Az idegenforgalmi termék vásárlására ható tényezők

I. Az idegenforgalmi termék fogyasztását befolyásoló tényezők

Az idegenforgalom ma már a világgazdaság egyik vezető szektora és a világ fejlett részein az emberek életmódjának szerves részévé vált. A szabadidő várható növekedésének következtében a turizmus szerepének további kiteljesedése is várható. Nem mindegy azonban, hogy ezt a fejlődést hogyan készítjük elő. Ezért fontos megismernünk a szabadidő szerepét a turizmus fejlődésében, a várható értéktrendek változását, az életstílus és fogyasztói magatartás jelentőségét.

1.1. A szabadidő fejlődésének szakaszai

A turizmus tömeges megjelenésével gyakorlatilag a II. világháborút követően számolhattunk. Éppen ezért a szabadidő fejlődési szakaszait is ettől az időszaktól követjük nyomon.

• Az 1945-1970-ig tartó időszak

A háború nagy veszteséget okozott emberéletben, egészségben és a tulajdonban, de az emberek optimizmusa töretlen maradt.

Az 50-es éveket a saját egzisztencia újjáépítése és a híres és a világ nyugati felének gazdasági csodája jellemezte. A munkahét 48 órábó 353i84d l állt, heti 6 munkanapon. Ehhez még rengeteg túlóra társult. Az átlagos szabadság 15 nap volt, melybe természetesen a szombatokat is beleszámolták. Az emberek a szabadságot, az ünnepnapokat és a rövid hétvégét főleg pihenésre, regenerálódásra használták. Szabadidejükben elsősorban aludtak, lustálkodtak az emberek.

• Az 1970-es évek

Az első fordulat az 1970-es évek elején jött, ugyanis 1970-ben vezették be először az ötnapos munkahetet, aminek következtében a hét átlagosan 42 munkaórát jelentett.

A szabadidő jelentősége kezdett nőni. Bár a munkaidő évi kb. 400 órát csökkent, még mindig sokkal több volt a szabadidőnél.

A munkaidő csökkenése, a teljesítmény és a bér növekedése azonban hamarosan a nagyobb fogyasztás, a jóléti javak megszerzése és a tudatos szabadidőélmények gazdasági alapjává fejlődött.

A szabadnapok hirtelen már nem a nyugalmat és a pihenést szolgálták. A szabadidőben megjelent az önmagunk által választott "stressz".

• Az 1980-as évek

Az 1980-as években a munkaidő tovább csökken. A szabadidő beérte a munkaidőt és egyre inkább problémát jelent a szabadidő eltöltése.

• Az 1990-es évek

A szabadidő előretörése a munkaidő terhére tovább folytatódik. Már 1990-ben kb. 2000 munkaórára 2100 szabadidőóra jut. Így a szabadidő végérvényesen megelőzte a munkaidőt.

Elmondhatjuk, hogy a munka már nem egész, hanem csupán fél élet.

1.2. A szabadidővel kapcsolatos problémák

A szabadidő növekedését a termelés növekedésének köszönhetjük. Mivel a termelékenység növekedést emberek hozták létre, valósították meg, nyugodtan mondhatjuk: a szabadidőt az ember kiérdemelte!

A szabadidő növekedéséből nemcsak egy megváltozott fogyasztói viselkedés következik, hanem egyéni és társadalmi problémák is. Nézzük milyen problémák adódnak a szabadidővel kapcsolatban.

CSALÁDI PROBLÉMÁK

A megnövekedett szabadidővel sokan nem tudják, mit kezdjenek. Ezek főleg a középkorúak problémái, a fiatalokat kevésbé zavarja. Ez elsősorban az eddigi életvitellel magyarázható. Míg az idősebbeknél a szabadidő növekedése fokozatosan következett be, a fiatalabbak szinte természetesnek veszik a szabadidő/munkaidő arányának változását a szabadidő javára.

IDŐPROBLÉMÁK

Aki szabadidejét aktívan tölti, hamarosan időproblémákkal küzd. Ekkor a szabadidő megint egyéni "munkaidővé" válik. Ehhez számíthatjuk a saját továbbképzést célzó kötelezettségeket, találkozókat a barátokkal és ismerősökkel. Idetartoznak a saját céljaink eléréséhez kapcsolódó kötelezettségek: házi- és kerti munka, időponti nehézségek a kultúrával és az utazással kapcsolatban, sportolással kapcsolatos kötelezettségek.

Aki szabadidejét különlegesen aktívan szeretné tölteni, jó ha elegendő időt eleve tartalékol magának.

ANYAGI PROBLÉMÁK

Alapvető tételként jegyezzük meg: a szabadidő pénzbe kerül! Az un. szabadidőipar és nagyszámú szolgáltatás fáradozik azon, hogy az emberek szabadidejükben élményekben, szórakozásban, örömben, vidámságban részesüljenek. Ezekért bizony meg fizetni kell!

