A felsõ légutak megbetegedései gyermekkorban (formái, tünetei, kezelésük, ápolásuk). Lázcsillapítás csecsemõ és gyermekkorban.

Felsõ légúti gyulladásos betegségek

A heveny felsõ légúti hurut a csecsemõ-, és gyermekkor leggyakoribb és gyakran ismétlõdõ betegsége.

A légúti hurutok elõidézésében sokféle kórokozónak lehet szerepe. Leggyakrabban vírusok okozzák:  rhino-, parainfluenza-, RS-, adeno-, entero-, influenza-, coxsackie stb vírus.

Gyakoriak a bacteriális fertõzések is : Streptococcus-törzs, Staphilococcus aerus, Haemophilus influenzae a kórokozó.

Orrhurut (rhinitis)

Oka általában vírusinfectio, bact-ok ritkábban.

Tünetei: eleinte savós, késõbb ( a bact. Társfertõzés miatt) esetleg gennyes orrfolyás, tüsszögés,, az orr eldugulása, következményes száj-légzéssel. Az orrüregben termelõdõ és a garat felé ürülõ váladék ingerlõ hatására köhögés jelentkezik.

Az orr hurutja fiatal csecsemõkön súlyos tüneteket okozhat, mer 323e44d t a szûkebb orrjáratokat a keletkezett váladék teljesen elzárhatja, ezáltal a táplálék felvétel akadályozott. A táplálási nehézséget fokozhatja normális körülmények között is a felületes, szapora légzés. Kifejezett légszomj, nasalis dypnoe látható.

Nagyobb gyermekeknél a rhinitis banális betegség.

Szövõdmények : ha a gyulladás a mélyebben fekvõ légutakra is ráterjed, mandula-, garat-, gége-, légcsõ-, hörgõgyulladás fejlõdhet ki. Különösen csecsemõkorban gyakori kísérõje a középfül gyulladás (otitis) és a tüdõgyulladás (pneumonia), de a folyamatában már kialakult orrmelléküregek : arcüregek (sinusitis) és a rostasejtek (ethmoiditis) is részt vehetnek.

Kezelése: elsõsorban tüneti kezelést alkalmazunk, minthogy a gyakoribb vírus eredetû kórformák AT nem befolyásolhatók. Bacteriális szövõdmények és kifejezett általános tünetek esetén AT adására is sor kerülhet. Orrcsepp, ágynyugalom.

Torokgyulladás (angina). Mandulagyulladás (tonsillitis).

A légzõrendszer a légcsere kapcsán állandó érintkezésben van a környezet fertõzõ csíráival, ezért jelentõs a védekezõ rendszere.

1. Az orr és a hátsó garatfal együttes gyulladását orrgarathurutnak (nasopharingitis),
2. Az orrmandula területének gyulladását adenoiditisnek,
3. Ha a gyulladás a torok képleteket egyformán érinti, azaz kiterjed a hátsó garatfalra, a garatívekre és a torokmandulákra is, akkor angináról beszélünk. Amennyiben a mandulák gyulladása áll elõtérben, tonsillitisrõl beszélünk. Mindkettõ gyakran jár együtt a hátsó garatfal gyulladásával (pharyngitis), ezért az angina fogalmába sokan ezt is beleértik.

Régebben a Streptococcus haemolyticus fertõzések rettegett szövõdménye volt a tonsillitis után 1-3 héttel kialakuló rheumás láz, valamint az acut vesegyulladás (glomerulonephritis), a carditis. A Penicillinszármazékok széles körû alkalmazása óta ezek a szövõdmények fokozatosan eltûntek.

Kezelése: az anginák egy részében csak tüneti kezelésre van szükség; lázcsillapítás, ágynyugalom, bõséges folyadék bevitel. Bact. fert. Esetén penicillinszármazékok adása.Penicillin érzékenység esetén erythromycin-készítményt, vagy cephalosporin-készítményt (Ceclor, Zinnat) szokás rendelni.

A gége betegségei

Csecsemõ és kisgyermekek gégegyulladása súlyosabb klinikai tünetekkel, általában a légutak obstrukciójával jár. Ennek oka a gégén belül szûkebb anatómiai viszonyok, és a laza, oedemára hajlamos nyálkahártya.

Croup-syndroma :

A croup-szindróma hevenyen kialakuló felsõ légúti szûkület, amely sajátos tüneteket okoz, amelyet ugató köhögés, a belégzésben hallható (inspiratoricus) stridor és súlyos légszomj jellemez.

