Lucerna

Lucerna

A lucerna egységnyi területrõl legnagyobb termést adó, nagy fehérjetartalmú, pillangós virágú szálas takarmánynövény. A kukorica mellett a lucerna a legfontosabb takarmánynövényünk.

A lucernának nemcsak nagy fehérje tartalma van, de a fehérjéjének nagyon jó a minõsége - biológiai értéke - is. Egyébként területegységre számítva a szálas takarmányok közül legtöbb emészthetõ nyersfehérje is a lucernával érhetõ el hazánkban.

A fehérjén kívül mészben és egyéb ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag a lucerna, különösen a karotin tartalma nagy. Mindezeken kívül mint energiaforrás is jelentõs, bár keményítõ és cukortartalma kevés, de az emészthetõ nyersrosttartalma fontos a kérõdzõk takarmányozásában.

A közvetlen takarmányozási jelentõségén kívül a lucerna felhasználható a biológiai talajmûvelésben és elõnyösen hat a talajok termékenységére is. A fejlett gyökérzete nitrogénben és szerves anyagban gazdagítja a talajt. A lucernával szimbiózisban lévõ Rhizobiumok - 3-4 év alatt - mintegy 200-300 kg nitrogént kötnek meg ha-onként. A mélyebb talajrétegekbõl - más növények számára felvehetetlen - foszfor és káliumtápanyagokat hoz fel, és ezzel a feltalajt is gazdagítja. Talajgazdagító tulajdonságát bizonyítja az is, hogy a lucerna utóhatása felér egy jó istállótrágyázással. Az eróziónak kitett területeken jelentõs talajvédõ hatású, és mivel a mûtrágyázás (fõleg a N tartalmúak) savanyítja a talajt a lucerna N gyûjtése révén védi szántóföldjeinket a savanyosodástól.

A lucerna termesztése teljesen gépesített, jól beilleszthetõ az üzemi termesztés kereteibe, ahol kiváló alkalmazkodóképessége révén mind öntözéses, mind száraz mûvelésben biztonságosan termeszthetõ.

Az állattenyésztés a lucernát sokoldalúan hasznosítja: zölden, silózva, szenázsként, szénának szárítva, zöldlisztként, vagy granulátumként, illetve abraktakarmányok részeként.

A sokoldalú felhasználás mellett említést érdemel a lucernamagtermesztés jelentõsége is.

A lucernát jelentõsége és alkalmazkodóképessége miatt a világ minden részén termesztik. A földrészek közül Észak-Amerikában, az országok között pedig az USA-ban termesztik a legtöbb lucernát. Európa minden olyan országában megtalálható, ahol meg vannak a termesztéshez szükséges feltételek.

Származás, rendszertan

A lucerna nemzetségbe számos lucerna faj tartozik. A fajok nagyobb része vad lucernafaj, amelyeknek a termesztés szempontjából nincs különösebb jelentõsége. A fontosabb lucernafajok a következõk:

- Medicago sativa L.: közönséges, kék- vagy takarmánylucerna

- M. varia Martyn: tarkavirágú lucerna

- M. falcata L.: sárkerep lucerna

- M. lupulina L.: komlós lucerna.

A felsorolt lucernafajok közül csak kettõ jelentõs: a közönséges kék- vagy takarmánylucerna és a tarkavirágú lucerna.

A közönséges kék- vagy takarmánylucerna õshazája Elõ- és Közép-Ázsia arid klímájú országai, innen terjedt el az egész világon. Hazánkban Tessedik Sámuel a XVIII. század végefelé honosította meg a lucerna termesztését.

A tarkavirágú lucerna, vagy "homoki lucerna" állandósult keverékfaj, a kék lucerna és a sárkerep lucerna természetes hibridje. Igénytelenebb, mint a közönséges lucerna, ezért a gyengébb talajokon - fõleg homok talajokon - van jelentõsége.

A sárkerep lucerna (sarlós-, vagy svédlucerna) Európában, így hazánkban is elõforduló vadlucernafaj. Száraz, meszes talajokon - gyepekben - mindenütt megtalálható. Szárazságtûrõ, igénytelen növény, termesztésének hazánkban nincs jelentõsége.

A komlós lucerna szintén vadlucernafaj, amely csak gyepes területeken jelentõs. Az egy- és kétéves változata a gyepkeverékekben hasznosítható.

Biológiai jellemzés

A növénytani jellemzés a kék virágú lucernára vonatkozik, de a tarkavirágú lucerna eltérõ morfológiai és élettani különbségeit is ismertetjük.

A lucerna évelõ növény, tavasszal vetve már a vetés évében virágzik. Kedvezõ körülmények között helyes használattal több évig is kitart egy helyen. Általában a második és harmadik évben terem legtöbbet, késõbb fokozatosan ritkulni kezd és elgyomosodik.

Gyökér. A lucernának jól fejlett, orsó alakú, mélyrehatoló karógyökérzete van. A karógyökér a talaj típusától és a talaj vízszintjétõl függõ mélységig, általában 3-6 m mélyre hatol le, de elõfordul, hogy ennél mélyebben is találunk gyökereket. Ennek köszönhetõ a lucerna kitûnõ szárazságtûrõ képessége, még a talajvízbõl is pótolja vízszükségletét. A kék lucerna karógyökere erõsebb és mélyebbre hatol, mint a tarkavirágúé, de kevesebb rajta az oldalgyökér, a gyökérelágazás.

