Közlekedés gazdaságtan (I)

1. A munkatermelékenység alakulására ható főbb tényezők

1. műszaki-szervezési tényezők 2.  társadalmi-gazdasági tényezők 3. természeti tényezők

Sajátos, a közlekedésben jelentkező műszaki-szervezési tényezők

1. a folyamatosság biztosítása 2. a kapacitás jobb kihasználása 3. a kapacitásméretek, az eszközök teljesítőképességének növelése 4. új, korszerű technika, technológia alkalmazása 626c28g

2. Költségfogalmak értelmezése

Költség: A termeléshez, vagy agy adott szolgáltatás nyújtásához felhasznált összes ráfordítás (élő - Me és holt - Mh munka) pénzben kifejezett értéke.

Globális költség: Egy adott időszak alatt v. meghatározott teljesítménymennyiség (termék, szolgáltatás) előállításánál felmerült összes ráfordítás értéke. K=SMh·bn + SE2j·ai , ahol: K= globális költség, Mn= élőmunka-mennyiség, bn= az élőmunka fajlagos bérköltsége (járulékokkal), E1i= a felhasznált anyagmennyiség, pi= az anyag egységára, E2j= a természetben felhasznált tárgyi eszközök értéke, ai= az adott tárgyi eszköz értékcsökkenése.

Önköltség: Fajlagos költség, egységnyi termék, szolgáltatás előállításához szükséges ráfordítás pénzértékben kifejezve. k=SK/ST , ahol k= önköltség, T= a termék vagy szolgáltatás mennyisége.

3. Költségek csoportosítása

1. Megjelenési formájuk alapján: költségnemek. 2. Összetételük szerint: egyszerű és összetett költségek. 3. A termeléssel való kapcsolatuk szerint: alap- és mellék- (járulékos) költségek 4. Tervezési illetve elszámolási módjuk szerint: közvetlen és közvetett költségek. 5. A termelési volumenhez való viszonyuk alapján: állandó és változó költségek.

4. Kalkuláció, kalkulációs módszerek

Időbeni elhatárolás: 1. előkalkuláció 2. közbenső kalkuláció 3. utókalkuláció

Módszerek: 1. egyszerű osztókalkuláció 2. egyen-értékszámos osztókalkuláció 3. lépcsőzetes osztókalkuláció 4. pótlékozó kalkuláció 5. normatív kalkuláció 6. vegyes kalkuláció

5. A költségváltozás elemzésének területei

1. költségszerkezet alakulása 2. költségalakulás a teljesítmény, a kapacitáskihasználás függvényében

6. A leggyakrabban alkalmazott módszerek, eljárások

1. költségnormák, normatívák alkalmazása 2. költségfüggvények 3. határköltség-számítás 4. flexibilitás, költségváltozási tényező meghatározása 5. értékelemzés

7. A költségszerkezet elemzésének néhány mutatója

Költségnem-arány: kni=(kn/SK)·100(%), ahol kn= a vizsgált költségnem, K= a termelési program összes költsége

A befektetési költség vonzata: vk=(SK/SI)·100(%), ahol I= az invesztíció, az összes befektetett tőke. vki= (Skn/SIkn)·100(%), ahol vki= az i-edik költségnem várható alakulása, Ikn= az i-edik költségnemhez kapcsolódó, lekötött eszközérték.

Költségszint: ksz=(SK/SE)·100(%), ahol E= a termelési érték

Költséghányad: kh=(Skn/SE)·100(%).

8. Költségfüggvények, jellemző költségkarakterisz-tikák

Állandó (fix) költségek: A termelt mennyiség egészére: Ka=a1, ha 0<T=<T1, Ka=a2, ha T1<T=<T2,  Ka=an Tn-1<T=<T1. A termékegységre: ka=Ka/T=a/T

Lineárisan változó költségek: Kvl=b·T. A termékegységre: kvl=Kvl/T=b·T/T=b

Degresszíven változó költségek: Kvd=c·T^α, ahol 0<α<1. A termékegységre: kvd=c·T^α/T= c·T^α-1

Progresszíven változó költségek: Kvp=d·T^β , ahol β>1. A termékegységre: kvp=d·T^β/T= dT^β-1

9. Összevont költségfüggvény

A termelt mennyiség egészére: K=ai+b·T+ c·T^α + d·T^β .

