Rizs

Rizs

A rizs a búza után az emberiség legfontosabb növényi tápláléka hiszen a rizsnek 95%-át közvetlenül emberi fogyasztásra használják fel. A vetésterülete kb. 130-140 millió ha.

A rizs szemtermése nagyon értékes és kitűnő az emészthetősége. A benne levő fehérje (8-12%) csaknem teljesértékű, hasonló az állati fehérjéhez. A keményítője könnyen emészthető. Sok E és B vitamint tartalmaz Magyarországon egy főre jutó évi fogyasztás 4-5 kg.

A rizs őshazája Délkelet Ázsia. Magyarországon a XVIII. században kezdődött a rizs termesztése ami jelenleg is eltér a többi gabonafélék termesztésétől.

Biológiai jellemzés

A rizs (Oryza sativa L.) a pázsit fűfélék családjába, az Oryza nemzetségbe tartozik, amelynek számos faja van. A termesztés folyamán három ökológiai alfaj különült el: indica, japonica, javanica. A trópusokon az indica egyéb földrajzi területeken a japonica alfaj az elterjedtebb.

A rizsnek bojtos gyökérzete van és jellegzetes a gabonafélékre szalmaszár 60-120 cm magas fajtánként változó.

A levélzet hasonló a többi gabonafélékhez levélhüvelyből-, levéllemezből áll, amelyet kiegészít a nyelvecske és a két sarló alakú szőrözött fülecske.

Bugavirágzatán első- és másodrendű elágazások található. A kalászkái egyvirágúak és pelyvás termése van 626b14g .

Éghajlat- és talajigény

A rizs termesztését hazánkban elsősorban az adott terület hőösszege határozza meg. A rizs a 40. szélességi fokig termeszthető biztonsággal, hazánk a termesztésének északi határán fekszik és ez elsősorban a Kárpátok védőhatásának, valamint az Alföldön kialakult éghajlatnak köszönhető.

Az éghajlati tényezők közül, a 130-150 napos tenyészidőben 2600-3000°C a hőigénye.

A fényigénye 1200-1500 óra. A csírázáshoz 13-15°C-ot, a bokrosodáskor 16°C-ot, a virágzástól a megtermékenyülésig 20-22°C-átlaghőmérsékletet igényel. Éréskor is a meleg, napfényes időt kedveli. Ezt az éghajlati igényt hazánkban a Debrecen, Szolnok, Budapesttől délre eső területek biztosítják. Legtöbb rizstermesztési terület Békés, Csongrád, Szolnok és Hajdú-Bihar megyékben található. A rizstermesztés másik fontos tényezője a talaj. Ellentétben a többi termesztett növénnyel, a rizs számára olyan talajok kellenek, amelyeknek a vízvezetése, vízáteresztése kicsi, vagyis a termőszint alatt vízzáró réteg van. Ide tartoznak a réti, a szolonyeces és szoloncsákos (átmeneti és savanyú szikesek) talajok. Ezek közül is azok, amelyek 0,3-0,6% összes sót és 0,1%-nál több nátriumot nem tartalmaznak.

A rizstermesztés harmadik fontos feltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű víz. A vegetációs időben 1 ha-hoz talajviszonyoktól és növényvédelmi problémáktól függően 10-15 ezer m vízre van szükség.

Vetésváltás

A magyarországi rizstermesztés kezdeti időszakát a monokultúra jellemezte. Nem volt szükség egy évtizedre, hogy ennek a káros hatása bekövetkezzen. Az egyébként is rossz adottságú talajok (főleg szikesek) kémiai, fizikai tulajdonságai leromlottak. A telepek elgyomosodtak, elmocsarasodtak, a rizstermesztés számára alkalmatlanná váltak. A rizs monokultúrás termesztését felváltotta a vetésforgó, illetve a rizs igényének megfelelő vetésváltás.

