Kamarák az agráriumban

1. A kamarák szervezödésének jogi alapjai, szerepük az Európai Unióban

2. Szakmai kamarák: Vadászkamara, Állatorvosi Kamara, Növényvédö Mérnöki és Növényorvosi Kamara

3. Gazdasági Kamarák: az Agrárkamara

1.     A kamarák szervezödésének jogi alapjai, szerepük az Európai Unióban

A) Alapvetések: Egy magántulajdonra épülö gazdaságban az állam nem képes minden gazdaságszervezö feladatot egymaga ellátni. Söt, történelmi tapasztalatok mutatják, hogy mindez nem is lenne szerencsés. Az adott gazdasági ágazat, szakma képviselöi ugyanis sokkal eredményesebben képesek e kihívásoknak megfelelni, föképpen akkor, ha szervezödésük lehetösége jogilag biztosított.

A kamarákra vonatkozó szabályozás korántsem újkeletü. Az elsö gazdasági kamara hazánkban 1811-ben alakult meg (Kereskedelmi Kamara, Fiume). A kamarákra vonatkozó elsö törvény megszületésére ugyanakkor meglehetösen sokat kellett várni (1868: VI. tc.), mely szabályozás viszont meglehetösen hosszú ideig (1934-ig) volt érvényben. A mezögazdaság területén viszonylag késön jött létre az elsö szervezödés: az 1920: XVIII. tc. rendelkezett a mezögazdasági kamarák felállításáról.[1]

A kamarákra vonatkozó joganyag viszonylag szerteágazó. A szabályozás egyik alapköve az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 65. §-a, amely a köztestületekröl szól. Ez a szakasz egyben rendelkezik arról, hogy a köztestületre - ha törvény eltéröen nem rendelkezik - az egyesületre vonatkozó szabályokat (1989. évi II. törvény az egyesülési jogról) kell megfelelöen alkalmazni.[2] Ezen bázist követöen a szabályozás kettéválik, és külön szabályok vonatkoznak a gazdasági kamarákra, mint amilyen az Agrárkamara (1999. évi CXXI. törvény) és a szakmai kamarákra, mint amilyen a Vadászkamara (1997. évi XLVI. törvény), az Állatorvosi Kamara (1995. évi XCIV. törvény) illetve a Növényvédö Mérnöki és Növényorvosi Kamara (2000. évi LXXXIV. törvény).

A szerteágazó szabályozás következtében, a jobb tanulhatóság okán szükségessé válik néhány elhatárolást megtenni. Elöször a köztestületeket (mint amilyen a kamara is) határolom el az egyéb társadalmi szervezetektöl. Másodszor a szakmai kamarákat a gazdasági kamarától. Harmadszor pedig a kamarákat más érdekvédelmi szervezetektöl (szakszervezetek, terméktanács, hegyközség).

1 A köztestület és a társadalmi szervezet közötti fö különbség a célban és az önkéntességben, illetve a megalakulás törvényi alapjában van.

A társadalmi szervezet céljai meghatározásánál a jogszabály tilalmait kell, hogy figyelembe vegye, ami azt jelenti, hogy társadalmi szervezet bármilyen célra létrehozható, amely célkitüzés nem ütközik jogszabályba. A köztestület ezzel szemben csak közcélok érdekében hozható létre. A köztestületnek tehát minden esetben közfeladatot kell ellátnia, amely feladatot korábban az állam vagy a helyi önkormányzat látott el, vagy kellett volna ellátnia.

A társadalmi szervezet és a köztestület között jelentkezö másik lényeges különbség, hogy míg a társadalmi szervezet egyik legföbb jellemzöje az önkéntesség, addig a köztestület alapítását törvény rendeli el. Törvény állapíthat meg olyan 121g67b közfeladatokat, amelyeket köztestület köteles ellátni, de egyben elöírhatja azt is, hogy meghatározott közfeladatot kizárólag valamely köztestület láthat el, más nem.

Ami indokolta, hogy a fenti különbségek ellenére a Ptk.-ban egy címszó alatt szerepeljen a köztestület az egyesülettel, az egyrészt az önigazgató jelleg, másrészt pedig az, hogy mindkét szervezet személyegyesülés, miáltal önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal kell, hogy rendelkezzen. Ezért is mondja ki a törvény, hogy a köztestületekre - ha a törvény eltéröen nem rendelkezik - az egyesületekre vonatkozó szabályokat kell megfelelöen alkalmazni.