A termékegys.-re vetítve: K=a·T^-1+b+ c·T^α-1 + d·T^β-1.

10. Többtagú lineáris költségfüggvény

Költségmutató: adott időszak alatt felmerült, valamely üzemi teljesítménnyel arányosan változó összes költséget az ugyanazon időszak alatt elért üzemi teljesítményre vetítjük.

Költségfüggvény: K=x1·km1+x2·km2+.+xn·kmn+Ka=S(xi·kmi)+Ka, ahol xi= költségjellemzők, kmn= költségmutatók.

11. A globális költségek alakulása a szállytási távolság függvényében

l1-ig fogattal gazdaságos, l1-l2 között közúton gazdaságos, l2-l3 között vasúton gazdaságos, l3 fölött hajón gazdaságos a szállítás.

12. Egyedi önköltségszámítási módszerek a közlekedésben

Elemzési felületek adott szállítási feladatok esetén: 1. egyes áruk, szállító járművek, különböző útirányok, vagy vonalszakaszok szerinti önköltség megállapításánál 2. különböző működő vagy tervezett technikai, technológiai változatok összehasonlító értékelésénél.

Módszerek: 1. közvetlen költségszámítás 2. normatív költségszámítás 3. költségmutatók alkalmazása.

13. A vasúti szállítás költségmutatói

«üzemi telj: A teljesítménnyel összefüggő (változó) költségek»

1. Teherkocsi tengelykilóméter: Teherkocsi javítási költség, kocsivizsgálati, rendezési, tolatási költség 2. Teherkocsi tengelyóra: Teherkocsik értékcsökkenési leírása, kocsibérletek, időszakos javítási költségek 3. Vonatkísérő csapat munkaóra: Vonatkísérők bére, "üzemviteli szakszolgálat" költsége. 4. Tehervonati mozdonykilométer: Vontatási nemenként a járműjavítás, a felső vezeték, a vontatási egyéb munka költségei 5. Mozdonyóra: Vontatási nemenként a mozdonyok értékcsökkenési leírása. 6. Elegytonnakilométer: Pályafenntartási és leírási költségek ~50 illetve 30%-a 7. Vonatkilométer: Távközlő és biztosító berendezések fenntartási és leírási költségei, 50 illetve 30%-ban 8. Be- és kirakási művelet: Szállítási távolságtól nem függő költségek kb. 40%-a, árukezelési, rakszerek, kocsitisztítás költségei 9. Mozdított rakott kocsik száma: Árupénztár, bevétel ellenőrzés, szállítmányozás irányítási szervezési költségei. 10. Tolatási mozdonyóra: Tolatási költségek. 11. Feladási tételek száma: A kereskedelmi szolgálat arányos költségei.

14. A közúti szállítás üzemi teljesítményei és a változó költségek kapcsolata

1. Összes futás: Hajtóanyag-fogyasztás  költségei, kenőanyag-fogyasztás költségei, gumiköltségek, járművek karbantartási, javítási, anyag- és bérköltségei (guruló költség) 2. Szállítási idő: Idővel arányos bérköltségek, értékcsökkenési leírások 3. Szállított tömeg: Rakodási, csomagolási költségek

15. Költségmutatók alkalmazásával számított önköltség

« közúti áruszállítás, vetítési alap átkm »

öA=(kvlt·Tsz+kvlf·F+kv2·Q+ka·Tsz)/A, ahol kvlf= a futással arányos költségmutató, Kvlf= a futással arányosan változó összes költség, F= az összes futás, kvlt= idővel arányos költségmutató, Kvlt= idővel arányosan változó költség, Tsz= szállítási idő, kv2= rakodással arányos költségmutató, Kv2= a rakodással változó összes költség, Q= összes mozgatott tömeg, A= árutonnakilométer.