A gyökérgümõk már a fiatal gyökérágakban megjelennek, és a talaj minõségétõl függõen ritkábban vagy sûrûbben helyezkednek el. A Rhizobium meliloti a semleges vagy gyengén lúgos kémhatású talajokon fejlõdik jól. A 6,5-nél alacsonyabb pH-jú talajokon már gyengül a gümõképzõdés, és 5,0 pH-nál savanyúbb talajokon elpusztulnak a Rhizóbiumok.

A gyökérzet nagyobb része - mind a két lucernafajnál - a talaj felsõ rétegeiben helyezkedik el, de a tarkavirágú lucerna gyökérzetére ez még jellemzõbb.

A gyökér élettanilag fontos része a megvastagodott és erõsen elágazó, rövidszártagú, gyökértörzs (rizóma), amely a szik alatti szár megvastagodásából alakul ki. A gyökértörzs élettani szerepe a tápanyagraktározás, a rügyekbõl kiinduló bokrosodás és az újrasarjadzás.

A rizóma és a hozzá kapcsolódó gyökérnyak elhelyezkedési mélysége a lucerna fajától és ökotípusától függ. A jó télálló magyar fajták gyökérnyaka 2-3 cm mélyen, a tarkavirágú típusoké még mélyebben helyezkedik el.

Szár. A lucerna szára belül üreges, felálló, vagy kissé elhajló és elágazó, az ökotípustól és a fajtától függõen 40-100 cm magas. A kékvirágú fajták magasabbra nõnek, mint a tarkavirágúak. A hajtásrendszer bokros jellegû és a hajtások száma a bokrosodás mértékétõl függ.

Levél. A lucernának hármasan összetett levelei vannak; a középsõ levélnyél hosszabb, mint a két szélsõ. A levelek nagysága és alakja változó, leggyakoribb a lándzsa alakú levél. A levél és a szár aránya is változó (kb. 40-50%). Ez fontos fajtatulajdonság. A tarkavirágú fajták levél- és száraránya kedvezõbb, mint a kékvirágú fajtáké, de termésûk kevesebb.

Virágzat és virág. A lucerna virágai tömött fürtvirágzatot alkotnak. A virágok száma a fürtvirágzatban 5-50. A virágok jellegzetesen pillangós szerkezetûek, a párta színe változó, a kékvirágú fajtáké a halványkéktõl sötét ibolyaszínig sokféle árnyalatú lehet.

A tarkavirágú fajták virágszíne rendszerint többféle kék, kékeszöld, zöldessárga, sárgásfehér (vagy ezek átmeneti színárnyalatai). A pártaszínek gyakran a fürtön belül is változnak, de az is elõfordul, hogy más-más színû a vitorla, az evezõk és a csónak.

A lucerna túlnyomórészt idegen termékenyülõ, de néhány százalékban öntermékenyülés is elõfordul. A megtermékenyülést a rovarok, fõleg szabóméhek végzik. A házi méhek megporzó tevékenysége vitatott. A vadméhek a lucerna megporzását a virágok felnyitásával érik el.

A megporzás feltétele, hogy a csónakba zárt ivarszervek a vitorlához csapódjanak. A virágzás idõtartama és a megtermékenyítés nagy mértékben az idõjárástól függ. (Az idõtartam általában 4-14 nap.) Virágzáskor nagyon fontos a száraz, meleg, napsütéses idõjárás, amely kedvez a méhek járásának és az önbeporzásnak.

Termés és mag. A lucerna fajok termése változatos alakú, többmagvú hüvely. A kéklucernánál csigaszerûen csavarodott a hüvely. A sárkerep lucerna hüvelye sarlószerû, a tarkavirágúé pedig a kettõ közötti átmenet. A hüvelyben 2-8, vesealakú mag van. A mag színe éretten fényes sárgás, vagy vörösbarna. Ezermagtömege 1,5-2,7 g között van. (A sárkerep lucerna magja kisebb, a tarkavirágúé pedig a kettõ között van.)

Éghajlat és talajigény

Éghajlatigény. A lucerna az éghajlattal szemben kevésbé igényes, csak fejlõdése egyes szakaszaiban - csírázás, kezdeti fejlõdés, sarjadzás, virágzás, magérés, stb. - kívánja meg a kedvezõ idõjárást. Szereti a mérsékelten meleg, száraz éghajlatot, de hidegtûrõ képessége is jó. Hazai lucernafajtáink a - 25°C-t, a hótakaró nélküli hideget is elviselik. A téli fagy csak a fiatal és a télre rosszul felkészült lucernásokban okozhat nagyobb kárt. A télállóságot nemcsak a lucerna genetikai tulajdonságai, fiziológiai állapota, a környezeti tényezõk befolyásolják, hanem a kaszálási rendszert is helyesen kell kialakítani: minél több ugyanis a tartalék, annál télállóbb a növény.

A magterméshez különösen fontos a száraz, hosszantartó meleg és napfényes idõjárás (borklíma). Azokon a területeken, ahol bõséges a csapadék és kevés a napfényes órák száma, a magtermés már bizonytalan.

Éghajlatigénye alapján a lucerna hazánkban mindenütt termeszthetõ. Termõképességét a talaj tápanyag-ellátottságán kívül a csapadék mennyisége és eloszlása befolyásolja. Növendékenként eltérõ a vízigénye: az 1. illetve a 4-5. növedéké a legkisebb.