2. A gazdasági és szakmai kamarák elhatárolásánál az elsö szembetünö különbözöség, hogy bár a gazdasági kamaráknak is több fajtája van (az egyik a kereskedelmi és iparkamara, a másik az agrárkamara) azokról mégis egy, egységes törvény rendelkezik. Az egyes szakmai kamarákról ezzel szemben külön törvények rendelkeznek. Következö elhatárolási szempont, hogy amíg a gazdasági kamaráknál nincs kötelezö tagság, addig a szakmai kamarák hatókörébe utalt tevékenységet csak az adott kamara tagjaként lehet ellátni. Harmadik elhatárolási ismérv: gazdasági kamara tagja nem csak természetes személy lehet, míg szakmai kamarának csak természetes személy lehet tagja. Elhatároló szempont továbbá az is, hogy a gazdasági kamarákról szóló törvény 2003-as módosítása a gazdasági kamarák törvényességi felügyeletével ezentúl az ügyészséget bízza meg, míg a szakmai kamarák feletti felügyeletet valamely miniszter látja el.

Fontosnak tartom kihangsúlyozni ugyanakkor: a fent vázolt elhatárolás nem jelenti azt, hogy egy személy ne lehetne adott esetben tagja valamely szakmai kamarának és a gazdasági kamarának egyidöben.

3. Kamarák és más érdekképviseletek elhatárolásánál a legkönnyebb dolgunk talán a szakszervezetekkel van, lévén hogy erre vonatkozólag rendelkeznek az elözöleg munkajogot hallgatók a legtöbb ismerettel. E szervezetek tehát alapvetöen a munkavállalók érdekeit képviselik, s mint ilyen a munkajog hatálya alá tartoznak. A terméktanácsokra vonatkozó szabályanyagot ezzel szemben már az agrárjog tárgyalja (2003. évi XVI. törvény az agrárpiaci rendtartásról). E szervezetek a hasonló terméket termelö, feldolgozó, viszonteladó és forgalmazó szervezetek és személyek érdekeit képviseli és alapvetöen az agrárpiaci rendtartásban kapnak meghatározó szerepet.[3] E szervezetekre vonatkozó háttérjogszabály (hasonlóan a köztestületekre) az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény. Szintén az agrárjog foglalkozik a hegyközségekkel. A kamarákhoz hasonlóan itt is egy köztestületi formáról van szó, amelynek specialitásai azonban egy konkrét mezögazdasági termékhez (szölö ill. bór) kötödnek.

B) Érdekérvényesítés közösségi szinten: A kamarák egyik lényegi feladata, mind nemzeti, mind közösségi szinten az érdekérvényesítéshez kötödik. Az érdekérvényesítés egy pozitív joghoz szigorúan kötödö jogász számára kissé nehezen megközelíthetö jelenség, ugyanakkor tény és való: mai világunkban létezö és fontossága miatt el nem hanyagolható. A tankönyv e részében "az eurolobbizás" területére vonatkozó alapvetö ismereteket kívánom megosztani az olvasóval.

Az "eurolobbizás" jogalapját a Szén- és Acélközösség szerzödése (1952) teremtette meg, kimondva azt, hogy az Európai Unió Bizottsága (akkori Föhatóság) bármikor meghallgathatja kormányoknak, részérdekek képviselöinek véleményét. Ezen szervezetek pedig javaslatokat és észrevételeket tehetnek. Egyéb jogszabály híján, gyakorlatilag bárki lobbizhat Brüsszelben, aki akar.[4] A Közös Agrárpolitika szempontjából az egyik legmeghatározóbb az agrárium kamaráinak érdekképviseleti tevékenysége. A nemzeti szervezetek mellett azonban nagy jelentöségük lett mára a gazdasági és szakmai szervek közösségi szintü szövetségeinek is. Ilyen például a COPA (Mezögazdasági Szakmai Szervezetek Közösségi Szövetsége), COGECA (Mezögazdasági Szövetkezetek Közösségi Szervezete) vagy a CESA (Fiatal Európai Farmerek Szervezete.)[5]

Fontos kérdésként merülhet fel egy olyan ország tankönyvének írásakor, amelyben a lobbizás szóhoz még meglehetösen nagy ellenérzés társul (köznyelvben sokan még a korrupcióval, vesztegetéssel használják szinonimaként), hogy mit is lehet ezzel a tevékenységgel a hivatalos brüsszeli döntéshozásban elérni. Nos, azt kell, hogy mondjam (írjam): meglehetösen sokat. Egyrészt nagy szerepe van a jogalkotási folyamat befolyásolásában (meglévö jogszabályok módosítása, új jogszabályok megalkotása). Másrészt a lobbizó az EU-alapok valamelyikének támogatását szerezheti meg saját terveinek eléréséhez.

