ÜZLETI JOG

ÜZLETI JOG

1. Az üzleti jog felépítése

1989 előtt a jogtudomány nem tartott nyilván üzleti jog kifejezést, akkor az "üzletelést" a törvény tiltotta.

1990 után, mikor az egységes "nemzetgazdaságot" a "piacgazdaság" váltotta fel több szakember megpróbálta meghatározni az üzlet fogalmát.

Dan Popescu szerint "az üzlet nem más, mint az a tevékenységi forma, melynek következtében megoldódnak az anyagi és a szellemi szükségletek valamint egyben pénzügyi profitot és hoz".

Aurelian Burcu rámutat, hogy " az üzletelés vagy az üzleti tevékenység az a fogalom melyet egy vagy több személy folytat annak érdekében, hogy az emberiség szükségleteit kielégítsék, betartva az összes idevágó jogszabályt és gazdasági érdekeltséget".

Mindezek után kijelenthetjük, hogy az üzlet vagy az üzletelés nem ugyanaz a kereskedéssel. Az üzletember nemcsak egy egyszerű kereskedő, aki árulja a saját vagy felvásárolt termékeit, hanem felkészültsége megköveteli a különböző tevékenységi ágak szaktudását is (pl. gazdasági,jogi, társadalmi stb).

A jogon belül nélkülözhetetlen a kereskedelmi-, társadalmi-, pénzügyi-, polgári-, bűnügyi jog stb. Tehát az üzleti jog sokkal szélesebb kört fog körül mint a kereskedelmi jog.

2. A Román kereskedelmi jog története és forrásai

Az első "árucsere" akkor jött létre mikor megjelent az első tulajdon 929g69j jog. A csere-bere általában az illető hely szokásainak megfelelően történt meg. Az első román kereskedelmi jellegű rendelkezés 1814 - ben a "Codul lui Andronache Donichi" törvénykönyve volt. Majd később, 1817 -ben megjelent a "Codul Caragea" törvénykönyve.

1840 - ben, Moldvában bevezették a francia kereskedelmi törvénykönyvet. 47 évvel később a román körülményeknek megfelelően elkészült az első román kereskedelmi törvénykönyv (Codul Comercial Român), ez a törvénykönyv még ma is érvényes. Forrásanyagként felhasználták az olasz kereskedelmi törvénykönyvet.

A román kereskedelmi törvénykönyv 1887 szeptember 1 -én, összesen 971 törvényszakaszt (articole) tartalmazott, összefoglalva 4 fejezetbe:

Ø    Kereskedelemről;

Ø     Tengeri kereskedelem és hajózás;

Ø    Gazdasági bukás, csőd;

Ø    Kereskedelmi részvényekről.

A rendszerváltás után a speciális törvények elfogadásával kellett megteremteni a modern piacgazdasági körülményeket.

1989 után az 1887-es román kereskedelmi törvénykönyvet több törvényrendelet és határozat is módosította:

Ø    az 1990. évi 54. törvényrendelet, mely szabályozza a szabad kereskedelmi tevékenységeket Romániában (Törölve a2002. évi 507 törvénz által);

Ø    az 1990. évi 15. törvény, mely értelmében az állami tulajdonban levő kereskedelmi társaságokat átalakították részvénytársaságokká vagy kereskedelmi egységekké;

Ø    az 1990. évi 26. törvény, mely szabályozza a kereskedelmi jegyzékeket (Legea nr. 26/1990 privind registrul comerţului) (Legea nr.26/1990 Republicata);

Ø    a kereskedelmi társaságokról szóló 1990. évi 31. törvény (Legea nr. 31/1990, Republicat, privind societăţilor comerciale);

Ø    az 1991. évi 33. törvény, mely rendelkezik a banki tevékenységekkel kapcsolatosan stb.;

Ø    a csődről és az újjászervezési eljárásról szóló 1995. évi 64. törvényt (Legea nr. 64/1995 Republicat, privind procedura reorganizării judiciare şi a falimentului),

Ø    a versenyről szóló 1996. évi 21. törvényt {Legea nr. 21/1996 Republicat, privind concurenţa)',

Ø    a reklámról szóló 2000. évi 148. törvény {Legea nr. 148/2000, privind publicitatea)',

Ø    az 1998. évi 58. banktörvényt {Legea bancară nr. 58/1998 Republicat)',

Ø    a biztosítótársaságokról és a biztosítások felügyeletéről szóló 2000. évi 32. törvényt {Legea nr. 32/2000, privind societăţile de asigurare şi supravegherea asigurărilor) stb.

A kereskedelmi jog a kereskedelmet (a kereskedelmi cselekményeket) és a kereskedők jogállását szabályozó jogszabályok összessége, illetve ezeket a jogszabályokat tanulmányozó jogi tudományág. A kereskedelem jogi jelentéstartalma nem csak az áruforgalmat, hanem az áruk gyártását, munkálatok elvégzését és szolgáltatások nyújtását is felöleli.

A kereskedelmi jog önálló szabályozási területét a kereskedelem során létrejövő, módosuló és megszűnő jogviszonyok képezik, szabályozási módszere, mint a magánjoghoz tartozó jogágnak, a felek mellérendeltsége.

3. A kereskedelmi cselekmények és kötelmek

A kereskedelmi cselekmények körvonalazzák a kereskedelmi jog tárgyát. A kereskedelmi cselekmények meghatározása a polgári jog és a kereskedelmi jog elkülönítésére szolgál. A kereskedelmi jog a polgári jogból vált le.

Azok a természetes személyek {persoană fizică), akik rendszeresen szakmájukként, és nem véletlenszerűen végeznek kereskedelmi cselekményeket, kereskedőnek számítanak.

A kereskedők fő típusát a kereskedelmi társaságok képezik.

A kereskedelmi társaságokat csak kereskedelmi jogügyletek végzésére lehet létrehozni. A kereskedelmi cselekményekből kereskedelmi kötelmek származnak.

A kamatok {dobânzile) automatikusan folynak a lejárat időpontjától, nem szükséges az előzetes felszólítás, mint a polgári jogban. A kereskedőknek sajátos kötelezettségeik vannak:

Ø    a kereskedelmi jegyzékbe való felvétel,

Ø    nyilvántartások vezetése,

Ø    adók és illetékek fizetése stb.

Az elévülési és a perelévülési határidők {termene de prescripţie / perimare) rövidebbek a kereskedelmi jogban, mint a polgári jogban. A perelévülési határidő a polgári perek esetén 1 év, a kereskedelmi perek esetén 6 hónap.

A kötelem a jogviszonyok egyik típusa, amely nem csak a kötelezettséget foglalja magába, hanem a követelést is. A kötelem olyan jogviszony, amelynél fogva a jogosult (creditor) követelheti, hogy a kötelezett (debitor) valamely szolgáltatást vagy szolgáltatásokat vigyen véghez, amely lehet valamely dolog adása, tevékenység vagy tevékenységtől való tartózkodás.

A kötelem négy elemből áll:

Ø    a felek: a jogosult és a kötelezett. Egyoldalú kötelmekben az egyik fél a jogosult, a másik fél a kötelezett. A legtöbb kötelem azonban kétoldalú, mindkét fél meghatározott

szolgáltatás jogosultja és a más szolgáltatás kötelezettje. A felek lehetnek természetes vagy jogi személyek;

Ø    tartalma: a jogosult követelési joga és a jognak megfelelő kötelezettség;

Ø    tárgya: maga a szolgáltatás: valamely dolog adása, tevékenység vagy tevékenységtől való tartózkodás;

Ø    szankciója: az állam kényszerítő hatalma, amelynek segítségével a jogosult érvényesíti követelési jogát.

A kereskedelmi jogban a meghatározó jelentőségű kötelemforrás a szerződés. 3.1. A szerződések

A szerződések fogalma

A szerződés két vagy többoldalú akarat-megegyezés, amelyek célja jogviszony létrehozása, vagy már létező jogviszony módosítása vagy megszüntetése.

A felek szabadon köthetnek szerződéseket. A szerződő felek akarata hozza létre a szerződést. Mivel a szerződés a felek akaratát fejezi ki, az megegyezik a szerződő felek érdekeivel. Az akarat-megegyezésből következik, hogy a szerződés a felek törvénye. A szerződés érvényes megkötéséhez általában elegendő a megegyező akaratok kinyilvánítása, a speciális formai előírások kivételesek.

Adhéziós szerződések (contracte de adeziune). Egyes szerződések tartalmát az egyik szerződő fél előre meghatározza, a másik fél döntési joga a szerződés elfogadására vagy elutasítására egyszerűsödik, a szerződést nem tárgyalják meg (pl. a banki szerződések).

Kényszerszerződések {contracte forţate). Ezen szerződések esetén nem csak a szerződés tartalma van meghatározva, hanem hiányzik a kötelezettnek az "igen" vagy "nem" opciója is: a szerződést kötelező megkötni (például a személygépkocsik kötelező balesetbiztosítása).

Közigazgatási szerződések {contractele administrative) amelyben a felek már nem tiszta mellérendeltségi viszonyban vannak, hanem a szerződésben a hatalmi, alárendeltségi elem is kimutatható (például a koncessziós szerződés).

A szerződések osztályozása

A szerződéseket több kritérium alapján lehet osztályozni: a) A szerződéseket szabályozó jogág szerint beszélünk:

Ø   polgári jogi szerződésekről (contracte civile);

Ø    kereskedelmi jogi szerződésekről (contracte comerciale);

> közigazgatási jogi szerződésekről (contracte

administrative).

b) Tartalmuk szerint kétoldalú és egyoldalú szerződések vannak. A kétoldalú szerződések esetén mindkét szerződő félnek kölcsönösen

vannak jogai és kötelezettségei. Az egyoldalú szerződés esetén csak az egyik félnek van kötelezettsége, a másik félnek pedig megfelelő joga.

c)        Érvényes formájuk alapján lehetnek az egyszerű megegyezéssel létrejövő szerződések (contracte consensuale), alakisághoz kötött szerződések (contracte solemne) és dologi szerződések (contracte reale).

d)      A közöttük való viszony szerint lehetnek fő szerződések (contracte principale) és járulékos szerződések (contracte accesorii).

e)    Szabályozásuk szerint vannak nevesített (tipikus) szerződések, amikor a törvény szabályozza őket és nem nevesített (atipikus) szerződések, amikor a felek akarata szabadon alakíthatja ki őket.

f)   Végrehajtásuk szerint vannak azonnali és folyamatos végrehajtású szerződések.

3.2. Egyes szerződés fajták

A szerződések csoportosítása:

Az egyes konkrét szerződések a bennük foglalt jogok és kötelezettségek alapján általában bizonyos szerződéstípusokba sorolhatók.

3.2.1. Az adásvétel

Az adásvételi szerződés rendkívül elteijedt, a legáltalánosabban előforduló szerződéstípus. Az adásvételi szerződés az árucsere-viszonyok alapvető jogi formája, a forgalmi jellegű szerződések alaptípusa.

Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.

Az adásvétel tárgya lehet minden olyan dolog amely nem forgalomképtelen. A forgalomképtelen dolog nem lehet adásvétel tárgya. Forgalomképtelen az a dolog amely kizárólag az állam tulajdonában lehet vagy amire törvénynél, bírói ítéletnél, vagy szerződésnél fogva elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn.

Az adásvételi szerződést is általában bármilyen alakban meg lehet

kötni.

Az eladó fő kötelezettsége, a dolog tulajdonjogának átruházása és a dolog birtokának átengedése.

A vevő fő kötelezettsége a dolog átvétele és a vételár megfizetése. Az eladó köteles a vevőt megfelelően tájékoztatni a dolog lényeges tulajdonságairól és minden olyan körülményről, amely a vevő tulajdonszerzése vagy a dolog rendeltetésszerű használata szempontjából lényeges.

A csere az adásvételtől abban különbözik, hogy a cserénél mindkét fél részéről áru szolgáltatására kerül sor. A csereszerződés tehát dolgok tulajdonának kölcsönös átruházása a két cserélő fél részéről. A csereszerződésre az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A szállítási szerződés

Szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni. A szállítási szerződés tulajdonképpen "halasztott adásvételt" jelent, a leggyakrabban sorozatban gyártott ipari termékekre. A felek a dolog minőségét, a mennyiség és a minőség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra, műszaki feltételre, más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással, mintával, vagy részletes leírással. A szállítási szerződésnél a felek megállapodása általában úgy jön létre, hogy a szállító a megrendelést visszaigazolja (elfogadja), vagy valamelyik fél szerződéstervezetét a másik fél aláírva visszaküldi.

A vállalkozási szerződés

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A vállalkozási szerződés legfőbb sajátossága, hogy eredménykötelem, tehát vállalkozásról csak akkor lehet beszélni, ha a kötelezett valamely eredmény létrehozását vállalja. A vállalkozó fő kötelezettsége tehát az eredmény létrehozása (mű előállítása), a megrendelő fő kötelezettsége pedig a díj megfizetése, vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. Köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy az biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. A vállalkozó egyébként alvállalkozót is igénybe vehet. A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni.

A vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét, vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés el­mulasztásából eredő kárért a vállalkozó felel. A megrendelőnek joga van ahhoz, hogy a vállalkozó munkáját és a felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizze. Jogszabályban meghatározott esetekben a megrendelőnek ellenőrzési kötelezettsége van. A felek a szolgáltatás átadásakor közösen végzik el azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat. Ez esetben köteles a vállalkozó kárát megtéríteni. A vállalkozó részére járó díj a vállalkozás

teljesítésekor esedékes, de a felek gyakran megállapodnak előleg fizetésében (pl. anyagköltségre). A vállalkozási szerződés főbb fajtái:

Ø   Az építési szerződés;

Ø     A szerelési szerződés;

Ø   A tervezési szerződés;

Ø   A kutatási szerződés;

Ø   Az utazási szerződés.

A bérlet

Bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni.

A bérlet a használati kötelmek alaptípusa. Bérleti szerződéssel a tulajdonjog egyik részjogosultságának (a használati és a hasznok szedésére vonatkozó) időleges átengedésére kerül sor.

A bérlet tárgya bármilyen dolog vagy jog lehet, amely alkalmas arra, hogy azon tartós használatot lehessen gyakorolni.

A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.

A dolog fenntartásával járó kisebb kiadásokat a bérlő, a többi kiadást, valamint a dologgal kapcsolatos közterheket a bérbeadó viseli.

A bérlő a bért időszakonként előre köteles megfizetni. Arra az időre, amely alatt a dolgot rajta kívülálló okból nem használhatja, bér nem jár.

A bérfizetés elmulasztása esetében a bérbeadó a bérletei azonnali hatállyal felmondhatja, feltéve, hogy a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és következményekre való figyelmeztetéssel a hátralék megfizetésére írásban felszólította, és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett.

A haszonbérlet

Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges (ez lehet határozott vagy határozatlan idő) használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni.