16. Paraméteres önköltségfüggvény

1. az idővel arányosan változó önköltségrész: kvlt·Tsz/A=kvlt· [tq/s+1/v·gd·kd] 2. a futással arányosan változó önköltségrész: kvlf·F/A=kvlf/gd·kd 3. a rakodással arányosan változó önköltségrész: kv2·Q/A=kv2/s 4. Az állandó önköltségrész: ka·Tsz/A=ka·[tq/s+1/v·gd·

kd] à Összevont önköltségfüggvény: öA= kvlf/gd·kd+[kvlt+kan/tn]· [tq/s+1/v·gd·kd]+kv2/s, ahol kan=tn·ka, tn= a napi foglalkoztatási idő.

17. Az üzemi paraméterek önköltség-alakító hatásának néhány jellegzetes esete ("ceteris paribus" elemzés)

Önköltség alakulása a szállítási távolság függvényében: öA=as+bs/s, ahol as=kvlf/gd·kd+

(kvlt+kan/tn)·l/v·gd·kd, bs=tq·(kvlt+kan/tn)+kr2. A függvény elméleti határértéke: lim f(s) = as

18. Értékelemzés mint költségvizsgálati módszer

A szemlélet főbb jellemzői: 1. elsődleges a felhasználó igénye 2. nem a konstrukció, hanem a funkció az elsődleges 3. a funkció, a megoldás és a költségek együttes értékelése

Legfontosabb alapfogalmai: funkció, funkcióköltség, értékesség

19.A jövedelmezőség mutatói

(A termelést jövedelmezőnek tekintjük, ha B>K, ahol B= bevétel, K= költség)

"Tömeg" típusú mutatók: Ny=B-K, ahol Ny= a nyereség.

Ráta típusú mutatók: 1. Jövedelmezőségi tényező: B/K, 2. Költséghányad: K/B, 3. Jövedelmezőségi szint: (B-K)/B=Ny/B; (B-K)/K=Ny/K.

20. A fedezeti pont értelmezése

Árbevétel: B=Tf·p. Költség: K=T·kv+Ko. A fedezeti pont helye: B-K=0. Tehát: Tf·p-( T·kv+Ko)=0 à Tf·(p-Ko)=Ko és Tf=K/(p-kv).

21. Fedezetszámítás

B-Ko=F

Fedezet=Ko+Nyereség

A fedezetszámítás és a fedezeti pont kérdésköre nem azonos.

22. Jövedelmezőségi karakterisztikák:

d(B-K)/dt=0

23. A szállítási piac jellemzői

1. Hiány: a szállítási keresletnek megfelelő szállítási kínálat hiánya, 2. Slack: kihasználatlan erőforrás, 3. Súrlódás: a kínálatnak a kereslethez való alkalmazkodásának zavarai.

24. A vállalkozói tevékenység megtérülése

A tőkeráfordítás megtérülése: cm=(NY1/Cir)· 100(%), ahol cm= a tőkemegtérülés rátája, NY1: a tevékenységből származó nyereség, CI1: a tőkeráfordítás; cm=bm·em=(NY/B)·(B/CI1)·100(%), ahol bm= árbevétel-arányos megtérülési ráta, B= az árbevétel, em= az eszköz-kihasználási mutató.

25. Elemzési séma, egymásra épülő mutatószám-rendszer

Közvetlen termelési ráfordítások alakulásának elemzése:

Nyt/B | à ahol: K= a termelési

| à költség

| à K/B | à Ak/B          Ak= anyagköltségek

à Vk/B    Vk= közvetlen munkabér

à Ka/B            Ka= állandó költség

A tőke forgási sebességének értékelése:

| à B/E2

B/Cir   à à à E1/Fr

| à | à Tk/Kér

ahol: E2= állóeszköz-érték, E1= nyersanyag-készlet, Fr= felhasználás időegységenként, Tk= késztermék-készlet, Kér= időegységenkénti értékesítés költsége.

