- ben, de akár klimaxos tünetekben vagy májbetegségben is szenvedhet.
A kezelés fontos része a táplálkozási és életmódbeli tanácsadás. Az aktuális helyzetben szükséges életmód, illetve a megfelelő étrend kialakítása a HKO rendszerének igen fontos szelete, hiszen a keleti ember akkor is elmegy orvosához, ha nincs panasza, mert az a sok apró jelzésből táplálkozási és életvezetési tanácsokkal látja el egészsége megőrzése céljából.
A megelőzésben - melyre a HKO nagy hangsúlyt helyez - igen nagy szerepet kap a kínai légzésterápia, a Qi Gong (l. az Alternatív mozgásterápiák c. fejezetben) is, valamint a kínai masszázstechnikák is, amelyeket természetesen a gyógyításban is használnak.
A HKO rendszerében a kezelés igen gyakran az akupunktúrás pontok közvetlen stimulációjával történik.
A pontok stimulációjának technikái:
szúrás (akupunktúra);
pontmasszázs (akupresszúra);
moxibustio;
köpölyözés;
elektromos ingerlés (elektroakupunktúra);
mágneses transzkután elektromos stimuláció;
ultrahangos pontstimuláció;
soft lézersugár;
tartós akupunktúrás hatás elérésére szálbeültetéses technika (felszívódó).
(Az egyes technikákat vagy önálló fejezetben - pl. fülakupunktúra, akupresszúra -, vagy a nekik megfelelő fejezetekben részletezzük - így például a moxibustio és a köpölyözés a Mikro- és makroterületek ingerterápiái, az elektroakupunktúra a Műszeres diagnosztika és gyógyítás c. fejezetben kapott helyet. Itt most csak a többi stimulációs technika alapját is képező akupunktúra technikájának rövid összefoglalására van mód - a szerk.)
6.3.1. Az akupunktúra
Az invazív (szúrással járó) akupunktúra kivitelezésének eszközei a tűk, amelyek különböző formái már az ókori szövegekben is megjelentek. Manapság a vékony, acéltestű, ezüsmarkolatú tűk használata terjedt el, amelyeknek a bőrbe juttatása Japánban például tűvezető segítségével, Kínában speciális tűmanipulációs eljárásokkal ("bepöccentés" a másik ujj hegyével) történik. Európában inkább az egyszer használatos, rendkívül vékony, műanyag nyelű steril tűk terjedtek el. A sterilitás szabályainak betartásával a fertőzés (hepatitis, AIDS!) elkerülhető.
A HKO-ban a beszúrt tűk manipulációja külön művészet, amelynek elsajátítása professzionális szinten csak évek alatt lehetséges. Az akupunktúrás pontok kezelése ugyanis nem történhet sematikusan (egyszerűen nevetséges az "azonos pontokat ingerlő 10 kezelés egy kurzus" szemlélete). A HKO talaján álló kínai orvos sikereit a betegével történő egyes találkozásokon alkalmazott - esetlegesen az előzővel valóban azonos - kombinációk kiválasztásának művészi szinten történő művelésével éri el. (Vagyis a HKO rendszerében gondolkodó orvos nem véletlenül vagy nemtörődömségből használja ugyanazt a pontkombinációt az egyes kezeléseken, hanem nagyon is tudatosan, munkája következményeinek és felelősségének teljes tudatában dönt amellett.)
Az akupunktúrának Keleten kialakult változatai a moxibustio (égetés), a köpölyözés (ez Nyugat-Európában, így Magyarországon is elterjedt módszer volt a középkor óta), valamint az akupresszúra. Hazánkban a természetgyógyászat új keletű fejlődése óta ezek közül az akupresszúra terjedt el. Nyugat-Európában, ahol az akupunktúra már a század elején meghonosodott, kidolgoztak az akupunktúrán alapuló egyéb gyógyítási eljárásokat is, így például a R. Voll nevéhez fűződő elektroakupunktúrát, amelynek lényege, hogy az akupunktúrás pontokat a megfelelő helyre szúrt tűkbe vezetett elektromos árammal ingerlik. Hasonlóan Nyugaton kidolgozott eljárás a mágneses transzkután elektromos stimuláció, az ultrahangos pontstimuláció és a soft lézersugár felhasználása is.