A szárazabb jellegû Alföld éghajlata kedvezõbb a lucerna termesztésére - fõleg a magtermesztésre és élettartamra - mint a csapadékosabb Dunántúlé, ahol viszont biztosabban és többet terem. Magtermesztésre a déli fekvésû dunántúli domboldalak is alkalmasak.

Talajigény. A lucerna a talajjal szemben igényes növény. Ezért a lucerna eredményes termesztéséhez mély termõrétegû, jó vízgazdálkodású, meszes vagy közömbös kémhatású, középkötött, tápanyagokban gazdag talajokra van szükség.

A lucerna nagyon érzékeny az altalaj minõségére és az altalajvíz mélységére. Kedvezõ, ha az altalajvíz 3-5 m mélyen helyezkedik el, és csak átmenetileg emelkedik fel magasabbra. De, ha tartóssá válik az emelkedés és eléri az 1-1,5 méteres talajvízszintet, akkor a lucerna élettartama és termõképessége erõsen lecsökken. Különösen a pangóvízre érzékeny, amely fõleg a rossz vízvezetõ képességû talajokon jön létre.

A lucernatermesztés sikerének nagyon fontos feltétele, hogy a talaj megfelelõ mennyiségû meszet tartalmazzon, hiszen 10-12-szer annyit fogyaszt belõle, mint a búza. A mészben szegényebb talajokon csak akkor termeszthetõ, ha az altalajban elegendõ a mész.

A meszet egyébként nemcsak tápanyagként igényli a lucerna, hanem a talaj kémhatása miatt is, mivel savanyú talajokon a Rhizobium meliloti rosszul fejlõdik, így a növény számára fontos nitrogéngyûjtés lehetõsége erõsen lecsökken, vagy el is marad. Ezért a lucerna csak a semleges, vagy gyengén lúgos - 6,5-7,5 pH-kémhatású talajokon érzi jól magát.

A nagyon lúgos és szikes talajokat sem szereti, de meszezéssel, vagy digózással javított szikes talajokon már termeszthetõ. A szikesekhez hasonlóan a savanyú talajokat is meszezéssel tehetjük alkalmassá a lucerna termesztésére.

A meszezés - és más talajjavító eljárások - jelentõsége az, hogy a hagyományos lucernatalajokon kívül minél többféle talajon termeszthessünk lucernát. Ezért a talajok megítélésénél ma már az a lényeges, hogy a talaj alkalmassá tehetõ-e, vagy sem a lucerna termesztésére.

A lazább talajok kedvezõbbek, mint a kötött, rossz vízgazdálkodású agyagtalajok. Egyébként a kötött agyag- és a laza, de jobb homoktalajokon is termeszthetõ a lucerna, ha mésztartalmuk elegendõ.

Összefoglalva, a lucerna termesztésére sorrendben a következõ talajok alkalmasak: mezõségi talajok, lazább réti talajok, semleges kémhatású barna erdõtalajok, jó minõségû vályogos homoktalajok, javított szikes talajok, javított erdõ talajok, réti agyagtalajok és jobb minõségû barna homoktalajok.

Nem termeszthetõ: a savanyú, mészszegény altalajú, a nagyon kötött, rossz vízgazdálkodású, köves, kavicsos, durva szemcséjû talajokon, a laza - fõleg savanyú - homoktalajokon, valamint a magas vízszintû láptalajokon.

Terület megválasztás, növénytársítás és vetésváltás

Terület megválasztás. A terület kiválasztásánál a talajigényen kívül figyelembe kell venni, hogy a lucernát több évig (3-4 év) termesztjük egy helyen. Ezért az üzemi vetésterületnek csak egy részén kell évenként új lucernát telepíteni.

Akár tömbösítve - vetésváltásban - akár mellékszakaszon termesztjük a lucernát, azt mindig vegyük figyelembe, hogy a lucerna 3-5 évnél korábban ne kerüljön ugyanarra a területre, és az új lucernavetés - a rovarkártevõk miatt - ne kerüljön a régi lucerna közelébe.

Növénytársítás. A lucerna jól társítható növény, különösen azokkal, amelyek alapgépei a lucernánál is jól felhasználhatók. Jól társítható pl. a búzával és a kukoricával.

Vetésváltás. A lucerna az elõveteményekre különösebben nem igényes, ezért a jó kultúrállapotú talajokon minden elõvetemény után eredményesen termeszthetõ. Kalászosok és kapások után egyaránt sikeresen telepíthetõ, ha a talaj lucernatermesztésre alkalmas és tápanyag-ellátottsága megfelelõ.

Egyébként, hogy milyen elõvetemények után vetjük, az attól is függ, hogy mikor telepítjük a lucernát, tavasszal, vagy nyár végén. A tavaszi telepítéshez általában könnyebb a megfelelõ elõvetemények biztosítása, mint a nyárvégi telepítéshez. A nyár végén vetett lucerna megfelelõ elõveteményének megválasztására már nagyobb gondot kell fordítani. De itt nem annyira a gyomosodás elleni védelem a fontos, mint a jó minõségû nyirkos magágy biztosítása, ezért csak korán lekerülõ elõvetemények után vethetõ a lucerna. A leggyakoribb elõvetemény ilyenkor a gabona - õszi árpa, vagy korábban beérõ búza. Egyébként a nyár elején lekerülõ jó búza elõvetemények, mint amilyenek az õszi és tavaszi keveréktakarmányok, a korán lekerülõ ipari és kapásnövények (repce, korai burgonya, stb.) a lucerna részére is megfelelõk.

A jó minõségû, gyommentes magágy biztosításához a tavaszi telepítésnél is elõnyben kell részesíteni a korábban lekerülõ növényeket.

