|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||
Mézelö méhek nyúlós és enyhébb költésrothadása
A nyúlós költésrothadás, vagy mint a nemzetközi szakirodalomban fellelhetö American foulbrood disease (AFB) bejelentési kötelezettség alá tartozó méhbetegség, amely már nagyon régóta ismert.
Okozója a Paenibacillus larvae subsp. larvae besorolású baktérium.
A baktérium spórája igen ellenálló, 929b11j höhatásnak, kiszáradásnak, egyes fertötlenítöszereknek egyaránt.
A betegség terjedése spórákkal történik, leginkább a mézben lévö spórákkal, de leírtak már spórával szennyezett virágporral és itatóról történö fertözödést is.
Fontos hangsúlyozni, hogy csak megfelelö mennyiségben és csak bizonyos korú méheket tud megbetegíteni a baktériumspóra. Ennek okai különbözöek és csak részben ismertek, így például tudunk a méz kiváló antibakteriális tulajdonságáról, másfelöl pedig a méhek immunmechanizmusai is képesek nagyfokú védekezésre. Több tényezö eredöjeként elöfordulhat, hogy egy kísérletben fertözött családban meg sem ered a fertözés. Ugyanakkor ki kell hangsúlyozni, hogy az elraktározott mézben a kaptáron belül a spórák hosszú idön keresztül elraktározódhatnak, ezért a fertözödés és a betegség elsö tüneteinek megjelenése között jelentös idö is eltelhet.
Tovább bonyolítja a helyzetet a betegségre ellenállóbb méhtörzsek jelenléte. Ez a tulajdonság a méhek tisztogatási képességeivel függ össze. A megfelelö tisztogatási hajlamú méhek a megbetegedett lárvákat még azelött eltávolíthatják a sejtekböl a sejt fedelének kirágása után, mielött azokban a sporuláció bekövetkezne, vagyis mielött azokban kialakulna a több millió fertözöképes spóra. Így lehetövé válhat a kórokozó eliminációja a tünetek kialakulása nélkül.
Egy kép a kaptárról melyen helyenként látható a kirágott kapszulák.
Fontos tény, hogy a spóra a kifejlett méhet nem tudja megbetegíteni, csak a megfelelö korú fiatal álcákat. A fiatal álcák emésztöcsövében a spórák a számukra kedvezö körülmények között kicsíráznak, és vegetatív alakká alakulnak át. Ezek szaporodnak el az álca testében és a termelt méreganyagokkal együtt annak halálát okozzák. Ekkor az álca még nem fertöz, ugyanis a vegetatív baktériumforma nem ellenálló, a tisztogató méhek akár a környezetbe juttatva akár egymás között elterjesztve azokat, a vegetatív formák rövid idön belül elpusztulnak. A fertözöképesség az elpusztult álcákban felhalmozódott vegetatív formák sporulációja után jön létre.
A hézagos fiasítás fölkelti a gyanút, a sejtek színének megváltozása, elszórt lefödött sejtek megjelenése, a lefödött sejtek tetejének behorpadása, a fedél kilyukadása ugyanúgy. A sejteken belül az álcák színének megváltozása, elsárgulása, gyürüzöttségének megszünése, majd testének elfolyósodása figyelhetö meg. Az álca teste nyúlós fonallá húzható, innen a betegség egyik elnevezése, és a jellegzetes enyvszerü szag jelenik meg. Ezután, a fertözöttség kezdetétöl számítva körülbelül egy hónapra, a jellegzetes, feketés sötétbarna színü, sejt oldalához erösen tapadó beszáradt álca, pörkként való megjelenése figyelhetö meg. A pörköt alapos vizsgálattal lehet sok esetben csak észrevenni, amelyhez a lépet megfelelö helyzetben kell tartani úgy, hogy felülröl nézve a sejtek alsó oldala kellöen megvilágított legyen.
A fertözés észlelése utáni teendök:
Ha a betegség valamelyik jelét tapasztalja egy családon, akkor égesse le a kaptárvasat, mossa meg alaposan a kezét, bújjon ki méhészruhájából és tegye azt jól elzárt fóliazacskóba. Minden olyan tárgyat, amelyhez hozzáért potenciálisan fertözöttnek kell tekinteni, vagyis fertötleníteni kell haladéktalanul. Ezután értesítse a méhegészségügyi felelöst, vagy az állatorvost.
A további minden szakszerütlen beavatkozás a betegség szétterjedését eredményezheti. Lehetöleg este, amikor a méhek már elültek, történjen meg a hivatalos mintavétel.