A szabadidő árát meg kell keresni! Ezért nem lehet a hosszú szabadidők korszakában sem a szakmai teljesítményt csökkenteni.

Napjainkban nagyon fontosak lettek a következők: valamit teljesíteni (akarni), előrejutni, saját ötleteket (a szakmában) megvalósítani, vagyont szerezni, sok pénzt keresni. Ez utóbbi kettő becsületes útja pedig nem más, mint a munka! Viszont ha dolgozunk, nincs időnk szabadidő igénybevételére azaz pénzköltésre.

1.3. Hogyan használja ki az ember a szabadidejét?

Egy osztrák tanulmány szerint hét fogyasztótípust lehet megkülönböztetni akik a szabadidő piacát meghatározzák.

1./ Az alkalmazkodó fogyasztó

Közéjük főleg a 14-19 éves fiatalok tartoznak. Ők szinte alkalmazkodási kényszer alatt állnak, hogy valahová tartozzanak. Hajlamosak "valamilyen dolgok", vagy "szükségtelen izék" rögtönzött vásárlására. Ezeknek a fogyasztóknak az önállósága még nem alakult teljesen ki, a szülők befolyása nagy. Utazásaik döntő többséget nem önálló akaratukból végzik.

2./ Az érvényesülni akaró fogyasztó

Ehhez a csoporthoz főleg a 40 évnél fiatalabb egyedül állók tartoznak, növekvő számban nők. A megszerzett fogyasztói javakat meg is akarják mutatni. A fogyasztást demonstrálniuk kell! Pénz és érvényesülés összetartoznak! Ezt hittel hangoztatják és vallják. A fogyasztás öröme életérzéssé válik náluk.

3./ Az élményfogyasztó

Ide főleg a 40 év alatti férfiak tartoznak. Az élményfogyasztó szabadidejében valami szokatlant szeretne csinálni és átélni. Sokat sportolnak, mert abszolút fittek akarnak lenni.

Ez a csoport a presztízsorientált sport, hobbik és utazások felé irányul. A külsőségek épp olyan fontosak számukra, mint a legmodernebb technika, a legjobb és legdrágább felszerelés.

4./ Az igényes fogyasztó

Főleg vezető pozícióban lévő alkalmazottak és tisztviselők (középvezetők is) tartoznak ide. Az igényes fogyasztó a fogyasztást összekapcsolja a kultúrával és az életstílussal. Részére a fogyasztás mindig minőséggel és magas igényszinttel kapcsolódik össze. Hajlamos személyi luxusra, státuszigényre.

5./ A kultúrfogyasztó

Ide főleg a 40 év feletti, művelt és öntudatos nők tartoznak. Életüket saját elképzeléseik szerint akarják élni. Nemcsak férjükre és gyermekeikre gondolnak. Szeretnék behozni azt, amit eddig szellemi, kulturális és társadalmi vonatkozásban kihagytak. Például felsőfokú végzettséget szeretnének vagy olyan utazásokat keresnek melynek során művelődhetnek stb.

6./ A gondoskodó fogyasztó

Főleg az alsó- és középosztálybeli háziasszonyok tartoznak ide. A gondoskodó fogyasztók az un. "normál vásárlók". A háztartás és a házimunka, a bevásárlóközpontok és extra ajánlatok között élnek. Szabadidő-fogyasztás csupán a hétvégén és a szabadság során létezik számukra. Már amennyire a családi és háztartási pénzkeret megengedi.

7./ A takarékos fogyasztó

A takarékos fogyasztó beosztja, őrzi pénzét - pontosan számol, mert erre szüksége van. Ez a csoport főleg alacsony jövedelmű egyénekből áll. Nem a vásárlásról való lemondás, hanem a tudatos, behatárolt vásárlás jellemző rájuk. A szükségből erényt csinálnak.

Az egészséges fogyasztói világ új pragmatizmust fejleszt ki a takarékos fogyasztóban.

( Pragmatikus: az adott feltételek között a legcélszerűbb felhasználást tekintő )

Az ártudatot öntudattá alakítja, mint az ötletesség kifejezőjét.

A szabadidő-elfoglaltságukban saját tehetségükre hagyatkoznak. Ezek a tevékenységek általában semmibe vagy nagyon kevés pénzbe kerülnek. Gyakorlatilag a szabadidőt spórolásra használják. Alapelvük: nem kell mindenért pénzt kiadni.

1.4 Trendek-értékátalakulások

Korunk emberének életvitelében egyértelmű irányok (trendek) figyelhetőek meg.

A fő irányok:

az életvitel egyre erőteljesebben az élvezetek és a fogyasztás felé fordul

az individualitás felértékelődik, ugyanakkor törekvés van hasonló felfogásúak csoportjához való tartozásra

új technológiák iránt nő a fogadókészség

nagyobb az érzékenység a környezet, a természet, az ökológiai összefüggések iránt

Az utazások során a turista kevésbé érzékenyen reagál olyan ajánlati tényezőkre, mint a

szállás

ellátás

infrastruktúra

szórakoztató programok.