26. Gazdasági-társadalmi hatékonyság

Gazdasági hatékonyság: Az újratermelési folyamat egy-egy fázisa, részterülete mennyiben, minőségileg  milyen mértékben, hogyan kapcsolódik az "egészhez", követelményekhez és lehetőségekhez.

Társadalmi hatékonyság: A gazdasági hatékonyságnál tágabb fogalom, a szorosan vett gazdasági hatékonyságon túlmenően vizsgálja az általános társadalmi, politikai, szociális, kulturális, egészségügyi, honvédelmi, stb. érdekek érvényesülését is.

27. A hatékonyság-elemzés elvi modellje

Jelentkező hatások

Gazdasági    Nem gazdasági

Kedvezőek (aktív)           Nem kedvezőek (passzív)

Mérhető   Nem mérhető

Értékben                                         Természetes

mértékegységben

28. Hogyan modellezhetők a termelési folyamatok?

Termelési függvényekkel. A gazdasági eredményesség mértékfogalmainak elemzésénél, az elemzés egzakt módszereinek alkalmazásánál alapvető segítséget nyújtanak a termelési függvények. Ezek segítségével válik lehetővé a termelési folyamat modellezése.

29. Mit értünk helyettesítési határarány alatt?

A helyettesítési határarány megmutatja, hogy a termelés változatlan szinten tartásához az egyik fajta ráfordítás csökkenése esetén mennyivel kell növelni a másik fajta ráfordítást. A helyettesítési határarány: S=(dT/dL):(dT/dE).

A helyettesítési rugalmasság (φ) azt fejezi ki, hogyan változik a helyettesítési határarány, ha megváltozik az E/L arány, vagyis a munks technikai felszereltsége.

30. Hogyan értelmezhető a munka termelékenysége?

A munkatermelékenység az emberi munka hatékonysági fokát jellemzi. Értékelése az egységnyi munkaráfordítással előállítható termékmennyiség, vagy az egységnyi termelési eredményhez szükséges munka mennyisége.

31. Ismertesse a kapacitásméretek hatását a termelékenységre!

A kapacitásméretek, az eszközök teljesítőképes-ségének növelése, nagyobb teljesítményű munkaeszközök alkalmazása termelékenységnöve-kedést eredményez. Pl.: csuklós buszok, nagyobb teherbírású járművek alkalmazása a közúti szállításban.

32. Milyen hatással vannak a társadalmi-gazdasági tényezők a munkatermelékenység alakulására?

1. anyagi érdekeltség 2. munkához való viszony 3. életszínvonal alakulása 4. dolgozók felkészültségi színvonala 5. munkakörülmények

33. Mit értünk közvetlen és közvetett költségek alatt?

Közvetlen költségek: azok a költségek, amelyekről tervezésük időpontjából egyértelműen megállapítható, hogy melyik terméket, szolgáltatást milyen mértékben terhel. Néhány közvetlen költség: 1. közvetlen anyagfelhasználás 2. a termelés közvetlen élőmunka-igénye 3. tárgyi eszközök teljesítményarányos értékcsökkenése 4. a termékhez köthető értékesítési ráfordítás. Szállítási tevékenységnél: 1. üzemanyagköltség 2. a forgalmi személyzet bérköltsége 3. a jármű amortizációja 4. egyéb költségek: pl. járműjavítás, stb.

Közvetett költségek: A közvetett költségekről felmerülésükkor nem tudjuk, hogy a ráfordítás melyik termék előállításához szükséges. A következő kategóriákba sorolhatjuk őket: 1. üzemi általános költség 2. a területileg elkülönült egységek irányítási költsége 3. a vállalkozás irányításának általános költségei.

