A diabéteszes retinopátia (DR) a cukorbetegség leggyakoribb szövődménye,
amely a szem ideghártyáját, a retinát károsítja, a látást veszélyezteti. A DR a
fejlett országokban a szerzett (nem veleszületett) vakság leggyakoribb oka.
Összeállításunkból kiderül, kiket érint a betegség, hogyan lehet megelőzni,
diagnosztizálni és kezelni.
A szemészeti szövődmények
kialakulása szempontjából gyakorlatilag minden cukorbeteget veszélyeztetettnek
kell tekinteni, a rizikó mértékét azonban több tényező befolyásolja. A DR az
úgynevezett I. típusú (fiatalkori, inzulinfüggő) diabéteszeseknél gyakrabban és
korábban jelentkezik, hajlamosabban a súlyosabb formákra. Mi 444b16e vel azonban a II.
típusú - felnőttkori - diabétesz jóval gyakoribb, összességében több a II.
típusú retinopátiás cukorbeteg.
A DR kialakulása szempontjából legfontosabb a betegség időtartama: 7-10 éve
fennálló diabétesz esetén már számolni lehet retinopátiával. A cukorbetegség
kezdetének valódi időpontja - különösen a II. típusú, felnőttkori
diabéteszeseknél - az esetek nagy részében bizonytalan, ez évekkel (6-7 év)
korábbra tehető, mint a diagnózis felállítása. Nem ritka, hogy a beteg még nem
is tud a diabéteszéről, de a retinán már láthatóak a jellegzetes elváltozások. Ilyenkor
éppen a szemészeti vizsgálat derít fényt a cukorbetegségre.
A "friss diabétesz" önmagában nem jelenti a szövődmények csekély
kockázatát, hiszen a kifejezés ritkán takar valós betegségtartamot.
Mi a retina szerepe?
A szemgolyó elülső részén két hártya
látható: az áttetsző szaruhártya és a fehér színű, átlátszatlan ínhártya. A
szemgolyó falát három burok alkotja: a külső burkot a szaruhártya és az
ínhártya alkotja, a középső burok az érhártyából, a sugártestből és a
szivárványhártyából áll, a legbelső burok pedig az ideghártya (retina). A
burkok körülveszik, és részben elválasztják egymástól a szemgolyó részeit. Az
üvegtest (ez kocsonyaszerű anyag, amely finom szálak hálózatát tartalmazza) a
szemlencse és a retina között helyezkedik el. A szemlencse és a szaruhártya
közötti üreget a csarnokvíz tölti ki, s a szivárványhártya elülső és hátsó
szemcsarnokra osztja. A szembe érkező fény a szaruhártyán megtörik, majd keresztülhalad
a szemlencsén, amely a retinára fókuszálja.
A retina a fényingert idegi jellé alakítja át, majd a látóidegeken keresztül az
agyba küldi. A retina jelenti a kapcsolatot a szem és az agy között.
Hogyan alakul ki a DR?
A DR kialakulásához a biokémiai / anyagcsere-zavarok, az érfal és a véráramlás
kóros elváltozásainak együttes hatásai vezetnek. A kórfolyamat korai szakában
három tényezőt kell kiemelnünk:
- A tartósan magas vércukorszint,
- A retina hajszálereinek vérrög okozta elzáródása,
- Az érfalak meggyengülése.
A vércukorszint megfelelő beállítása és kontrollja a szövődmények késleltetése,
illetve lassítása szempontjából alapvető jelentőséggel bír.
Az egyenletes, megfelelő vércukorszint biztosítása jelentené az ideális
állapotot, amit a gyakorlatban nem mindig sikerül elérni. Az esetleges kísérő
betegségek - magas vérnyomás, magas koleszterinszint - gyorsítják a
retina-károsodást.
A retina ereinek károsodása következtében az érfal helyenként buborékszerűen
kiboltosul (ezt mikroaneurizmának nevezik). A meggyengült érfal átengedi a vér
egyes összetevőit tartalmazó vérsavót, amely a retina központi területére jutva
már a korai szakban látásromlást eredményez.
A betegség előrehaladott szakába ér, amikor a retinán új erek képződnek. Ezt a
szakaszt proliferatív retinopátiának nevezik. Ezek az erek gyengék, törékenyek,
kiterjedt üvegtesti és retina-vérzések jönnek létre.
A DR tünetei
Az elváltozások a beteg számára észrevétlenül alakulnak ki. Nincs fájdalom,
nincs szemgyulladás vagy homályos látás, ami figyelmeztetne. A kezdeti tünetek
- látásélesség-csökkenés, úszó homályok - gyakran átmenetiek : néhány óra alatt
megszűnhetnek, majd visszatérnek.
A betegek többsége csak akkor észlel tüneteket, amikor a betegség már
előrehaladott szakába ért. E ponton azonban már nem minden esetben lehet a
folyamatot érdemben befolyásolni.
Hogyan lehet megállapítani a szemfenéki elváltozásokat?
Mivel a tünetek nem jelzik megbízhatóan a
folyamatot, minden diabéteszes betegnél alapvetően fontos a rendszeres
szemészeti ellenőrzés.
A szemész vizsgálja a látásélességet, tájékozódik a szemfenéki erek
állapotáról. A szemtükrözéssel - a pupilla tágítása után - láthatóak a
szemfenéki vérzések és az érkárosodások. A fluoreszcein angiográfia során
intravénás injekcióval speciális jelzőanyagot juttatnak a vérbe.
Amint a jelzőanyag a vérkeringéssel eljut a retina ereibe, jelzi az érfal
kórosan fokozott áteresztőképességét, a folyadékszivárgást. Az újabb kutatások
a még nagyobb érzékenységű vizsgálómódszerek kifejlesztésére irányulnak, ezek a
- folyamat legkorábbi stádiumát is jelző - vizsgálatok még nem terjedtek el
széleskörűen.
Hogyan kezelhető a DR?
A kezelés célja a jó látásélesség megőrzése, illetve a késői,
visszafordíthatatlan szövődmények megelőzése. A szénhidrát-anyagcsere rendezése
a szövődmények megelőzésének szükséges, de nem elégséges feltétele.
A korai érfal-elváltozások, és a hajszálerek keringészavarai gyógyszeres
kezeléssel jól befolyásolhatók. A megfelelő érvédő készítmény alkalmazásával
lassíthatók azok a folyamatok, amelyek fokozatosan a látást veszélyeztető
elváltozásokhoz vezetnek. A gyógyszeres kezeléssel elérhetjük, hogy csökkenni
fog az erek kórosan fokozott áteresztőképessége, csökken a vérzések és a
hajszálér- elzáródások veszélye, javul a retina vérellátása.
A gyógyszeres kezeléstől annál jobb eredményeket várhatunk, minél korábban
kezdjük alkalmazni az érvédő készítményt. A diabétesz és az érszövődmények
kórfolyamatának ismeretében a mai szemlélet az, hogy az érvédő gyógyszer
alkalmazásával nem kell megvárni a látható szemfenéki elváltozások
kialakulását, a DR kezelését minél korábban, lehetőleg a diabétesz
felismerésével egyidőben el kell kezdeni. A megfelelő érvédő gyógyszert
(tabletta vagy kapszula) folyamatosan, tartósan szedni kell. Akkor sem kell a
gyógyszer szedését abbahagyni, amikor a DR olyan stádiumába kerül, ami
lézerkezelést tesz szükségessé. Klinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy az
érvédő szer előnyösen egészíti ki a lézerkezelést, stabilizálja, tartósabbá
teszi annak hatását.
A lézerkezelés (fotokoaguláció) a látás megtartásának hatékony módszere a DR
előrehaladott (proliferatív) szakában, illetve macula ödéma esetén. (Ez utóbbi
elváltozás a retinán a központi éleslátás helyét károsítja) A retinát érő, nagy
energiájú lézerfény-sugárral tulajdonképpen "összeégetik" az ereket, gátat
vetve ezzel a látást veszélyeztető folyadékszivárgásnak, vérömlenyek
kialakulásának. A kezelés - a fényvillanások, illetve a szúró érzés miatt - a
beteg számára enyhébb kellemetlenséggel járhat. A kezelést követő néhány órában
a látás kissé homályos. Fontos, hogy a proliferatív DR-t korán felismerjék, és
a beteg időben részesüljön lézerkezelésben.
Ezzel a vakságot lehet megelőzni!
A súlyos proliferatív DR kezelésében egyre gyakrabban alkalmaznak műtétet az
üvegtesti vérömleny eltávolítására, illetve az éleslátás helyét érintő retina-
leválások ellátására.
A szem a legfontosabb érzékszervünk. A környezetből származó információk
legnagyobb részét látás útján szerezzük. A diabétesz - a következményes
érkárosodás miatt - veszélyezteti "szemünk fényét", a látást. A megfelelő
komplex kezelés, ellenőrzés és gondozás segíti a látás megmaradását.
A diabétesz okozta vakság megelőzésének súlyponti kérdései a következők:
- A szénhidrát anyagcsere beállítása, ellenőrzése
- Rendszeres szemészeti ellenőrzés
- Kísérő betegségek rendezése (vérnyomás!)
- A DR stádiumának megfelelő kezelés:
érvédő gyógyszer szedése- rögtön a kezdettől, időben elvégzett lézerkezelés.