Inkább az ajánlatkombinációk stílusára és olyan helyzetekre figyel, amelyek az aktuális élet- és szükségletállapothoz illenek.

Az emberi értékítélet változását az életkor előrehaladása szerint lehet jellemezni.

Az "idősek" akik             Az "átmeneti" generáció A "fiatalok" akik

1945 előtt az 1945 - 1976 között 1976 után

születtek születettek születtek

"Ahogy az öregek éltek"

szentimentális érdeklődés

az idősebbek életvitele iránt

Jellemzői Jellemzői

Munkaerkölcs           Szabadidő orientáltság

Krízistapasztalat                                                                           Jóléti tapasztalat

Takarékoskodásra való                                   Eladósodási hajlam

hajlam                                                    

Jövőorientáltság                                                                            Jelen- és élvezetorientált

viselkedés

A hagyományok tisztelete                                                            Individualizmus

Nagycsaládok                                                                               Kiscsaládok

A műveltség privilégiuma                              A műveltség természetes

Látszólag korlátlan anyagi

források                                                           Szűkös anyagi források

1.5 Életstílus és fogyasztói magatartás

Az elmúlt években, az idegenforgalomban éppúgy, mint más piacokon, a szokások, igények és kívánságok növekvő differenciálódását figyelhetjük meg.

Az állandóan új információk hatására az emberek folyamatosan változtatják igényeiket és fogyasztói szokásaikat. Az emberek "élet-vállalkozóvá" váltak, akik életüket sokoldalúan és érdekesen rendezik be, és személyiségük folyamatos fejlesztésén dolgoznak.

A létfenntartáshoz szükséges tényleges munka mellett az emberek szabadidejükben egyre több olyan tevékenységet folytatnak, amelyre a munka kifejezés jobban illik, mint a szabadidő-foglalkozás. A fizetett munka mellett ez a szabadidőmunka életvitelükben a második meghatározó tevékenységgé válik. A társadalmi elismertség már nem csak egyedül a foglalkozástól függ! Olyan munkán kívüli érték is befolyásolja, mint műveltség és társadalmi elkötelezettség.

A keresleti struktúrákban a fejlődés a tömegcikkektől és rutinszolgáltatásoktól a személyes szolgáltatások felé halad, amelyekben nagy szerepe van az információknak (műveltség) és a kommunikációnak (kapcsolatkeresés).

A fogyasztó szabadsága közben egyre nagyobb sokoldalúságot és individualitást keres, és ez biztosítja az idegenforgalom részére a piaci réseket.

Az alkotó, innovatív tevékenységeknek a művészeti, technikai és társadalmi területen való növekedésével széles lehetőségek nyílnak az idegenforgalmi termékpolitika előtt. Az emberek pontosan szabadidejükben és szabadságuk közben találnak időt arra, hogy személyes értékrendjüket fokozott mértékben megvalósítsák. Az ember önmaga megvalósítására való törekvése főleg az élményorientációban fejeződik ki. Ez az élvezeteknek való élésben (hedonizmus), a múlt modernné válásában ölt testet. Ezek megnyilvánulnak az extrovertáltságban, erotikában, aktivitásban és technikában, valamint sikertörekvésben, ínyencségben, fitnessben, testápolásban stb. divattá váltak a múzeumok, népművészet, népzene. A sokrétű személyes, individualista ízlés felváltja az ipari tömegellátás egyformaságát.

A technológia fejlettsége magával hozza, hogy egyre erősebb lesz az óhaj a sokoldalú emberi kapcsolatok keresésére. Erősödnek a vallási és szellemi igények. Egyre nagyobb az igény a meghittség és a társas élet után, otthon is és az üdülés közben is.

A növekedő egészségtudat új utakat nyit a jobb testi és lelki közérzet elérésére. A jövőben az idegenforgalomban is külön jelentőséget kap a test - szellem - lélek egységes kezelése.

Az idegenforgalomban résztvevők növekvő környezeti öntudata egyre nagyobb kihívást jelent a természettudatos viselkedésre, amely végül is az ökomarketingen keresztül hat a vállalkozásokra.

A nagyobb műveltségi szintű vendégek egyre több információt követelnek utazással kapcsolatos döntésük és uticéljaikra való érkezésük előtt, valamint pihenésük során mialatt az idegenforgalmi desztinációban tartózkodnak. A kommunikáció a vendéglátás fontos feladata! Ezért a kommunikációs teljesítmény (egyéni és társas ajánlatok, tanácsadás, továbbképzés, fitness és egészségügyi ápolás stb.) meghatározóan hozzájárul a turisztikai termék minősítéséhez, megítéléséhez.

Jövőbeli igénycsoportok

1. csoport: csak a munka utáni pihenést keresik

(szülők viselkedésmintája. 2004-ben 10%)

2. csoport: azért dolgozik, hogy éljen                   3. csoport: folyamatos életfelfogással

Gyakorlatilag csak a szabadidőben                          Munkában és szabadidőben keresik a

élnek. Számuk ma 50 - 60 %             kielégülést. Ma ők az un. alternatívok.

számuk kb. 30%.