34. Hogyan (milyen mutatszámokkal) elemezhető a költségszerkezet alakulása?

A költségszerkezet elemzése a költségnemek alakulásának vizsgálatát jelenti. Keressük: 1. Hogyan alakul a költségnemek aránya az összköltségen belül 2. Az eredmény- és ráfordítás alakulása miként befolyásolja a költség szerkezetet. Vizsgálati módszerként az összehasonlítást, viszonyszámok képzését alkalmazzuk. A viszonyítás alapját a összes költség, a befektetett eszközök értéke és a termelési érték jelentik.

35. Melyek a változó költségek alakulásának jellemző tendenciái?

Lineárisan változó költségek: Kvl=b·T. A termékegységre: kvl=Kvl/T=b·T/T=b

Degresszíven változó költségek: Kvd=c·T^α, ahol 0<α<1. A termékegységre: kvd=c·T^α/T= c·T^α-1

Progresszíven változó költségek: Kvp=d·T^β , ahol β>1. A termékegységre: kvp=d·T^β/T= dT^β-1

36. Ismertesse a kalkulációs alapmódszereket!

Kalkuláció alatt szűkebb értelemben a önköltség számítását értjük.

Időbeni elhatárolás: 1. előkalkuláció 2. közbenső kalkuláció 3. utókalkuláció

Módszerek: 1. egyszerű osztókalkuláció 2. egyen-értékszámos osztókalkuláció 3. lépcsőzetes osztókalkuláció 4. pótlékozó kalkuláció 5. normatív kalkuláció 6. vegyes kalkuláció

37. Mit értünk költségmutató alatt?

Az adott időszak alatt felmerült, az üzemi teljesítménnyel arányosan változó összes költségnek az ugyanazon időszak alatt elért üzemi teljesítményre vetítését.

38. Hogyan használható a szorzószámos önköltségfüggvény?

A szorzószámos önköltségfüggvény számos mikro-ökonómiai probléma megoldására használható fel. Az "x" szorzószámok az egyes tényezők %-os változását jelzik ceteris paribus szemlélettel. Az ilyen jellegű vizsgálat alkalmas az egyes üzemi tényezők együttes hatásának értékelésére is.

39. Mi az értékelemzés speciális szemléleti alapja?

Az értékelemzés célja a funkció és a költség együttes vizsgálata új szemléleti alapról kiindulva. A technikai fejlődés egyre több új terméket hozott létre, ugyanazt az igényt többféle módon, többféle költséggel is ki lehet elégíteni. Az értékelemzés a termék funkcióinak és költségeinek rendszerét tanulmányozza a költségek csökkentése szempontjából. Az értékelemzés főbb jellemzői: 1. az elsődleges felhasználó igénye 2. nem a konstrukció, hanem a funkció elsődleges 3. a funkció, a megoldás és a költségek együttes értékelése.

40. Hogyan értelmezhető a fedezeti költségszámítás?

A fedezeti költségszámítás az állandó, a változó költségek és az árbevételek összefüggésrendszerét vizsgálja.

41. Mit jelent, ha a marginális költség megegyezik a marginális bevétellel?

Ez a Cournot-féle pontnál van. A bevétel és a költség egyaránt T függvénye, így különbségük (B-T) is. Akkor egyezik meg a marginális költség a bevétellel, ha a bevétel- és a költség-függvények T szerint differenciálhatók és teljesül, hogy: d(B-K)/dT=0.

42. Mire használhatók a termelési függvények?

A gazdasági eredményesség mértékfogalmainak elemzésénél, az elemzés egzakt módszereinek alkalmazásánál alapvető segítséget nyújtanak a termelési függvények, amelyekkel lehetővé válik a termelési folyamat modellezése. A termelési függvény általános alakja: T=c·L^α·E^β, ahol c= a technológia, L= a munkaerő-ráfordítás, E= a termelésben lekötött eszközök, α= a T munka-ráfordítás szerinti elaszticitása, β= a T eszközigény szerinti elaszticitása.