Álcroup (pseudocroup, laryngitis subglottica) :

A gégegyulladás e formája a gégenyálkahártyának a hangszalagok alá esõ területe válik lobossá, duzzad meg erõsen, miközben a hangszalagok területe viszonylag ép. A gégeszûkületben nemcsak a nyálkahártya gyulladásos duzzanata, hanem simaizomgörcs (spazmus) is szerepet játszik, sõt néha ez a gégeszûkület oka.

Leggyakrabban 1-3 éves kor között fordul elõ. Vírusos infectio (parainfluenza-, influenzavírus) okozza, de kozhatja aalergia is.

Tünetek: néhány napos felsõ légúti hurut után sokszor éjszaka, hajnalban kezdõdõ érces, száraz, ugató jellegû köhögés lép fel, légzési nehezítettséggel. Általában mérsékelt lázzal jár. A nyugtalanság fokozódása, a pulzusszám és a légzésszám emelkedése a hypoxia jele.

Kezelése: elsõsorban párásításból áll. Jó hatású az epinephrin (Micronephrin) 1:8 arányú hígításával történõ aerosolos kezelés is. AT adása nem szükséges. A légúti obstructio csökkentésére iv. Di-Adreson inj. Használatos. Súlyos esetben intubatiora, nagyon ritkán tracheotomiára is sor kerül.

Epiglottitis

A gégefedõ (epiglottis) a gége bemenetének nyálkahártyával borított porcos része. Feladata, hogy nyeléskor a gégét befedve megakadályozza a táplálék légutakba való jutását. Gyulladása a gégefedõ nagyarányú duzzadásával jár, amely beszûkíti a gégebemenetet és az életet közvetlenül fenyegetõ, súlyos, fulladásos állapotot idézhet elõ.

Fõleg 3-7 éves gyermekek betegsége.

Kórokozói bactériumok : Haemophilus influenzae vagy Streptococcusok.

Tünetei jellegzetesek, és igen gyorsan kialakulnak. Magas láz, nyelési képtelenség (a nyálát csorgatja), súlyos inspiratoricus stridor, dyspnoe jellemzi. A gyermek kissé elõredõlve, kezükkel maguk mellett megtámaszkodva ülnek. A fekvõ helyzet tovább rontja a légzést, akár légzésleállást is eredményezhet.

Fontos tudni, hogy az idõ elõrehaladtával az inspiratoricus stridor látszólag csökken, a gyermek "csendesebbé" válik, ez soha nem tekinthetõ a folyamat javulásának, hanem a nagyfokú kimerültség jele, és cardiorespiratiricus összeomlás veszélye fenyeget!

A torok vizsgálatakor jól látszik a nyelvgyök mögött a cseresznyényi, haragosvörös, erõsen duzzadt, vizenyõs epiglottis.

Kezelése azonnali intubálásból, iv AT (cephalosporinok) adásából és sedálásból áll. Extubálásra 2-3 nap múlva kerül sor.

Gégevizenyõ (oedema laryndis)

A gégenyálkahártya oedemája kísérõje lehet az elõbb említett betegségnek, de elõfordulhat attól függetlenül is.

Kiváltója leggyakrabban allergia.. Allergiás eredetû gégevizenyõ a Quince-oedema egyik megjelenési formája, amit elsõsorban az arc vizenyõképzõdése jellemez.

Tünetei a rekedtség, inspiratoricus stridor. Igen gyorsan fulladást produkálhat.

Veleszületett sípoló légzés:

(stridor inspiratoricus)

Oka a gégefedõ szokatlan alakja, porcának puhasága, vagy gégefal kóros puhasága esetleg a nyálkahártya lazasága.

Tünetek:

Ø         Röviddel a születés után megjelenik

Ø         Sípoló, hörgõ, horkoló hang

Ø         Fõleg síráskor válik kifejezetté

Ø         Nehézlégzés

Kezelés:

Ø         Az ok tisztázása

Ø         A tünetek csökkentése

Ø         Mûtét

Légúti betegségben szenvedõk ápolása:

Ø         Lázcsillapítás

Ø         Nyugtatók alkalmazása

Ø         Orrcseppek alkalmazása

Ø         Orrtisztítás, orrfúvás

Ø         Az orr felmaródásának megelõzése

Ø         A kötõhártya gyulladás kezelése

Ø         Meleg folyadék itatása

Ø         A gyermek elkülönítése

Ø         Egyenletes szobahõmérséklet

Ø         Nyugalom és párás levegõ

Ø         Bõséges folyadékbevitel

Ø         Szellõztetés

Inhalációs kezelés:

A légúti nyálkahártya csillószõrei védik a légutakat az idegen anyagoktól, a hörgõkben lévõ filmszerû nyákbevonatot a csillószõrök mozgása viszi kifelé. Ez az öntisztulási folyamat 100%-os páratartalom esetén 37 °C hõmérsékleten mûködik jól.