Nyugati módszernek számít a tartós ingerhatás elérésére szolgáló, tartósan behelyezett, felszívódó, sebészi fonal, illetve epikután tű is, amelyet főleg a stroke (agyi érkatasztrófa) utáni visszamaradó tünetek rehabilitációja céljából alkalmaznak, illetve akkor, ha a nagy távolságok miatt a gyakori kezelés nem lehetséges.
6.3.1.1. Az akupunktúrás beavatkozás esetleges mellékhatásai, komplikációk
l szorongás, nyugtalanság (ritkán inverz hatásként jelentkezik),
l kimerültség, ellazultság, enyhe depresszió (normális reakcióként értékelhető),
l bőrgyulladás a beavatkozás helyén (Ni, Zn, Kr anyagú tű okozhat irritációt),
l vérömleny (hamar felszívódik),
l "tűvándorlás", légmell (helyes technikával elkerülhető),
l helyi gyulladások (axon-reflex),
l hepatitisz-B (a sterilitás szabályainak betartásával elkerülhető),
l HIV (nincs epidemiológiai adat).
6.3.2. A gyógynövények szerepe a HKO-ban
A HKO rendszerében igen jelentős helyet elfoglaló gyógynövényekkel való gyógyítás ismerete még az akupunktúráénál is csekélyebb Nyugaton - többnyire ezért is azonosítják a HKO-t az akupunktúrával.
Holott ez az ismeretanyag is hatalmas, irodalma terjedelmében az akupunktúrás irodalmat is meghaladja. A gyógynövények ismerete hagyomány - bár azt vetik a HKO szemére, hogy a gyógynövény-receptúrák többsége nem használható a kínaitól eltérő földrajzi és etnikai adottságokkal rendelkező területeken. Ám ez nem így van. A mintegy 60 000 recept közül igen nagy az elérhető és használható receptek száma szerte a világon, így pl. Amerikában is igen magas a kínai gyógynövényboltok száma.
Az i. e. III. évezred óta gyűjtötték gyógyszerkönyvekbe és kézikönyvekbe a sok receptet. Minden egyes diszharmónia-típus rendelkezik gyógynövény-terápiás lehetőséggel is. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kórképnél a pontstimulációs kezelésnek és a gyógynövényterápiának egymással összehangoltan kell hatnia. Vagyis egy (jin vagy jang) hiányállapotot csak a hiányt feltölteni képes pontkombinációval, illetve az erre ható készítménnyel együttesen lehet eredményesen kezelni. Ma már létezik olyan kínai receptkönyv is, ahol a kínai kórminta és a kezelésre hasznos gyógynövény-készítmény mellett feltüntetik a nyugati típusú betegség tüneteit is a könnyebb eligazodás kedvéért. Modern hatástani felosztásuk segíti a tájékozódást a különböző gyulladásos, degeneratív, bakteriális, vírusos stb. betegségek kezelésében.
A gyógynövények elegyéből tinktúra, tea, főzet, borogatás készülhet, ritkábban por alakban is alkalmazhatók.
A kórminta megjelenése minden páciensben egyedi, ehhez kell megtalálnia a HKO orvosának a megfelelő receptet az összetevők esetleges megváltoztatásával, más növényi szer hozzáadásával.
A HKO orvosa az általa meghatározott gyógynövényekből készült főzetet, teát együtt alkalmazza más módszerekkel - és nem mindig az akupunktúrát részesíti előnyben.
