Szalas takarmanyok

Szálas takarmányok

Szálas- és tömegtakarmánynövénynek nevezzük azokat a növényeket, amelyeket közvetlenül (zöldtakarmányozásra), vagy közvetve (erjesztett és szárított takarmányként) az állatok takar 858c28i mányozása céljából termesztenek.

A szántóföldön termesztett szálas- és tömegtakarmányok, valamint a gyepek fűtermése képezi a szálas és tömegtakarmányokat fogyasztó állatok takarmánybázisát.

A szálas takarmánynövényeket három csoportra osztjuk - és jelentőségüknek megfelelő terjedelemben tárgyaljuk - de csak a fontos növényekkel foglalkozunk:

1. Pillangós virágú szálas takarmányok (lucerna, vöröshere, szarvaskerep, baltacim, somkóró és bíborhere).

2. Keveréktakarmányok (őszi és tavaszi keveréktakarmányok)

3. Egynyári, nem pillangós szálas- és tömegtakarmányok (kukoricacsalamádé, egyéb csalamádé és szilázs növények, valamint a takarmánycirkok).

A szálas takarmánynövények közül legjelentősebbek a pillangós virágú takarmányok, de jelentősek a keverék és az egynyári szálas- és tömegtakarmányok is.

Kis vetésterületük miatt kevésbé jelentős szálas- és tömegtakarmánynövényeket, mint amilyen a nyúlszapuka, szeradella, takarmánykáposzta, mohar, tyfon, stb. csak megemlítjük, de nem foglalkozunk velük. Külön foglalkozunk a fejezet végén a gyeptermesztési ismeretekkel, amely jelentőségét az 1,3 millió ha-os termőterület adja.