A lucerna a talajok termékenységére kedvezõen hat. Jó elõvetemény hatását a kapásnövények (burgonya, cukorrépa, stb.) értékesítik legjobban, de az idõben - a második kaszálás után - lucerna jó elõveteménye az õszi búzának is.

Tápanyagigény és trágyázás

Tápanyagigény. A lucerna nagyon tápanyagigényes növény. A nagy szénatermések eléréséhez elég sok tápanyagra és jó tápanyagellátottságra van szükség.

Ismeretes, hogy a lucernaszéna tápanyagokban és ásványi anyagokban igen gazdag: 100 kg lucernaszénában átlagosan 2,7 kg N, 0,7 kg P O , 1,5 kg K O, továbbá 3 kg CaO és 2,5 kg MgO található, amelyeket a N kivételével mind a talajból vesz fel a növény. A makroelemek mellett kisebb mennyiségben mezoelemek (Mg, Na, S), nyomokban pedig mikroelemek (B, Co, Cu, Fe, Mn, Mo, Zn) is találhatók a lucernaszénában.

A lucerna fajlagos tápanyagigénye 100 kg szénára vonatkoztatva: 2,7 kg N, 0,7 kg P O és 1,7 kg K O, ami összesen 5,1 kg NPK-hatóanyagnak felel meg. Természetes, hogy a lucerna fajlagos mûtrágyaigénye és a konkrétan felhasználásra kerülõ mûtrágya mennyiségek még sok tényezõtõl függnek.

A tervezett lucernaszéna-termés elõállításához szükséges NPK hatóanyagok felhasználását azonban több tényezõ is módosítja, pl. a termõhelyek talajainak kultúrállapota, valamint az, hogy öntözik, vagy öntözés nélkül termesztik-e a lucernát.

A szükséges N-adagok meghatározásánál pedig figyelembe kell vennünk azt, hogy a lucerna N-igényét csak részben kell kielégíteni. (A túlzott N adagolás többek között csökkenti a baktériumok N-megkötõ tevékenységét).

A nitrogéntrágyázás hatékonysága a termõhelytõl és a lucerna használati módjától függõen változó, de az nem vitatott, hogy a kezdeti fejlõdést serkentõ "starter" N-trágyázás nagyon fontos és hatásos mivel ilyenkor szimbiózisban élõ baktériumok tevékenysége még nem kielégítõ.

Ezért - a kezdeti fejlõdés elõsegítése érdekében - még jó lucernatermõ talajokon is adjunk a lucerna telepítésekor nitrogénmûtrágyát. (A N-mûtrágya mennyisége nagyon változó: általában a várható termésátlag alapján számított N-adag 20-25%-a; jobb talajokon 30-60 kg/ha, gyengébb talajokon 60-80 kg/ha N-hatóanyag adható a telepítés alá.)

Az idõsebb, termõlucerna N-mûtrágyázása fõleg az öntözéses és a füves lucernatermesztéskor gazdaságos. Egyébként a lucerna N-fejtrágyázás hatékonysága legnagyobb mértékben a talajok kémhatásától és mésztartalmától függ; savanyú talajokon sokkal hatásosabb, mint meszes talajokon.

Öntözött lucerna esetén - ahol több a N-mûtrágya - a számított adagot úgy kell felosztani, hogy kora tavasszal és a kaszálások után közvetlenül kerüljön kiszórásra a N-fejtrágya.

A foszfor és kálium mûtrágyák mennyiségében jelentkezõ eltéréseket általában több tényezõ is befolyásolja, amelyek közül legjelentõsebbek: a körülmények alapján tervezhetõ termésátlagok, és a talajok tápanyag-ellátottsága.

A szükséges foszfor és kálium mûtrágya adagok megállapítása mellett fontos szempont még, hogy a lucerna több évre szóló foszfor és kálium igényét nagyobbrészt alaptrágyázással kell kielégíteni.

A foszfor a lucerna legfontosabb tápanyaga: fehérje-alkotórész ill. a hatalmas gyökértömeg kifejlesztéséhez is sok kell belõle. A foszforadag teljes mennyiségét általában alaptrágyázással kell kijuttatni. Ez alól csak a gyengébb foszforellátottságú talajok lehetnek kivételek, ahol a számított adagból 180-200 kg/ha hatóanyag mennyiséget adunk telepítéskor, és a többit az elsõ és második termõév végén, vagy kora tavasszal szórjuk ki.

A káliumot csak kötöttebb talajokon adjuk teljes élettartamra. A lazább talajokon az a helyes, ha alaptrágyaként 200-240 kg/ha-nál több K-hatóanyagot nem adunk, a fennmaradó adagot pedig megosztjuk úgy, hogy az elsõ és a második termõév végén zárófejtrágyaként szórjuk ki.

A túlzott K-adagolás rontja a takarmány minõségét, mivel a K/Na arányát tágítja, ami állatbetegségeket idézhet elõ.

Magnézium hiány elsõsorban a könnyû, savanyú homok talajokon fordul elõ, de egyes Mg-hiányos kötött talajokon is gazdaságos lehet a Mg-trágyázás. Mg-trágyázásra a magnéziumszulfátot tavasszal kell fejtrágyaként kiszórni.

Külön kén-trágyázásra hazai talajainkon ritkán van szükség, mivel a szuperfoszfáttal kielégítjük a lucerna kénszükségletét is.