A haszonbér a felek megállapodása szerint pénzben vagy természetben jár.

A haszonbérletre - ha a törvény másként nem rendelkezik - a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A letét

Letéti szerződés alapján a letéteményes köteles a letevő által ráhízott dolgot időlegesen megőrizni.

A letéteményes a dolgot a szerződésben meghatározott módon köteles őrizni. A dolgot nem használhatja, és más őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ebbe a letevő beleegyezett, vagy ez a letevőnek károsodástól való megóvása érdekében szükséges.

A letevő díj fizetésére köteles, kivéve ha a körülményekből, különösen a felek viszonyából arra lehet következtetni, hogy a letéteményes a megőrzést ingyen vállalta. A díj utólag jár, és magában foglalja a megőrzéssel rendszerint együtt járó költségeket.

A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti, a letéteményes pedig a letéti szerződést, ha a letét időtartamát a szerződésben nem állapították meg, tizenöt napi felmondással bármikor megszüntetheti.

A megbízás

Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni.

A megbízás mindig valamely ügy ellátására vonatkozó szerződés, mely képviseleti jogot nem ad. Élesen meg kell tehát különböztetni a meghatal­mazástól, amely egyoldalú jognyilatkozat és képviseleti jogot biztosít (jog­nyilatkozat tételre jogosít).

A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni.

A megbízott személyesen köteles eljárni; igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével együtt jár. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el.

A megbízási szerződésnek az ellenszolgáltatás nem fogalmi eleme, ingyenes és visszterhes egyaránt lehet. A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta. A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A szerződés megszűnésekor a megbízott köteles elszámolni.

A megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért.

A szerződést a megbízott is bármikor felmondhatja; a felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassak.

A fuvarozás

Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni. A szerződés a fuvarozás elvállalásával jön létre.

A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt

elévülnek.

A bizomány

Bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára, de a saját nevében adásvételi szerződést kötni.

Bizományi szerződés az a szerződés is, amelynek alapján a bizományos nem adásvételi, hanem más szerződés kötésére vállalt kötelezettséget. A bizományra - eltérő rendelkezés hiányában - a megbízás szabályait kell alkalmazni.

Ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a megbízót illeti meg. Ha viszont a bizományos a bizományi szerződésben megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni, kivéve ha bizonyítja, hogy az adásvételi szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót kártól óvta meg, és a megbízót idejében értesíteni nem tudta.

A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a bizományost jogosítja és kötelezi. A megbízó nincs kapcsolatban a harmadik személlyel, vele szemben jogai és kötelezettségei közvetlenül nem állnak fenn.

A szállítmányozás

A szállítmányozás olyan önállóvá vált sajátos karakterű szerződés, mely egyesíti a bizomány és a fuvarozás jogcímeit ("fuvarozási bizomány"). Gyakorlati előnye, hogy mentesíti a megbízót (a küldemény továbbítóját) a továbbítás megszervezésével, elintézésével, ellenőrzésével kapcsolatos tevékenység alól. Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni.

A kölcsönszerződés

Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

A biztosítás

A biztosítás jogintézményének alapgondolata a társadalom meghatározott tagjainak közös kockázatviselése, a kárkövetkezmények megosztása, illetőleg megbatározott események bekövetkezésekor megbatározott szolgáltatás nyújtása. Egy váratlan káresemény a károsultat teljesen tönkreteheti, az előre betervezhető biztosítási díj fizetésével azonban a kockázat áttelepíthető.

Biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. A biztosítási esemény lehet különösen:

Ø     a szerződésben megállapított károsító esemény;

Ø     halál bekövetkezése;

Ø     meghatározott életkor elérése;

Ø     testi sérülést, rokkantságot vagy halált okozó baleset.

A biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. A biztosítás az azt követő napon lép hatályba, amikor a szerződő fél az első díjat a biztosító számlájára vagy pénztárába befizeti.

A biztosítási szerződés fajtái:

Ø     vagyonbiztosítás;

Ø     felelősségbiztosítás; y életbiztosítás;

Ø       baleset-biztosítás.

3.2.13. Az ajándékozás

A polgári jogviszonyokban viszonylag kisebb jelentőségűek azok a jogviszonyok, melyeknél a szolgáltatással szemben nem áll ellenszolgáltatás.

Az ajándékozásnál a jogviszony befejezetté válásához az is szükséges, hogy a megajándékozott a neki szánt juttatást elfogadja. Az ajándékozás tehát szerződés, mégpedig tipikusan ingyenes szerződés, az ingyenes szerződések alaptípusa.

Ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles.

Ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.

Az ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti ha:

Ø     arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti;

Ø     ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója, az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el;

Ø     ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és anélkül az ajándékozásra nem került volna sor (pl. elmaradt esküvő esetén az előre átadott nagy összegű nászajándék).

Ø     Visszakövetelésnek nincs helye:

Ø     amennyiben az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetése időpontjában már nincs meg;

Ø     ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta;

Ø     a szokásos mértékű ajándék esetén.

A haszonkölcsön

A haszonkölcsön az ingyenes szerződések körébe tartozik, e szerződésnél ingyenes használatátengedés történik. A bérlettől a használatátengedés ingyenessége különbözteti meg, a kölcsöntől pedig az, hogy a haszonkölcsönbe adás nem eredményezi a dolog tulajdonának átruházását.

Haszonkölcsön-szerződés alapján a kölcsönadó köteles a dolgot a szerződésben meghatározott időre ingyenesen a kölcsönvevő használatába adni, a kölcsönvevő pedig köteles azt a szerződés megszűntekor visszaadni. A kölcsönvevő a dolgot rendeltetésének megfelelően használhatja.

A kölcsönvevő a dolgot a kölcsönadó engedélye nélkül harmadik személy használatába nem adhatja. A dolog szaporulata a kölcsönadót illeti, a dolog fenntartásának költségei viszont a kölcsönvevőt terhelik.

A tartási szerződés és életjáradéki szerződés

Tartási szerződés alapján az egyik fél (jogi személy is lehet) köteles a másik felet megfelelően eltartani. A tartási szerződést írásban kell megkötni. A tartási szerződés érvényességéhez hatósági jóváhagyásra nincs szükség.

A tartási szerződést leginkább jellemző sajátosságok a huzamosság, a járadékszerűség, a személyhez kötöttség és a bizalmi viszony.

A tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiteljed. A szerződés a jogosult haláláig áll fenn.

A bíróság a tartási szerződést - mindkét fél érdekeinek figyelembevételével - módosíthatja. Ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés átváltoztatását életjáradéki szerződéssé. Ha a körülményekből más nem következik, a közeli hozzátartozók között létrejött tartási szerződésből folyó kötelezettségek teljesítéséért ellenszolgáltatás nem jár.

Életjáradéki szerződés alapján az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles. A két szerződés lényegbeli hasonlóságára figyelemmel az életjáradéki szerződésre a tartási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

3.3. Speciális kereskedelmi szerződések

A lízingszerződés

A lízingszerződést Romániában az 1997. évi 51. kormányrendelet szabályozza (OG nr.51/1997, republicat).

A lízing a használat, a bérlet, a részletvétel és a hitelszerződés elemeit ötvözi. A lízingszerződés alapján a lízingbeadó meghatározott időtartamra átruházza a lízingbe vevőnek (felhasználónak) egy dolog használati jogát, a periodikus lízingrészlet kifizetéséért cserébe, és a lízingszerződés lejártával pedig tiszteletben tartja a felhasználó opcióhoz való jogát: megvásárolhatja a maradványértéken a dolgot; meghosszabbíthatja a szerződést, illetve a dolgot visszaadhatja. A felhasználó a lízingidőszak lejárta előtt is dönthet a lízingtárgy megvásárlása mellett, ha a felek így egyeznek meg és a felhasználó kifizeti a szerződésben vállalt összes kötelezettségét.

A lízingtárgy ingatlan és hosszú felhasználású ingó tárgy is lehet (ipari felszerelések, autó).

A lízingszerződésnek két típusa van: a pénzügyi lízing és az operatív lízing. A pénzügyi lízing meg kell feleljen a következő feltételek közül egynek vagy többnek:

Ø     a tulajdonjoggal járó kockázat és haszon a felhasználót illeti meg (pedig nem rendelkezik tulajdonosi minőséggel);

Ø     a szerződés lejártával a dolog a felhasználó tulajdonába kerül;

Ø     a felhasználó a dolog megvásárlása mellett dönthet, a maradványérték pedig kisebb mint vásárlási érték 50%-a;

Ø     a dolog élettartamának minimum 75%-át a felhasználónál tölti, még ha a tulajdonjogot a végén nem is ruházzák át.

Operatív lízing besorolást kap az a szerződés, amely nem felel meg a fenti feltételek közül egynek sem.

A lízingszerződés nem köthető egy évnél kisebb időre.

A szerződés időtartama általában a lízingtárgy amortizálásának időtartamával azonos.

A franchise szerződés

A franchise szerződést az 1997. évi 52, kormányrendelet szabályozza (OG nr.52/1997, republicat).. A törvényes meghatározás szerint a franchise olyan kereskedelmi rendszer, amely pénzügyileg független természetes vagy jogi személyek közötti folyamatos együttműködést jelent, amely keretében a franchis - be adó (francizor) a franchis - be vevőnek (beneficiar) átadja meghatározott üzlet, termék, technológia vagy szolgáltatás hasznosításának vagy fejlesztésének jogát.

A franchis - be adó számára a szerződés állandó jövedelmet, új piacokat hoz, a franchis - be vevő pedig a már befutott márka előnyeit élvezi.

A franchis - be adó:

Ø     rendelkezik a levédett márka feletti jogokkal;

Ø     ő adja át az üzlet, termék, technológia vagy szolgáltatás hasznosításának vagy fejlesztésének a jogát a know-how - val együtt;

Ø     kezdeti képzést biztosít a márka hasznosításáról; népszerűsíti a márkát, kutat és fejleszt, biztosítva a termékek tökéletesítését és piacképességét.

A know-howt a hasznosítás szabályai, a technikai leírások, dokumentumok, rajzok és modellek, receptek, eljárások képezik, amelyeket a termék gyártására vagy forgalmazására szolgálnak.

A franchis - be vevő jogi vagy természetes személy, kereskedő, akinek el kell fogadnia a franchis - be adó feltételeit a franchise-hálózat egységességéről, homogenitásáról (egységes minőség, design).

A franchise - ba adó ellenőrizheti a márka és a know-how tiszteletben tartását.

A franchise - ba vevő rendszeres díjat fizet a franchise - ba adónak. A szerződés fontos eleme, hogy a franchise - ba adó és a franchise - ba vevő egymástól függetlenek, jogi és pénzügyi szempontból is.

3.3.3. A koncessziós szerződés

A koncesszió rendszerét és eljárását az 1998. évi 219. számú törvény szabályozza (Legea nr. 219/1998).

A koncessziós szerződéssel a koncesszióba adó meghatározott időtartamra a koncesszióba vevőre ruházza a koncesszióba adott javak, tevékenységek vagy közszolgálatok hasznosításának jogát és kötelességét, a koncesszióba vevő felelősségére, a járulékért cserébe.

A koncesszióról szóló törvény hibája, hogy nem tesz különbséget a közbirtokba (köztulajdonba) és a magánbirtokba (magántulajdonba) tartozó javak koncesszióba adása között, és egyúttal a jogviták rendezését nem a közigazgatási bírói hatóságok illetékességébe utalja, amint a közbirtokba tartozó javak esetén tennie kellett volna. A koncessziós szerződés jellemzői:

Ø      Az írott forma ad validitatem kötelező.

Ø      Koncesszióba adhatnak: az állami tulajdonban levő javak vagy az országos érdekeltségű közszolgálatok esetében a minisztériumok és az egyéb központi szakigazgatási szervek; a

helyi tulajdonban levő javak és helyi közszolgálatok esetében pedig a megyei és helyi tanácsok.

Ø      Koncesszióba vehetnek: magánjogi jogi személyek vagy természetes személyek (vagyis közhatóságok, közintézmények nem, de állami tulajdonban levő kereskedelmi társaságok igen).

Ø      A koncesszió tárgya: az állam, a megye, a város és a község köztulajdonába vagy magántulajdonába tartozó javak, illetve az országos vagy helyi érdekű közszolgálatok, (közszállítás, pénzdíjas autópályák, közúti alagutak és hidak stb).

Ø      A koncesszió időtartama legtöbb 49 év. A koncesszió lejártával a szerződés meghosszabbítható az eredeti időtartam felével.

Ø      A koncesszióba adó járulékot kap a szerződés után, amely az állami vagy a helyi költségvetés bevételének számít.

Ø      A koncessziós szerződés közigazgatási jogi, és nem magánjogi (polgári vagy kereskedelmi jogi) szerződésnek számít.

Ø      A koncesszióba adó az országos vagy a helyi érdekre való hivatkozással egyoldalúan módosíthatja a szerződést. Amennyiben a koncesszióba vevőnek a szerződés egyoldalú módosítása károkat okozott, akkor kárpótlásra jogosult;

A koncesszióba adásnak három eljárása lehetséges:

Ø     a nyílt árverés;

Ø     az előzetes szelekció alapján megrendezett nyílt árverés;

Ø     közvetlen tárgyalásokkal.

3.4. A kereskedők jogállása

A kereskedők a kereskedelmi jogviszonyok alanyai, olyan természetes vagy jogi személyek, akik rendszeres jellegű kereskedelmi tevékenységet folytatnak.

A kereskedőknek - tevékenységi területükből fakadóan - olyan kötelezettségeik vannak, amelyek sajátos jogállásukból következnek. Például a kereskedőknek kötelessége, tevékenységük megkezdése előtt, bejegyzésüket kérni a kereskedelmi jegyzékbe, és a tevékenységük folytatása során vagy megszüntetése esetén kérelmezniük kell az összes olyan bejegyzést, amelyet a törvény előír. A kereskedők más sajátos kötelezettsége a könyvelés vezetése, a törvényes előírásoknak megfelelően; az Adótörvénykönyvből fakadó adó-befizetési kötelezettségek teljesítése stb.

3.4.1. Az engedélyezett természetes személyek és a családi társulások

A 2004. évi 300. törvény szabályozza a gazdasági tevékenységet végző természetes személyek és a családi társulások engedélyezési eljárását.

Természetes személy rendszeres gazdasági tevékenységet két formában fejthet ki: lehet egyénileg, független engedélyezett természetes személyként {persoana fizica autorizata), illetve csoportosan, családi társulásként {asociaţie familială). A természetes személyek és családi társulások fő szabályként bármely területen folytathatnak gazdasági tevékenységet.

Családi társulásban az alapító természetes személy és családtagjai (a házastársak, aló. életévüket betöltött gyermekeik, és rokonaik a IV. fokig) vehetnek részt. A családi társulást az alapító természetes személy képviseli a harmadik személyekkel való kapcsolatokban, vagy az a személy, aki közokirati formájú meghatalmazással rendelkezik.