6.3.3. A kínai légzésterápia - a Qi Gong
A légzőgyakorlatokkal foglalkozó legrégebbi írásos emlék a Kr. e. 6. századból származó tizenkét jádekő. A jádekőbe vésett szövegek olyan gyakorlatokat tartalmaznak, melyek nemcsak orvosi felhasználásra alkalmazhatók, hanem valamikor a harci cselekményekre való felkészülés részei is voltak. A meditatív, preventív célú gyakorlatokat a régi mesterek, remeték tanítás útján hagyományozták utódaikra. Noha ez vallási keretek között történt, a Qi Gong mégis az egészség megtartásának, megőrzésének, hovatovább a betegségekkel szembeni ellenállás fokozódásának, az egyén fizikai és pszichikai megerősödésének, edzettségének lett fontos alapja (további alakulására az indiai, tibeti hatás is befolyással volt).
A kínai légzésgyakorlatok és az indiai eredetű jóga bizonyos mértékben különböznek egymástól. Amíg előbbit mindenki nemre és korra való tekintet nélkül viszonylag gyorsan szabadon művelheti (és teszi is), addig utóbbi kivitelezése nem mindenki számára könnyen elsajátítható.
6.3.3.1. A Qi Gong alapgyakorlatai
A belső, fenntartó gyakorlatokat előzetes teljes ellazítás után végzi alkalmazója. A teljes pszichoszomatikus pihenés csendjében lazít.
A belső erősítő gyakorlatok keresztbe tett lábakkal, ülésben végzendők, ahol az azt végző csendben teste egyetlen pontjára koncentrál mély és folyamatos légzés közben.
A külső egészségvédő gyakorlatok lassan végzett mozdulatsorokból állnak, amelyeket természetes, nyugodt légzéssel végeznek kicsik, felnőttek és öregek. A kínai légzésterápia szerepe a páciensek öngyógyításában valósul meg.
A modern klinikai adatok szerint a Qi Gong sikeresen alkalmazható pszichés, neurovegetatív zavarok, bizonyos légúti panaszok esetében.
6.4. A dietetika, a helyes táplálkozás
A megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékkal megelőzhető a betegség, míg a túlzott fogyasztással megterheljük a szervezetet, okot adva a betegség kifejlődésére. Itt ismét nem a kalóriadús és vitaminnal dús táplálékon, hanem a szervezet egyensúlyát megőrző egészséges bevitelen van a hangsúly. Az ételek melegítő (erősen fűszeres, gyömbért tartalmazó, forró), hűtő (hideg gyümölcsök, zöldségek) hatását alkalmazzák. Lényeges, hogy minden ételfajtában az alapvető ízek (csípős, sós, édes, savanyú, keserű) mind jelen legyenek, ezek harmóniájának megtalálása művészet. (Ez is a titka a kínai konyha varázsának). Az egyes ízek dominanciája egy-egy betegségnél kihangsúlyozott (például a csípős emeli az energiát, megfázáskor jó hatású). A földrajzi táj és az évszaknak megfelelő táplálék kiválasztása is fontos.
A kínai táplálkozástan nagy jelentőségű krónikus, hosszabb ideje tartó állapotokban, akár önmagában is, míg a heveny betegségekben kiegészítő kezelési formaként alkalmazzák.
7. A HKO által kezelhető betegségek listája
(a Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján)
7.1. Az idegrendszer betegségei
szenvedélybetegségek adjuváns kezelése (drog, gyógyszerfüggőség, kóros étvágy, játékszenvedély);
különböző eredetű fájdalmak csillapítása;
fejfájások egyes formái (tenziós);
bénulások maradványtüneteinek csökkentése;
herpes zoster, Ménière-szindróma, Parkinson szindróma, trigeminus neuralgia;
lumbágó, ischialgia;
epilepszia, álmatlanság;
pánikbetegség, neurotikus tünetegyüttesek, a hangulati élet zavarai;
migrén.