A vetésforgó (vetésváltás) kidolgozásának elve:

• a rizstelep területének 60-75%-át rizs foglalja le, hiszen a speciálisan berendezett, gyengébb talajú területet leggazdaságosabban rizstermesztéssel lehet hasznosítani,
• a rizst önmaga után a talaj tulajdonságától, a telep műszaki állapotától függően legfeljebb 3-5 évig termeljük,
• a rizsszakaszok után egy év ugaros művelést iktassunk a vetésforgóba a gyomirtás, valamint a talaj levegőztetése, fizikai, kémiai tulajdonságának helyreállítása céljából,
• az ugaros szakaszban állítjuk helyre a telepek műszaki állapotát, beleértve a talajfelszín lézeres planírozását, esetenként az istállótrágyázást,
• az ugaros szakasz után - ha nem istállótrágyáztunk - a rizstelepen évelő pillangóst telepítünk, amely a szervesanyag- és a tápanyag-visszapótlás mellett a talaj fizikai tulajdonságát is javítja,
• az évelő pillangós után egy évig kalászos növényt, repcét, esetleg napraforgót stb. termesztünk, amely az évelő mocsári gyomnövények irtását is lehetővé teszi.

A rizstelep berendezése. A rizstelep építése műszaki feladat. Ezért itt csak az agronómiai követelményeket és ismereteket közöljük.

Gépesítési, gépkihasználási, szervezési és egyéb követelményekből adódóan az 1980-as évek követelményének megfelelően a rizstelepek optimális nagysága 100-200 ha volt. A telepen belül egy-egy tábla területe - domborzati adottságaitól függően - 30-50 ha-os. A táblákat 4-6 ha-os kalitkák tagolták.

A telepeknek a következő termesztési követelményeknek kell megfelelni:

• a rizs élettani és ökológiai igényének megfelelő vízborítás, valamint a vízszintszabályozás lehetősége,
• a felületen egyenletes vastagságú humuszos feltalaj kialakítása vagy megtartása,
• a kalitkák egymástól független lecsapódási és árasztási lehetőségének megteremtése,
• a vegyszeres növényvédelem üzemi feltételeinek, környezetvédelmi követelményeinek biztosítása,
• a rizstermesztésből kikapcsolt táblák hasznosítási feltételeinek megoldása,
• az öntöző- és lecsapolócsatornák méretezésével a technológia által meghatározott árasztási és lecsapolási idők betartásának biztosítása.

A rizstelepeken a használat során folyamatosan ügyelni kell arra, hogy a megépített sík terep minél tovább megmaradjon, illetve minél kisebb mértékben változzon meg. Ezt a jó minőségű talajművelés mellett a telepek időnkénti karbantartásával teremthetjük meg.

Tápanyagellátás és trágyázás

A rizs tápanyagigénye N-ből 2,5 kg P O -ből 1,2 és K O-ból 3,2 kg 100 kg szem- illetve szalmaterméshez.

Az alapműtrágyázásra rendszerint tavasszal kerül sor, mert csak ekkor van olyan talajállapot, amikor a műtrágyát egyenletesen be tudjuk dolgozni a talajba. A rizs betakarítása után jelentős szalma- és tarlómaradvány van a területen. Ezek lebontásának elősegítése céljából szükség volna az őszi N-műtrágyázásra, de a rizstelep talaja legtöbbször nem teszi lehetővé a jó minőségű szántást, a trágya egyenletes, jó beforgatását.

A N-műtrágya felét, kétharmadát tavaszi alapműtrágyaként célszerű felhasználni. A megmaradt részt pedig fejtrágyaként juttassuk az állományra. A fejtrágyázás első időpontja a bokrosodás előtti fejlődési állapot. Akkor indokolt ebben az időben fejtrágyázni, ha a rizs gyenge fejlődésű, sárga színű. Az ekkor kiszórt N-műtrágya elősegíti a növényállomány megerősödését, fejlődését. Második alkalommal bugahányás után fejtrágyázunk, amikor is az adagolt nitrogén a szemképződést és a szemtelítődést segíti elő és elhanyagolható a tenyészidőt hosszabbító hatása.

Talajelőkészítés

A rizs talajelőkészítését a rizs aratási ideje, illetve az utána következő időjárási viszonyok nagymértékben befolyásolják. Ha az aratás utáni idő száraz, akkor még ősszel elvégezhető az őszi mélyszántás, amellyel a felszínen maradt rizsszalma is alászántható. Ennek ideje október-november. Az őszi szántást nem kell elmunkálni, mert az is a cél, hogy a talaj átlevegőztessük. Ha az őszi szántást nem lehet elvégezni, akkor az tavaszra marad. Ilyenkor a barázdaszeletek nedvesség miatt egybefüggő "szalonnás" állapotúak, amelyek kiszáradás után csak sok menetben munkálhatók el. A felület elmunkálásra a nehéz késes simítókat, nehéztárcsákat, gyűrűshengereket használják addig járatva, amíg megfelelő magágyat kapnak.