A gazdasági tevékenységet független módon kifejtő személy és a családi társulás tagjai ön alkalmazotti minőséggel rendelkeznek {calitatea de angajat propriu).

A független gazdasági tevékenységet kifejtő természetes személyek és a családi társulások engedélyezett tevékenységük lebonyolítására nem alkalmazhatnak egyéni munkaszerződéssel senkit.

A gazdasági tevékenység kifejtése érdekében a természetes személynek vagy a családi társulásnak engedélyt kell kiváltania, és be kell jegyezniük őket a kereskedelmi jegyzékbe (erről is bizonylatot állítanak ki).

Annak érdekében, hogy független módon, vagy családi társulás tagjaként a természetes személy gazdasági tevékenységet fejthessen ki, meg kell feleljenek a következő feltételeknek:

Ø      betöltötték 18. életévüket; a családi társulás egyszerű tagja esetében 16. életévüket;

Ø      egészségi állapota lehetővé teszi számukra az engedély tárgyát képező tevékenység kifejtését (orvosi bizonyítvány);

Ø      rendelkezniük kell az engedély tárgyát képező gazdasági tevékenység kifejtéséhez szükséges képesítéssel vagy tapasztalattal;

Ø      nem ítélték el véglegessé vált büntetőhatározattal a pénzügyi törvényekben, vámszabályokban, pénzügyi és adófegyelmet elrendelő szabályokban meghatározott cselekményekért, amelyeket beírnak a pénzügyi erkölcsi bizonyítványba {cazierfiscal);

Az engedélyezési kérelmet az illetékes polgármesteri hivatalokhoz kell benyújtani. Az engedélyezési iratcsomó a következő dokumentációt

tartalmazza:

Ø      a típus-kérelmet, a családi társulás esetében a társulás valamennyi tagjának az aláírásával;

Ø      az elnevezés lefoglalását a kereskedelmi jegyzékhivatalnál;

Ø      a pénzügyi erkölcsi bizonyítványt családi társulás esetén valamennyi tag esetében, eredetiben;

Ø      a személyazonossági iratok másolatát;

Ø      orvosi bizonyítványt;

Ø                                  saját felelősségre adott nyilatkozatot arról, hogy működésük megfelel az egészségügyi, állategészségügyi, környezetvédelmi, munkavédelmi, tűzvédelmi, fogyasztóvédelmi és a piacra bocsátott termékek és szolgáltatások minőségét szabályozó előírások feltételeinek;

Ø      a szakképzettséget vagy tapasztalatot bizonyító iratok másolatát.

Ha a gazdasági tevékenység, foglalkozás vagy mesterség speciális képzettséghez vagy engedélyhez kötött, akkor rendelkezniük kell a képzettséggel vagy az illetékes hatóságok speciális engedélyével. Ha az engedélyezés tárgyát képező tevékenységhez nem szükséges sem képesítés, sem tapasztalat, akkor nincs szükség ilyen bizonylatra.

Az engedély kötelezően tartalmazza a nemzeti gazdasági tevékenységek osztályozásából (CAEN) a megfelelő, négy számjegyű osztályozási kóddal jelölt fő tevékenységet és az esetnek megfelelően a melléktevékenységek elnevezését és kódjait. A gazdasági tevékenységet függetlenül kifejtő természetes személyek és a családi társulások kizárólag azon tevékenységek kifejtésére jogosultak, amelyek tekintetében engedélyezve vannak. Független módon gazdasági tevékenységet folytató természetes személynek vagy családi társulásnak egyetlen engedélyre van joga. Ha az engedélyben nem szereplő tevékenységet is szeretnének folytatni, akkor az engedélyt ki kell egészíteni.

Az engedélyt érvénytelenítik, ha lemondanak arról, vagy az engedélyezési feltételek már nincsenek teljesítve. Az engedély érvénytelenítése esetében törlik a független gazdasági tevékenységet folytató természetes személyre vagy családi társulásra vonatkozó bejegyzést a kereskedelmi jegyzékből.

Egyéni vállalkozás alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, aki cselekvőképes, állandó lakóhelye van, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.

Nem kaphat vállalkozói igazolványt:

Ø      akit gazdasági, vagyon elleni vagy közélet tisztaságát sértő

bűncselekmény miatt jogerősen, végrehajtandó

szabadságvesztésre ítéltek;

Ø      aki egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek;

Ø      akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az ítéletben megjelölt tevékenységre;

Ø      aki egyéb jogszabályban - törvényben, törvényerejű rendeletben, kormányrendeletben - meghatározott tevékenységre előírt foglalkozási tilalom alá esik;

Ø      aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja (e társaságok: a közkereseti társaság, betéti társaság beltagja);

Ø      akinek a korábban kiadott vállalkozói igazolványát amiatt vonták vissza, mert saját hibájából egy évi befizetési kötelezettségét meghaladó összegű - saját maga, alkalmazottai, illetve segítő családtagjai után járó adóhátralékát felszólítás ellenére nem fizette meg.

Az egyéni vállalkozást bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birto­kában lehet gyakorolni.

A vállalkozói igazolvány az egyéni vállalkozó nevét, székhelyét, telephelyét, tevékenységi körét és az adószámát tartalmazza.

A vállalkozói igazolvány kiadásával és visszavonásával kapcsolatos eljárás a székhely ill. telephely szerint illetékes jegyző feladata.

Az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával, korlátlanul felel.

IV. A kereskedelmi társaságok

A kereskedelmi társaság a kereskedők legfontosabb típusa. A kereskedelmi társaságok valamennyi formája jogi személyiséggel rendelkezik.

A kereskedelmi társaságoknak is, mint a többi jogi személynek, a jogképessége speciális, csakis az alapító okiratban meghatározott tevékenységekre terjed ki.

A kereskedelmi társaság olyan gyűjtőfogalomnak tekinthető, amely azokat a magánjogi jogi személyiséggel rendelkező egyesülési formákat jelöli, amelyek kereskedelmi ügyletek lebonyolítása érdekében, saját cégnév alatt, meghatározott székhellyel és vagyonállaggal, a kereskedelmi törvénykönyv által meghatározott formában hoznak létre.

A kereskedelmi törvénykönyv nevesíti a kereskedelmi társaságok formáit kereskedelmi társaságok kizárólag a törvény által meghatározott formában alapíthatóak (formakötöttség).

Öt társasági típus létezik:

Ø      Közkereseti társaság (KKT)

Ø      Egyszerű betéti társaság (BT)

Ø      Részvénytársaság (RT)

Ø      Betéti részvénytársaság (BRT)

Ø      Korlátolt felelősségű társaság (KFT)

a. A kereskedelmi társaság alapító okirata

A közkereseti társaságot és az egyszerű betéti társaságot társasági szerződéssel (contract de societate) hozzák létre. A részvénytársaságot, a betéti részvénytársaságot és a korlátolt felelősségű társaságot társasági szerződéssel és alapszabállyal {statut) hozzák létre. A kereskedelmi társaság jellege szerint szerződés, ugyanis több személy megegyező akaratnyilatkozata hozza létre.

A korlátolt felelősségű társaság egyetlen személy akaratnyilatkozatával is létrehozható ("egyszemélyes" korlátolt felelősségű társaság), ebben az esetben csak az alapszabályt kell elkészítem (szerződés megkötéséhez legalább két személy kell).

A társasági szerződést és az alapszabályt egységes okmány formájában is el lehet készíteni, alapító okirat elnevezéssel {act constitutiv).

Az alapító okirat egyaránt jelenti az egységesen szerkesztett társasági szerződést és alapszabályt. Amennyiben a társasági szerződés és az alapszabály külön okiratok, akkor az utóbbi a társult tagok adatait, valamint a társaság szervezetére, működésére és tevékenységének kifejtésére vonatkozó előírásokat tartalmazza.

Az alapító okiratot magánokirat (act sub semnătura privată) formájában kötik meg.

Kivételesen az alapító okiratot közokiratként hiteles formában (act autentic) kell megkötni.

Az alapító okirat hivatalos keltezést (data certă) nyer a kereskedelmi jegyzékhez való benyújtásával.

Alapító tagoknak tekintendők az alapító okirat aláírói, valamint a társaság létrehozásában meghatározó szerepet betöltő személyek. Nem lehetnek alapító tagok egyfelől a cselekvőképtelen személyek, másfelől a hűtlen kezelésért, bizalommal való visszaélésért, hamisításért hamis okirat felhasználásáért csalásért, sikkasztásért, hamis tanúvallomásért, megvesztegetésért és megvesztegetés elfogadásáért elítélt személyek.

A természetbeni hozzájárulások minden társasági formánál megengedettek. Ezeket a hozzájárulásokat a megfelelő jogoknak (tulajdonjog vagy más dologi jogok) a társaságra való átruházásával és a használható állapotban levő javaknak a társaság számára való tényleges átadásával kell megvalósítani.

A munkával való hozzájárulás nem képezhet a társasági tőke képzéséhez vagy növeléséhez való hozzájárulást.

A speciális törvények a kereskedelmi törvénykönyv előírásaitól eltérően is meghatározhatják a minimális társasági tőkét.

Például:

Ø      lízingcégek esetében a minimális alaptőke 500 millió lej, és ezt nem elég egyszerűen jegyezni az alapítás pillanatában, hanem teljes egészében be is kell fizetni;

Ø      a kereskedelmi bankok minimális kezdő alaptőkéje 370 milliárd lej,

Ø      biztosítótársaságok esetében a minimális szint pedig a tevékenységi területektől függően 7, 10 illetve 14 milliárd lej vagy ezek összege.

Korlátolt felelősségű társaság (KFT) - Societate cu răspundere limitată (SRL)

A korlátolt felelősségű társaság az árutermelő országok jogában a részvénytársaságok mellett a legelteijedtebb társasági forma. Ilyen szervezeti formát általában akkor hoznak létre, ha néhány tag kíván, viszonylag nagy vagyont egyesítve kis- vagy közepes méretű társaságot alapítani. A többi gazdasági társasági formához képest kiemelkedő előnye abban rejlik, hogy tagjainak felelőssége a társaság tartozásaiért korlátozott. A tagok csak a társaságba bevitt tőkéjüket és annak fel nem osztott hozamát (nyereséget) kockáztatják, a társaság veszteséges működése esetén is biztonságban érezhetik egyéb vagyontárgyaikat.

A korlátolt felelősségű társaságnál - szemben a részvénytársasággal - nem válik el élesen a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv és az ügyvezetési ellátó személyek hatásköre. A tagok maguk is belefolyhatnak a társaság ügyvezetésébe, vagy a társaságnál egyéb gazdasági tevékenységet is végezhetnek.

Ennél a formánál a tagok a vállalkozást így jobban a magukénak érezhetik, mint például egy részvénytársaságnál (a részvénytársaságoknál a személytelenség a jellemző). Míg a részvénytársaságoknál a tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapírok általában szabadon átruházhatók, addig a korlátolt felelősségű társaságok esetében a tulajdonosi jogokat megtestesítő üzletrészek csak szigorú eljárási szabályok, és a tagokat, valamint a társaságot megillető elővásárlási jog mellett ruházhatók át.

Rendkívül fontos különbség, mely a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot a többi gazdasági társaságtól megkülönbözteti, hogy a befektetett töke - hitelezővédelmi okokból - csak a társaság megszűnése esetén vonható ki véglegesen a társaságból. A társaságtól megváló tag, tehát a társaságból őt megillető vagyonrészt nem kapja vissza, hiszen ez a vagyonrész is a hitelezők kielégítési alapjául szolgál. A társaságtól megváló tag a befektetett tőkéjéhez csak úgy juthat hozzá, ha a tulajdonosi jogait megtestesítő üzletrészt (részvénytársaságnál részvényt) valakinek eladja, ha ez nem sikerül úgy a tag (részvényes) továbbra is tulajdonos marad. A társaság megszűnése előtti tőkekivonásra (a törzstőke, alaptőke leszállítása) csak kivételesen szigorú eljárási szabályok és hitelezővédelmi előírások megtartása mellett kerülhet sor.

A társaságot egy tag is alapíthatja (egyszemélyes KFT).

A több tagból álló korlátolt felelősségű társaság a társasági szerződés {contract de societate) megkötése utján jön létre.

A társasági szerződésben a minden gazdasági társaság társasági szerződésére vonatkozó kötelező tartalmi elemeken túlmenően meg kell határozni:

Ø      a törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek nagyságát;

Ø      a teljes egészében be nem fizetett pénzbetétek befizetésének módját és idejét;

Ø      a szavazati jog mértékét és a szavazategyenlőség esetén követendő eljárást;

Ø      az első ügyvezetőt, több ügyvezető esetén az ügyvezetés, a képviselet, továbbá a cégjegyzés módját;

Ø      felügyelő bizottság kötelező létrehozása esetén az első felügyelő bizottság tagjait;

Ø      könyvvizsgáló kötelező választása esetén az első könyvvizsgáló személyét.

Szükség szerint rendelkezik a társasági szerződés a következőkről:

Ø      a törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek nagyságáról:

Ø      a teljes egészében be nem fizetett pénzbetétek befizetésének módjáról és idejéről;

Ø      a szavazati jog mértékéről és szavazategyenlőség esetén követendő eljárásról;

Ø      jogutódlás esetén az üzletrész átszállásának és az üzletrész felosztásának kizárásáról;

Ø      az üzletrész bevonásának megengedéséről;

Ø      valamennyi tag feljogosításáról az ügyvezetésre és a képviseletre;

Ø      az ügyvezetők képviseleti jogának korlátozásáról;

Ø      felügyelő bizottság létrehozásáról, ha az nem kötelező; a könyvvizsgáló választásáról, ha az nem kötelező.

társaságnál nem használatos fogalom. Az üzletrész a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot jelentő gyűjtőnév. Az üzletrész szorosan összefügg a tagok törzsbetétével, ugyanakkor különbözik is attól. A törzsbetét mindig meghatározott pénzösszeget jelent (melyet a tag a társasági szerződés szerint befizetett). Az üzletrész nemcsak a törzsbetétet foglalja magában, hanem a társaság, teljes vagyonából való részesedést is. A törzsbetét mérteke tehát mindig pontosan meghatározható (társasági szerződés rögzíti a mértékét), az üzletrész értéke a társaság működésének eredményességétől függően állandóan változik (akár kevesebb is lehet mint a törzsbetét). Az üzletrész ebben a vonatkozásban a részvényhez hasonlít. A tagsági jogokat és a tag vagyoni (tulajdonosi) részesedését megtestesítő üzletrész forgalomképes, a társaságból kiválni csak az üzletrész átruházásával lehet.

Az üzletrész a társaság tagjai között - kivéve, ha a társasági szerződés másként rendelkezik - szabadon átruházható.

Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági viszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át.