A lobbizás célpontjait vizsgálva az 1952-es szerzödés kapcsán már utaltam arra, hogy elsödlegesen a Bizottság munkájának befolyásolása a cél, de az Unió döntéshozatali szervezetének minden egységénél találkozhatunk vele, ha nem is azonos súllyal. Legkevésbé az Európai Tanács munkáját tudják befolyásolni, ugyanis az egyes tanácsokba kerülö javaslatok már az egyes tagállamok szintjén megszületnek (ezért itt - attól függöen, hogy a nemzeti javaslatkialakításban milyen súlyuk van - csak a nemzeti szervezetek tudnak saját hazájukban érdekérvényesítési tevékenységet kifejteni). Nagyobb szerep jut számukra az Európai Parlament képviselöinek befolyásolásában és a szakértöi bizottságokban.

Az érdekérvényesítéssel kapcsolatos részt lezárva utalnom kell még arra, hogy az agrárkamarák Unióhoz kötödö tevékenysége nem merül ki pusztán az érdekérvényesítésben, hanem (tagállamonként eltérö jelentöséggel) szerepük van a támogatások szétosztásában is, az erre vonatkozó ismereteket azonban majd az agrárkamarára vonatkozó részben tárgyalom.

2. Szakmai kamarák: Vadászkamara, Állatorvosi Kamara, Növényvédö Mérnöki és Növényorvosi Kamara

A szakmai kamarák az adott szakma képviselöinek önkormányzattal rendelkezö, közfeladatokat és általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete. A kamara a feladatait a megyékben és a fövárosban müködö területi szervezetei, valamint országos szervezete útján látja el. A kamara területi szervezetei, valamint országos szervezete jogi személyek. Az országos szervezet székhelye Budapest. A törvényben írt közfeladat ellátására kizárólag a területi szervezet és az országos szervezet jogosult.[6]

2.1. A kamarai tagság

Magán- állatorvosi tevékenységet csak az Állatorvosi Kamara tagja folytathat. Csak vadászkamarai tag lehet hivatásos vadász. Magyarország területén növényvédelmi (növényorvosi) diplomához kötött tevékenységet az folytathat, aki a Növényvédö Mérnöki és Növényorvosi Kamara tagja.

Az Állatorvosi Kamara ill. Növényvédö Kamara tagja[7] tagja lehet az, aki:

a) Magyarországon lakóhellyel rendelkezik (a Növényvédö Mérnöki és Növényorvosi Kamaránál nincs ilyen követelmény),

b) a megfelelö diplomával, szakképesítéssel rendelkezik,

c) Magyarország területén folytatott, folytat vagy kíván folytatni a diplomához, szakképesítéshez kötött tevékenységet,

d) vállalja, hogy a kamarai díjat az alapszabályban meghatározott módon fizeti, továbbá

e) az alapszabályban foglaltakat magára nézve kötelezönek elismeri.

Azt a kérelmezöt, aki a fent meghatározott feltételeknek megfelel, a kamarai tagok névjegyzékébe kérelmére fel kell venni.

2.2. A szakmai kamarák feladatai

1. A kamara tagjainak tevékenységével összefüggö ügyekben képviselik és védik a tagok érdekeit.

2. Véleményt nyilvánítanak jogszabályokkal, szakmai képzéssel kapcsolatban.

3. Megalkotják az adott kamara etikai szabályzatát, szükség esetén lefolytatják az etikai eljárást illetve (a tagok közötti szakmai, etikai vita esetén) az egyeztetö eljárást.

4. A kamara tagjairól névjegyzéket vezetnek.

5. Az illetékes hatóságnál eljárást kezdeményeznek a kamara hatáskörébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul folytatók ellen.

6. Szakmai továbbképzéseket szerveznek.  

7. Belföldi és külföldi szakmai kapcsolatokat létesítenek és tartanak fenn.

8. Ellátják azokat a feladatokat, amelyeket jogszabály a hatáskörükbe utal.

9. Az elöbb felsorolt, mind a három kamara feladatát képezö, eseteken túl, az egyes kamaráknak a rájuk vonatkozó törvény speciális feladatokat is megállapít. Az Állatorvosi Kamara például kiállítja a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolványt illetve kialakítja az állatorvosi ügyeleti területeket és szabályokat. A Vadászkamara gondoskodik a vadászvizsga lebonyolításáról és állítja ki a vadászjegyet. A Növényvédö Mérnöki és Növényorvosi Kamara nyilvántartást vezet a növényvédelmi szolgáltatói és növényvédö szer kereskedelmi tevékenységet folytatókról.

