|
||
|
||||||||||||||||||
Brazília Mezőgazdasága
A mezőgazdaság természeti feltételeiről:
Az országra általánosan meleg éghajlat és a bőséges csapadék jellemző. Az ország nagyobb része a forró égövön belül helyezkedik el. Az északi területekre -Amazónia- az egyenlítői éghajlat lesz jellemző, a természetes növénytakarója az áthatolhatatlan trópusi esőerdő /gyors visszaszorulás/ . A déli területekre -Brazil pajzs- a szubtrópusi éghajlat és a mérsékelt éghajlat lesz a jellemző, az éghajlat területi különbségei a csapadék mennyiségében mutatkoznak meg :a tengerparttól 444i85e a szárazföld belseje felé haladva a csapadék mennyisége csökkenő. Az ÉK-i tájak különösen szárazak, itt a természetes növénytakaró a tüskés bozótos.
Lakosság szerepe:
A lakosságnak közel az 50 %-a él a mezőgazdaságból. A mezőgazdasági munkából élők jövedelme igen kevés, ezért jellemző folyamat a falvakból városokba történő migráció. A mezőgazdasági munkaerő olcsó, ez is részben gátja a modernizációnak
Gazdaság: agrár-ipari ország.
Jelentős a rablógazdálkodás, ennek következtében a földek tápanyagokban szegények lesznek, kimerülnek
GDP szektorális megoszlása:
GDP szektorális megoszlása %-ban megadva |
|
mezőgazdaság |
|
ipar |
|
kereskedelem, szolgáltatás, hírközlés |
|
egyéb |
|
Birtoksruktúra:
A hatalmas méretű birtokok -latifundiumok- jellemzik, tehát a birtokok koncentrációja jellemző. A gazdálkodás alacsony színvonalú. A birtokokon jelentős a talajpusztulás. A modernizációt a birtokosok érdektelensége gátolja, késlelteti. A modernizáció gátja még a tőkehiány- a szakmunkások hiánya, pénzügyi szektor általános instabilitása, szállítási nehézségek.
Földterület megoszlása művelési ágak szerint %-ban megadva |
|
szántó |
|
kert |
|
legelő |
|
egyéb |
|
erdő |
|
Növénytermesztés
A mezőgazdaságot egyaránt jellemzik a poli- és a monokultúrák.
Polikultúrák:
Az élelmezést szolgáló növények: manióka, kukorica, szójabab, búza, édesburgonya.
Monokultúrák:
A monokultúrák kialakulása a gyarmati időkig nyúlik vissza. 1869-ben az ország a világ kávétermelésének felét adta. A monokultúrák adják az ország exportjának jelentős részét. Növények :cukornád* /jelentős a szeszes ital gyártása is: rum, valamint alkohol, ami helyenként a benzint is helyettesíti/, kaucsukfa, kakaó*, gyapot, rízs, földimogyoró, dohány, déligyümölcs -narancs, banán, citrom, füge, dinnye, ananász, szőlő-, kávé*(legfőbb termőhelye: Sao Paulo, Rio de Janeiro), yerba mate /paraguay-i tea/, gyógynövények. A *-gal jelölt termékek a világ termelési listán az elsők között szerepelnek. Az exportnál érdemes megemlíteni a trópusi fakitermelésből származó bevételeket is. A kaucsukfa termelése a szintetikus gumi feltalálása óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.
Világpiac:
A mezőgazdaság a monokultúrák által igen erősen függ a világpiactól, az országra a túltermelési válság jellemző, ezzel ellentétben azonban megfigyelhető, hogy a monokultúra aránya nő az élelmezést szolgáló növényekkel szemben. A mezőgazdaság legfontosabb exportcikkei: kávé, gyapot, kakaó, cukor, dohány, marhabőr, szárított marhahús. A legfőbb kiviteli cikk a kávé, világpiaci árának ingadozása igen nagy. Pl. 1929 és 1938. között a világpiaci ár egyharmadára esett vissza. A kávé termelése hiába nő, a fogyasztás viszonylag nem változik, ezért a kávé ára folyamatosan csökken. A kávéból túltermelés is előfordult. /Főleg az 1930'-as évekre lesz jellemző. /Ma a kávépiac már felosztott, s szabályozott, ezzel lehet egy kissé "garantálni" a kávé árát. Mezőgazdasági termékek közül egyedül a búzából szorul importra.
|
|
|
Import /főleg gépipari termékek/ |
61,4 mrd USD |
57,6 mrd USD |
Export /főleg mg-i termékek, ipari nyersanyagok/ |
52,9 mrd USD |
51,2 mrd USD |
Állattenyésztés
A belső fennsíkokon -Caatingas Mato Grosso- a külterjes szarvasmarha-tenyésztés a jellemző.
Legfontosabb tenyésztett állatok: szarvasmarha /zebu is/, sertés, juh, ló*, kecske, szamár, öszvér. Jelentős a tengeri- és az édesvízi -legnagyobb tava: Lagoa Mirim- halászat is.
Mezőgazdaságra épülő feldolgozó ipari ágak: gumiipar, cukorgyártás, húsfagyasztás, malomipar, dohányipar, étolajkészítés és bőr- és cipőipar.
Irodalom:
Larousse Enciklopédia 1. 380-382. o.
Világgazdaság Évkönyv -adatok, tények, tendenciák- 2000 prognózisok 36-37. o.
Világatlasz Cartographia 1998. Bp. 188-189. o.
Képes politikai -és gazdasági világatlasz Cartographia 1966. Bp. 6-7. o.
Dr. Probáld Ferenc: Földrajz Tk. Nemzeti Tankönyvkiadó Bp. 1987. 116-128. o.
Révai Nagy Lexikona 3. 706-708. o Szépirodalmi és Babits Könyvkiadó 1990. Bp.
Találat: 9779