Az üzletrész tulajdonjoga vagyoni értéket testesít meg, így nem csak átruházható, hanem örökölhető is (ha ezt a társasági szerződés kizárja, az örökös az üzletrész pénzbeli ellenértékére jogosult). A társaság szervezete

A korlátolt felelősségű társaságra a viszonylag egyszerű felépítés a jellemző. A tagokból, illetőleg képviselőikből álló taggyűlés mellett általában csak ügyvezető választása kötelező. A kereskedelmi törvénykönyv a felügyelő bizottság, illetőleg könyvvizsgáló kötelező választását csak meghatározott esetekben írja elő.

A KFT legfőbb szerve a taggyűlés, amely alapvetően a tulajdonosi jogok gyakorlását hivatott biztosítani. A taggyűlés dönthet más szerv hatáskörébe tartozó ügyekben is. A KFT -nél a taggyűlés és az ügyvezetés egybemosódhat, a tagok ügyvezetési jellegű feladatokat is elláthatnak, a személyes jelleg előtérbe kerülhet.

A törvény nem szabályozza a taggyűlések összehívásának gyakoriságát, csak az évi minimum egyszeri taggyűlés kötelező (a mérleg elfogadása és a nyereség felosztása miatt). Általában megfigyelhető, hogy a KFT - nél a tagok rendszerint aktívan vesznek részt a társaság vezetésében, ezért a legfőbb döntést hozó szerv gyakrabban ülésezik, mint a többi társaságnál.

A KFT ügyeinek intézését és a társaság képviseletét a tagok, illetőleg képviselőik közül, vagy kívülálló személyekből választott egy vagy több ügyvezető (administrator) látja el. Amennyiben a tagok a társasági szerződésben ügyvezetőt jelöltek ki, akkor a társaság képviseletét kizárólag az ügyvezetők, illetőleg az általuk kijelölt dolgozók láthatják el, a tagok nem. Az ügyvezetőket a taggyűlés határozott időre, de legfeljebb öt évre választja meg. Az ügyvezetők újraválaszthatók, és tisztségükből bármikor visszahívhatók. Az ügyvezető a társaság törvényes képviselője. Ö képviseli a társaságot harmadik személyekkel szemben, valamint a bíróságok és más hatóságok előtt. A képviseleti jogot az ügyvezetőtől a taggyűlés nem vonhatja el, arra viszont lehetősége van, hogy az ügyvezető képviseleti jogkörét - a társaság belső viszonyában - korlátozza, ez azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan.

A társaság alkalmazottjai felett a munkáltatói jogot az ügyvezető - több ügyvezető esetén a taggyűlés által erre kijelölt ügyvezető - gyakorolja.

Könyvvizsgálóvá a törvény általános rendelkezései szerint csak az választható, aki rendelkezik a megfelelő képesítéssel és a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepel.

4.4. Részvénytársaság (RT) - Societate pe Acţiuni (SA)

A részvénytársaság a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok legbonyolultabb formája. Tipikusan a nagy tőkéjű vállalkozások, a sok részvényessel és alkalmazottal rendelkező társaságok alakulnak meg részvénytársaságként. Az RT biztosítja a társasági formák közül a befektetett tőke gyors mozgatásának legtöbb lehetőségét (pl. a KFT üzletrészhez képest a részvény sokkal könnyebben mobilizálható), mégpedig a kockázatért vállalt vagyoni felelősség teljes korlátozása mellett.

A részvénytársaság előre meghatározott összegű és névértékű részvényekből álló alaptőkével alakuló gazdasági társaság, amelynél a tag (részvényes) felelőssége a társasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes egyébként nem felel. A tag (részvényes) felelőssége tekintetében tehát nincs lényegi különbség a KFT és az RT között. A szervezeti formákra vonatkozó jogi szabályozás alapvető különbsége, hogy a részvénytársaságra vonatkozó jogi szabályok általában kógensek, tehát nem lehet eltérni tőlük, kivéve, ha ezt a jogszabály kifejezetten megengedi. A korlátolt felelősségű társaságoknál a jogi szabályozás diszpozitív, tehát a tagok a törvény rendelkezéseitől szabadon eltérhetnek.

A KFT és az RT szervezetére vonatkozó szabályok eltérése főként abból ered, hogy a részvénytársaság kizárólag tőkeegyesülés, a részvényesek az esetek többségében nem is ismerik egymást, és személyesen nem folynak bele a társaság ügyvezetésébe.

A részvénytársaság felelőssége is korlátozott, amiből az is következik, hogy a társaság működése során a tag (részvényes) a társaságból pénzével együtt soha nem léphet ki, hiszen a részvénytársaság alaptőkéje képezi a társaság hitelezőinek a kielégítési alapját. Ezért az alaptőkéből a részvényesek részére visszafizetést nem szabad teljesíteni. A részvényes befektetett vagyonához csak úgy juthat hozzá, ha részvényét valakinek el tudja adni.

4.4.1. Alaptőke és a részvények

A részvénytársaság működéséhez szükséges vagyon, amely a részvényesek befizetéséből tevődik össze, az alaptőke. A részvénytársaságok és részvénybetéti társaságok törzstőkéje nem lehet kevesebb, mint 25.000 Euró (2006. évi 516. törvény).

A részvénytársaság alaptőkéje részvényekre oszlik. A részvények sajátos értékpapírok, amelyek a társaság tulajdonosainak tagsági jogait testesítik meg. A részvénytársaság az egyetlen olyan gazdasági társaság amely a tagsági jogokról értékpapírt bocsáthat ki, részben ennek tudható be a szigorú jogi szabályozás. A részvénytársaság megalakulásához az szükséges, hogy előre meghatározott névértékű részvényeket bocsásson ki a részvénytársaság. A névértékek összege adja ki az rt. alaptőkéjének összegét. Az rt. a részvényeket a névérték feletti értéken is kibocsáthatja, ugyanakkor - a hitelezők érdekében - a névérték alatti kibocsátás semmis. A részvényen fel kell tüntetni bizonyos adatokat, információkat. Ezek az előírások a forgalombiztonság szempontjait szolgálják, ugyanakkor az információk megkönnyítik a részvények átruházását is.

A részvények csoportosítása történhet a részvények típusa szerint:

a)  Bemutatóra szóló részvény

A részvényekre tipikusan az jellemző, hogy anonimek és forgathatók. Az anonimitás azt jelenti, hogy a részvény tulajdonosa névtelen, nem köteles személyét felfedni, mindig a részvény birtokosa rendelkezik a tagsági jogokkal. A bemutatásra akkor kerül sor, ha a részvényes tagsági jogait gyakorolni akaija. A bemutatóra szóló részvény szabadon átruházható, átruházása egyszerű átadással történik.

b)  Névre szóló részvény

A névre szóló részvény a bemutatóra szóló részvénytől annyiban különbözik, hogy a részvényen mindig fel kell tüntetni a mindenkori tulajdonos nevét. A névre szóló részvénynek is jellemzője az átruházhatóság. Ilyenkor azonban a rendeletre szóló váltó forgatására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ennek lényege, hogy a részvényt tulajdonosa magára a részvényre ráírt nyilatkozattal ruházhatja át a név szerint megjelölt személyre. A névre szóló részvény átruházásának feltétele, hogy az átruházás tényét a részvénytársaságnál külön erre a célra vezetett nyilvántartásba, a részvénykönyvbe bejegyezzék.

Azonos jogokat biztosító részvények egy részvényfajtát alkotnak. Egy-egy részvényfajtához kapcsolódó jogokat, valamint az egyes részvényfajtán belül kibocsátásra került részvények számát és névértékét az alapszabályban kell megállapítani. Az egy részvényfajtához tartozó - azonos névértékű - részvények összevont címletű részvényként is kibocsáthatók.

A részvények csoportosítása a részvények fajtája szerint:

a)    Elsőbbségi részvény

Az RT alapszabálya szerint legfeljebb az alaptőke feléig bocsáthatók ki ilyen részvények. Az elsőbbségi részvény tulajdonosának a többi részvé­nyessel szemben valamilyen kedvezményt (elsőbbséget) nyújt, ilyen például az osztalék elsőbbségi részvény vagy a többes szavazatot biztosító elsőbbségi részvény.

b)    Dolgozói részvény

Az RT alapszabálya úgy is rendelkezhet, hogy az alaptökén felüli vagyonból (nyereségből) a társaság dolgozói részére ingyenes vagy kedvezményes megszerezhető dolgozói részvényt bocsát ki. Az ilyen részvények csak az alaptőke egyidejű felemelése mellett, a felemelt alaptőke legfeljebb tíz százalékának erejéig bocsáthatók ki. A dolgozói részvény mindig névre szól, és szabadon a társaság dolgozói és nyugdíjasai között ruházható át.

c)    Kamatozó részvény

A kamatozó részvény olyan eltérő jogokat biztosító részvényfajta, amelynek tulajdonosát a részvény névértéke után számított, előre, az alap­szabályban meghatározott százalékú kamat akkor is megilleti, ha a rész­vénytársaság az adott évben osztalékot nem fizet (ha osztalék is van, ez a kamaton felüljár a részvényesnek).

4.4.2. A részvénytársaság alapítása

A részvénytársaság tipikusan sok részvényesből alakult szervezet. Sok részvényest pedig általában csak nyilvános felhívás útján lehet gyűjteni.

Az eddig kötelező, legkevesebb öt helyett két tulajdonos is alapíthat RT. -ét (2006. évi 441. törvény).

A nyilvános felhívás során az alapítók közzéteszik részvény társaságalapítási szándékukat. E szándékukat egy írásos dokumentumba fektetik le, amelyet a törvény alapítási tervezetnek nevez. Az alapítási tervezetben ismertetni kell a megalapításra kerülő részvénytársaság legfontosabb adatait, így különösen az alapítandó társaság nevét, székhelyét, tevékenységi körét, alaptőkéjének nagyságát, a kibocsátandó vészvények számát és névértékét, a részvényjegyzés helyét és idejét, az alakuló közgyűlés összehívásának módját, valamint az értékpapírtörvény által megkívánt egyéb adatokat. Az alapítási tervezetet azután hivatalos lapban közzé kell tenni, és a részvényt megvásárolni szándékozó ebből ismeri meg azt, hogy a pénzét milyen társaságba és milyen feltételekkel fekteti be.

A részvények megszerzése alapításkor a részvényjegyzési ív aláírásával történik.

Aláírásával az aláíró kötelezettséget vállal arra, hogy a részvénytársaság által kibocsátandó részvényeket névértéken, illetőleg a kibocsátási értéken meg fogja vásárolni, és az alapszabályban meghatározott mértékű, de legalább tíz százalék előleget az alapítók által megjelölt bankszámlára a jegyzéssel egyidejűleg befizet. A részvényt jegyzőnek a részvény névértékét az alapszabályban meghatározott módon és időben kell a társaság számára befizetni. A törvény ennek csak a végső határát jelöli meg, nevezetesen a társaság cégbejegyzését követő egy éven belül valamennyi részvény teljes névértékét be kell fizetni.

Sikeres részvényjegyzés esetén a részvénytársaság 60 napon belül úgynevezett alakuló közgyűlést tart, ennek fő feladata dönteni a részvénytársaság megalakulásáról, megállapítani a társaság alapszabályát, megválasztani az RT szerveit.

A részvénytársaság a többi gazdasági társasághoz hasonlóan a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre.

4.4.3. A részvényesek jogai és kötelezettsége

A részvénytársaság tőkeegyesülés jellegéből következik, hogy a részvényes egyetlen kötelezettsége az, hogy a részvénytársaság megalakításakor az alapszabályban meghatározott módon részvényei teljes értékét befizesse. A részvényes a részvényjegyzéskor az általa jegyzett részvények értékének tíz százalékát, az alakuló közgyűlésig összesen a részvények harminc százalékát köteles befizetni. Ezt követően az RT cégjegyzékbe történő bejegyzésétől számított egy éven belül köteles az általa már befizetett harminc százalékot száz százalékra kiegészíteni.

A részvényes jogai vagyoni és személyes jogokra is feloszthatók. a). Vagyoni jogok:

Ø A legfontosabb vagyoni jog az osztalékhoz kapcsolódik. A részvényesnek alanyi joga van a közgyűlés által felosztani

rendelt, mérlegszerinti nyereségnek a részvényére jutó arányos részére. Ezt osztaléknak is nevezik.

Ø A másik vagyoni jog az un. likvidációs hányadra való jogosultság. Ez azt jelenti, hogy az RT jogutód nélküli megszűnése esetén a részvényesnek a végelszámolás eredményeként jelentkező felosztható vagyonból joga van a részvényeivel arányos részre.

b). Személyes jogok:

Ø közgyűlési jogosítványok: A részvénytársaság valamennyi részvényese jogosult a közgyűlésen részt venni, a részvényéhez fűződő szavazati jogát gyakorolni.

Ø felvilágosításhoz való jog: Ez a jog korlátozottabb mint a kft. - nél, mert csak a közgyűlés napirendjére tűzött ügyben lehet írásban felvilágosítást kérni az igazgatóságtól.

Ø kisebbségi" jogok: Általában csak az alaptőke tíz százalékát képviselő részvényesek élhetnek a közgyűlés összehívása, valamely kérdés napirendre tűzése és az rt. üzletvezetése vizsgálatának jogával. A jog gyakorlásának előfeltétele, hogy a kisebbség véleményét és kérdését - az ok és esetenként a cél megjelölésével - írásban beterjessze az igazgatósághoz, illetőleg a felügyelő bizottsághoz.

Ø felülvizsgálati jog: A részvényesek, valamint az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjai kérhetik a közgyűlés jogszabálysértő határozatának bírósági felülvizsgálatát.

4.4.4. A részvénytársaság szervezete

A részvénytársaságok vezetésében két lehetőség alkalmazható: az egy - vagy kétvezetésű (dualista) rendszer.

Az egyvezetésű megoldás esetén a társaságot egy vagy több (páratlan számú) adminisztrátor irányítja. A dualista rendszerben működik egy igazgatóság és egy felügyelő tanács.

a. A közgyűlés

A közgyűlést az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de évente legalább egyszer az igazgatóságnak össze kell hívnia. Ezen az un. rendes közgyűlésen döntenek a részvényesek a társaság mérlegének a megállapításáról és a nyereség felosztásáról. A közgyűlés összehívásának módjára, a lebonyolítás szabályaira és a határozathozatal rendjére a kereskedelmi törvénykönyvben foglalt szigorú eljárási szabályok vonatkoznak.

b.     Az igazgatóság

Az igazgatóság a részvénytársaság ügyvezető operatív szerve, képviseli a társaságot bíróság vagy más hatóság előtt, továbbá harmadik személyekkel szembeni eljárások során. A legalább három és legfeljebb tizenegy tagból álló igazgatóság létrehozása kötelező.