Vetés

A rizs vetése történhet talajba akkor, ha az őszi mélyszántást elvégezték és tavasszal jó magágy készíthető, ilyenkor a vetés mélysége 2-4 cm, sortáv 12-15 cm. A m -kénti csíraszáma 600 db, ezerszemtömege 25-35 g.

A vetés ideje április 2 és 3 dekádja, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 12-14°C-ot.

A talajba történő vetés előnyösebb, mert a rizs előbb kikel és legyökerezik, így a hullámzó víz nem tesz kárt benne, továbbá a fejlődése is egyenletesebb.

A másik vetési mód a felületre vetés. Ilyenkor a vetőcsoroszlyákat felkötjük vagy leszereljük és az utolsó műveleteként alkalmazott gyűrűshenger mélyedéseibe a szemek belehullanak és ezt ezután célszerű sima hengerrel betakarni.

A harmadik vetési mód a palántázás, 5,4-5,8 millió palántát számolnak ha-ként. Ezzel a módszerrel jelenleg próbálkoznak, de átütő eredmény még nincs.

A ha-kénti vetőmag szükséglet 220-230 kg.

A vetés után a talajba vetett területeken 24 órás árasztást végzünk, majd a vizet a tábláról leeresztjük. Abban az esetben, ha a talaj felülete nagyon megcserepesedne, akkor ismét átfutó árasztást kell végezni, mert a csíranövények nem tudnak a felszínre törni.

A felületre vetést 2-4 cm-es vízborítás alatt tartjuk és a szemek ezalatt csíráznak ki és jönnek a víz felszínére.

Ápolás és gyomirtás

Az ápolása nagy gondot kíván. A vízborítás, a vízzel való gazdálkodás alapos szaktudást feltételez. A növényápolási feladatokhoz a rizstermesztésben a vízszint szabályozása, a gyomok visszaszorítása, irtása, a betegségek és kártevők elleni védekezés tartozik.

Vetés után még árasztás előtt a rizsgátakat gyomtalanítjuk.

A kikelt rizst fokozatosan kell elárasztani úgy, hogy a növény alsó 1/3-a mindenkor vízben legyen. A nyár folyamán 20-25 cm-es vízmagasságot kell tartani. A rizstermesztés sikere azon múlik, hogy a lecsapolások, az árasztások, a vízcserék, a vízpótlások ne tartsanak 48-72 óránál tovább.

Gyomirtás. A kelesztés után kikelt muhar-félék és hídőrfélék akkor írthatók sikeresen, ha a vizet lecsapoltuk. Káros gyomok a kakaslábfű fajok és helyenként a rizsfű, terméscsökkentő gyom a zsióka.

Kártevők. A nyári pajzsosrák, a tapadó lencserák, a tollas árvaszúnyog rendszerint a rizs keléskor jelentkezik, a rizsszúnyog és a tasakos moly a rizs levélzetének a felszínére kerülése után, a rizsaknázó légy pedig a végleges elárasztáskor kezd károsítani.

Betegségek. Rizs kőüszög, helmintospóriumos betegség, baktériumos barnulás.

Betakarítás

A rizs érése szeptemberben következik be. Az aratás előtt a vizet teljesen le kell ereszteni a területről, ez akkor történik, amikor a szemek a viaszérés kezdetén vannak. A lecsapolást olyan ütemben végezzük, hogy a telep a rizs teljes érésének kezdetére száraz legyen a veszteségmentes gépi betakarítás érdekében. A betakarítás a rizs teljes érésében kezdhető. Ez általában az állomány elvirágzása után 35-45 napra következik be. Az éréskor a pelyva színe sárga, a szem nedvességtartalma 20-25%, a szem olyan kemény, hogy körömmel nem vágható szét. Aratás előtt 5-7 nappal lombtalanítani kell szükség esetén.

Az aratás egymenetben történik lánc vagy féllánctalpas rizs arató-cséplő gépekkel. A betakarított rizst tisztítás után szárítani kell 35°C körüli hőmérsékleten 14-15% nedvességtartalomig.