A mikroelemek közül gyakorlatilag a bór és a molibdén hiánya okozhat terméscsökkenést, vagy minõségromlást. A szükséges bór és molidbénmennyiséget legegyszerûbben és legbiztonságosabban bór és molibdénnyomelemes szuperfoszfáttal juttathatjuk a talajba.

Egyébként a levéltrágyázás is eredményes, ilyenkor bórsavas keserûsót permetezünk a zöldbimbós lucernára.

Talajelõkészítés

A lucerna sikeres telepítéséhez mélyen mûvelt, jó kultúrállapotú talaj szükséges. Vetéséhez aprómorzsás, nyirkos és ülepedett magágyat kell készíteni, annak érdekében, hogy a lucerna sekély vetést kívánó, apró magja gyorsan és biztosan kikeljen.

A talajelõkészítés idejét és módját fõleg a talajok minõsége, az elõvetemények és a telepítés ideje - nyárvégi vagy tavaszi - határozza meg. Az a helyes, ha a talajelõkészítést már az elõvetemények talajmûvelésével és ápolásával megkezdjük.

Tavaszi telepítéskor - fõleg a kötöttebb talajokon - ha kapásnövény volt a lucerna elõveteménye, már a kapásnövény alá végezzünk középmély, lazítással egybekapcsolt õszi mélyszántást és fokozott gondossággal végezzük a növényápolást is.

A kapásnövények betakarítása után a lucerna alá minél elõbb végezzük el a kellõ mélységû, jó minõségû õszi mélyszántást. Amikor gabona után vetjük a lucernát, nagyon fontos, hogy minél elõbb, és minél jobb minõségben végezzük el a tarlóhántást és a hántott tarló rendszeres ápolásával biztosítsuk a jó minõségû õszi mélyszántás feltételeit.

Az õszi mélyszántás után fontos a barázdák behúzása és - lejtõs területek kivételével - a szántás elmunkálása. Egyébként az egyenletes, sima talajfelszín létrehozása nagyon fontos a lucerna telepítés elõtt.

Nyárvégi telepítéskor rendszerint tarlóhántással kezdõdik a talajelõkészítés. A szántást a vetés elõtt legalább 3-4 héttel szükséges elvégezni, majd elmunkálni, hogy a talaj a vetésig kellõen leülepedhessen.

A talajelõkészítési munka mindenkor a magágykészítéssel és a vetés elõtti vegyszerbedolgozással fejezõdik be.

Magágykészítés. A jó minõségû magágykészítésnek legmegfelelõbb eszközei a kombinált mûvelõeszközök: a kombinátor, a rotációs borona és az ásóborona. De ezek hiányában a sekélyen jártatott kultivátorral, tárcsával, fogassal és szükség szerinti hengerezéssel is megfelelõ magágy készíthetõ a lucernamag részére.

Telepítés és a telepítési módok

A lucerna termésére igen nagy hatással van a telepítés módja. A telepítési módok: a takarónövényes telepítés, a tiszta telepítés és a füves lucerna telepítés.

Tiszta telepítés. A lucerna biológiai igényének a tiszta telepítés felel meg a legjobban. Ebben az esetben a lucernatelepítés kockázata is kisebb. Szárazabb viszonyok között és a nyárvégi telepítéskor mindig takarónövény nélkül vessük a lucernát. De a tavaszi telepítés is jobban sikerül, ha tisztán vetjük.

Összefoglalva a tiszta telepítés elõnyeit, a következõk állapíthatók meg: a takarónövényes telepítés a szelektív gyomirtóvegyszerek elterjedésével háttérbe szorult; a tiszta telepítéssel egyenletesebb és sûrûbb állomány biztosítható, mint a takarónövényes vetéssel; a tisztán vetett lucerna biztosabb és nagyobb termése pótolja a takarónövény termését. Ezért a tiszta, takarónövény nélküli vetés az általánosan javasolható lucernatelepítési mód.

Takarónövényes telepítés. Csapadékosabb viszonyok között és laza, deflációs talajokon, ahol a homokverés veszélyezteti a tisztán telepített lucernát, indokolt lehet a takarónövényes lucernatelepítés.

Az ilyen adottságok és körülmények között a takarónövények hátrányai (víz, fény, tápanyagelvonás, stb.) helyett az elõnyök kerülnek elõtérbe. Fõbb elõnyök: a talajvédelem, a gyomok elnyomása, a talaj cserepesedésének megakadályozása, valamint a takarónövények termése.

A lucerna legáltalánosabban használt takarónövénye a csökkentett magmennyiséggel vetett tavaszi árpa, de elõfordul, hogy ritkább állományú õszi gabonára, fõleg búzára vetik a lucernát. Az újabb vizsgálatok szerint a fél magmennyiséggel vetett és zölden betakarítható borsó a legjobb takarónövény.

Füves lucernatelepítés. A lucerna jó termékenységû talajokon tisztán vetve többet terem, mint a füves lucerna. A pázsitfûvel társított lucerna termesztése ezért csak ott javasolható, ahol azt a termesztési adottságok és fõleg a takarmányozási igények indokolják.

A füves lucerna telepítése általában kétféleképpen történik: vagy egyszerre vetik a lucerna + pázsitfûkeveréket (pl. lucerna + csomós ebir, magas perje, stb.), vagy a második, esetleg a harmadik év végén pázsitfûmaggal (pl. szálkás perjével) felül vetik a lucernát.