Tagjait a közgyűlés választja a részvényesek vagy a részvénytársaságon kívüli természetes személyek közül. Az igazgatóság fő feladata a képviselet ellátásán kívül a társaság ügyeinek intézése, azaz az ügyvezetés.

c.    A felügyelő bizottság

A kereskedelmi törvénykönyv a részvénytársaságnál kötelezően írja elő a felügyelő bizottság létrehozását. Fő feladata, hogy a részvényesek (tulajdonosok) érdekében ellenőrizze a társaság ügyvezetését. Tagjait a közgyűlés választja meg a részvényesek vagy kívülálló személyek közül. Az úgynevezett dolgozói küldött kivételével nem lehet a felügyelő bizottság tagjává választani a társaság dolgozóját.

d.     A könyvvizsgáló

Az RT köteles legalább egy könyvvizsgálót választani. Alapvető feladata az ügyvezetés ellenőrzése, a közgyűlés elé terjesztett jelentések, de különösen a mérleg és a vagyonkimutatás vizsgálata abból a szempontból, hogy azok számszakilag valósak-e és megfelelnek-e a jogszabályi követelményeknek.

4.4.5. A részvénytársaságok nyilvános jegyzése

A részvénytársaság két eljárással jöhet létre. Az első eljárás a társasági tőkének az alapító okirat aláírói által való teljes és egyidejű jegyzése, a második eljárás a társasági tőke nyilvános jegyzése.

Az első esetben az eredmény egy zárt részvénytársaság, amelynek részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba. A második esetben a részvények nyilvános forgalomba kerülnek.

A részvénytársaságnak nyilvános jegyzéssel való létrehozása eltér az azonnali létrehozástól. A társaság alapítóinak (legkevesebb 2 személy) ebben az esetben nem áll rendelkezésére az a tőke, amely a társaság létrehozásához és céljának megvalósításához szükséges. Ezért befektetőktől próbálnak meg tőkét vonzani.

A befektetők érdekeinek védelme érdekében a kereskedelmi törvénykönyv a nyilvános jegyzést sajátos eljáráshoz köti.

Az alapítók kötelesek jegyzéket készíteni az alapító gyűlésen való részvételre jogosult részvényjegyzőkről, feltüntetve mindegyikük

részvényeinek számát.

A jegyzést vállalók mindegyike az alapítói gyűlésben egyetlen szavazatra jogosult, az általa jegyzett részvényektől függetlenül. Senki sem képviselhet 5 részvényjegyzést vállalónál többet. A természetbeni hozzájárulást felajánló részvényjegyzők a hozzájárulásukkal kapcsolatos döntéshozatal folyamán még akkor sem rendelkeznek szavazati joggal, ha készpénzben kifizetendő részvényeket is jegyeztek vagy más jegyzésvállalók megbízottjaiként vannak jelen.

Az alapító gyűlés a jegyzésvállalók felének és még egynek, a jelenlétében fejti ki törvényesen a munkálatait (abszolút többség) és a jelenlevők egyszerű szavazattöbbségével hoz határozatokat (egyszerű többség). A határozatok a jelen nem levők tekintetében is kötelezőek, mert a jegyzéssel ezt felvállalták.

Amennyiben léteznek természetbeni hozzájárulások, az alapítóknak fenntartott előnyök, az alapítók által a létesítendő társaság számlájára megkötött és a társaság által átveendő ügyletek, az alapító gyűlés egy vagy több szakértőt nevez ki, akik véleményezik a felbecsült értékeket. Abban az esetben, ha a szakértők kinevezéséhez szükséges többség nem alakul ki, a szakértőket bármely jegyzésvállaló kérésére a kirendelt bíró jelöli ki. A felbecsülő szakértői jelentések benyújtása után az alapítóknak újra össze kell hívniuk az alapító gyűlést. Az eljárás azonos az első összehíváséval: a jelentés benyújtása után számított legtöbb 15 napon belül, Románia Hivatalos Közlönyének IV. Részében és két nagy példányszámú újságban közzétett értesítés utján, legalább 15 nappal a tervezett gyűlés előtt, legtöbb két hónappal a jelentés benyújtása után.

a). Az alapító gyűlés kötelezettségei a következők:

Ø      ellenőrzi a befizetések meglétét;

Ø      megvizsgálja és megerősíti a természetbeni hozzájárulásokat felbecsülő szakmai jelentését jóváhagyja az alapítók nyereségrészesedéseit és a társaság számlájára megkötött ügyleteket;

Ø      megvitatja és jóváhagyja a társaság alapító okiratát amely célból a jelen levő tagok a hiányzókat is képviselik és kijelöli azokat a tagokat akik az okmány hitelesítésével és a társaság létesítéséhez kért alakiságok teljesítésével foglalkoznak;

Ø      kinevezi az adminisztrátorokat és a cenzorokat.

A közgyűlés öt éven át nem mentheti fel az alapítókat és az első adminisztrátorokat ez a felelősség alól.

A leánytársaság és a kereskedelmi társaságok másodlagos­székhelyei

A leánytársaságok (filiale) jogi személyiséggel rendelkező kereskedelmi társaságok, amelyeket a kereskedelmi törvénykönyvben meghatározott társasági formák egyikében és az e formára előírt feltételek között hoznak létre. Leánytársaság elnevezés alatt nem létesíthetők másodlagos székhelyek.

A fióktelepek (sucursale) a kereskedelmi társaságok jogi személyiség nélküli széttagolt részei és azokat tevékenységük megkezdése előtt, a jövőbeni működésük színhelyét képező megye kereskedelmi jegyzékébe be kell jegyezni. Ha a fióktelepet ugyanabban a megyében, vagy településen hozzák létre, amelyben az alapító társaság működik, a fióktelepet ugyanabba a kereskedelmi jegyzékbe, de külön, független bejegyzésként vezetik be. A fióktelep jogi rendszere alkalmazandó az elnevezésétől függetlenül bármely más olyan másodlagos székhely esetében, amelynek a létesítő társulat a fióktelep státusát adja.

A külföldi kereskedelmi társaságok Romániában, a román törvények betartásával leánytársaságokat, valamint fióktelepeket, ügynökségeket, képviseleteket vagy egyéb másodlagos székhelyeket létesíthetnek, ha ezt a jogot elismeri nekik alapszabályuk törvénye (a jogi személy nemzetisége szerinti állam jogrendje).

A kereskedelmi társaságok működésének általános szabályai

a. Az adminisztrátorok elvégezhetik a társaság tevékenységi tárgyának valóra váltása által megkövetelt összes műveleteket, s létesítési okmányban feltüntetett korlátozások kivételével. Az adminisztrátorok kötelesek részt venni a társaság összes ülésein, az igazgató tanácsban és az ezzel azonosított vezető szervekben. A társaság képviseletére feljogosított adminisztrátorok nem ruházhatják át ezt a jogukat, csak ha erre külön felhatalmazták őket. Az az adminisztrátor, aki jogtalanul más személlyel helyettesítteti magát, ezzel együtt szolidárisán felel a társaságnak okozott esetleges károkért.

Az adminisztrátorok egyetemlegesen felelnek a társaság előtt a következőkért:

Ø     a társultak által eszközölt befizetések tényleges volta;

Ø     a kifizetett osztalékok tényleges megléte;

Ø     a törvény által megköveteli nyilvántartó könyvek megléte és helyes vezetése;

Ø     a közgyűlés határozatainak pontos valóra váltása;

Az adminisztrátorok felelősségre vonására irányuló kereset benyújtásának joga a társaság hitelezőit is megilleti, de ezek ezt a jogukat csak újjászervezés vagy csőd esetén gyakorolhatják.

b. A társaságtól származó bármely számlán, ajánlaton, rendelésen, árjegyzéken és a kereskedelemben használt más dokumentumokon fel kell tüntetni a társaság elnevezését, a jogi formáját, a székhelyet és az egységes bejegyzési számát.

4.7. A kereskedelmi társaság módosulása és megszűnése

A kereskedelmi társaság létezése alatt több típusú státusváltozáson mehet át. Módosíthatják az alapító okiratát, alaptőkéjét növelhetik vagy csökkenthetik, a társult tagokat kizárhatják, a társult tagok visszavonulhatnak, a kereskedelmi társaságot feloszlathatják, egyesülhetnek és szétválhatnak, és a társaságot felszámolhatják.

4.7.1. Az alapító okirat módosítása

A gazdasági élet változásai megkövetelik, hogy a társaságok reagálni tudjanak ezekre a átalakulásokra. Ez a reagálás sok esetben a társaság szervezetét és működését szabályozó alapító okirat módosításával történik.

Az alapító okiratot törvényesen elfogadott közgyűlési határozattal vagy az alapító okiratot kiegészítő okirattal (act adiţional la actul constitutiv) lehet módosítani. A társult tagok akaratnyilatkozata alapján az alapító okirat módosítható. A módosító akaratnyilatkozat formája lehet közgyűlési határozat, bonyolultabb módosításoknál pedig kiegészítő okirat, Természetesen, az alapító okiratot kiegészítő okiratot is jóvá kell hagynia a közgyűlésnek.

Az alapító okiratot kiegészítő okirat írott formája mindig kötelező, sőt, közokirati formában (act autentic) kell megkötni, ha a társasági tőke növelése végett a tőkébe telek kerül be, a társasági formát közkereseti vagy egyszerű betéti társasággá módosítják, illetve ha a társasági tőkét nyilvános jegyzéssel növelik.

A módosító okiratot bejegyzik a kereskedelmi jegyzékbe, a kirendelt bíró végzése alapján. Ha az alapító okiratot igazságszolgáltató hatóság módosította, akkor a bejegyzés a határozat alapján történik meg. A társaság terhére a módosító okiratot elküldik a Románia Hivatalos Közlönyének IV. részében való közzétételre, kivéve a közkereseti társaság és az egyszerű betéti társaság alapító okiratának módosítását, ahol elegendő a hiteles forma benyújtása és feljegyzése a kereskedelmi jegyzékbe.

Ha az alapító okiraton egyszerre vagy egymást követőn több módosítást eszközölnek; azt az összes módosítások figyelembe vételével

naprakészen aktualizálni kell.

A társaság formájának megváltoztatása, fennállási időtartamának meghosszabbítása vagy a társaság alapító okiratának más természetű módosítása nem vonja maga után egy új jogi személy létrehozását. 4.7.2. A társasági tőke csökkentése vagy növelése

A kereskedelmi társaság tőkéje fix, meghatározott érték.

a.  A társasági tőke csökkentése.

A társasági tőke a következő utakon csökkenthető:

Ø      a részvények vagy a társasági részek számának csökkentésével;

Ø      a részvények vagy a társasági részek névértékének csökkentésével;

Ø      saját részvények megszerzésével, ha a megszerzés után érvénytelenítik ezeket.

Akkor, ha a csökkentést veszteségek nem indokolják, a társasági tőke még a következő utakon is csökkenthető:

Ø      a társultaknak az általuk tartozott befizetések alóli teljes vagy részleges mentesítésévei;

Ø      a hozzájárulások meghatározott hányadrészének a részvényesek számára való visszafizetésével, a társasági tőke csökkentésével arányosan és minden egyes részvényre vagy társasági részre egyenlően számítva;

Ø      a törvény által előírt más eljárásokkal.

A társasági tőke csökkentése csak azután valósítható meg, miután eltelt két hónap a határozatnak a Románia Hivatalos Közlönyében való közzétételétől.

A társaság bármely hitelezője, amelynek követelését a határozat előtti jogcím rögzíti ellenvetéssel élhet.

e.     A társasági töke növelése

A részvénytársaság társasági tőkéje megnövelhető:

Ø      újabb részvények kibocsátásával vagy a meglevő részvények névértékének növelésével

Ø      újabb készpénz vagy természetbeni hozzájárulások fejében.

Uj részvényeket lehet kibocsátani a tartalékoknak a társasági tőkébe való belefoglalásával is. Szintén új részvényeket lehet kibocsátani, az eredmény pedig a társasági tőke növelése, ha a társasággal szemben támasztott egyes esedékes készpénzköveteléseket a társaság részvényeivel ellensúlyoznak.

A társasági tőkének a növelését a részvények névértékének a növelésével csak az összes részvényesek szavazatával lehet elhatározni, kivéve azt az esetet, amelyben a növelést a tartalékoknak, a nyereségeknek

és a kibocsátási többletnek a tőkébe való beszámításával hajtják végre.

A társasági vagyonállag (patrimoniu) újraértékeléséből eredő kedvező kihatásokat bele kell foglalni a tartalékokba, azonban anélkül, hogy a társasági tőkét növelnék.

A részvénytársaság a társaság létrehozására előírt szabályok tiszteletben tartásával növelheti meg az alaptőkéjét.

4.8. A társult tagok kizárása és visszavonulása

A kizárás és a visszavonulás csak a közkereseti, az egyszerű betéti vagy a korlátolt felelősségű társaság esetén létezik. A részvénytársaságnál a részvények egyszerű elidegenítésével megszűnik a tagság. 4.8.1. A társult tagok kizárása

Kizárhatóak a közkereseti az egyszerű betéti vagy a korlátolt felelősségű társaságból a következők;

Ø      az a társult, aki nem tesz eleget hozzájárulási kötelezettségének. A társultat késedelembe kell helyezni (fel kell szólítani a befizetésre);

Ø      az a korlátlan felelősségű társult amelyik csődhelyzetbe került vagy a törvény szerint cselekvőképtelenné vált;

Ø      az a korlátlan felelősségű társult, amelyik jogtalanul beleavatkozik az ügyintézésbe;

Ø      azon adminisztrátor társult, amelyik a társaság kárára sikkasztást követ el vagy saját érdekében illetve mások érdekében használja fel a társaság aláírását vagy tőkéjét.

Ezeket a rendelkezéseket alkalmazzák a betéti részvénytársaság beltagjainak esetében is.

A kizárást az igazságszolgáltatás határozattal mondja ki, a társaság vagy bármely társult kérésére. Amikor a kizárást egy társult kéri, megidézik a társaságot és az alperes társultat.

A kizárt társult kizárásának napjáig felel a veszteségekért és nyereségre jogosult.

4.8.2. A társult tagok visszavonulása

A közkereseti, az egyszerű betéti vagy a korlátolt felelősségű társaság társultja visszavonulhat a társaságból:

Ø      az alapító okiratban előírt esetekben;

Ø      az összes többi társult beleegyezésével;

Ø      alaposan indokolt esetben, ha az alapító okirat nem tartalmazza a vonatkozó előírásokat vagy nem kapja meg a társultak egyhangú beleegyezését, a társult a törvényszék határozata alapján is visszavonulhat.

4.9. A kereskedelmi társaságok feloszlatása, egyesülése és szétválása

4.9.1. A feloszlatás

A kereskedelmi társaságok megszűnése két egymás után következő fázist feltételez: a feloszlatást (<dizolvare) és a felszámolást (lichidare). A társaság a következő esetekben oszlik fel:

Ø      a társaság fennállására megállapított időtartam lejártával;

Ø      ha nem lehet megvalósítani a társaság tevékenységi tárgyát vagy ha ez már megvalósult;

Ø      a társaság semmisségének megállapításának esetén;

Ø      a közgyűlés határozatával;

Ø      a törvényszék határozatával, bármely társult kérésére, alapos okokból, valamint a társultak közötti súlyos, a társaság működését megakadályozó nézeteltérések esetén;

Ø      a társaság csődje esetén;

Ø      a törvényben vagy a társaság alapító okiratában előírt más okokból.