2.3. A tag jogai és kötelezettségei

A tag joga, hogy

a) tanácskozási és szavazati joggal részt vegyen a területi szervezet közgyülésén;

b) e törvényben foglalt feltételek teljesítése esetén tisztséget viseljen a kamara bármely szervében;

c) igénybe vegye a kamara által nyújtott szolgáltatásokat;

d) a kamara tisztségviselöitöl a kamara müködéséröl érdemi felvilágosítást kérjen;

e) a kamara jogsértö testületi határozatának bíróság általi felülvizsgálatát kezdeményezze;

f) a kamara alapszabályt sértö határozatának az országos szervezet felügyelö bizottsága általi felülvizsgálatát kezdeményezze;

g) az e törvényben írt feltételek teljesítése esetén a kamara hatáskörébe tartozó tevékenységet folytassa.

A tagsági viszonyból eredö jogok csak személyesen gyakorolhatók.

A tag kötelezettsége, hogy

a) fizesse a kamara által megállapított tagdíjat;

b) megtartsa a kamara alapszabályában és más szabályzataiban foglaltakat;

c) tevékenysége során a szakmai irányelveknek, valamint az etikai szabályzatban foglaltaknak megfelelöen járjon el.

2.4. A szakmai kamarák törvényességi felügyelete

A kamara törvényességi felügyeletét a földmüvelésügyi miniszter látja el (szemben tehát a gazdasági kamarákkal, ahol a törvényességi felügyelet az ügyészség hatáskörébe tartozik). Jogszabálysértés esetén - határidö tüzésével - a miniszter felhívja a kamarai szervezet vezetöjét a jogszabálysértés megszüntetésére. A kamarai szervezet vezetöje a felhívásban foglaltakat megvizsgálja, és a megadott határidön belül intézkedéséröl vagy állásfoglalásáról tájékoztatja a minisztert. Ha a kamarai szervezet vezetöje a megadott határidön belül nem intézkedett a jogszabálysértés megszüntetésére, a jogsértö kamarai szervezet ellen a miniszter keresetet nyújthat be a bírósághoz.

Ha a bíróság a kereset alapján indított eljárás eredményeként a jogszabálysértést megállapítja:

a) a jogszabálysértö határozatot hatályon kívül helyezi, és új eljárás lefolytatását, illetöleg új határozat hozatalát rendeli el,

b) a müködés törvényességének helyreállítása céljából elrendelheti a jogszabálysértöen müködö kamarai szerv (tisztségviselö) választására jogosult kamarai szerv összehívását,

c) ha a kamara müködésének törvényessége másképpen nem biztosítható, a jogszabálysértö kamarai szerv müködését felfüggesztheti, vagy ellenörzésére felügyelö biztost rendelhet ki. A kamarai szerv müködésének felfüggesztése vagy felügyelö biztos kirendelése egy éven túl csak bíróság hozzájárulásával hosszabbítható meg.

A bíróság eljárására a Polgári perrendtartás közigazgatási perekre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

3. Gazdasági Kamarák: az Agrárkamara

A gazdasági kamarákra vonatkozó (rendszerváltás utáni) elsö törvény az 1994. évi XVI. törvény volt. Ez a gazdasági kamaráknak még három csoportját különböztette meg: 1, kereskedelmi kamara; 2, ipari és kézmüves kamara; 3, agrárkamara. E törvény vonatkozásában a gazdasági kamarai tagság kötelezö volt. Nem telt el azonban sok idö és a '94-es szabályozás helyébe egy szemléletét tekintve új törvény lépet. Az 1999. évi CXXI. törvény megalkotói azzal érvelve, hogy az egyes kamarai feladatokat elhatároló ismérvek viszonylagosak, már csak két típusát ismeri a gazdasági kamaráknak: 1, kereskedelmi és iparkamara; 2, agrárkamara. Talán még jelentösebb módosítás volt az, hogy ezentúl a kamarai tagság önkéntes lett (mindennek az indoka pedig a demokratikus önigazgatás elve volt). Magam részéröl meglehetösen kritikusan állok e módosításhoz. Egyrészt az eltelt 4-5 év alatt épphogy csak megkezdte müködését az 1994-ben létrehozott rendszer, tehát véleményem szerint ez az idöszak még nem adott kellö támpontot mélyebb következtetések levonásához. Másrészt különösen nem tartom jónak a kötelezö tagság megszüntetését az agrárkamarák esetén. Miért? Érveim:

1. A magyar gazdák az elözö rendszerben többségükben hozzászoktak ahhoz, hogy felülröl (állam által meghatározottan) mondják meg nekik: mit csináljanak. Az Európai Unióban az állam (és különösen a Közösség) ilyen formában már nem fogja a gazdálkodók kezét. A gazdák csak magukra és szövetségeikre hagyatkozhatnak. A nyugati üzemkiegészítö és érdekképviseleti szervezetekkel felvértezett agrárnépesség már eredményesen boldogul az uniós versenyben. Ezzel szemben egy önszervezödésben elmaradt agrárium óriási hátrányban van. A kezdeti állami szerepvállalástól nem szabad eltekintenünk ilyen esetben.  