43. Mit jelent a termelési tényezők szubsztituciós és komplementáris jellege?

Szubsztituciós jelleg: Szubsztituciós jellegről akkor beszélünk, ha a termék előállítása során a termelési tényezők egy része egymást bizonyos határok között helyettesítheti. Pl.: a raksúlykihasználás, szállítási sebesség befolyásolja a járműszámot.

Komplementáris jelleg: A komplementáris viszony egymást kiegészítő tényezőket jelent a termelésben, azaz a tényezők egy csoportjának mennyisége arányos az előállított termék mennyiségével. Pl.: kétszer akkora szállítási feladathoz kétszer annyi üzemanyag és energia kell.

44. Hogyan mérhető a munka termelékenysége?

A munka termelékenységének értékelése az egységnyi munkaráfordítással előállítható termékmennyiség, vagy az egységnyi termelési eredmény előállításához szükséges munkaráfordítással lehetséges. A munkaráfordítás összetevői: 1. Élőmunka: (Me) a termelésben részt vevők által a termelésben kifejtett munka 2. Holtmunka: (Mh) a termelés során felhasznált anyagokban, energiában, eszközökben rejlő korábban kifejtett tárgyiasult munka.

Az élőmunka termelékenysége: T/(Me+Mh), ahol T= a munkaeredmény. A munkatermelékenység mérésénél a termelés eredményét (db, kg, m²,átkm, stb.) a termelés értékét (nettó termelési érték) és a munkaráfordítást (munkanap, munkaóra, létszám, munkabér) a vizsgálat céljának megfelelően kell számszerüsíteni.

45. Hogyan modellezhető a műszaki felszereltség és a munkatermelékenység összefüggése?

Új, korszerű technika, technológia alkalmazása növeli a termelékenységet. A termelékenység a munkaerő hatékonysága gépesítéssel, automatizálás-sal és az alkalmazot technika, technológia fejlesztésével fokozható. A Cobb-Douglas-féle termelési függvény: T/L=c·(I/L)^1-E, ahol T= a termelés eredménye, L= az élőmunka-felhasználás, c= a technikai színvonalra jellemző integrációs állandó, I= a termelés eszközállománya, 1-E= a termelés eszköz-elaszticitása.

46. Hogyan értékelhető a termelési tényező hatása a közlekedés termelékenységi mutatóira?

Termelési tényezők alatt elsősorban a földrajzi adottságokat és az éghajlati viszonyokat kell érteni. A domborzati viszonyok, a szélsőséges éghajlat megváltoztatja az azonos teljesítmény eléréséhez szükséges munkaráfordítást. A termelési tényezők, mint objektív feltételek vehetők figyelembe a termelékenység elemzésénél (Pl.: Van kőolaj à olcsó a szállítás)

47. Mi a különbség a költség és a kiadás között?

A termeléshez, vagy a szolgáltatás nyújtásához felhasznált összes ráfordítás pénzben kifejezett értéke a költség. Minden költség kiadás, de nem minden kiadás költség.

48. Mit értünk költségfüggvények alatt?

A termelési volumen illetve a kapacitás-kihasználás és a költségek összefüggését leíró függvényeket költségfüggvényeknek nevezzük. A költségfüggvények független változója a termelés volumene vagy kapacitáskihasználása; függő változója a költségjellemzők. A költségfüggvények a változás tendenciájának felismerését segítik.

49. Melyek a kalkulációs alapmódszerek?

Kalkuláció alatt szűkebb értelemben a önköltség számítását értjük.