7.2. Az emésztőrendszer betegségei:
székrekedés, hasmenés, gyomor és nyombélfekély, irritábilis bélpanaszok;
hányinger, hányás, epehólyag működési zavarai, epeköves görcsök;
gyomorsavtúltengés, krónikus emésztési panaszok;
a fogak fájdalmai, foghúzás stb.
7.3. Mozgásszervi betegségek
reumatológiai, ortopédiai panaszok;
heveny és krónikus lágyrészreumatizmus, izom- és ínpanaszok,;
teniszkönyök, "fagyott váll", lumbágó, porckorongsérv (nem műtét helyett!);
gerincműtétek utáni rehabilitáció, ficamok, izomhúzódások, köszvény.
7.4. Urogenitális betegségek
impotencia, inkontinencia egyes esetei;
veseköves görcs, éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna);
prosztata-megnagyobbodás, hólyaggyulladás,
frigiditás, sterilitás egyes esetei, menopauza.
7.5. A szív- és érrendszer betegségei, vérképzőszervi betegségek
magasvérnyomás neurogén stádiuma,
alacsony fehérvérsejtszám,
anginák egyes esetei;
gangréna nélküli érszűkületek;
infarktus utáni rehabilitáció.
7.6. Légzőszervi betegségek
Asthma bronchiale, akut és krónikus légzési zavarok, hörghurut, hörgőgyulladás, köhögés.
7.7. Szülészeti - nőgyógyászati betegségek
a magzat rendellenes fekvése (farfekvés);
fájdalmas menses, cikluszavarok egyes formái;
nehéz szülés megindítása, laktáció elégtelensége, terhességi hányinger és hányás, szülési fájdalom csillapítása;
hormonális zavarok, kóros viszketésm
mióma minősített esetei;
medenceizomzat görcse.
7.8. Gyermekgyógyászati betegségek
ágybavizelés,
rövidlátás (korrigálása);
szülés utáni sérülések (rehabilitációja);
emésztési zavarok, grippe, flu tüneteinek kezelése,
krónikus fülgyulladás,
fogzási zavarok;
mentális retardáció, epilepszia, "nyugtalan gyermek".
7.9. Bőrbetegségek
ekcéma, csalán, seborrhoea, akne (vulgáris), övsömör;
7.10. Fül-, orr-, gégészeti betegségek
krónikus mandulagyulladás, arcüreggyulladás, Ménie`re-szindróma;
szagláshiány, "gombócérzés" (glottis-izomzat görcse);
középfülgyulladás, fülzúgás, arcüreg- és homloküregpanaszok;
7.11. Szemészeti betegségek
Rövidlátás,
Látóideg-gyulladás;
Kancsalság;
Kötőhártya-gyulladás.
7.12. Immunológiai betegségek
allergiás kórképek (szénanátha, kötőhártya-izgalom, bőrtünetek).
7.13. Sürgősségi orvoslás
collapsus, heveny fájdalmak csillapítása.
8. A kínai orvoslás "nyugati" szemmel
A HKO talán legnagyobb értéke az, hogy értelmezni tudja a számos különféle jegyet, amelyeket a vizsgálata folyamán összegyűjt. Összeállítja a részekből az Egészet (indukció), ugyanakkor az Egészből következtet a részletekre is (dedukció) - a két egymást kiegészítő pólus függvényében. A diagnosztikai folyamat egyaránt igényli mindkettőt. Amikor az Egész megismerése a részeken keresztül láthatóvá teszi a folyamatot, egyúttal szükségszerűen többet is jelent, mint a jelhalmazok mennyiségi összegezése. A kis részletek alapos megfigyelése, a tapasztalat, a klinikai ítélőképesség, az egyéni adottság - megannyi fontos alkotóeleme a jó terapeutának a HKO-ban.