2. Az önkéntesség ehhez kapcsolódó másik problémája, hogy az így létrejött kamarák, bár felhatalmazásuk megvan rá, nem képesek hitelesen képviselni a mezögazdaságban résztvevök érdekeit, lévén hogy nem az egész, pusztán a rész érdekeit hordozzák.[8]

3. A demokráciával való érvelést sem tartom helyénvalónak, lévén olyan nyugat-európai országokban, ahol a demokráciának már nagy múltja van (Németország, Ausztria, Hollandia), a kötelezö tagság elve érvényesül.

4. Utolsó érvként pedig felhoznám Franciaország példáját, azokkal szemben, akik a formalitásokhoz ragaszkodnak. Franciaországban nincs kötelezö tagság, viszont a pénzügyi és támogatási struktúrának köszönhetöen az agrártermelök érdekltek abban, hogy az agrárkamara tagjai legyenek. Ígyhát Franciaországban egy "kvázi-kötelezö" tagságról beszélhetünk.

A retorikai fordulatok mögött jómagam ezért inkább azt a tényt vélem felfedezni, hogy a politikának nem állt érdekében egy erös és szervezett érdekképviseleti kamara támogatása.

A kamarában rejlö lehetöségeket azonban nem lehetett sokáig figyelmen kívül hagyni egy versenyképességét javítani akaró országban. A kormány kezdeményezésére ezért 2003-as öszi országgyülési idöszakban ismételten módosították a gazdasági kamarákról szóló törvényt. Az elöterjesztö a módosítással több közfeladatot (többek között az uniós csatlakozással, tagsággal kapcsolatosakat is) ruházott át a gazdasági kamaráknak.

3.1. Alapvetések

A törvény hatály a Magyar Köztársaság területén székhellyel vagy fiókteleppel rendelkezö gazdálkodó szervezetekre, gazdasági kamarákra és más gazdasági érdekképviseleti szervezetekre terjed ki.

A törvény értelmében gazdálkodó szervezet: a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyesülés, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyü vállalkozás magyarországi fióktelepe, a lakásszövetkezet kivételével a szövetkezet, az egyéni vállalkozó, továbbá az agrár- és vidékfejlesztési támogatásra jogosult mezögazdasági termelö.

Az 1999. évi CXXI. tv. fogalma a gazdasági kamarákról: köztestületek (Ptk. 65. §), amelyeket e törvény alapján, választással a gazdálkodó szervezetek hoznak létre. A gazdasági kamarák területi és országos szervezetük útján látják el feladataikat. Mindemellett a gazdasági kamara helyi szervezeti egységet hozhat létre. Fontos szabály azonban, hogy a területi gazdasági kamaráknak minimum 10 fövel kell rendelkezniük.

Mezögazdasági és erdögazdasági tevékenység: a mezögazdasági, erdögazdasági, halászati és vadászati tevékenység, ideértve az ezekhez közvetlenül kapcsolódó feldolgozó, kereskedelmi, illetve szolgáltató tevékenységet, továbbá a mezögazdasági gazdálkodó szervezetek által létrehozott, a termékek piacra jutását segítö szervezetek tevékenységét is.

3.2. Az agrárkamara tagsága, a tag jogai és kötelezettségei, a tagság megszünése

A gazdasági kamara tagja: az a gazdálkodó szervezet, amely a tagsággal járó jogokat és kötelezettségeket önkéntesen vállalja, a gazdasági kamarába tagként felvették és a tagokról vezetett nyilvántartásba bejegyezték. A gazdálkodó szervezet kamarai tagsága - kérelmére - a tagokról vezetett nyilvántartásba történö bejegyzéssel jön létre. A bejegyzés kizárólag a törvényben meghatározott okból tagadható meg.

Az agrárkamara tagjának joga, hogy a képviseletre jogosult természetes személy útján a) küldöttnek, testületi szerv tagjának, illetve a kamara elnökének (alelnökének) válasszák; b) a kamarában tisztséget viseljen; c) küldöttként részt vegyen az országos gazdasági kamara küldöttgyülésén és a képviseletében eljáró természetes személy a kamarai tagok közül megválassza az országos gazdasági kamara testületi szerveit, elnökét és tisztségviselöit; d) igénybe vegye a kamarai szolgáltatásokat. A tag kötelezettsége, hogy a) megfizesse a tagdíjat; b) megtartsa az alapszabályban és más kamarai önkormányzati szabályzatokban a tagokra elöírt egyéb rendelkezéseket.

