Szarvaskerep

Szarvaskerep

A szarvaskerep fõleg a gyepek növénytársulásában jelentõs évelõ, pillangós takarmánynövény. Szántóföldi szálas takarmánynövényként, tisztán vetve csak olyan talajokon érdemes termeszteni, ahol az értékesebb pillangósok (lucerna, vöröshere) termesztése már nem gazdaságos.

Termése kevesebb és minõsége is gyengébb, mint az értékeseb 252i88c b pillangósoké. Elõnye ugyanakkor a hosszú élettartam, - általában 4-5 év -, de kedvezõbb körülmények közt tovább is kitart. Emellett nagyon jól sarjadzik és nagyon igénytelen takarmánynövény.

Gyepkeverékekben az ország egész területén megtalálható. De tiszta vetésben, szántóföldön csak az ország egyes részein - fõleg a Dunántúlon (Vas, Somogy, Veszprém, Zala), valamint Szabolcs-Szatmár és Nógrád megyékben - termesztik. Az átlagos szénatermés 2 t/ha körül van.

Rendszertan és biológiai jellemzés

A kerep (Lotus) nemzetségbe is számos faj, alfaj, változat és forma sorolható, melyek közül csak három faj termesztésének van jelentõsége. Ezek: a szarvaskerep (Lotus corniculatus L.), a keskenylevelû kerep (L. tenuis W. et K.) és a mocsári kerep (L. uliginosus Schk.).

Biológiai jellemzés. A szarvaskerep félig vad jellegû, szárazságtûrõ, évelõ (2-4 éves) takarmánynövény.

Gyökérzete mélyrehatoló karógyökér, sok elágazással. Szára 15-40 cm hosszú, elágazó és kissé elfekvõ. Levélzete hármasan összetett, de van két lomblevélhez hasonló pálhalevele is. Virágzata ernyõ alakú virágzat, amelyben 6-8 virág van. Színe narancssárga. Idegen termékenyülõ, a beporzást rovarok végzik. Termése 4-6 magvú hüvely. Magja fényes, vöröses sötétbarna színû, alakja lapított gömb. Ezermagtömege 1,2-1,3 g.

Éghajlat, talajigény és vetésváltás

Éghajlatigény. A szarvaskerep jól bírja a szárazságot is, de nagyobb termést csak a csapadékosabb Nyugat-Dunántúlon ad. Az öntözést is meghálálja, és a fagyra sem érzékeny. Savanyú kémhatású barna erdõ-, ill. homoktalajon, öntéstalajon, csernozjomtalajon, sekély termõrétegû, lejtõs vagy erodált talajon egyaránt termeszthetõ. Öntözéssel a szikes talajokon is érdemes termeszteni.

Vetésváltás. A szarvaskerepet a lucernához hasonlóan állítsuk a növényi sorrendbe.

Trágyázás és talajelõkészítés

Mind a trágyázás, mind a talajelõkészítés értelemszerûen azonos, vagyis nagyon hasonló az elõzõkben ismertetett pillangósokéval, amelyet csak a szarvaskerep sajátos igénye módosít.

Vetés

A szarvaskerep is vethetõ kora tavasszal, vagy nyár végén, de általánosabb a tavaszi vetés. Ha gyepkeverékbe vetjük, akkor a hasznosítási célnak megfelelõ pázsitfüvekkel és pillangósokkal társítjuk (réti csenkesz, csomós ebir, vöröshere, stb.).

Vetõmagszükséglete tiszta vetés esetén 14-16 kg/ha. Füvesherés keverékekben mindig a természeti viszonyok és a termesztési cél határozza meg a szarvaskerep vetõmagarányát.

Ápolás

Áttelelés után, de sarjadás elõtt - ha tömött a talaja - fogasolni kell. Legjelentõsebb gyomnövényei: tarlóvirág, szulák, vadrepce, keserûfû, fehér libatop, mezei acat, útszéli zsázsa.

Betegségei a lisztharmat és a rozsda. Kártevõi a csipkézõbogarak, a kabócák és a drótférgek.

Betakarítás

A szarvaskerep is a második évtõl kezdve ad teljes termést, de a tavasszal vetett szarvaskerep már a telepítés évében is adhat egy kaszálást. Egyébként a baltacimhoz hasonlóan a szarvaskerepet is rendszerint csak egyszer érdemes kaszálni. A sarjút itt is legeltetéssel lehet hasznosítani.

Zöldetetésre virágzás elõtt kaszáljuk, mert késõbb megkeseredik. Jobb, ha szénát készítünk belõle, ami egyébként elég nehéz, mert a szarvaskerep levelei erõsen peregnek.

Magnak az elsõ növedéket hagyjuk meg, de jobb talajokon sikeres lehet a sarjúból történõ magfogás is.