A részvénytársaság feloszlik:

Ø    abban az esetben, ha a nettó aktívum a társasági töke fele alá csökken, és a rendkívüli közgyűlés a társasági tőke kiegészítése vagy csökkentése helyett a társaság feloszlatása mellett dönt;

Ø    abban ez esetben , ha a tulajdonosok száma egyre csökken, és kilenc hónapnál hosszabb ideig így marad, bármely érdekelt személy kérheti a cég feloszlatását.

Ø    ha a társasági tőke a törvényes minimum alá csökken;

A társaság feloszlatása maga után vonja a felszámolási eljárás elkezdését. A feloszlatásra felszámolás nélkül kerül sor a következő esetekben: a társaság egyesülése vagy teljes szétválása, vagy a törvényben előírt más helyzetekben. A feloszlatás pillanatától kezdve az adminisztrátorok nem kezdhetnek új műveleteket. Ellenkező esetben személyesen és egyetemlegesen felelnek az általuk végzett műveletekért. Ezt a tilalmat a társaság időtartamára megállapított határidő lejártától, vagy a feloszlató közgyűlési határozat vagy az igazságszolgáltatás által kimondott ítélet dátumától alkalmazni kell. A társaság jogi személyiségét megőrzi a felszámolás befejezéséig, viszont csak a felszámolási műveletek tekintetében.

A társaságnak az időtartamára megállapított határidő lejárta előtti feloszlatása, illetve a meghatározatlan időtartamú társaság feloszlatása csak a Románia Hivatalos Közlönyében való közzétételétől számított 30

napos határidő eltelte után van hatással harmadik személyekre.

A közkereseti az egyszerű betéti és a korlátolt felelősségű társaságoknak a társultjai a feloszlatással egy időben az alapító okirat módosítására előírt jelenléti számmal és többséggel a társaság felszámolásának a módozatáról is határozhatnak akkor, ha megegyeztek a társaság vagyonállagának az elosztása és felszámolása tekintetében, és ha a hitelezőkkel egyetértésben biztosítják a passzíva megszüntetését vagy helyzetének rendezését.

Az egyetlen társulttal rendelkező korlátolt felelősségű társaság feloszlatása maga után vonja a társaság egyetemes vagyonállagának az egyetlen társult számára való átadását, felszámolás nélkül.

A törvényszék feloszlató határozatát be kell jegyezni a kereskedelmi jegyzékbe, közzéteszik Románia Hivatalos Közlönyének IV. részében, a feloszlató kérés alanyának kérésére, aki a költségekért a társaság ellen fordulhat.

A feloszlató határozat ellen bármely érdekelt személy fellebbviteli (recurs) nyújthat be, a Hivatalos Közlönyben való közzétételtől számított 30 napon belül. A határozat visszavonhatatlanná válásának időpontjában a társaságot törlik a kereskedelmi jegyzékből.

4.9.2. Az egyesülés és a szétválás

A kereskedelmi társaságok egyesülésének (fuziune) két formája van: a beolvadás és az összeolvadás.

A beolvadás (fuziune prin absorbire) esetében az egy vagy több társaság beolvad az átvevő társaságba, amelyik megőrzi saját jogi személyiségét míg a beolvadó társaság elveszti a jogi személyiségét.

Az összeolvadás (fuziune prin contopire) esetében az két vagy több társaság egyesül, az összeolvadó társaságok saját jogi személyisége megszűnik, azonban egy új jogi személy kereskedelmi társaságot hoznak létre.

Beolvadás esetén a beolvasztó társaság elnyeri a beolvadó társaság jogait és teljesítenie kell ennek a kötelezettségeit, összeolvadás esetén pedig az így létrehozott új társaság átveszi azoknak a társaságoknak a jogait és kötelezettségeit amelyeknek a fennállása megszűnik.

A kereskedelmi társaságok szétválásának (divizare) szintén két formája van: a teljes és a részleges szétválás. A teljes szétválás (divizare totala) azt a helyzetet jelenti, amikor a létét jogi személyiségét megszüntető kereskedelmi társaság teljes vagyonállagát (aktívumait és passzívumait) két vagy több, már létező vagy így létrejövő kereskedelmi társaság között megosztják. A részleges szétválás (divizare parţiala) vagy másképpen kiválás esetén egy társaság vagyonállagi aktíváinak egy részével hozzájárul egy már létező vagy így létrejövő társasághoz, de saját jogi személyiségét megőrzi.

Az egyesülésre vagy a szétválásra különböző formájú társaságok között is sor kerülhet. A felszámolás alatt álló társaságok csak abban az esetben egyesülhetnek vagy válhatnak külön, ha még nem kezdődött meg a felszámolás révén a feleket megillető részeknek a társultak közötti elosztása.

Az egyesülésben vagy a szétválásban részt vevő társaságok mindegyike, a részvényesek közgyűlése által elfogadott határozat alapján, az adminisztrátorok révén, egybeolvadási vagy megosztási tervezetet készítenek, amelynek a következőket kell tartalmaznia:

Ø    a műveletben részt vevő összes társaságok formáját, elnevezését és társasági székhelyét;

Ø    az egyesülésnek vagy a szétválásnak a megalapozását és feltételeit;

Ø    a kedvezményezett társaságoknak átadandó aktíva és passzíva megállapítását és felbecslését;

Ø    a részvények vagy a társasági részek átadási módozatait és az időpontot, amelytől azok osztalékokra jogosítanak;

Ø    a részvények vagy a társasági részek viszonyított csereértékét és, ha esedékes, a pótlás összegét; nem lehet becserélni az átvevő társaság által kibocsátott részvényeket a beolvadó társaság által kibocsátott részvényekre, ha a részvények birtokosa közvetett vagy közvetlen módon az átvevő társaság vagy a beolvadó társaság;

Ø    az egyesülési vagy a szétválási prémium összegét;

Ø    az egyesülési vagy a szétválási pénzügyi helyzetnek az időpontját amelynek azonosnak kell lennie az összes reszt vevő társaságok esetében;

Ø    a művelet szempontjából jelentőséggel bíró bármely más adatot.

Az egyesülésnek vagy a szétválásnak a részt vevő társaságok

képviselői által aláírt tervezetét benyújtják a kereskedelmi jegyzékhivatalhoz, ahová a társaságok be vannak jegyezve. Mellékelni kell a jogi személyiségét megszüntető kereskedelmi társaság nyilatkozatát a passzívumának a felszámolásáról.

A kirendelt bíró által láttamozott egyesülési vagy szétválási tervezetet teljesen vagy kivonatosan közzé kell tenni a Románia Hivatalos Közlönyének IV. részében, a felek költségére, legalább 30 nappal az egyesülést vagy szétválást jóváhagyó rendkívüli közgyűlések dátuma előtt.

Az egyesülő vagy szétváló társaság bármely hitelezője, amelynek az egyesülési vagy szétválási tervezet közzétételénél korábbi követelése van, ellenvetést emelhet, a tervezet közzétételétől számított 30 napon belül. Az ellenvetést a kereskedelmi jegyzékhivatalhoz nyújtják be, amely továbbítja az igazságszolgáltatásnak. Az ellenvetés felfüggeszti az egyesülés vagy szétválás végrehajtását, kivéve, ha az adós társaság bebizonyítja adóssága kifizetését, vagy a hitelezők által elfogadott garanciákat mutat be, illetőleg megegyezik a hitelezőkkel az adósság törlesztéséről. Az ellenvetésről szóló ítélet ellen csak fellebbvitelt lehet benyújtani.

Az egyesülésről vagy a szétválásról a részt vevő társaságok közgyűlései hoznak határozatot. Az egyesüléssel vagy a szétválással létrejövő új kereskedelmi társaság alapító okiratát jóvá kell hagynia a megszűnő társaság vagy társaságok közgyűléseinek.

4.10. A kereskedelmi társaságok felszámolása

A felszámolás (lichidare) célja a megszűnő, feloszlatott kereskedelmi társaság vagyonának elosztása a hitelezők és a társult tagok között.

A felszámolók természetes vagy jogi személyek lehetnek. A természetes személy felszámolóknak vagy a felszámoló társaság állandó képviselőinek a törvény feltételei között engedélyezett felszámolóknak kell lenniük. A felszámolókat az adminisztrátorokkal azonos felelősség terheli.

A kereskedelmi társaság felszámolását felszámolók végzik, ezért az bírói hatóság nem gyakorolhatja a felszámolók jogosítványait.

Tisztségük elfoglalása után a felszámolók azonnal kötelesek a társaság adminisztrátoraival együtt leltárt készíteni és mérleget kidolgozni, amely megállapítja a társaság aktívájának és passzívájának pontos helyzetét, s aláírni ezeket. A felszámolók kötelesek átvenni és megőrizni a társaság vagyonát az adminisztrátorok által rájuk bízott s nyilvántartó könyveket és a társaság okiratait. Úgyszintén nyilvántartó könyvet kell vezetniük az összes felszámolási műveletekről, időrendi sorrendben.

A felszámolók a cenzorok ellenőrzése alatt teljesítik mandátumukat.

A felszámolók feladatköre magába foglalja a társult tagok által rájuk ruházott feladatokat.

A felszámolók általános hatáskörei:

Ø    pert indíthatnak és perbe foghatók a felszámolás érdekében;

Ø    elvégezhetik és befejezhetik a felszámolásra vonatkozó kereskedelmi műveleteket;

Ø    nyílt árverésen eladhatják a társaság ingatlanjait és bármely ingó vagyonát;

Ø    perbeli megállapodásokat köthetnek;

Ø    még az adós csődje esetén is felszámolhatják és bevételezhetik a társaság követeléseit, nyugtát kibocsátva;

A felszámolás céljából szükségtelen új kereskedelmi ügyleteket megvalósít a felszámolók személyesen és egyetemlegesen felelnek ezek végrehajtásáért.

A társaság hitelezőinek kifizetése előtt a felszámolók semmilyen összeget nem fizethetnek ki a társultaknak a felszámolásból őket megillető részek számlájára. A társultak viszont kérhetik, hogy a visszatartott összegeket helyezzék letétbe egy bankban, és még a felszámolás ideje alatt osszák el a részvényeknek vagy a társasági részeknek megfelelően. A elosztást akkor kérhetik, ha a társaság összes esedékes vagy esedékessé váló kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges összeg mellett ennek legalább 10%-a megmarad.

A felszámolók döntései ellen a társaság hitelezői ellenvetést emelhetnek, amelyet a kereskedelmi jegyzékhivatalhoz kell benyújtani. A jegyzékhivatal továbbítja az illetékes bírói hatóságnak. Az alapfokú ítélet ellen csak fellebbviteli lehet benyújtani.

A társaság felszámolását a feloszlatás időpontjától számított 3 éven belül be kell fejezni. A törvényszék alapos indokból legfeljebb 2 évvel meghosszabbíthatja ezt a határidőt. A felszámolóknak a felszámolás befejezését követő 15 napon belül kérniük kell a társaság törlését a kereskedelmi jegyzékből. A végzés végrehajtható, és csak fellebbvitelnek van alávetve. A törlést hivatalból is el lehet végezni. A törlés a kereskedelmi társaság jogi személyiségének megszűnését jelenti.

A felszámolás nem tehermentesíti a társultakat és nem akadályozza a csődeljárás elindítását a társasággal szemben.

A számítások jóváhagyása és az elosztás befejezése után a közkereseti, az egyszerű betéti vagy a korlátolt felelősségű társaságok azon nyilvántartó könyveit és okiratait, amelyek egyik társultnak sem szükségesek, letétbe kell helyezni a többség által kijelölt társultnál.

4.11. A cégnév

A cégnév a kereskedő azonosító jellemzője. A cégnév (firma) azt a nevet vagy elnevezést jelenti, amely alatt a tevékenységét kifejti a kereskedő, amelyen bejegyezték a kereskedelmi jegyzékbe. A természetes személy kereskedő esetén a cégnév, a családnév és a személynév. A névhez még csatolhatóak szavak, ha azok nem félrevezetők, pontosabban azonosítják a kereskedőt vagy tevékenységét.

A kereskedelmi társaságok cégneve a következőképpen alakul:

Ø    a közkereseti társaság esetében legalább az egyik társult neve, mellette a teljes egészében leírt közkereseti társaság megnevezéssel;

Ø    az egyszerű betéti társaság esetében legalább az egyik beltag neve, mellette a teljes egészében leírt egyszerű betéti társaság megnevezéssel;

Ø    a részvénytársaságnak saját megkülönböztető elnevezést kell adni, mellette a teljes egészében leírt részvénytársaság megnevezéssel, vagy ennek RT rövidítésével; > a korlátolt felelősségű társaságnak szintén saját megkülönböztető elnevezést kell adni, mellette a teljes egészében leírt korlátolt felelősségű társaság elnevezéssel, vagy ennek KFT rövidítésével.

A törvény szerint a cégnevet nem lehet külön elidegeníteni, hanem csakis a kereskedelmi alappal együtt.

A cégjelzés

A cégjelzés (embléma) szintén a kereskedő azonosítására szolgál, viszont a cégnévvel szemben fakultatív jellegű. A cégjelzés lehet rajz, szöveg vagy a kettő kombinációja. A cégjelzést használni lehet a kereskedő reklámjaiban, számlákon, leveleken, prospektusokon, kiadványokon. A törvény nem tartalmaz olyan szabályt, hogy a cégjelzést csak a kereskedelmi alappal együtt lehetne elidegeníteni. A cégjelzés külön is elidegeníthető.

Az árujelzők (mărcile)

Az árujelzők olyan jelzések, ábrák vagy elnevezések, amelyek meghatározott termékeket vagy árukat jellegzetessé tesznek, az azonos típusú termékektől vagy áruktól megkülönböztetnek. Az árujelzőket be kell jegyeztetni az Állami Találmány- és Védjegyhivatalnál (Oficiul de Stat pentru Invenţii şi Mărci - OSIM), és így azok 10 évre szóló, meghosszabbítható védelmet élveznek.

Az árujelző akár a cégnévvel vagy a cégjelzéssel is azonos lehet, ha azt árujelzőként bejegyezték és így erőteljesebb oltalomban részesül.

A földrajzi árujelzők (indicaţii geografice) a termék vagy árú eredetének megjelölésére szolgálnak.

V. Az újjászervezési- és a csődeljárás

Az újjászervezési és a csődeljárást az 1995. évi 64. törvény szabályozza (Legea nr.64/1995 Republicat).

