|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
Valuta alatt egy ország hivatalos pénznemét értjük, a deviza pedig elsösorban számlapénzt (valutára szóló követelést) jelent.
A konvertibilitás: egy pénznem azon tulajdonsága, hogy szabadon átváltható egy másik pénznemre piaci adásvétel során. A konvertibilitás bevezetése egy hosszú folyamat, amelynek véghezvitele a tökéletes konvertibilitásig pl. a kelet-európai átmeneti gazdaságok esetén több mint tíz évet vett igénybe. A konvertibilitás alapján álló nemzetközi elszámolások a gazdasági és fizetési kapcsolatok sokoldalúságát teszik lehetöv 838e41i é. Az exportöröknek és importöröknek szabad választási lehetöségük van a legelönyösebb értékesítési és vételi piacok között - a szabályozási keretek között. Az elszámolások zárt rendszerében ezek az elönyök csak kevésbé érvényesülhetnek.
A konvertibilitás függvényében a valuta lehet:
nem konvertibilis (nem átváltható) valuta: azzal jár, hogy az illetö valuta a kibocsátó ország határain kívül nem, vagy csak korlátozottan (speciális engedéllyel) használható.
Transzferálható valuta: a kibocsátó ország határain kívül más országok területén is használható de csak számlapénz formájában
korlátozottan konvertibilis valuta: Csak Az export-import ügyleteket végzö szereplök válthatnak valutát
teljesen konvertibilis valuta: nem áll fenn semmilyen korlátozás az átváltandó pénznem mennyiségére illetve az átváltani szándékozó fizikai-jogi személy státusára vonatkozóan.
A konvertibilitás elöfeltételei:
egy reális valutaárfolyam létezése
az árak liberalizációja
megfelelö mennyiségü deviza és aranytartalékok megléte a Jegybanki tartalékokban
3-6 hónapig terjedö idöszakra az importok kifizetéséhez elegendö devizamennyiség megléte
A konvertibilitás elönyei:
a nemzetközi kifizetések megkönnyítése
az áruforgalom liberalizációja
könnyebb a külkereskedelem rövid távú finanszírozása
könnyebb a folyó fizetési mérleg deficitjének kiegyensúlyozása
Az árfolyamrendszer
Az árfolyamrendszerek ("exchange rate regime") három fö kategóriáját különböztetjük meg.
Rögzített (fix): a Jegybank feladata a hivatalos rögzített árfolyamot fenntartani rendszerint egy igen szük ingadozási sávon belül.
Rugalmas (lebegö): a devizapiaci kereslet-kínálat alapján, szabadon határozódik meg a devizaárfolyam
Vegyes rendszer a fenti két forma keveréke abban az értelemben, hogy bár piaci árfolyamok uralkodnak, megengedett a Jegybank számára az alkalmankénti közbelépés a devizapiacon.
A fix (rögzített) árfolyamrendszer melletti érvek
A fix árfolyamrendszer szószólói érveik többségét a rugalmas árfolyamrendszer általuk vélelmezett hiányosságaiból vezetik le. Tételesen a következöket állítják a fix árfolyamrendszerröl:
A fix árfolyamrendszer híveinek egyik központi érve az, hogy a rugalmas árfolyamrendszer alapvetöen instabil, mert nem a fundamentális tényezök, hanem a várakozások alakítják dominánsan az árfolyamot ("önmagát beteljesítö jóslat"), melyek szükségszerüen anomáliákhoz (pl. árfolyam-buborékok) vezetnek. Az árfolyam ilyen mozgása viszont súlyos problémákat okozhat a reálgazdaságnak. Összességében úgy gondolják, hogy a rugalmas árfolyamrendszerben hiányzik a "nominális horgony" melyhez az árfolyamok igazodhatnának.
Intervenciókkal fenntartott fix árfolyamrendszerben a külföldét - a "vezetö országét" - meghaladó monetáris expanzió devizapiaci túlkereslethez vezet. A szükségszerü Jegybanki intervenció a devizatartalékok csökkenéséhez, s végsö soron a külföldével megegyezö pénzkínálat-bövüléshez vezet. Vagyis az inflációs rátát a "vezetö ország" határozza meg. Rugalmas árfolyamrendszerben ugyanakkor mód van az árfolyam-ár-bér spirál kialakulására. Fix árfolyamrendszerben értelmetlenné válik politikai nyomást gyakorolni a Jegybankra annak érdekében, hogy a kormányzat céljait expanzív pénzpolitikával támogassa.
A fix árfolyamrendszer megakadályozza az olyan fajta leértékelödési versenyfutás létrejöttét, melynek a két világháború között lehettünk tanúi, illetve eliminálja az árfolyamkockázat kiváltotta fedezeti ügyletek költségeit, ezáltal stimulálja a külkereskedelmet - állítják a fix árfolyamrendszer hívei.
A rugalmas árfolyamrendszer híveinek érvei
A rugalmas árfolyamrendszer hívei, akik többségükben a chicagói iskola tagjai (Friedman, Johnson, Sohmen - "monetaristák"), már a hatvanas évek elején, jóval a Bretton Woods-i rendszer problémáinak kiélezödése elött felhívták a figyelmet arra, hogy milyen veszélyekkel járhat a hazai gazdaságpolitikák alárendelése a külgazdasági céloknak. Érvelésük szinte pontról pontra szembeállítható a fix árfolyamrendszer híveinek érvelésével:
A rugalmas árfolyamrendszer hívei tagadják, hogy a devizapiacokat a spekuláció dominálná. Természetesen nem számítottak arra, hogy a reálárfolyamok teljesen stabilak lennének, de úgy vélték, hogy a spekuláció mértéke nem haladná meg azt a szintet, amelyet a fix árfolyamrendszerben elért.
A monetaristák egyik központi gondolata az, hogy az árfolyamok rövidtávon a kamatkülönbségek, hosszútávon pedig a termelékenységek és az inflációs ráták eltérése alapján változnak. Úgy vélték, hogy az árfolyam alakulása sokkal jobban kötödik a reálgazdaság változóihoz, mint a Bretton Woods-i rendszerben, söt azt feltételezték, hogy a politika hatására késve meghozott árfolyam-korrekciók - vagyis a sokáig irreális árfolyamok ("misalignment") - nagyobb károkat okoznak a reálszférának, mint a rugalmasan - és állandóan - változó árfolyamok.
Az álláspont képviselöinek egy további várakozása arra vonatkozott, hogy a rugalmas árfolyamrendszer nem csak automatikusan gondoskodik a fizetési mérleg egyensúlyáról (abban az értelemben, hogy a devizatartalékok nem változnak), hanem a részmérlegek is kiegyensúlyozottabbá válnak. Ezért jelentösen csökken a kormányok és országok motiváltsága a hazai vállalkozások protekcionista intézkedésekkel (vámok, mennyiségi korlátozások, stb.) történö védelmére.
Rugalmas árfolyamrendszerben - az intervenciós kötelezettségek hiányában - az egyes országoknak jelentösen bövülnek a lehetöségei az infláció leszorítására vívott harcban. Ugyanakkor úgy vélik a nézöpont képviselöi, hogy a hazai pénznem esetleges leértékelödése legalább olyan mértékben kényszeríti fegyelemre a pénzpolitikát, mint a devizatartalékok csökkenése a Bretton Woods-i rendszerben.
A fedezeti ügyletek költségeit jóval alacsonyabbnak vélik, mint a fix árfolyamrendszer szószólói. Abból indulnak ki, hogy az innováció és a verseny a pénzügyi piacokon ezeket a költségeket egyre jelentéktelenebbé teszi.
Találat: 431