Megszünik az agrárkamarai tagság, ha

a) a gazdálkodó szervezet jogutód nélkül megszünik, illetve az egyéni vállalkozónak megszünik a vállalkozás gyakorlására való joga,

b) a gazdálkodó szervezet a naptári év utolsó napjára szóló hatállyal a tagsági viszonyt kilépéssel megszünteti,

c) a tagsággal együtt járó kötelezettségek ismételt vagy súlyos megsértése miatt a tagot a gazdasági kamara tagjai sorából kizárja,

és törlik a tagokról vezetett nyilvántartásból.

3.3. Az agrárkamara feladatai

A gazdasági kamarák feladata, hogy e törvénynek, más jogszabályoknak és alapszabályuknak megfelelöen, önkormányzaton alapuló müködésükkel elömozdítsák a gazdaság fejlödését és szervezödését, a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesülését.

A)    A területi kamarák feladatai

A területi gazdasági kamarák három irányban látnak el feladatokat: a gazdaságfejlesztéssel, az üzleti forgalom biztonságával és az általános érdekérvényesítéssel kapcsolatban. Nagyon lényegesnek tartom annak kihangsúlyozását, hogy a gazdasági kamarák - ideértve az országos kamarákat is - az alább ismertetésre kerülö közfeladatokat minden gazdálkodó szervezet vonatkozásában ellátják

I. A törvény a gazdasági kamarák számára - a gazdaság fejlesztésével összefüggésben - biztosítja a lehetöséget, hogy

a) elömozdítsák a gazdasági tevékenység infrastruktúrájának fejlödését;

b) elösegítsék a gazdaság fejlödésére jelentös hatást gyakorló, nemzetgazdasági szinten hatékony, a közvetlen vállalkozói érdekeltséget meghaladó célok megvalósulását, ennek érdekében részt vegyenek az átfogó gazdaságfejlesztési, gazdaságstratégai döntések elökészítésében és együttmüködjenek az állami és a helyi önkormányzati szervekkel, illetve a gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel;

c) közremüködjenek a területfejlesztési koncepciók és programok gazdaságfejlesztési munkarészeinek kidolgozásában és végrehajtásában;

d) az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmüködve közremüködjenek a a szakképzésben, illetve szervezzék és végezzék a mesterképzést és mestervizsgáztatást;"

e) közremüködjenek a gazdasági tájékoztató és propagandamunkában, ennek keretében vásárokat, kiállításokat, konferenciákat és más rendezvényeket szervezzenek;

f) tájékoztatást adjanak a gazdasággal összefüggö magyar és külföldi jogszabályokról, valamint a gazdálkodó szervezetek tevékenységét érintö gazdaságpolitikai döntésekröl és intézkedésekröl;

g) (új szabály!) közremüködjenek az európai uniós csatlakozásból eredö tájékoztatási és képzési feladatok ellátásában - kivéve, azokat a területeket, amelyeken a kamarák ellenörzési jogkörrel rendelkeznek - ennek részeként pályázati módszertani útmutatót állítsanak össze, tájékoztatást adjanak az európai uniós pályázati lehetöségekröl és feltételekröl és az egyes szakmákat érintö közösségi jogszabályokról, a közösségi szervek egyéb normatív rendelkezéseiröl és az Európai Bizottság döntéseiröl;

h) elömozdítsák a gazdálkodó szervezeteknek a szabványosítással, minöségüggyel és az iparjogvédelemmel összefüggö tevékenységét, ezekhez módszertani segítséget nyújtsanak és támogassák e területeken a képzést és a továbbképzést;

i) a gazdálkodó szervezetek döntéseinek megalapozottsága érdekében hazai, európai uniós és nemzetközi gazdasági, müszaki, környezetvédelmi és jogi információkat gyüjtsenek, rendszerezzenek és bocsássanak a gazdálkodó szervezetek rendelkezésére.

A gazdasági kamarák - külön törvények rendelkezései szerint - részt vesznek az imént meghatározott feladataikkal összefüggö célokat szolgáló elkülönített állami pénzalapok és költségvetési elöirányzatok felhasználására vonatkozó döntések elökészítésében. Csak az agrárkamarákra vonatkozó (új!) szabály: agrárkamarák közremüködnek az agrár-szaktanácsadás szervezésében és ehhez kapcsolódó a pályázati úton elnyerhetö támogatások lebonyolításában, továbbá értékelik a szaktanácsadók munkáját. Az agrárkamarák ezen túlmenöen közfeladatként az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokkal összefüggésben a gazdálkodó szervezetek részére tanácsadást végeznek.[9] A tanácsadás - ha a gazdálkodó szervezet igényli - kiterjedhet a pályázat elkészítésére is.