Az újjászervezési- és a csődeljárás {procedura reorganizării judiciare şi a falimentului) kollektív, egységes és általános eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adósok újjászervezésével, beleértve egyes javainak felszámolását is, vagy csődjével biztosítsa a passzívumának a fedezését.

Az újjászervezés célja, hogy az adós reorganizálásával és/vagy egyes javainak értékesítésével az adós helyzetét megoldják és passzívumait felszámolják. Ezt az újjászervezési terv alapján valósítják meg.

Ujjászervezési tervet javasolhatnak: az adós, az adminisztrátor, a hitelezők bizottsága vagy a társult tagok képviselője.

A csődeljárás ezzel szemben az adós vagyonának teljes felszámolásával jár, ha az újjászervezés sikertelen vagy nem is kérték. Az eljárás lehet:

a)        Kollektív eljárás, mert az összes jogosultnak kedvez, még akkor is, ha az eljárást csak egyesek indították el. A csődbíró által megállapított határidőre az összes jogosult, amelynek követelése megelőzi a fizetésképtelenség pillanatát, benyújthatja követelési nyilatkozatát {declaraţia de creanţe). Ha ezt elmulasztják, elveszítik azt a lehetőséget, hogy az újjászervezési- vagy csődeljárás útján érvényesítsék jogaikat. Ez a szabály nem vonatkozik a kötelezett fizetéses alkalmazottaira. Az újjászervezési- és a csődeljárástól eltérően a Polgári eljárási törvénykönyv szerint elindított végrehajtás egyéni jellegű;

b)   Egységes eljárás, nincs különbség a kötelezett formája, mérete stb. alapján;

c)   Altalános eljárás, ugyanis a kötelezett teljes vagyona az eljárás tárgyát képezheti;

d)           Jogi eljárás, ugyanis az igazságszolgáltatás részvételével, irányításával zajlik (a csődbírónak nagyon fontos szerepe van);

e)            Operatív eljárás, amelynek célja a követelések gyors kielégítése.

Az eljárás költségeit a kötelezett vagyonából fedezik. Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen összegek, akkor a kereskedelmi jegyzékhivatalok speciális alapjából fizetik ki az eljárást.

Az újjászervezési- és a csődeljárás feltételei

Az eljárás feltételei a következők:

a)    Az eljárást a kereskedők (kereskedelmi társaságok, szövetkezetek, természetes személyek), a mezőgazdasági társaságok és a gazdasági érdekcsoportok ellen lehet elindítani.

b)     A fizetésképtelenség. Az újjászervezési és a csődeljárást a fizetésképtelen adósok esetén alkalmazzák. A fizetésképtelenség (<insolvenţa) az adós vagyonának azon helyzete, amely nyilvánvalóan lehetetlenné teszi, hogy teljesítse esedékes kötelezettségeit (datorii exigibile) a rendelkezésére álló pénzösszegekkel.

Ha az adós visszautasítja a kifizetést, még nem feltétlenül jelent, fizetésképtelenséget, A visszautasítás lehet megalapozott is.

Ha az adós nem fizetésképtelen, hanem egyszerűen visszautasítja a kifizetést, akkor a Polgári eljárási törvénykönyv által szabályozott végrehajtási eljárást lehet ellene elindítani.

A követelés a következő feltételeknek kell, eleget tegyen:

Ø    biztos, vagyis amikor létezését nem vitatják;

Ø    folyósítható, vagyis amikor mértékük meghatározott;

Ø    esedékes, vagyis lejáratához érkezett, a teljesítését lehet kérni.

Az újjászervezési- és a csődeljárás résztvevői

Az újjászervezési- és a csődeljárásnak a következő résztvevői: a bírói hatóságok, a csődbíró, a vagyonkezelő és a felszámoló. Az eljárásban részt vesz a hitelezők gyűlése, a hitelezők bizottsága, a tagok vagy részvényesek közgyűlése és a tagok vagy részvényesek képviselője.

a) A bírói hatóságok. Az 1995. évi 64. törvény által szabályozott eljárás kizárólag az adós székhelye szerinti Törvényszék (Tribunal) illetékességébe tartozik. A törvényszék részéről a törvényszék elnöke által kinevezett csődbíró (judecător sindic) jár el. A törvényszék a csődbírót a tanácsteremben hozott megindokolt végzéssel az eljárást bármely szakaszában leválthatja.

A csődbíró határozatai ellen benyújtott fellebbvitel (recurs) esetén az ítélőtábla (Curtea de Apel) az illetékes.

Az ítélőtábla feladata a csődbíró tevékenységének ellenőrzése. A határozat kibocsátásától számított 10 napon belül lehet a fellebbviteli benyújtani ha a törvény nem rendelkezik másként. Az ítélőtábla az iratcsomó iktatásától számított 30 napon belül döntést kell hozzon. A csődbíró határozatait, néhány kivétellel, az ítélőtábla nem függesztheti fel.

Valamennyi fellebbvitelt ugyanabba az iratcsomóba kapcsolják.

A csődbíró. A csődbíró {judecătorul sindic) kulcsszereplője az eljárásnak. A törvényszék bírói közül egyeseknek csődbírói minőségük van. A törvényszék elnöke közülük nevezi ki minden egyes ügy esetében a csődbírót. A csődbíró határozatai véglegesek, ellenük nem lehet fellebbezést (apel), hanem csak fellebbvitelt (recurs) benyújtani, és végrehajthatóak.

A csődbíró főbb feladatai:

Ø    az eljárás megkezdéséről szóló határozat kimondása;

Ø    az adós által benyújtott óvás megoldása, a hitelezők kérése ellen, amelyben az eljárás megindítását kérték;

Ø    a vagyonkezelőnek és a felszámolónak a kinevezése, feladataik meghatározása, tevékenységük ellenőrzése, szükség esetén a leváltásuk;

Ø    az adós tevékenységvezetési jogának a megvonásáról szóló kérelmek elbírálása;

Ø    a vagyonkezelő vagy a felszámoló által benyújtott kérésekről való döntés, amelyben az eljárás megkezdése előtti vagyoni jellegű átutalások semmisségének megállapítását kérik;

Ø    az adós vagy a hitelezők által a vagyonkezelő vagy a felszámoló intézkedései ellen benyújtott óvások elbírálása;

Ø    miután a hitelezők megszavazták megerősíti az átszervezési vagy a felszámolási tervet;

Ø    átszervezés esetén engedélyezi, hogy az adós folytassa a tevékenységét;

Ø    az adminisztrátor vagy a felszámoló negyedévi jelentése és zárójelentése ellen benyújtott óvások megoldása;

Ø    a felszámoló által megkötött jogügyletek hitelesítése, amennyiben a közokirati forma szükséges;

Ø    az eljárás lezárását kimondó határozat meghozatala.

c) A vagyonkezelő (administrator). A vagyonkezelő természetes személynek, vagy a vagyonkezelő jogi személy megbízottjának, a felszámolóhoz hasonlóan, sajátos minőséggel kell rendelkeznie: újjászervezési és felszámolási szakértő kell legyen. A csődbíró kinevezheti a vagyonkezelőt. A hitelezők első gyűlése vagy későbbi gyűlésen a követelések 50%-át képviselő hitelezők is vagyonkezelőt nevezhetnek ki. A csődbíró ebben az esetben a hitelezők által kinevezett vagyonkezelőt erősíti meg, és kimondja a saját határozatával kinevezett vagyonkezelő feladatgyakorlásának megszűnését. Ha a hitelezők gyűlésének határozatával egyes hitelezők elégedetlenek, akkor 3 napon belül megóvhatják a vagyonkezelő megválasztását. A csődbíró ilyenkor megtarthatja az általa kinevezett vagyonkezelőt (ha az óvás megalapozott), vagy megerősíti a gyűlés által választott vagyonkezelőt (ha az óvás megalapozatlan).

A vagyonkezelő feladatai a következők:

Ø    megvizsgálja az adós tevékenységét a tényállás függvényében és részletes jelentést készít a fizetésképtelenséghez vezető okokról és körülményekről, megjelöli azokat a személyeket, akiknek ez a helyzet felróható lehet, elemzi a valódi újjászervezés reális esélyeit, vagy azokat az indokokat, amelyek nem teszik lehetővé az újjászervezést. A jelentést benyújtja a csődbírónak az általa megjelölt határidőre, amely nem haladhatja meg a vagyonkezelő kinevezésétől számított 60 napot;

Ø    ha az adós nem mellékelte az eljárás elindításáról szóló kéréséhez a kötelező mellékleteket akkor ezeket a mellékleteket elkészíti; ha ezek mellékelve voltak, akkor ellenőrzi, kijavítja, kiegészíti a tartalmukat;

Ø    az újjászervezési terv kidolgozása, a jelentés tartalmának függvényében az adós vagyonkezelésével kapcsolatos műveletek felügyelete;

Ø      az adós tevékenységének teljes vagy részleges vezetése;

Ø    a hitelezők gyűlései időpontjának a megállapítása;

Ø    keresetek benyújtása az adós által a hitelezők jogainak kárára megkötött csalárd ügyletek, a hitelezők jogait károsító vagyoni jellegű átutalások, kereskedelmi műveletek és garanciák megsemmisítése érdekében;

Ø    pecsétzárak alkalmazása, a javak leltározása és megfelelő intézkedések foganatosítása a megőrzésükre;

Ø    a csődbíró azonnali értesítése, ha megállapítja, hogy az adós vagyonában nem léteznek javak, vagy ezek elégtelenek az adminisztratív kiadások fedezéséhez;

Ø    az adós által megkötött egyes szerződések fenntartása vagy felmondása;

Ø    a követelések vizsgálata, és amennyiben szükséges, kifogások emelése;

Ø    az adós vagyonába tartozó javakhoz kapcsolódó követelések bevételezése;

Ø    a csődbíró megkeresése bármely olyan kérdésben, amelyek az ő döntését kérik;

Ø    a csődbíró által határozatban megállapított más feladatok ellátása, kivéve azokat, amelyek a csődtörvény szerint a csődbíró kizárólagos határkörébe tartoznak.

A vagyonkezelő kötelessége havonta jelentést benyújtani feladatainak gyakorlásáról. A vagyonkezelő intézkedései ellen óvást lehet benyújtani, a havi jelentés benyújtásától számított 5 napon belül. Óvást nyújthat be a természetes személy adós, a társultak vagy részvényesek képviselője, bármely hitelező és bármely érdekelt személy. A csődbíró 10 napon belül tanácsteremben kell az óvást megoldja, a vagyonkezelő és az óvást emelő személy idézésével. Jogában áll az intézkedést felfüggeszteni. A csődbíró, ellenőrzési hatáskörében eljárva, a meg nem óvott vagyonkezelői intézkedéseket is megsemmisítheti, ha azok törvénytelenek.

A csődbíró, alapos indokok fennállása esetén, az eljárás bármely szakaszában helyettesítheti az adminisztrátort.

d)      A felszámoló (lichidatorul). Felszámoló kinevezésére csőd esetén kerül sor.

Feladatköre a következő:

Ø    megvizsgálja az adós tevékenységét a tényállás függvényében, részletes jelentést készít a fizetésképtelenséghez vezető okokról és körülményekről, megjelöli azokat a személyeket, akiknek ez a helyzet felróható lehet. A jelentést benyújtja a csődbírónak az általa megjelölt határidőre, amely nem haladhatja meg a felszámoló kinevezésétől számított 60 napot;

Ø    az adós tevékenységének a vezetése;

Ø    keresetek benyújtása az adós által a hitelezők jogainak kárára megkötött csalárd ügyletek, a hitelezők jogait károsító vagyoni jellegű átutalások, kereskedelmi műveletek és garanciák megsemmisítése érdekében;

Ø    pecsétzárak alkalmazása, a javak leltározása és megfelelő intézkedések foganatosítása a megőrzésükre;

Ø    az adós által megkötött egyes szerződések fenntartása vagy felmondása;

Ø    a követelések vizsgálata, és amennyiben szükséges, kifogások emelése;

Ø    az adós vagyonába tartozó javak eladása;

Ø    peregyezségek megkötése, adósság alól való felmentés, a kezesek felmentése, a csődbíró megerősítésével;

Ø    a csődbíró megkeresése bármely olyan kérdésben, amelyek az ő döntését kérik;

A felszámolónak is kötelessége a havi jelentés benyújtása. A felszámoló intézkedései is megóvhatóak. A felszámolót indokolt esetben a csődbíró leválthatja.

e)  A hitelezők gyűlése és a hitelezők bizottsága.

A hitelezők gyűlése a következő feladatokat látja el:

Ø    megválasztja a hitelezők bizottságát;

Ø    elemzi az adós helyzetét és a hitelezők bizottságának a jelentéseit;

Ø    megvitatja a vagyonkezelő vagy a felszámoló intézkedéseit, ezek hatásait, és indokoltan más intézkedéseket javasolhat;

Ø    megvitatja és jóváhagyja az újjászervezési tervet.

A hitelezők gyűlését a vagyonkezdő vagy a felszámoló hívja össze. A gyűlést a követelések értékének 30%-val rendelkező hitelezők is összehívhatják. Az összehívónak tartalmaznia kell a gyűlés napirendjét. Bármilyen olyan problémának a megvitatása semmis, amely nem szerepelt a napirenden, kivéve ha az összes hitelező jelen van. Az ülés a követelések értékének 30%-át képviselő hitelezők jelenlétében döntésképes, és a jelen lévő követelés-érték többségével hoz döntéseket ha a törvény nem állapít meg más többséget.

A hitelezők bizottságát, amennyiben szükséges, a csődbíró is kijelölheti. A bizottság 3-7 tagú. A hitelezők első gyűlése megválaszthatja a hitelezők bizottságát. Ha nem alakul ki a

megfelelő többség, a bizottságot a csődbíró is kijelölheti. A hitelezők bizottsága benyújthatja azokat a kereseteket, amelyekkel kérik a hitelezők kárára megkötött ügyletek

megsemmisítését, amennyiben a vagyonkezelő vagy a felszámoló ezeket a kereseteket nem gyakorolja.

f) A társult tagok vagy részvényesek közgyűlése és a társult tagok vagy részvényesek képviselője.

A társult tagok vagy a részvényesek közgyűlését a vagyonkezelő vagy a felszámoló hívja össze és vezeti.

A közgyűlés a tőke felét képviselő társultak/részvényesek jelenlétében döntőképes. A csődbíró a társasági tőkében legnagyobb hányaddal rendelkező első három társult/részvényes közül kinevezheti a társultak/részvényesek képviselőjét.

A képviselő érvényesíti a társultak/részvényesek érdekeit. Elemzi az adós, a vagyonkezelő vagy a felszámoló ügyleteit, az adós tevékenységét és pénzügyi helyzetét, valamint a tevékenység folytatásának lehetőségeit. Elkészítheti és megtárgyalhatja az újjászervezési tervet, és tájékoztatja a tagokat, társultakat, részvényeseket bármely más terv tartalmáról.