Hordásos idöszakban ugyan kisebb a veszélye, hogy a betegség továbbterjed (a herék szerepe), de hordástalan, vagy rablásos idöben nagy. Tavasszal a betegség egyébként is ritkábban jelentkezik, mint nyár végétöl. Mielöbb történjen meg az összes család állapotfelmérése, lehetöleg a méhegészségügyi felelös, vagy állatorvos jelenlétében. Minden család után a kaptárvasat célszerü leégetni és fertötlenítöszeres vízben kezet kell mosni, vagy méhészkesztyü használata esetén ajánlatos arra egyszer használatos müanyag kesztyüt húzni minden családhoz külön-külön, amelyeket végül egy erre a célra rendszeresített zacskóba lehet kifordítva elzárni, majd elégetni. Kerülni kell a mézes keretek megsértését és azt, hogy a méz a kaptárból a környezetbe kerüljön.
Az állapotfelmérést végzö személy mellett lehetöleg legyen egy személy, aki adminisztrál.
Ha az állomány nagy, és a méhészetben szakszerüen el tudták végezni az állapotfelmérést még az észlelés kezdetekor, valamint a betegségre utaló jeleket csak egy családnál tapasztaltak, szóba jöhet az a megoldás, miszerint a mintavétel után a betegség továbbterjedésének megakadályozása miatt a méhcsaládot még az intézeti vizsgálat eredményének beérkezése elött lepincézi, vagy más módon lezárja a méhész természetesen este, a kirepülés megszüntekor. Ebben az esetben, föként rablásos idöszakban, elejét kell venni a további fertözödésnek. A betegség diagnosztizálásában a döntéshez segíthet egy az EU-ban forgalomban lévö gyorsteszt is, amely alkalmas a betegség gyanújának megerösítésére, olcsó, helyben könnyen elvégezhetö, és mintegy három percen belül megbízható eredményt ad.
Fentieket az indokolhatja, hogy jelentös eltolódás lehet a gyanú észlelése, valamint a hivatalos eredmény megérkezése között, így például elöfordul, hogy a méhész a betegség gyanúját pénteken délután észleli, és mire a hatóság intézkedik, és az intézeti vizsgálat eredménye megérkezik már kedd vagy szerda van. Ez az idöveszteség pedig alkalmat adhat a betegség továbbterjedéséhez.
Tudni kell azonban, hogy a betegség továbbterjedésénél nem az idötényezö a legfontosabb, hanem a méhész szerepe. A továbbterjedéshez ugyanis nagyobb mennyiségü spóra kell, ami kaptárszolgára, kesztyüre tapadt, és a keretekben lévö mézben van. Ezért a méhész felelössége nagy a betegség továbbterjedésében. A betegség fölszámolásában szerzett tapasztalatok szerint azt nagyobb állományokból is el lehetett tüntetni alacsony veszteséggel akkor, ha a kezdeti fertözöttségi szint alacsony volt, és a méhész szakmailag is megfelelöen dolgozott.
A mintavétel menete:
A mintavételkor egy kb. férfitenyérnyi, mézet nem tartalmazó, a betegség tüneteit mutató, korai stádiumban az elváltozott sejteket gyufaszállal megjelölö lépdarabot kell kimetszeni minden gyanús családból, majd azt csomagolópapírral betekerve és azonosító számmal ellátva, a túlzott hömérsékleti behatástól védve (pl.: hütötáskában) futárszolgálattal állategészségügyi intézetbe küldeni.
A betegség hivatalos diagnosztizálását az állategészségügyi intézetek végzik. A betegség felállítására és leküzdésére vonatkozó részletes szabályokat a hatályos állategészségügyi törvény részletesen tartalmazza, ezen intézkedések hatósági állatorvos fölügyelete mellett történnek, más forrásból is könnyen hozzáférhetöek ezért fölöslegesnek tartom öket részletesen ismertetni.
Magyarországon, égetéssel védekezünk a betegség tovaterjedése ellen. A megsemmisített családokért, eszközökért ugyanakkor állami kártalanítás jár. Ezt az óriási vívmányt meg kell öriznünk! Tegyünk meg mindent, amit a hatóság elöír, tartsuk be a zárlati intézkedéseket!
Közismert, hogy más országokban engedélyezett antibiotikumot használnak a betegség fékentartására. Azonban a gyógyszeres kezelésnek jelentös hátrányai vannak:
A gyógyszerek a spórákra nem hatnak, csak a vegetatív formát pusztítják el megfelelö hatékonyság esetén így tölük a betegség fölszámolása valójában nem várható, legfeljebb a tünetmentesség elérése, és ez is csak néhány generáción keresztül. Ez a tény bizonyos téves biztonságérzetet adhat a méhésznek, söt a betegség tünetmentesség mellett tovább terjedhet.
A legfontosabb probléma a szermaradvány kérdése, amelynek jelenléte nem egy egész ország méztermését tönkre tette már, a méhészet általános megítélését rontja.