Vetés és a vetésmódok

A lucerna vetéséhez nagyon fontos a jóminõségû - arankamentes, fémzárolt lucerna vetõmag. A saját termésû vetõmagot is célszerû kitisztíttatni (arankamentesíttetni).

Vetésidõ. A lucerna legmegfelelõbb vetésideje tavasszal, vagy nyár végén van. Szárazságra hajló éghajlatunk alatt biztosabb a tavaszi, mint a nyárvégi vetés. Egyébként mindkét vetésidõnek vannak elõnyei és hátrányai, ezért a vetésidõ mindig a helyi adottságok figyelembevételével dönthetõ el.

A tavaszi vetés elõnyei: legnagyobb elõnye, hogy könnyû a megfelelõ magágy elõkészítés, a talaj elegendõ nedvességet tartalmaz a gyors és egyenletes keléshez.

Hátrányai: ha korán vetünk, az alacsony hõmérséklet miatt a kelés elhúzódik és a gyomosodás veszélye is nagyobb. De a legnagyobb hátránya az, hogy az elsõ évben kevesebb termésre számíthatunk. Mindezek ellenére - a bizonytalan nyárvégi csapadékviszonyok miatt - a tavaszi vetés országos átlagban biztosabb, mint a nyárvégi vetés.

A tavaszi vetésidõszak viszonyaink között elég hosszú, március közepétõl április végéig tart. Tiszta telepítés esetén indokolatlan a túl korai tavaszi vetés, mert a gyors és egyenletes keléshez nagyobb talajhõmérséklet (8-12°C) szükséges. Ezért a lucerna legkedvezõbb vetési ideje áprilisban van.

Nyárvégi vetésideje is elég hosszú, általában augusztus elejétõl augusztus végéig tart; az optimális vetésidõ augusztus közepe.

A nyárvégi vetés elõnyei és hátrányai: a legnagyobb elõnye az, hogy az õsszel kellõen megerõsödött növények a következõ évben már teljes termést adnak és a gyomosodás veszélye is sokkal kisebb, mint tavaszi vetés esetén.

Hátránya, hogy a nyirkos, megfelelõ magágy biztosítása sokkal nehezebb, ezért a nyárvégi vetés sikere is bizonytalanabb. De ahol csapadékosabb az idõjárás, vagy az öntözés lehetõségei megvannak, ott a nyárvégi vetés elõnyeit feltétlenül használjuk ki.

Vetésmódok. A lucernát takarmánytermesztés céljára gabonasortávolságra vetjük, de elõfordul a kétszeres gabonasortávolságú vetés is. (Újabban a gépi szórt vetést is alkalmazzák).

Vetõmag-norma. A szükséges és gazdaságos vetõmag mennyiségek körül sok és eltérõ nézet volt és van a gyakorlatban. Korábban - az erõs gyomosodás miatt - a megfelelõen sûrû növényállomány biztosításához kb. 13 millió/ha vetõmag normát tartottak célszerûnek. Ma már 7-10 milliót is elegendõnek tartanak. (Ez 15-20 kg/ha vetõmagot jelent).

Egyébként a tavaszi vetéshez és a tiszta telepítéshez kevesebb, a nyárvégi vetéshez és a takarónövényes telepítéshez több vetõmagra van szükség. De kevesebb a vetõmagszükséglet akkor is, ha kétszeres gabonasortávolságra (8-10 kg/ha) vetjük a lucernát, vagy füves lucernát telepítünk.

A vetés mélysége. A lucernát apró magja ellenére sem szabad nagyon sekélyen vetni. A vetésmélység a talaj kötöttségétõl függõen 2-4 cm. Normális talajnedvesség esetén kötöttebb talajokon sekélyebben, lazább talajokon pedig mélyebben vessünk.

Ápolás, ápolási módok és az öntözés

A telepítést követõen a lucerna kelése és fejlõdése számára optimális feltételek szükségesek. Ezeket a feltételeket az ápolási munkák biztosítják. Az ápolási módok közül legfontosabb a gyomok és a rovarkártevõk elleni védelem (Az utóbbival a növényvédelem foglalkozik.)

Mechanikai ápolás. Jelentõsége nem nagy; idõszakonként - õszi és kora tavaszi - fogasolásból és a felfagyott lucerna hengerezésébõl áll. A fogasolással vigyázni kell, tavasszal csak a sarjadzás megindulása elõtt szabad fogasolni.

A gyomok elleni védekezés célja, hogy a kezdeti fejlõdésben lévõ növényeket - az új telepítésû lucernákat - és az idõsebb (beállt) lucernákat is megvédjük a gyomok kártételétõl. A gyomok ellen kaszálással és vegyszeres gyomirtással védekezhetünk.

Vegyszeres gyomirtás. A kaszálásnál sokkal eredményesebb a gyomirtó vegyszerek használata. A vegyszeres gyomirtásnak kétféle módja terjedt el a gyakorlatban: az új telepítésû lucernák és az idõsebb - álló - lucernák vegyszeres gyomirtása.

Leggyakrabban elõforduló gyomnövényei a nagy aranka, a kis aranka, a szádor.

Az aranka a gazdanövényre telepedõ, abból hausztóriumain keresztül szerves vegyületeket átvevõ élõsködõ növény. Csírázóképességét akár 10-12 évig is megõrzi. Rendkívül veszedelmes parazita, mely egyrészt a gazdanövényét pusztítja, másrészt a szénába kerülve mérgezõ (görcsöt, bélgyulladást okoz az állatoknál).