5.3. Az eljárás

a). A kérelmek. A Kereskedelmi törvénykönyv által szabályozott eljárást kérelmezni kell. A kérést az illetékes törvényszékhez nyújthatja be maga az adós vagy a hitelezői.

Az adósnak, ha fizetésképtelenség helyzetébe kerül, 30 napon belül kötelessége kérni az eljárást.

Az adós felel, ha túl korán nyújtja be a kérést, ha rosszhiszeműen nyújtja be a kérést, ha nem nyújtja be a kérést vagy késve nyújtja be a kérést. A kéréssel az adós meghatározhatja az eljárást: az újjászervezést vagy a csődöt választja. Amennyiben nem fejezett ki opciót, akkor a csődeljárást fogják alkalmazni.

Az adós kéréséhez mellékelni kell:

Ø    a mérleget és az aktuális könyvviteli naplók másolatát;

Ø    az adós javainak jegyzékét (ideértve a bankszámlákat, a terhelt javaknál fel kell tüntetni a terhelést);

Ø    a hitelezők nevének és címének, valamint a követelések jegyzékét;

Ø    a kérelmet megelőző 120 nap alatt az adós által végzett kifizetéseket és vagyoni átutalásokat;

Ø    az előző év nyereségének és veszteségének számláját;

Ø    azt a nyilatkozatot, amelyben az adós kinyilvánítja, hogy az újjászervezést vagy a csődöt választja (ha az újjászervezés vagy a csőd eljárásának választásáról szóló nyilatkozatot nem nyújtja be a kérés iktatásáról számított legtöbb 10 napon belül, akkor a kereskedelmi törvénykönyv szerint a csődeljárást alkalmazzák)',

Ø    saját felelősségre adott nyilatkozatot arról, hogy az előző évben volt-e alávetve újjászervezési eljárásnak;

Azok a hitelezők, akiknek biztos, folyósítható és esedékes követelései vannak, és az adós legalább 30 napja nem fizetett, szintén benyújthatják a kérést. A gyakorlatban általában a hitelezők kérik az újjászervezési vagy csődeljárás elindítását.

b)    Az eljárás kezdete. A kérés iktatása után a törvényszék elnöke kinevezi a csődbírót. A kérést a csődbíró megvizsgálja. Az adós kérését elfogadja, ha megfelel a kereskedelmi törvénykönyv feltételeinek, és elhatározza az eljárás elindítását. A határozatot közlik a hitelezőkkel, az adóssal és a kereskedelmi jegyzékhivatallal. A hitelezők ellenvetéssel is élhetnek.

Az eljárás elindításáról szóló határozatban a csődbíró kinevezi a vagyonkezelőt.

c)    Az eljárás elindításának jogi hatásai. Ha az adós nem kérte az újjászervezést- akkor elveszíti saját vagyonának a kezelési jogát, ez a vagyonkezelő vagy a felszámoló feladata lesz. Újjászervezés esetén is a csődbíró a vagyonkezelő kinevezésével egyszerre teljesen vagy részlegesen megvonhatja az adós tevékenységvezetési jogát. Ha az adós nem adminisztrálhatja saját magát, akkor a bankszámláival sem rendelkezhet a bank csak a csődbíró, a vagyonkezelő vagy a felszámoló utasítására végez műveleteket.

Az eljárás elindítása felfüggeszti az adós ellen folyó bírósági vagy bíróságon kívüli kereseteket, amelyek célja követelések kielégítése.

Az eljárás megnyitása felfüggeszti a követelések realizálására szolgáló keresetek elévülését.

A kamatok, büntetőkamatok szintén felfüggesztődnek az eljárás megnyitása előtti követelések esetében, kivéve, ha a követelést jelzálog, zálog, más ingó dologi garancia vagy visszatartási jog biztosítja.

Az eljárás előtt megkötött ügyletek esetében a megoldások a következők:

Ø    a csalárd ügyleteket amelyeket a hitelezők kárára kötöttek meg az eljárás megnyitását megelőző három évben, a vagyonkezelő vagy a felszámoló kérésére a csődbíró megsemmisítheti;

Ø    szintén meg lehet semmisíteni az eljárás megkezdése előtti 3 év folyamán ingyenes jogcímen történt vagyonátruházásokat.

d) Az első intézkedések. Az eljárás megkezdése után a vagyonkezelő értesíti az összes ismert hitelezőket, az adóst és a kereskedelmi jegyzékhivatalt. Az értesítésben meghatározzák a követelés-jóváhagyási kérelmek (cerere de admitere a creanţei) benyújtásának a határidejét, és a követelés érvényességének feltételeit. Az értesítés tartalmazza a követelések ellenőrzésének, a követelések előzetes jegyzékének elkészítésének, kifüggesztésének és közlésének határidejét, valamint a követelések jegyzékének véglegesítési határidejét.

Az értesítésben megjelölik a hitelezők első gyűlésének helyét és időpontját.

A fizetett alkalmazottak kivételével az összes hitelezőnek be kell nyújtania egy követelés-jóváhagyási kérelmet. A kérelem benyújtási határidejét az eljárást megnyitó csődbírói határozat szabja meg. Mellékelni kell a bizonyító iratokat. A követelések ellen óvást (contestaţie) nyújthat be az adós, a hitelezők vagy bármely érdekelt személy. Az óvást a jegyzék véglegesítésére közölt határidő előtt legalább 10 nappal be kell nyújtani a törvényszéken, és a csődbíró egyszerre, ugyanazzal a határozattal oldja meg az összes óvást. Az óvások megoldása után a követelések jegyzéke véglegessé válik. A végleges követelésjegyzéket iktatják és kifüggesztik a törvényszéken.

A vagyonkezelő elkészíti az adós helyzetéről szóló jelentést a csődbíró által meghatározott határidőre, de nem később mint a kinevezésétől számított 60 nap. Amennyiben a vagyonkezelő úgy értékeli, hogy az újjászervezés nem lehetséges, akkor javasolni fogja a csőd alkalmazását. A csődeljárást javasoló jelentést jóvá kell hagynia a hitelezők gyűlésének. A csődbíró elrendeli a jelentésről szóló hirdetmény közzétételét Románia Hivatalos Közlönyében és két újságban. A hirdetmény tartalmazza a hitelezők gyűlésének dátumát, és azt a lehetőséget is, hogy levél útján szavazhatnak.

A hitelezők gyűlésére a csődbíró által meghatározott, az értesítésben közölt időpontban kerül sor.

e)   Az újjászervezési terv. Az újjászervezési tervet maga az adós, a vagyonkezelő, a hitelezők bizottsága vagy a társultak/részvényesek képviselőié javasolhatja. Az adós akkor javasolhat újjászervezési tervet ha az előző öt évben nem volt alávetve a csődtörvény által szabályozott eljárásnak.

Az újjászervezési terv célja az adós tevékenységének átszervezése és folytatása vagy a vagyonállagába tartozó egyes javak felszámolása. A terv végrehajtásának meghatározott időtartama nem lépheti túl a jóváhagyásától számított két évet. A tervet iktatják a törvényszéken és a kereskedelmi jegyzékhivatalnál. Ugyanakkor közölni kell az adóssal, a vagyonkezelővel, a hitelezők bizottságával és a tagok/részvényesek képviselőjével A csődbírói szakértői véleményt is kérhet a terv megvalósíthatóságáról.

A hitelezők által jóváhagyott tervet a csődbíró megerősíti.

f)     Az újjászervezés. Ez a szakasz tulajdonképpen a jóváhagyott újjászervezési terv végrehajtását jelenti. A tervbe foglalt gazdasági, jogi, szervezési és szociális intézkedéseket meg kell valósítani. Az adós általában saját maga vezeti a tevékenységét, a vagyonkezelő felügyelete alatt.

Az adós vagy a vagyonfelügyelő évharmatonként jelentést kell a csődbíró elé terjesszen, és a hitelezőket összehívják a jelentés tudomásul vételének céljából.

g)        A csőd. A csőd szabályainak alkalmazására a következő esetekben kerül sor:

Ø    ha az adós kinyilvánította kérésével ezt a szándékát, és a jogosultak közül senki sem nyújtott be újjászervezési tervet, vagy nem hagytak egyetlen tervet sem jóvá;

Ø    az adós kinyilvánította az újjászervezési szándékát, de nem javasolt újjászervezés tervet vagy a tervet nem fogadták el és erősítették meg; ugyanakkor a jogosultak közül senki nem nyújtott be újjászervezési tervet vagy ezek közül egyet sem hagytak jóvá;

Ø   jóváhagyták a vagyonkezelő jelentését, amely az adós helyzetének elemzése alapján a csődöt javasolta.

Ø    A csődbíró végzéssel határozza el az adós csődbemenetelét. A végzéssel feloszlatja az adós társaságot, megvonja az adós tevékenység vezetési jogát és kinevezi a felszámolót. Az adós tevékenységvezetési joga szintén megszűnik.

Az adós javainak értékesítése után következik a hitelezők követeléseinek kielégítése.

A kötelezettségek kielégítése a csődtörvény alapján a következő sorrend szerint történik:

Ø    az eljárással kapcsolatos illetékek, bélyegilletékek és más kiadások;

Ø    az eljárás megkezdése után folyósított hitelek, és az eljárás után a tevékenység folytatásából származó követelések;

Ø    a munkaviszonyokból származó követelések (az eljárás megkezdése előtti legtöbb 6 hónapos időszakra);

Ø    a költségvetési követelések;

Ø    az adós eltartási, gyereknevelési vagy a létfenntartási szükségletek fenntartására szolgáló periodikus kötelezettségei;

Ø    a természetes személy adósnak a saját eltartására és a családja eltartására a csődbíró által megállapított összegeket képviselő követelések;

Ø    a bankhitelekből, áruszállításokból, szolgáltatásokból, bérleti díjakból származó követelések;

Ø    más általános követelések;

A rendelkezésre álló pénzösszegekből először egy követelési kategóriát teljesen kielégítenek, és utána térnek át a következő kategória követeléseinek kielégítésére. Ugyanazon a kategórián belüli követelések esetén, ha nem elegendő a pénz a teljes kifizetésre, a követelés nagysága függvényében arányosan osztják meg a rendelkezésre álló forrásokat.

h) Az eljárás befejezése. Az eljárás a következő esetekben zárul le:

Ø    ha az adós kérését követően, határidőben egyetlen követelést sem nyújtottak be;

Ø    az eljárás bármely szakaszában a csődbíró lezárhatja az eljárást, ha megállapítják, hogy az adósnak nincs vagyona vagy a vagyonból nem lehet fedezni a vagyonkezelés költségeit sem, és egyetlen hitelező sem előlegezi meg ezeket az összegeket;

Ø    az újjászervezési terv teljesítése esetén;

Ø    csőd esetén, amikor a végső felszámolási tervet a csődbíró jóváhagyta és szétosztották a befolyt összegeket.

A csőd befejezése a jog erejénél fogva eltörli a természetes személy adósnak az eljárás előtti kötelezettségeit. A kedvezmény nem vonatkozik az esetleges kezesre, aki köteles fizetni.

VI. A kereskedelmi értékpapírok

Az értékpapír fogalma

Értékpapír valójában nem más, mint írásban tett fizetési ígéret, amelynek alapján forgalomképes jog jön létre. Ez a forgalomképes jog az értékpapír (okirat) bemutatása nélkül nem érvényesíthető. Értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.

A fizetési ígéret mindenki számára érvényesül, aki jogszerűen az ér­tékpapír tulajdonosa lesz.

A pénzkövetelésről szóló értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának.

Az értékpapír fajtái

Több fajtájuk ismert, pl. részvény, kötvény, váltó, csekk, letéti jegy, befektetési jegy, kincstárjegy, szövetkezeti részjegy stb. Az értékpapírok osztályozására több szempont kínálkozik pl. kibocsátó szerint, forgalomképesség szerint, átruházási lehetőség szempontjából, de jelentősséggel bír a hitelviszonyt és tagsági jogokat megtestesítő értékpapírok megkülönböztetése is.

Tartalmúi szerint három típusú értékpapír van:

Ø   pénzkövetelést megtestesítő értékpapír;

Ø    meghatározott mennyiségű árúra jogosító értékpapír;

Ø    komplex jogokat biztosító értékpapír.

Gazdasági oldalról fizetésre szolgáló (pl. váltó, csekk, kereskedelmi utalvány) és befektetési eszközként funkcionáló értékpapírokat (részvény, kötvény, kincstárjegy) szoktak megkülönböztetni.

Tagsági jogokat megtestesítő értékpapír: a részvény és minden olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó meghatározott pénzösszeg, illetve pénzben meghatározott nem pénzbeli vagyoni érték tulajdonába vagy használatába vételét elismerve arra kötelezi magát, hogy az értékpapír birtokosának meg-határozott vagyoni és egyéb jogokat biztosít.

Állampapír, az állam által kibocsátott értékpapír, valamint az elkülönített állami pénzalapok, az önkormányzatok, a Román Nemzeti Bank, ha a kibocsátó kötelezettségének teljesítéséért az állam kötelezettséget vállal.

Tőzsdén jegyzett értékpapír, a tőzsdei alapszabályban és szabályzatokban előirt jegyzési feltételeknek megfelelő, a tőzsde által jegyzésre elfogadott értékpapír.

a)   A csekk

A természetes és a jogi személyeknek egyaránt lehetőségük van arra, hogy pénzintézetnél folyószámlát nyissanak, mely alapján csekkfüzetet bocsát ügyfele rendelkezésére és vállalja, hogy a számlán lévő követtelés terhére, a csekk útján fizetési megbízásokat teljesít. Ezt a műveletet az ügyféllel kötött csekkszerződés szabályozza, mely a folyószámla-szerződésen alapul. A csekk tehát nem más, mint szabványosított formájú, bankra szóló fizetési megbízás, amelyet a csekkszámla tulajdonosa bocsát ki a folyószámlán lévő követelése terhére.

A csekk szólhat:

Ø    megnevezett személyre, kifejezett "rendeletére" záradékkal vagy anélkül;

Ø    megnevezett személyre, "nem rendeletre" vagy azzal azonos értelmű záradékkal;

Ø    bemutatóra. Az olyan csekk, amelyen a kedvezményezett nincs megjelölve, bemutatóra szóló csekknek tekintendő.

b)    A váltó

A váltónak, mint értékpapírnak két alapvető funkciója van: fizetési és hiteleszköz.

A váltó szigorú alakiságokhoz kötött értékpapír, mely a kötelező érvényességi feltételek között a jogalapokra vonatkozóan a kötelezett nevét és annak nevét tartalmazza, akinek részére vagy rendeletére fizetést kell teljesíteni.

Az idegen váltó fizetési felszólítás, amelyet a váltó kibocsátója intéz a fizetés kötelezettjéhez, azért, hogy a kedvezményezettnek fizessen. Ez a váltó akkor lesz jogérvényes, ha a fizetés kötelezettje a váltón aláírásával igazolja, hogy a lejáratkor valóban fizetni fog.