Pihenést és szórakozást keresők      Individualisták csoportja

csoportja

Klubüdülést keresők csoportja                              Természetközeli és kulturális élményeket

Keresők csoportja

Jelenleg az ipari és információs társadalmak közötti átmenet korát éljük Az életstílusok sokrétűsége miatt korunkat un. "konfetti társadalomnak" is hívják

Az ipari kor ésszerűsége egyre inkább látszattá válik, mert már nem tud takarékosan bánni az amúgy is korlátozott mennyiségű nyersanyagforrásokkal. Az ipar uralmát egyre inkább felváltja az olyan gazdaság, amely erősebben alapul nem anyagi természetű javakon, technológiákon és szolgáltatásokon. A gazdasági megújulás részére nem a tőke a legfontosabb, hanem a tudás és az információ.

Az információs technika lehetővé teszi, hogy a természetes nyersanyagokat olyan ütemben termeljék ki, hogy azok megújulhassanak. Egyre nagyobb számban, mennyiségben jönnek létre alternatív energiát szolgáltató források. Az életszínvonal emelkedése iránti igény egyre erősebb. Ez az életszínvonal emelkedés maga után vonja az idegenforgalmi szolgáltatások iránti igény növekedését.

1.6. Tipológia és életstílus szerinti csoportosítás

Az elmúlt években az idegenforgalomban a szokások a szokások és kívánságok növekvő differenciálódását figyelhetjük meg. Az, hogy valaki szabadsága alatt mit keres, vagy mit akar megvalósítani, már nem csupán társadalmi helyzetétől, jövedelmétől vagy korától függ.

A szabadság preferenciák kifejlődéséhez, növekvő mértékben járulnak hozzá olyan értékek, mint - egy bizonyos jólétet feltételezve, (l. Maslow!) - értékítélet, értékorientáltság, és fogyasztási szokások, amelyekkel az emberek egy bizonyos csoporthoz való tartozást fejeznek ki. Ahhoz, hogy ki mit szeretne, milyen elképzeléseit valósítaná meg, piackutatási eszközökre van szükség. Erről és az értékesítés ösztönzésről későbbi fejezetekben részletesen lesz szó. Egyelőre térjünk vissza a tipológiai és életstílus szerinti csoportosításhoz. A különböző utazási szegmensek, célcsoportok vizsgálatánál már nem elegendőek a célcsoport képzés alapváltozóinak ismerete (kor, nem, jövedelem, demográfiai tényezők). Azt is vizsgálni kell, hogy az egyes ember csoportoknak milyen elvárásaik és igényeik vannak saját szabadidejükkel kapcsolatban. Az egyes célcsoportok utazási szokásai érthetőbbé válnak életstílusuk hátterének ismeretében, hiszen ezek az egyes országokban más minőségűek.

1./ Az életstílus 16 típusa

Az életstílus elemzés a szokásokat, igényeket és értékrendet figyelembe véve lehetővé teszi az un. Euro-style térkép megalkotását. A térképet két tengely határozza meg, amelyek egymással szemben lévő pólusai az egyes beállítottságok és magatartások ellenpontját képezik. A két tengely koordináta rendszert alkot.

Az első tengely ellentétes magatartásokat és motivációkat mutat, és röviden kétféle ellentétes magatartással lehet leírni.

Mozgás (modernség, újdonságokkal szembeni fogékonyság, mozgékonyság)

Ragaszkodás, állandóság (konzervativizmus, megállapodottság, kifejezett igény a biztonságra,a hagyományok tisztelete)

Az európaiak 46-a                 Az európaiak 54%-a

többé vagy kevésbé               többé vagy kevésbé

nyitott a változásokra                        konzervatív, főleg a

MOZGÁS biztonsággal kapcso- ÁLLANDÓSÁG

latos gondolkodásuk-

ban és értékrendjükben.

A második tengely két végpontját jelzik a

• Javak (anyagiasan fogyasztás- és élvezetorientáció, anyagi értékek utáni törekvés)
• Értékek (szellemi orientáció, nem anyagi értékek keresése, puritán megtartóztatás)

JAVAK

Az európaiak 63%-a többé vagy kevésbé materialista; a tevékenységét pénz fogyasztás, erő vezérli

Az európaiak 37%-a többé vagy kevésbé a belső kulturális értékek felé orientálódik; az élet értelmét keresi

ÉRTÉKEK

A fentiek alapján a területeken belül 16 súlypont jelzi a 16 európai stílus típust. Általános érvényű megállapítások:

Ø     A koordináta rendszerben minél inkább északabbra fekszik egy típus, annál inkább anyagias értékrendű

Ø     Minél délebbre van, annál többet jelentenek számára a belső értékek

Ø     Az a típus, amely a koordináta rendszerben messze nyugaton található, nyílt és dinamikus

Ø     Keleten inkább a hagyományt, ragaszkodást és nyugalmat kedvelik

A 16 európai életstílust (LIFE-STYLES) bemutató egységes rendszert a következő oldalon található 1.sz. ábra összefüggően tartalmazza. Most térjünk át az emberek szabadságuk alatti viselkedésének elemzésére.