Agrotechnikai és kémiai módszerekkel védekezhetünk ellenük. Nagyon fontos, hogy arankamentes vetõmagot használjunk. Ha a talaj termõrétegének vastagsága lehetõvé teszi, 35-40 cm-es mélyszántást végezzünk a lucerna telepítése elõtt. (Az arankamag a mélyre kerülve nem tud kicsírázni).

Vegyszeres permetezést végezhetünk preventíven, vetés után (kelés elõtt), ill. a beállt lucernában a lucerna sarjadzása elõtt, tavasszal. Álló lucernában az arankás foltokat szelektív hatású, kontakt herbicidekkel ill. lombperzselõvel is irthatjuk.

Rovarkártevõi a csípkézõbogarak, a hamvas vincellérbogár, fekete vincellérbogár, bagolypille, pattanóbogarak lárvái, lucernaormányos, magormányosok, lucernaböde, lucernabogár, lucernapoloska, mezei poloska, zöldborsó levéltetû, lucernarügy-gubacsszúnyog.

A fehérjedús, évelõ kultúrában megtelepednek a rágcsálók is, mégpedig a mezei pocok, hörcsög. A nagy szaporaságú, apró állatokat vissza kell szorítani.

Betegségei a baktériumos hervadás, a baktériumos szárfoltosság, a baktériumos levélsárgulás, a lucerna mozaikvírus, a gyökérfekély. A fuzáriumok, a lucerna fertõzõ hervadása, a lucerna szárragya, a rhizoktónia, levélragya, ibolyaszínû gyökérpenész, hererák, lisztharmat, peronoszpóra, lucerna rozsda stb.

Öntözés. Bár a lucerna szárazságtûrõ, mégis nagyon meghálálja az öntözést. Öntözve lényegesen többet terem és évente ötször is kaszálható.

Az öntözés egyébként csökkenti a lucerna élettartamát és módosítja a lucernatermesztés agrotechnikáját. Többek közt: a trágyázást, a fajta választást, a telepítést, stb. Az öntözési módtól függõen még tereprendezésre is szükség lehet, pl. felületi öntözésnél.

A lucerna öntözésére az esõszerû és a sávos-csörgedeztetõ öntözési módok alkalmazhatók. Az esõszerû öntözés az elõnyösebb és általánosabb, de lényegesen drágább, mint a felületi öntözés.

Az öntözés gyakoriságát, az öntözõvíz mennyiségét a talajvíz ellátottságán kívül az idõjárási tényezõk, fõleg a csapadék mennyisége és eloszlása határozza meg. Az öntözéshez általában annyi vizet használjunk fel, ami a talaj 25-35 cm-es rétegét átnyirkosítja. Az esõszerû öntözéshez egy-egy alkalommal kb. 60-80 mm öntözõvíz szükséges.

A túlöntözésre azonban vigyázzunk, mert erre a lucerna nagyon kényes. Az öntözés legalkalmasabb idõpontja - tenyészidõben - a kaszálások után van, amikor a növények magassága 10-15 cm.

A lucerna azonban nemcsak tenyészidõben öntözhetõ, hanem az öntözési idényen kívül is. Ez lehet: nyári elõöntözés a nyárvégi telepítés sikere érdekében, vagy õszi tározó öntözés és tavaszi elõöntözés is, ha szükség van rá.

Az öntözéses lucerna termesztésnél nagyobb jelentõsége van a talajfelület porhanyításának - a fogasolásnak - mint ha öntözés nélkül termesztjük a lucernát.

Betakarítás és tartósítás

A nyár végén telepített lucerna a következõ évben már teljes termést ad, tehát többször - háromszor vagy négyszer - kaszálható. Tavasszal a tisztán vetett lucernát a vetés évében rendszerint kétszer vagy háromszor, a takarónövénnyel vetett lucernát csak egyszer kaszálhatjuk.

Az új lucernások elsõ kaszálásával várjuk meg a teljes virágzást, hogy a gyökérzete minél jobban megerõsödjön. A tisztán vetett lucerna elsõ növedékérõl, ha gyomtalan, még magot is foghatunk.

A további években a talajtól és az idõjárástól függõen általában 3-4-szer, öntözéses termesztés esetén rendszerint 5-ször kaszálhatjuk meg a lucernát. Szárazanyagtermés szempontjából az évi 3 kaszálás, fehérjetartalom szempontjából pedig a 4 kaszálás tekinthetõ célszerûnek.

A kaszálások idõpontját a takarmányozási igények, a széna beltartalma iránt támasztott követelmények és a lucerna fejlettségi állapota határozza meg. A virágzás kezdetén lévõ lucerna adja a legtöbb emészthetõ tápanyagot. A zöldbimbós lucernában van a legkevesebb rost, és a legtöbb emészthetõ fehérje. Az ilyenkor kaszált lucernából jó minõségû, fehérjében és karotinban gazdag lucernaliszt készíthetõ.

A több éves lucerna elsõ növedéke rendszerint buján fejlõdik, ezért kaszálásával nem célszerû a virágzás elejét megvárni, mert a szára megrokkan, az alsó levelek sárgulni kezdenek, vagyis romlik a takarmány minõsége és csökken a sarjú mennyisége.

Egyébként, ha az elsõ kaszálást az egyes táblákon valamivel korábban elkezdjük, vagyis szakaszosan kaszálunk, a szénakészítési munkák jobb szervezését is elõsegíthetjük.

Az elsõ kaszálás utáni kaszálások sorrendje általában a következõk szerint alakul: öntözetlen lucerna esetében 5-6 hét, öntözött lucernánál pedig 4-5 hét múlva megosztva, ill. váltakozva.