A precíz kezelések feltétele, hogy a HKO-t alkalmazó jól ismerje annak részeit, alkalmazási javallatait, minden egyes pont jellegzetességeit, a gyógynövények alkalmazási receptúráit s az egyéb, HKO-ban alkalmazott módszereket, mert csak ilyen módon tudja kielégítően és egyénre szabottan kombinálni ismereteit.
A HKO más egészség- és betegségszemléletet kínál, mint a nyugati orvoslás, ugyanakkor némi kritikát is rejt magában, hiszen a nyugati orvoslásban - miközben eljut az élő anyag szubmikroszkopikus részletéig is - sokszor elvész az Ember. A HKO terápiájában más jelentős erősség is van, nevezetesen a biztonságosság (szakavatott kezekben mellékhatásmentes) és a kíméletesség. Ezért kiválóan alkalmasak módszerei a pszichoszomatikus problémák kezelésére.
Természetesen határai is léteznek ott, ahol sürgős, halasztást nem tűrő beavatkozásra van szükség. A HKO orvosa nem tudja megállapítani a daganat nagyságát, hajlamát, kimenetelét, csak felbecsülni tudja az életveszélyes állapotokat.
A modern nyugati orvoslás egzakt, meghatározott pontosságra törekszik, míg a HKO az egyensúlyra nagyobb hangsúlyt fektet, mint a mérhető mennyiségekre. Ezért képes kis rendellenességeket korábban, már azelőtt felfedezni, hogy azok a nyugati módszerekkel mérhetők, vizsgálhatók lennének; vagyis - mint ősi, nagy, kvalitatív, önálló orvosi rendszer - rendelkezik a minőség mérésének képességével. Az analizálás tökéletessége miatt hajlamosak Nyugaton a HKO-t megmagyarázhatatlan, "trükkös mutatványnak" tartani, bár a modern tudomány kénytelen elismerni azt is, hogy paradigmái nem változtathatatlanok (kvantumelmélet, multikauzalitás a betegségek kialakulásában stb.).
A két orvoslás egymástól független elméleti és gyakorlati rendszer, ezért nem lehet az egyik valamely részét kiemelni s átültetni (l. nyugati akupunktúrás gyakorlat) a másikba, vagy ahogy néha halljuk, nyugati orvosként keleti módszerekkel gyógyítani. A kettő egymás mellett és egymástól függetlenül létezik, de aki mindkettőt ismeri, az színesebb és gazdagabb lehetőséggel bír a gyógyítás gyakorlatában. Amint T. Kapchuk mondja: "A HKO könyvei megírattak, a Nyugat könyve folyamatosan készül, s talán még kínai vonatkozásokat is magában foglalhat."
Mindenesetre a HKO művészete, bölcsessége, értéke maradandónak bizonyult napjainkban is, hiszen szerves, elismert részévé vált napjaink komplementer orvoslásának.
Szakirodalom:
Standard Acupuncture Nomenclature. Revised Edition, WHO, 1991.
Maciocia, G.: The Foundation of Chinese Medicine. Churchill Livingstone, Edingurgh, 1989:16.
Nan Ching: The Classic of Difficult Issues. Trens.by P.U. Unschuld. Univ. Press, Berkeley, 1986.
Huard, P., Wong, M.: Chinese Medicine. McGraw, New York, 1979.
Helms: Acupuncture Energetics (Clinical Approach for Physicians). Med. Acup.Pul., Berkeley (Calif. USA), 1997.
T. Kapchuk: Das grosse Buch der chinesischen Medicin. O.W.Verl.,1988.
Auteroche, B., Navailh, P., Völgyesi, P.: Diagnózis a Kínai orvoslásban. 3-8-3-K. Kiadó, Budapest, 1991.
Simoncsics, P.: A kínai akupunktúra régen és ma.Gondolat, Budapest,1988.
Simoncsics,P.: Betegségeink jelei. Westinvest, Budapest, 1993.
Hegyi,G. dr.: Mechanikus és elektromágneses biostimuláció. (PHD. disszertáció), 1998.
Találat: 4846