2./ Az emberek viselkedése szabadságuk idején

Fontos vizsgálati tényező annak megállapítása, milyen magatartás jellemzi az egyes típusok képviselőit, illetve milyen dolgokat, tevékenységeket részesítenek előnyben a szabadságuk idején (ezek az ún. szabadságpreferenciák). Az egyes emberek szabadságidő alatti viselkedéséhez az első információt ún. szabadságiránytű adja. Ennek alapján

az "északi" csoportok mindenekelőtt a kikapcsolódást, a napot, strandot keresik.

"nyugaton" találjuk az élményt kereső, "csavargó" típusokat.

a "délnyugati" csoportok még szabadságuk idején is szeretnének "tanulni" és "csodálva megismerni". Saját tapasztalatuk alapján akarnak városokat, természeti helyeket megismerni.

"északkeleten" főleg pihenni vágyók vannak, de esetenként olyanok is, akik egy helyet azért keresnek fel, hogy elmondhassák: ott jártak.

1.sz. ábra

3./ Az európai üdülők típusai

Az összeurópai felmérés alapján készült egy tipizálás, amely öt európai üdülési formát illetve típust alkot. Minden ilyen üdülőtípus több életstílus típust tartalmaz.

3.1. Az óvatos, pihenni vágyó üdülő

Ide tartoznak: óvatosak, otthonülők, bizalmatlanok, leszakadtak.

Általában idősebb emberek, házasok; többségük gyerekei már nem laknak a szülőkkel. Munkások, kézművesek vagy irodai alkalmazottak, esetleg már nyugdíjasok. Az asszonyok főleg háziasszonyok. Ritkán van magasabb iskolai végzettségük, alacsony vagy közepes jövedelemkategória-csoportba tartoznak. A biztonságot és a morális rendet keresik. Megijednek a változásoktól és gyakran ellenségesek mindenfajta innovációval szemben.

3.2. A klasszikus kultúrüdülő

Ide tartoznak: moralisták, rendszeretők, puritánok.

Közép- és idősebb korúak, 45 és 65 év közöttiek tartoznak ide. Családosok, de gyermekeik már nem náluk laknak. Magas jövedelmű, vezető beosztású alkalmazottak, vállalkozók vagy szabadfoglalkozásúak (rendszeretők, puritánok), alkalmazottak (moralisták) vagy már nyugdíjasok. Családi házakban, vidéken vagy nagyvárosok elegáns külvárosaiban laknak. Véleményalkotók akik képesek alkalmazkodni és tisztelik a hagyományokat.

3.3. Az igényes élményüdülő

Ide tartoznak: karrieristák, tiltakozók, úttörők, jótevők, jó szomszédok.

Főleg fiatal vagy középkorú városlakókból áll (egyedül állók, vagy fiatal gyermekes családok). Nagyvárosi lakókat képviselnek; gyakran egyetemi végzettségűek. Általában magas jövedelmű, közép- vagy magas beosztású vezető pozícióban lévők, vagy szabadfoglalkozásúak. Realisták és egocentrikusak. Megpróbálnak egy bizonyos életszínvonalat elérni és egy progresszív társadalomhoz tartozni, amelyben a szabadidő és az üdülés nagyszámú ember számára elérhető.

3.4. A fiatal élvezetüdülő

Ide tartoznak: rockerek, megjátszók.

Fiatal városlakók. Gyakran nem házasok, tanulók, munkások vagy alkalmazottak. Közepes illetve alacsonyabb jövedelműek. Kisvárosi vagy elővárosi bérlakásokban, illetve házakban laknak.

3.5. A fiatal család

Ide tartoznak: romantikusok, gondtalanok.

25 és 44 év közötti gyermekes házaspárok. Bérlakásokban vagy családi házakban élnek, elővárosokban vagy kisvárosokban. Az asszonyok háziasszonyok vagy alkalmazottak. A férfiak iparosok, mesteremberek, alkalmazottak vagy munkások. A háztartások jövedelme átlagos. Stabilitást és egy bizonyos életszínvonalat keresnek. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a családi jólétnek és a gyermeknevelésnek. Sokat jelent számukra az otthon, a kellemes és biztonságos életvitel.

1.7. Turisták pszihográfiai és szocio-ökonómiai jellemzői

Turistává nagyon sokféle motiváció hatására válik valaki. A különböző indítékú, különböző pszihográfiai és szocio-ökonómiai jellemzőkkel rendelkező turisták különböző módon hatnak a meglátogatott terület jellemzőire, hiszen más és másfajta turisztikai tevékenységekben vesznek részt, eltérő a költési struktúrájuk, eltérő szintű turisztikai és általános infrastruktúrát igényelnek, hosszabb-rövidebb ideig tartózkodnak az adott idegenforgalmi desztinációban stb.