Időbeni elhatárolás: 1. előkalkuláció 2. közbenső kalkuláció 3. utókalkuláció

Módszerek: 1. egyszerű osztókalkuláció 2. egyen-értékszámos osztókalkuláció 3. lépcsőzetes osztókalkuláció 4. pótlékozó kalkuláció 5. normatív kalkuláció 6. vegyes kalkuláció

50. Mit jelent a szállítási határköltség?

A szállítási határköltség megmutatja, hogy az adott "s" szállítási távolságon a szállított tömeg változása milyen költség-növekményt jelent. à k(q,s)=K(q,s)/q

51. Mi a jelentősége az egyedi önköltség-számításnak?

A szállítási költség-számítás és a költségelemzés feladata a ráfordítások vizsgálata, a befolyásoló tényezők hatásainak feltárása, az optimális lehetőségek meghatározása, a gazdasági döntés-előkészítés. A globális költségek és az önköltség átlagos szintjének, tendenciáinak megismerése mellett szükség van az egyes szállítások egyedi feltételei között megjelenő illetve várható költségek meghatározására is. Alkalmazott számítási módszerek: 1. közvetlen 2. normatív 3. költségmutatós.

52. Hogyan értelmezhető a funkció, a funkcióköltség és az értékesség kapcsolatrendsze-re?

Funkció: Funkciónak nevezzük mindazt, amit  a felhasználó a terméktől elvár, ami számára a használati értéket jelenti. A tényleges és elérendő funkciószint szembeállításával meghatározhatók a felesleges és hiányzó funkciók.

Funkcióköltség: Funkcióköltségen az egyes funkciók létrehozásának költségét értjük, amelyet a szükséges és a felesleges funkciókhoz tartozó többletköltségekre oszthatunk.

Értékesség: Értékesség alatt a funkció és a funkcióköltség viszonyát értjük. Érték=funkció/ktg. A termelő és a vevő közös érdeke, hogy az azonos funkciót a lehető legkisebb költséggel, illetve nagyobb teljesítőképességű funkciót változatlan költséggel állítson elő.

53. Melyek a jövedelmezőséget jellemző mutatók?

A termelést jövedelmezőnek tekintjük, ha B>K, ahol B= bevétel, K= költség

"Tömeg" típusú mutatók: Ny=B-K ahol Ny= a nyereség.

Ráta típusú mutatók: 1. Jövedelmezőségi tényező: B/K, 2. Költséghányad: K/B, 3. Jövedelmezőségi szint: (B-K)/B=Ny/B; (B-K)/K=Ny/K.

54. Milyen információkat nyújt a jövedelmezőségi karakterisztika?

A jövedelmezőségi karakterisztika lehetőséget nyújt a maximális nyereséghez tartozó optimális termelési volumen értelmezésére. A "Ti" termelési volumennél van az elérhető nyereség maximuma.

d(B-K)/dt=0

55. Hogyan értelmezhető a hiány, a slack és a súrlódás fogalma a közlekedésben?

A szállítási piacra jellemző, hogy nem létezik tökéletes egyensúlyi állapot, minden jelen van a fenti három tényező. A maximális nyereség nem a maximális bevételnél van.

Hiány: A hiány akkor jelentkezik, ha a szállítási kereslet nagyobb a kínálatnál. Mennyiségi oldalról a járművek számában, teherbírásában jelenik meg. Minőségi oldalról pedig a szállítási technológiák diszharmóniájában (közúti-vasúti járművek rakodó-berendezései). A hiány a kényszer-helyettesítéssel oldható meg, ami költségtöbbletet jelent.

Slack: (=kihasználatlan erőforrás) A slack nem kiküszöbölhető tényezője a szállítási piacnak, mert a kereslet-kínálat aránya mindig változó. Az átmeneti hiány és kihasználatlan kapacitás szükségszerűen jelentkezik.

Slip: (=súrlódás) A súrlódás a kínálat kereslethez való alkalmazkodásának zavarai. Az időben és összetételben egyaránt ingadozó keresletet a kínálat csak bizonyos késéssel tudja követni.