II. A gazdasági kamarák az üzleti forgalom biztonságának és a piaci magatartás tisztességének megteremtése, megörzése, illetve fokozása érdekében

a) árukra vonatkozó származási igazolásokat, bizonyítványokat és kereskedelmi forgalomban szükséges más okmányokat állítanak ki, illetve hitelesítenek;

b) összeállítják és közreadják a kereskedelmi szokványokat;

c) kidolgozzák a valamennyi gazdálkodó szervezetre általánosan érvényes, a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat, a kamarai etikai szabályok megsértése esetén a kamarai tag gazdálkodó szervezeteket határozatban figyelmeztetik és - az etikai szabályzatban meghatározott esetekben és módon - a figyelmeztetést nyilvánosságra hozzák, a tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozó jogszabályokba ütközö magatartás esetén pedig kezdeményezhetik a versenyfelügyeletet ellátó szervnél a szükséges intézkedés megtételét;

d) az iparjogvédelmi és a szerzöi jogok megsértése esetén a gazdálkodó szervezeteket határozatban figyelmeztetik, és - az etikai szabályzatban meghatározott eseteken és módon - a figyelmeztetést nyilvánossága hozzák;

e) határozatban figyelmeztetik a fogyasztók érdekeivel ellentétes gazdasági tevékenységet folytató és ezzel a gazdálkodó szervezetek széles körének jó hírnevét sértö vagy veszélyeztetö gazdálkodó szervezeteket, és - az etikai szabályzatban meghatározott esetben és módon - a figyelmeztetést nyilvánosságra hozzák, súlyosabb vagy ismétlödö esetben kezdeményezhetik a tevékenység gyakorlásának meghatározott idöre történö felfüggesztéséhez szükséges intézkedések meghozatalát; ha a gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenysége a fogyasztók széles körét érintö vagy jelentös nagyságú hátrányt is okoz, pert indíthatnak a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt;

f) együttmüködnek a fogyasztóvédelmi hatóságokkal és a Gazdasági Versenyhivatallal, amelyek az általuk hozott jogerös határozataikról az illetékes gazdasági kamarákat értesítik;

g) minösítö és ellenörzési rendszereket müködtetnek;

h) a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény alapján törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhetnek, illetve a jegyzönél a vállalkozói igazolvány visszavonását kezdeményezhetik;

i) müködtetik a békéltetö testületeket;

j) közremüködnek a gazdálkodó szervezetek nemzetközi gazdasági kapcsolataival összefüggö minöségvédelmi és szállítmányozási kárügyek intézésében.

III. A gazdasági kamarák a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesítése céljából

a) javaslatok, vélemények, tájékoztatások adásával elömozdítják a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályoknak, kormányzati és helyi önkormányzati programoknak, intézkedéseknek a kidolgozását;

b) az a) pontban említett javaslatok, vélemények, tájékoztatások megalapozottsága érdekében adatokat gyüjtenek és az adatok alapján a gazdasági folyamatokról elemzéseket készítenek és hoznak nyilvánosságra.

c) közremüködnek a dömpingellenes és a piacvédelmi intézkedések meghozatalára irányadó eljárásokban;

d) a közfeladataik ellátásához jogosultak a gazdálkodó szervezetekröl vezetett hatósági nyilvántartások nyilvános adataihoz való hozzáférésre;

e) gazdálkodó szervezetek széles körét érintö jogszabályok, szabályozási koncepciók tárgyában a miniszterelnök által kijelölt miniszterek és az országos gazdasági kamarák évente legalább kétszer szakmai konzultációt tartanak.

A gazdasági kamarák feladataik ellátása során kezdeményezik a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának érvényesülését, a piacgazdaság müködését akadályozó vagy korlátozó jogszabályok, intézkedések módosítását vagy hatályon kívül helyezését, illetve az ilyen körülmények megváltoztatásához szükséges jogszabályok, intézkedések meghozatalát.

Fontos szabály ugyanakkor az, hogy a gazdasági kamarák nem láthatnak el olyan érdekképviseleti tevékenységet, amelyet a jogalkotó már más érdekképviseleti szerv hatáskörébe utalt. Ilyen (taxatív felsorolás): a szakmai, a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviselet.

B) Az országos kamara (azaz a Magyar Agrárkamara) feladatai

A törvény rendelkezik a gazdasági kamarák feladatainak a területi és az országos kamara közötti megosztásáról is. Egyrészt megállapít olyan feladatokat, amelyeket az országos kamarának kell ellátnia, másrészt lehetövé teszi, hogy a területi kamarák bizonyos feladatok ellátását az országos kamarára bízzák. Az országos gazdasági kamara látja el a következö feladatokat:

