|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||
Az agrárgazdaságtan tudományági és szakismereti vonatkozásban több - a kutatás, oktatás, gazdálkodás munkamegosztása nyomán kialakult - tudományággal k 838i88i apcsolódik. Természetszerüleg a közgazdaságtannal, mint fö forrással a legerösebb a kapcsolat. Az ismeretek, vizsgálati módszerek, kategóriák tekintetében azonban az agrárgazdaságtan több területen is kölcsönös kapcsolatban van, gyakran szoros interdiszciplináris egymásra épülésben találkozik.
A mezögazdaság közgazdasági kérdéseinek vizsgálatával már a XIX. század elején önállóvá vált szaktudomány, az agrár-közgazdaságtan foglalkozott. A fejlödés eredményeként azonban napjainkra az agrár-közgazdaságtannak két fö kutatási területe alakult ki: egyik makro-, másik mikroszinten. Az agrárgazdaságtan a makroszférában, a nemzetgazdaság mezögazdasági ágában, a vállalati gazdaságtan pedig a mikroszférában, a termelés alapegységében végbemenö termelési folyamatokat, gazdasági jelenségeket (vállalati tervezést, szervezést, munkaerö-gazdálkodást, stb.) vizsgálja. A két tudományág aktív kölcsönös kapcsolatban van egymással. Az agrárgazdaságtan a vállalati gazdaságtan számára nemcsak kiinduló, módszertani tudomány, hanem közvetíti a gazdasági szabályozókat a vállalatok részére, a vállalati kutatások pedig jelzik azokat a problémákat, amelyekböl az agrárgazdaságtan az egész mezögazdaságra általánosítható következtetéseket von le.
Az agrárgazdaságtan közgazdaságtudományi jellege ellenére szoros kapcsolatban van a természet- és müszaki tudományokkal. Az agrárgazdaságtannak foglalkoznia kell az agro- és zootechnikai fejlödéssel, a müszaki haladással. Ez természetesen összefügg azzal, hogy a közgazdasági tudományok fejlesztése sem választható el a termelöerök, a technika, a természet- és a müszaki tudományok fejlettségétöl. A mezögazdaság gazdasági jelenségei szorosan kapcsolódnak a termelés természeti és technológiai oldalához, ezekkel pedig a természet- (talajtan, biológia, növénytermesztés, állattenyésztés, stb.) és a müszaki tudományok foglalkoznak, az általuk feltárt törvényszerüségek ismeretét az agrárgazdaságtan felhasználja.
Az elméleti és gyakorlati munkamegosztásban önállóvá vált gazdaságpolitika a mai közgazdaságtanban a makrogazdaságtan része is. A gazdaságpolitika - mint alkalmazott közgazdasági tudomány - a gazdasági tevékenységet az állam és a társadalom viszonyában vizsgálja, abból a célból, hogy feltárja azokat az összefüggéseket, amelyekre támaszkodva a gazdaságpolitikai koncepció kialakítható. Feladata továbbá a célokkal összeegyeztethetö szabályozóeszközök rendszerezése, érvényesülési mechanizmusuk, müködési feltételeik feltárása.
Hasonló a helyzet az agrárgazdaságtan és az agrárpolitikai kapcsolatokkal. Az agrárpolitika a közgazdasági elméletben, de a gazdasági életben is általánosan elismert és használt fogalom. Az agrárpolitika gyakorlatilag az általános gazdaságpolitika része, amely a mezögazdaság fejlesztésére, állami irányítására és szabályozására irányul. Kiterjed a mezögazdasági termelés, az értékesítés, az ár, a hitel, a beruházás és a támogatás kérdéseire, a birtokviszonyok alakítására stb. Az agrárpolitika gazdasági racionalitása megköveteli a mezögazdaságban érvényesülö gazdasági törvények ismeretét, érvényesülésük feltételrendszerének feltárását, amelyeket tudatosan felhasznál az agrárpolitikai célok meghozatala, illetve annak gyakorlati megvalósítása során. Az agrárgazdaságtannak - mint a gazdasági törvények feltárásával, müködési feltételeinek kutatásával foglalkozó tudománynak - szoros és kölcsönös kapcsolatban kell lennie az agrárpolitikával. Kidolgozza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyek lehetövé teszik a gazdasági törvények agrárpolitikában való felhasználását és alkalmazását.
Az agrárgazdaságtan, amikor a mezögazdaságban végbemenö folyamatokat, jelenségeket vizsgálja, abból a célból is teszi, hogy feltárja a fejlödésre ható tényezöket s ezek ismeretében a fejlödési irányokat és a fejlödés tendenciáit. A gazdasági törvények tendencia jellegü érvényesülése a mezögazdaságban is végbemegy. Ennek ismerete mellett a fejlödés trendjének meghatározásához nagy idötáv áttekintése szükséges, s ehhez feltétlenül kell a múlt ismerete. A mezögazdaság múltbeli fejlödését az agrártörténet tartalmazza, bemutatja a társadalmi formációk és a termelötevékenységek összefüggéseit. Ismerteti a termelöerök, ezen belül a termelési eszközök fejlödését s azok hatását a termelési viszonyok változására, valamint az agrártársadalomra. A jelenben érvényesülö jelenségek, törvényszerüségek objektív érvényesülésének, azok jövöbeni hatásának felismerését a múltbeli jelenségek, fejlödési folyamatok ismerete teszi teljesebbé és megalapozottabbá. Ezért szoros kapcsolat van az agrártörténet és az agrárgazdaságtan tárgya között.
A világgazdaság - s benne a világ mezögazdasága - a termelöerök és a termelési viszonyok olyan világméretü rendszere, amelyben a nemzetközi munkamegosztás alapján sokrétü gazdasági kapcsolat köti össze az egyes nemzetgazdaságokat s azok elemei, amelyben az egyes nemzetgazdaságokra ható általános és sajátos törvényszerüségek érvényesülnek. A törvényszerüségek feltárása a világgazdaságtan feladata. A speciális gazdaságtudományok és a világgazdaságtan tárgya között hasonlóság mutatkozik. A világgazdaságtan is a társadalom fejlödésfolyamatainak egy speciális részterületét, annak gazdasági relációit vizsgálja, de az egész világra kiterjedöen. Tehát hangsúlyozottan jelentkezik a szóban forgó tudományágaknál jóval nagyobb komplexitása. Vizsgálatai kiterjednek a világ mezögazdaságában végbemenö folyamatokra, fejlödési sajátosságok, tendenciák és törvényszerüségek feltárására. Az agrárgazdaságtan tehát nem hagyhatja figyelmen kívül a világgazdaságtan mezögazdaságra vonatkozó megfigyeléseit, vizsgálati eredményeit sem.
Találat: 1988