Amennyiben a takarmányozási igények megengedik, tartsuk be azt az irányelvet, hogy a lucerna élettartamára jó hatású, ha évente egy kaszálásával megvárjuk a teljes virágzást. Az utolsó kaszálást pedig legkésõbb szeptember végéig, október elejéig fejezzük be és kaszáláskor hagyjuk magasabb tarlót, hogy a lucerna áttelelése minél jobb legyen.

Néha elõfordul, hogy a lucernát legeltetéssel is hasznosítják. Ez azonban káros a lucerna élettartamára, mert sietteti a lucerna kiritkulását. Egyébként a legeltetésnél és a zöldlucerna etetésénél vigyázni kell, mert a lucerna - a kérõdzõ állatokra - puffasztó hatású.

A lucerna - és a többi pillangós szálastakarmány - betakarítása - amely általában a tartósítási módoktól függ - a következõkben foglalható össze:

Tartósítási módok: szénakészítés, zöldlucernaliszt készítés, valamint az erjesztéses tartósítási - silózási - módok: a szilázs és a fonnyasztott szilázs (szenázs) készítése.

A tartósítási módok közül legelterjedtebb a széna készítés. A szénakészítés korszerû módszereivel jó minõségû - fehérjében és karotinban gazdag - széna készíthetõ a lucernából. Az erjesztéses tartósítás jelentõsége is igen nagy, hiszen a lucernaszilázs és különösen a szenázs készítéssel - a fonnyasztott lucerna silózásával - olcsó és értékes tömegtakarmány állítható elõ a szarvasmarhák takarmányozására.

A lucerna egyébként önmagában nehezen silózható, könnyebb, ha más növényekkel együtt silózzuk, vagy füves lucernát silózunk. De készíthetõ abrakos szilázs (pl. kukoricadara hozzákeveréssel), vagy tartósító (kémiai) anyagok (hangyasav, stb.) felhasználásával is készíthetünk szilázst a lucernából.

A lucerna legkorszerûbb - és egyben legdrágább, nagyon energiaigényes - tartósítási módjai: a forró levegõs gyorsszárítással készített lucernaliszt és a belõle készített préselvények (Pellet) amelyek nagy fehérjetartalmuknál fogva abraktakarmány-keverékek komponenseként is hasznosíthatók.

A szénakészítési módok: a hagyományos, renden szárított szálas és bálázásos szénakészítés; a hideg levegõs, szellõztetéses szárítással készített szálas és bálázott széna, valamint a meleg levegõs szénaszárítás.

A betakarítási módok és a szénakészítés menete: Rendre-vágás - szõnyeg vagy szûkített rendre-vágás - fûkaszával, vagy önjáró szársértõs rendrevágó gépekkel. A rendre vágott lucernát - az idõjárástól függõen - forgatni kell. A forgatás és a szálastakarmányok szellõztetése rendsodróval és rendterítõ gépekkel végezhetõ.

A korszerû szénakészítési módok esetén - a levélpergés elkerülése és a jó minõség biztosítása végett - a szõnyegrendre kaszált szénát kb. 60%-os nedvesség-tartalomnál rendsodrózni kell, vágott lucerna esetén - ha nem kellett a rendet szétteríteni - nincs szükség rendrakásra.

A rendsodrozott vagy rendrerakott széna a kívánt nedvességtartalomnál - a renden szárított szénánál kb. 2%, a szellõztetéses szénakészítésnél pedig 40-50%-os víztartalom - rendfelszedõ kocsival szedhetõ fel és szállítható be a tárolóhelyre és a szárító berendezésekre. A bálázásos szénakészítésnél pedig rendfelszedõ bálázóval és bálafelszedõ-rendezõ kocsival, majd a bála méretétõl függõ rakfelületû pótkocsival szállítható be a széna.

A lucernaliszt és a silózással tartósított lucerna betakarítási menete azonos, amely lehet egy- vagy kétmenetes. Ha lucernaliszt készítéshez egy menetben takarítjuk be a lucernát, valamivel jobb lesz a minõsége, de lényegesen nagyobbak lesznek a szárítási költségek.

Az egymenetes betakarítás mindig járvaszecskázóval és megfelelõ gyüjtõ- és szállító gépekkel történik. Silózás esetén a szecskázott lucerna silótérbe kerül. A liszt készítésekor pedig a forrólevegõs szárítóba szállítják, ahol 800-900°C hõmérsékletû levegõvel igen rövid idõ alatt 10% körüli víztartalomra szárítják, majd õrlik, esetleg préselvényeket készítenek belõle.

A kétmenetes betakarítás menete: rendrevágás szûkített rendrevágó géppel, majd a kellõ szikkadás (fonnyadás) után - a szenázs készítéskor 40-60%, a liszt készítéskor 70%-os nedvességtartalomnál - rendfelszedõ járvaszecskázó géppel rendfelszedés és szecskázás. A szállítás, a silózás és a szárítás az egymenetes betakarításnál leírtaknak megfelelõen történik itt is.

A lucerna feltörése. A lucerna feltörési ideje attól függ, hogy õszi gabonát, vagy tavaszi vetésû növényeket vetünk-e utána. Ha õszi gabonát vetünk a lucerna után, akkor a második kaszálás után törjük fel. De ha tavaszi növények kerülnek a lucerna után, akkor nyár végén, õsz elején kell feltörni a lucernát.