Közös tulajdon természetbeni megszüntetése iranti kereseti kérelem elbíralasanal a bírósagnak vizsgalnia kell az ingatlan adottsagait, és törekednie kell az érdekek összhangjanak a megteremtésére is.

Közös tulajdon természetbeni megszüntetése iránti kereseti kérelem elbírálásánál a bíróságnak vizsgálnia kell az ingatlan adottságait, és törekednie kell az érdekek összhangjának a megteremtésére is. II. A megosztással kialakított ingatlanok térmértékének a tulajdoni arányokkal való azonossága önmagában nem jelenti az értékbeli azonosságot is [Ptk. 148. §].

A perbeli 9434 m2 területű zártkerti ingatlan 24/60 illetőségének tulajdonosa a felperes. Az I. r. alperes tulajdonában áll 18/60 illetőség, amelyet a III. r. alperes haszonélvezeti joga terhel. 18/60 illető 949d31j ség áll a II. r. alperes tulajdonában is IV. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperes keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte természetbeni megosztással, a keresetlevélhez mellékelten és előadása szerint a kialakult használatot tükröző vázrajz alapján.

Az alperesek a közös tulajdon megszüntetését, a természetbeni megosztást nem ellenezték. A megosztási vázrajzzal szemben azonban az I. és a III. r. alperes kifogást emelt. Sérelmezték, hogy a megosztás folytán kialakítandó három ingatlanból kettő, köztük a nekik juttatni kívánt ingatlan is szabálytalan alakú, és ennél fogva értékében is csökkent. Más megosztást vagy szabályos alakú ingatlan tulajdonukba adását kérték. Jelezték, hogy új megosztási vázrajzot rendelnek meg. Erre az elsőfokú bíróság határidőt adott, és a megosztási eljárás lefolytatására tekintettel felfüggesztette a tárgyalást. A határidő eredménytelen eltelte után a tárgyalást folytatta, és ítéletet hozott.

Ítéletével a közös tulajdont akként szüntette meg, hogy az 1049/1. hrsz-ú 2830 m2 területű ingatlant a II. r. alperes tulajdonába adta a IV. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten. Az 1049/2 hrsz-ú ugyancsak 2830 m2 nagyságú ingatlant az I. r. alperes tulajdonába adta a III. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten. Az 1049/3 hrsz-ú 3774 m2 területű ingatlant pedig a felperes tulajdonába adta. A városi bíróság a döntést a Ptk 148. §-ának (1) bekezdésével és a PK 10. számú állásfoglalással indokolta, utalva arra, hogy a kialakított ingatlanok térmértéke megfelel a korábbi tulajdoni arányoknak.

Az ítélet az I. r. és III. r. alperesek fellebbeztek. Fellebbezésüket az elsőfokú bíróság elkésettség miatt elutasította.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvás keretei között a jogerős ítéletnek kizárólag a perbeli ingatlan természetbeni megosztására alkalmazott módját bírálta felül, és az esetleges értéktérítés mellőzésével kapcsolatos kérdést érintette. A tulajdonostársak között ugyanis nem volt vitás a közös tulajdon megszüntetése és annak a Ptk. 148. §-a (1) bekezdésében szabályozott módja sem. Az I. r. és III. r. alperesek is csupán a felperes által kért megosztással szemben a kialakított telkek szabálytalan alakját és ezzel összefüggésben az értékcsökkenést kifogásolták.

Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a más megosztást kérő alperesektől megkívánta a megosztási vázrajz becsatolását. A személyesen eljáró alpereseknek adott határidő eredménytelen elteltéből azonban tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes kereseti kérelmétől eltérő megosztás lehetőségének érdemi vizsgálatára nincs mód. A bíróságnak hivatalból is biztosítania kell, hogy a természetbeni megosztással az ingatlan adottságait is figyelembe véve a lehető legkedvezőbb megoldás alakuljon ki, ennek során törekedni kell az érdekek összhangjának megteremtésére. Figyelembe kell venni azt is, hogy az ingatlan-nyilvántartás korszerűsítését is elősegíti, ha a telekalakítások során szabályos alakzatú földrészletek jönnek létre. Ez a cél és a tulajdonostársak érdeke is megkívánja annak vizsgálatát, hogy a közös tulajdon megszüntetése során van-e lehetőség olyan megosztásra, amely szabályos alakú telkeket eredményez. Nem mellőzhette volna ezért a városi bíróság ebben a kérdésben a szakértői bizonyítást.

Az I. r. és a II. r. alperes védekezése folytán a bíróságnak állást kellett foglalni abban a kérdésben is, hogy a felperes által kért megosztás értékcsökkenést eredményez-e. A feleknek ebben a kérdésben kialakult vitája olyan szakkérdést vet fel, amelyre a bíróságnak a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése szerint szakértői bizonyítást kell lefolytatnia. A szakismeretet igénylő kérdésben a városi bíróság tévesen foglalt állást önmagában azon az alapon, hogy a kialakított ingatlanok térmértéke megfelel a tulajdoni arányoknak. A térmérték egybeesése még nem jelenti az értékbeni egybeesést is, különösen a szabálytalan alakú ingatlannál. Abban a kérdésben, hogy a szabálytalan alakzat és az ingatlanok egyéb adottságai milyen hatással vannak a forgalmi értékre, van-e telekalakítás következtében értékveszteség, szakértelem hiányában a bíróság csak szakértői bizonyítás után dönthet.

A szakértői bizonyítás elmaradása miatt mind a megosztás módja, mind az esetleges értékkülönbözet kérdésében a jogerős ítélet megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság ezért a városi bíróság ítéletét a Pp. 274 §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot a fent kifejtettek szerint új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 569/1992. sz.)