Nemcsak marketing szempontból, az optimális piaci szegmensek kialakítása érdekében van szükség a turisták típusainak megállapítására, hanem a turizmus elemzésénél is az egyik kiindulópont annak feltárása, hogy milyen típusú turisták milyen számban látogatják az adott idegenforgalmi környezetet.

A turisták ilyetén csoportosítására számos kutató vállalkozott. A kialakított tipológiák közül mi Cohen és Smith[1] meghatározásaival fogunk részletesebben foglalkozni. Elsősorban azért mert mindkettő, a típusok megállapításában figyelembe veszi a turistáknak a helyi lakosokkal kialakított kapcsolatát.

1. Cohen csoportosítása

Cohen turistacsoportosításának alapja az a feltételezés, hogy minden turisztikai élmény egyaránt tartalmaz új, ismeretlen, és megszokott, ismerős elemeket. Bár egyetlen turista sem képes tökéletesen megszabadulni saját kultúrája értékrendszerétől, viselkedési mintáitól, a hazai környezet befolyásolásától, a különböző turistatípusok eltérő mértékben azonban képesek lemondani a megszokott, ismerős környezetről. Azaz mindenkit körülvesz egy otthonról hozott "környezeti burok". A csoportosítás lényege, hogy a turista milyen mértékben képes kilépni saját környezeti burkából. Ennek eredményeként Cohen az alábbi csoportokat hozta létre:

Cohen turistakategóriái     

Újdonság                  

Otthonosság

A nem intézményesített turizmus kategóriája azokat az egyéni utazásokat foglalja magában, amelyekre a turizmus iparral való minimális kapcsolat a jellemző. Gyakran előkészítik azonban ezek az utazók a tömegturizmus megjelenését, hiszen azok a desztinációk, amelyeket felfedeznek, később népszerűvé válhatnak nagyobb tömegek számára is. A megnövekedett kereslet pedig a tömegturisztikai szolgáltatások és létesítmények, kiépüléséhez vezethet.

A vándor A legnagyobb mértékben képes kilépni környezeti burkából!

Célja, hogy a lehető legjobban beolvadjon a helyi közösségbe, megismerje a helyi lakosok életmódját, kultúráját, szokásait. Nincs előre elkészített útiterve, elkerüli azokat a helyeket, amelyek általában népszerűek a turisták körében. Az ő esetében a legmagasabb az újszerűség, szokatlanság, ismeretlenség aránya a teljes utazási élményben. A vándor képes leginkább személyes kapcsolatokat kialakítani a helyi lakossággal.

A felfedező Hosszabb-rövidebb időre kilép környezeti burkából!

Utazásait egyénileg szervezi, megpróbálja elkerülni a "kitaposott utat" és megismerni a helyi kultúrát és lakosokat. Helyi szolgáltatásokat vesz igénybe, azonban előnybe részesíti azokat a helyeket ahol más turistákkal találkozhat.A felfedezőnek szüksége van bizonyos szintű biztonságra és kényelemre, még ha ez csak abban nyilvánul meg, hogy már a zsebében van a hazautazásra szóló menetjegye.

Az intézményesített turizmus már utazásszervezők, szállodák és közlekedési vállalatok bevonásával megszervezett utazásokat foglal magában. Az ebbe a kategóriába tartozó turisták nagy száma hatékonyságot, gyorsaságot igényel a turizmus szektor részéről. Ezt pedig csak gondos előzetes tervezéssel és szervezéssel lehet biztosítani. Az utazás minden eleme tömegtermelés eredménye. A turisták igényeinek kielégítése mellett cél a meglepetések, a szokatlan események elkerülése.

Az egyéni tömegturista Alkalmanként képes elhagyni környezeti burkát!

Utazása tour operátor által szervezett és igénybe veszi a turisztikai szektor szolgáltatásait. Azonban egyéni utazásról van szó, a turista rugalmasabb lehet döntéseiben, és lehetősége van az előzetesen megtervezett útitervet módosítani. Az elhagyott környezeti burokba igyekszik hamar visszatérni. Fejlett turisztikai infrastruktúrával rendelkező, jól kiépített, nagy tömegek által látogatott desztinációkat részesítik előnyben. Viszonylag kevés személyes kapcsolatuk alakul ki a helyi lakossággal és nem igazán képesek a meglátogatott terület valódi életét, kultúráját megismerni.

A szervezett tömegturista Nem lép ki saját környezeti burkából!