Az inhalációs terápia feladata a légutak nedvesen tartása és a páratartalom biztosítása. Inhalációs kezeléssel megelõzhetõ a váladék besûrûsödése, valamint a pörkképzõdés. Gyógyszeresen nyákoldók, hörgõtágítók, antibiotikumok, helyi gyulladáscsökkentõ anyagok vihetõk be a légutakba.

Fizikális és gyógyszeres lázcsillapítás

A gyermek lázát az orvos megérkezéséig csillapítani kell. A láz csillapítható gyógyszerekkel és fizikális módszerekkel.

A lázcsillapítás orvosi rendelet nélkül is végrehajtható, sõt végrehajtandó!

Cél: a testhõmérséklet normalizálása

Hõmérõzés módja csecsemõknél:

• Alapos kézmosás
• A csecsemõt hátára fordítjuk, és lábait villafogásban emeljük fel
• A fertõtlenítõben tartott hõmérõt hideg alatt leöblítjük, ellenõrizzük a higanyszál állását, majd kevés vaselines kenõcsöt teszünk a hõmérõ higanyos végére
• Enyhe csavaró mozdulattal bevezetjük a végbélbe
• A higanyszálat folyamatosan figyelve, addig tartjuk benn a hõmérõt, amíg az emelkedik
• Leolvassuk a hõmérsékletet

Gyógyszeres lázcsillapítás:

A gyógyszeres lázcsillapítást általában 38C felett szokás elkezdeni.

Adagolás:

Amidazophen kúp:

Újszülött korban a 0,1-es kúpból felet adhatunk

Csecsemõkorban a 0,1-es kúpból egészet adhatunk

10 kg felett 0.2-es kúpot adhatunk

(az amidazophen kúp 4 óránként adható)

Fizikális lázcsillapítás:

• 38,5 C felett a csecsemõ mellkasára (állott vizes) borogatást teszünk,
• 39 C felett teljes törzsborogatást,
• 39,5 C felett hûtõfürdõt alkalmazunk

Hûtõborogatás:

• a borogatás elkészítéséhez egy száraz és egy nedves ruhára van szükség
• állott vagy langyos vízbe (18-20 C) mártjuk a törölközõt  (lepedõt)
• a kicsavart nedves ruhát a szükséges nagyságúra összehajtva, az elõre odakészített neylonra, és száraz lepedõre helyezzük
• óvatosan ráfektetjük a csecsemõt és a mellkasára hajtjuk a nedves ruhát; a húgyhólyagot liberóval vagy pelenkával védjük
• két váltás borogató-ruhára van szükség (míg az egyik a csecsemõn van, a másikat          vízben áztatjuk)
• a borogatásra használt ruha csak addig hût, amíg nedves
• a hûtõborogatást 10-15 percenként cseréljük
• a hûtõborogatást mellkasborogatás, végtagborítás formájában alkalmazzuk a leggyakrabban.

Hûtõfürdõ:

Magas láz (39 C) esetén a hõmérséklet csökkentésére,

a rángógörcs veszélyének elkerülésére használjuk.

Kivitelezés:

• a fürdõvíz hõmérséklete a fürdõ kezdetén a testhõmérséklettel egyezik
• hideg víz hozzáadásával a fürdõvíz hõmérsékletét 30-26 C-ra lehûtjük
• ügyeljünk arra, hogy a hideg vizet soha ne a csecsemõre öntsük
• a fürdetést 5-10 perc múlva befejezzük, ha a csecsemõ didereg, már elõbb is
• gondosan szárazra töröljük, felöltöztetjük és visszamérjük a hõmérsékletét
• magas láz esetén a hûtõfürdõ 1 óra múlva megismételhetõ

A gyógyszeres lázcsillapítás a hûtõfürdõ ellenére is szükséges.