Számolni kell továbbá rezisztencia kialakulásával is, amely egyes szerek esetében meglepöen gyakori.
Gazdaságossági szempontból nézve több méhcsalád kezelése méregdrága gyógyszerekkel költségesebb, mint a korai stádiumban észrevett betegség esetén az égetés kevés családnál, ezért is javasolják ott is a védekezés módjaként elsö stádiumban az égetést.
A fertözés kezelésére alkalmas antibiotikum.
A betegség csak méheinkre veszélyes, közegészségügyi jelentösége nincs
A megbetegedett családok legyengülnek, termelésük csökken és elpusztulhatnak.
A fertözés megelözése:
Célszerü a méheket több telephelyen telepíteni, amelyek röpkörzete távol esik egymástól.
A méhcsaládok, és ezen belül a fiasítás rendszeres vizsgálata legalább háromhetente történjen meg.
Tartsunk lehetöleg kiegyenlített erösségü családokat, amelyeknek tápanyagszükségletéröl körültekintöen gondoskodjunk!
Olyan méhanyákat türjünk csak meg az állományban, amelynek utódai megfelelö tisztogatási hajlammal rendelkeznek, ez más betegségeknél is fontos pl.: varroa atka kór, költésmeszesedés!
Minden méhészeti beavatkozás elött, illetve telephelyek között égessük le a kaptárvasat!
A lépcserével járó beavatkozások elött állapotfölmérést kell végezni.
Pörgetés elött a célzott vizsgálat kiemelt jelentöségü.
Pörgetéskor egy telephelyröl származó keretek ugyanarra a telephelyre kerüljenek vissza, kisebb állomány esetében ugyanabba a családba.
A pörgetés szakaszokra osztása, minden telephely pörgetése elött a pörgetési eszközök alapos mosása és fertötlenítése javasolt.
A födelezésböl származó mézet ne etessük vissza a családokkal!
Méhek vásárlása esetén azok külön telephelyen történö elhelyezése indokolt, méghozzá röpkörzeten kívül (ez a vírusos betegségek behurcolása megelözése miatt is fontos).
Rajok befogása esetén, ha azok származása nem ismert, mülépre kell azokat ütni, és két- három napig nem etetni, vagyis megvárni, hogy méztartalékaikat feléljék, így a fertözés jó eséllyel nem tud megeredni. Fontos a befogott rajok elkülönített elhelyezése, valamint késöbbi rendszeres ellenörzése.
Csak saját méz etetése megengedett, ugyanez vonatkozik a virágporra is, amennyiben meggyözödtünk arról, hogy egészségesek.
A lépek tavaszi átvizsgálása sok figyelmet, türelmet igényel, de fontos lehet pörkök jelenlétére.
Az idös fészekben használatos lépek selejtezése (öt éves kor felett javasolt). Minden keretet célszerü évjárat szerint megjelölni, pl. színnel a felsö keretlécen.
Méheket rablásveszélyes idöben ne kezeljünk!
A méhészeti eszközöket, kereteket ne hagyjuk elöl, a mézesház méhmentes és rendezett legyen! Méhészeti eszközöket ne kérjünk kölcsön! Jelentsük, ha valaki nem megfelöen kezeli méheit (éhezteti, vagy elhanyagolja méhészetét), és az tudomásunkra jut!
Elsösorban a nyár közepétöl kell fokozottan számolni a betegség megjelenésére!
Aki nem biztos a dolgában kérjen tájékoztatót a betegségre vonatkozóan az illetékes megyei szaktanácsadótól, illetve a méhegészségügyi felelöstöl!
Kiemelt fontosságú a vándorlási szabályok betartása, a vándorlások elötti rendszeres átvizsgálás. Jegyezzük föl, hogy a vándortanyán mely méhészetekkel kerültünk kapcsolatba, hogy a betegség követhetö legyen!
Célszerü volna elérni, hogy a méhészek rendszeresen vegyenek részt méhbetegségekkel foglalkozó képzéseken, és arról igazolást kapjanak, és így biztosan rendelkeznének a betegség fölismeréséhez szükséges rutinnal.
Jó volna továbbá, ha a szaktanácsadók, illetve méhegészségügyi felelösök ellenörzéseik alkalmával a méhészek számára minden esetben egy erre a célra az egyesület által gyártatott egységes, színes szemléltetö eszközzel, pl. fényképes szórólappal bemutatnák a betegség jellemzö tüneteit, és azt átadnák a méhészeknek.
Ne felejtsük, hogy a betegség korai észlelése és továbbterjedésének megakadályozása a méhészeti ágazat valamennyi szereplöjének közös érdeke.
:
10255