Az a turistatípus, amely leginkább megfelel a turistára általában vonatkozó sztereotípiának. Az ilyen turista chartergépen vagy légkondicionált különbuszon utazik, útiprogramja rugalmatlan, előre szigorúan megtervezett. Nyugati stílusú szálláshelyen lakik és végig gondosan védve van a helyi kultúrával való találkozástól. Esetenként találkozik helyi kultúrával, de ezeket a találkozásokat előre megtervezik, a kulturális program része melyet kifejezetten a turisták számára állítanak össze. Ezek az utasok, már "all inclusive" túrákon vesznek részt, és már ún. "turistagettókban" töltik az idejüket. Ezek a "turistagettók" olyan üdülőfalvakat jelentenek, amelyeket fejlődő országok kedvező környezeti adottságokkal rendelkező régióikban hoznak létre általában multinacionális turisztikai vállalatok. Az ezekben a komplexumokban üdülő turisták a világ minden táján ugyanolyan nyugati színvonalú szolgáltatásokat vehetnek igénybe. A helyi kultúrával való kapcsolatuk általában az üdülő faluból tett rövid egzotikus kirándulásra korlátozódik, sőt egyre inkább az egzotikum is "házhoz jön". A kultúra turisztikai attrakcióvá válik ezeken a helyeken.

2. Smith turistatipológiája

Újdonság

Otthonosság

Most nézzük részletesen a különböző típusok jellemzését.

A Smith által felfedezőnek nevezett turisták gyakorlatilag Cohen vándorának felelnek meg. Azonban napjainkban a felfedezők száma erőteljesen korlátozott, ami abból adódik, hogy egyre kevesebb, illetve gyakorlatilag a földön nincs már felfedezésre váró terület. Az ebbe a típusba tartozó utazók inkább tekinthetők antropológusnak, mint turistának.

Az elit turisták olyan utazók, akik már "majdnem mindenhol" voltak már és ebből következően különleges, mások számára elérhetetlen úti célokat keresnek. Tökéletesen alkalmazkodnak a körülményekhez, de csak az előre megtervezett - és az úti cél vagy a programok különlegességéből adódóan általában nagyon drága - utazás erejéig.

(űrturisták, sarkvidéki látogatások stb.)

Az off-beat turista Cohen felfedezőjének megfelelője. Jellemző rá, hogy megpróbálja elkerülni a többi turistával való találkozást, és jól alkalmazkodik a helyi körülményekhez. Helyi szálláshelyeken száll meg és helyi szolgáltatásokat vesz igénybe.

A nem mindennapi turisták azok, akik a szervezett utazásuk programját alkalmanként megszakítják annak érdekében, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessenek a helyi kultúrával. Egy ideig képesek alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, de többnyire jobban érzik magukat a saját "környezeti buborékukban".

A majdnem tömegturista az, aki viszonylag jól kiépített, de még nem domináns turizmus szektorral rendelkező desztinációba utazik és keresi a nyugati stílusú szolgáltatásokat, de bizonyos mértékig képes tolerálni azok hiányát.

A tömegturista elvárja, hogy az általa kiválasztott desztinációban rendelkezésére álljanak az általa megszokott, nyugati stílusú szolgáltatások.

A charterturista megköveteli a nyugati stílusú szolgáltatásokat. Az ő esetükben az idegenforgalmi desztinációnak kicsi a jelentősége, hiszen az általuk látogatott üdülőhelyek kínálata szinte az egész világon egyforma.

II. Az utazás döntési modellje

Tudjuk, hogy a turista közvetett és közvetlen hatást gyakorol környezetére, attól a pillanattól kezdődően, hogy meghozza utazási döntését.

A potenciális turista különböző igényekkel, szükségletekkel rendelkezik. Szükségletei kielégítésének egyik módja az utazás, a turizmusban való részvétel lehet. Arra a folyamatra, amelynek során a potenciális turista igénye turisztikai keresletben ölt testet, a turisztikai marketing lehet hatással. A marketing feladata kettős:

egyrészt annak tudatosítása, hogy az egyén felmerülő szükségletei utazással elégíthetők ki a legjobban

másrészt pedig a potenciális turista konkrét idegenforgalmi környezet kiválasztásának befolyásolása.

Az egyén igényének utazási szándékká válását követően, aktív keresésbe kezd annak érdekében, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb turisztikai terméket.

Abban az esetben, ha az utas rendelkezik az utazáshoz elengedhetetlen feltételekkel (diszkrecionális jövedelem, szabadidő, utazási szándék), az utazásközvetítő feladata, hogy a leendő utas utazási desztinációját bizonyossá tegye, illetve az utast utazásra bírja. A leendő utasunk az igény megjelenését követően az aktív keresés időszakába lép. Ez a személyes megbeszéléseket, programirodák, utazási irodák felkeresését a média célzott figyelését jelenti.

Az utazási döntés modellje példa

Igény pihenés, kikapcsolódás

Marketingüzenet: - "a vízparti üdülés pihentet"

Szándék üdülés! De hol?