a) véleményezi a gazdasági tárgyú elöterjesztések és jogszabályok tervezeteit (a gazdálkodó szervezetekre, az általuk folytatott gazdasági tevékenységre vonatkozó elöterjesztésnek a Kormányhoz történö beterjesztése elött meg kell kérni az országos gazdasági kamarának a véleményét; ezzel kapcsolatban meg kell, hogy jegyezzem: 1. a mindenkori kormányzat ezt gyakran elmulasztja, 2. ha meg is teszi, akkor olyan határidövel teszi ezt, hogy az alatt nem lehet érdemi állásfoglalást kialakítani, 3. ha a kamarának sikerül is érdemi álláspontot kialakítania, akkor azt nem feltétlenül veszik figyelembe);

b) kapcsolatot tart a külföldi gazdasági kamarák országos szervezeteivel és gazdasági jellegü nemzetközi szervezetekkel;

c) összehangolja a gazdasági kamarák külföldön végzett vagy külföldre irányuló, továbbá a külföldiek számára belföldön végzett gazdasági tájékoztató és propagandamunkáját;

d) megszervezi a magyar gazdasági napokat;

e) kialakítja a gazdasági kamaráknál vezetett nyilvántartások egységes rendszerét;

f) kidolgozza a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat tartalmazó etikai szabályzatot;

g) külön törvények rendelkezései szerint részt vesz az országosan müködtetett tanácsok és testületek munkájában.

h) megállapítja a közfeladatok ellátásához nyújtott költségvetési támogatás területi gazdasági kamarák közötti elosztásának elveit;

i) kidolgozza a kamarák részére átadott közfeladatok egységes eljárás keretében történö ellátásához szükséges önkormányzati szabályzatot;

j) véleményt nyilvánít az általános szerzödési feltételekröl.

3.4. Az agrárkamarák törvényességi felügyelete

Az agrárkamarák felett a törvényességi felügyeletet az (1999-es eredeti koncepció helyett, amikor is a földmüvelésügyi- és vidékfejlesztési miniszter hatáskörébe tartozó funkció volt) ügyészség az ügyészségre irányadó külön jogszabályok rendelkezései szerint gyakorolja. A törvényességi felügyelet nem terjed ki az állandó választottbíróságra, továbbá az olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy külön jogszabály szerinti államigazgatási eljárásnak van helye.

A törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészség ellenörzi, hogy a gazdasági kamara

a) alapszabálya és más önkormányzati szabályzatai, illetve azok módosításai megfelelnek-e a jogszabályoknak; b) müködése, határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt vagy ez egyéb önkormányzati szabályzatokat.

Ha a gazdasági kamara müködésének törvényessége másképpen nem biztosítható, az ügyészség törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva bírósághoz fordulhat. A bíróság (némileg hasonlóan a szakmai kamaráknál leírtakhoz):

a) megsemmisíti a kamara törvénysértö határozatát és szükség szerint új határozat meghozatalát rendeli el;

b) a müködés törvényességének helyreállítása érdekében összehívja a kamara küldöttgyülését;

c) ismételt vagy súlyos törvénysértés esetén a kamarának vagy a kamara egyes szerveinek müködését felfüggeszti, egyidejüleg - a törvénysértö állapot megszüntetésének idötartamára - felügyelöbiztost jelöl ki;

d) amennyiben a törvényes müködés másként nem biztosítható, a kamarát - az országos gazdasági kamara kivételével - feloszlatja (a szakmai kamarák esetén nem található ilyen jogosítvány).

A bíróság az ügyészség keresete alapján megállapítja a kamara megszünését, ha tagjainak száma az alapszabályban meghatározott legkisebb létszám alá csökken.

A kamara feloszlatása vagy megszünésének megállapítása esetén - a hitelezöi igények kielégítését követöen - a nyilvántartásból való törléséröl rendelkezö bírósági határozat jogeröre emelkedésének napjával szünik meg. A megszüntnek nyilvánítás esetén a megszünö kamara általános jogutódát a bíróság jelöli ki.

3.5. A gazdasági kamara önkormányzati határozatainak bírósági felülvizsgálata

Jogállamhoz "illö" módon a törvény lehetövé teszi a területi agrárkamara tagja számára azt, hogy bíróságtól kérje valamely kamarai testületi szerv által hozott olyan határozat felülvizsgálatát, amely jogszabályba, a kamara alapszabályába vagy más önkormányzati szabályzatba ütközik. A Magyar Agrárkamara testületi szerve által hozott jogsértö határozattal szemben a felülvizsgálat kezdeményezésének joga a gazdasági kamarát illeti meg. Perindítás elött a sérelmezö köteles a jogsértést a kamara ellenörzö bizottságának bejelenteni.

3.6. Záró gondolat

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az Európai Unióhoz csatlakozó magyar agrárium mindennapjaiban az agrárkamarának megnövekedtek a feladatai. Ez a feladatbövülés azonban nem valamiféle magyar specialitás, hanem a Közösségben jellemzö sajátosság.