Keresés turisztikai ajánlatok keresésé, összehasonlítása

Marketingüzenet: - "a legjobb vízparti idegenforgalmi helyek: Balaton-part, Riviéra, Korfu

Döntés Balaton-part kiválasztása, termék megvásárlása

Utazás tranzit területen való áthaladás, esetleg szállás igénybevétele

Üdülés az idegenforgalmi helyen - Keszthely, Hotel Helikon

III. A turizmus teherbíró képessége

A teherbíró képesség annak megállapítását szolgálja, hogy hányan használhatnak egyszerre egy bizonyos idegenforgalmi infrastruktúrát, természeti attrakciót, létesítményt anélkül, hogy az adott idegenforgalmi desztináció rekreációs jellege megszűnne, vagy a látogatók rekreációs élménye jelentősen megromlana. (rekreáció=üdülés, pihenés, felfrissülés)

A turizmusban röviden úgy is fogalmazhatnánk, hogy a teherbíró képesség

egy helyszín, üdülőhely vagy régió képessége a turizmus befogadására minőségromlás nélkül[2]

A teherbíró képesség a fizikai teherbíró képességen felül kiterjed az idegenforgalmi környezet minden elemére. Tehát az a látogatószám, amelyet egy idegenforgalmi helyszín befogadhat, nem járhat elviselhetetlen következményekkel sem a természeti, sem a társadalmi, sem a gazdasági környezetre. Elfogadható kell, hogy legyen mind a helyi lakosság, mind a turisták számára. Ennek az állapotnak hosszútávon fenntarthatónak kell lennie.

Most részletesen ismerkedjünk meg a teherbíró képesség egyes típusaival.

a)     Fizikai teherbíró képesség: azt a turistaszámot jelenti, amelyet egy terület fizikailag képes egyidejűleg befogadni. Ezt meghatározhatja például a szálláshelyeken található összes ágy száma, vagy a szállító közlekedési eszközök kapacitása esetleg a fürdési lehetőségek m² száma (Balaton).

b)     Ökológiai teherbíró képesség: az a maximális látogatószám, amely még nem okoz visszafordíthatatlan problémákat a természeti környezetben, illetve nem vezet a természet vagy ember alkotta attrakciók károsodásához.

Az angliai Stonehenge esete jó példa, ahol a köveken és a környező növényzeten olyan mérvű károsodás volt észlelhető a látogatások nyomán, hogy magát a kőkolosszust és közvetlen környezetét el kellett keríteni. A turisták így csak távolabbról vehetik szemügyre a köveket. Sőt jelenleg készülnek a tervek a közúti forgalom föld alá történő terelésére, hogy a természeti csodát meg tudják védeni

c)     Gazdasági teherbíró képesség: azt jelzi, milyen mértékben képes az idegenforgalmi terület biztosítani a turisztikai szolgáltatásokat anélkül, hogy szükséges és kívánatos helyi tevékenységek kiszorulnának. Jelzi azt a határt, hol van a turizmusnak az a pontja, ahol a gazdasági jellegű hátrányok már meghaladják a pozitív gazdasági következményeket. (Amennyiben egy adott idegenforgalmi helyen mindenki, aki kereskedelemmel foglalkozik, idegenforgalmi jellegű szolgáltatás jellegű vállalkozásba kezd, az azzal a következménnyel járhat, hogy a helyi lakosság kénytelen más településre járni vásárolni. Hiába nő meg a profitja a vállalkozónak, nő a település adóbevétele, a helyi lakosság szempontjából a gazdasági hatás mégis negatív lesz.

d)     Társadalmi teherbíró képesség: a turistáknak az a száma, amelyet a helyi lakosság ellenszenv nélkül képes elfogadni, illetve amely még nem okoz elfogadhatatlan változásokat a helyi lakosok életmódjában. Azaz a társadalmi hátrányok elfogadhatatlan mértékben meghaladják a társadalmi előnyöket.

e)     Pszihológiai teherbíró képesség: a zsúfoltságnak azt a mértékét mutatja, amely még nem károsítja egy helyszínen a turisták élményét, nem csökkenti az adott terület vonzerejét. Ez területenként és egyénenként változó. Vannak olyan területek, ahol a turisták nagy száma szinte része az élménynek, és vannak azonban olyanok is, ahol viszonylag kevés turista is zsúfoltságnak számít.

Azokon a vízparti üdülőhelyeken, ahova elsősorban szórakozni utaznak a turisták, a zsúfoltság bizonyos mértékig része magának az idegenforgalmi terméknek. Egy üresen kongó diszkó, strand vagy étterem igen lehangoló látvány. Nem javítja, inkább rontja a turisztikai élmény minőségét. Más területeken meg éppen a kevés számú turista jelenléte a kívánatos, mert a nagy létszámú turista tönkre teszi azt az élményt, amiért a látogatók felkeresik a területet. Gondoljunk csak a természetvédelmi területekre.

A teherbíró képesség különböző típusai bizonyos fokig kölcsönhatásban is vannak egymással. Ha például egy terület ökológiai teherbíró képessége nagyon alacsony, az csökkentheti azt a turista számot is, amit a helyi lakosok ellenszenv nélkül képesek elfogadni, ha fontos számukra a természeti környezetük.

A teherbíró képesség időben nem állandó, mivel az azt meghatározó tényezők is folyamatosan változnak.

Ellenőrző kérdések: