|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
Az ingatlanon a házastársak között fennálló közös tulajdon megszüntetésének előkérdése a vitás használat rendezése. Megváltásra ugyanis csak a bentlakó vagy a használatra feljogosított fél kötelezhető. A használat rendezése azonban egyben azt is eredményezi, hogy a bentlakó (a használatra feljogosított) tulajdonostárs kiköltözésre kötelezésének csak vállalása vagy esetleg megfelelő cserelakás biztosítása esetén lehet helye. Az ettől a szabálytól való eltérésre csak abban az esetben van jogi lehetőség, ha a volt házastársak egyike terhére olyan többlet tényállás állapítható meg, amely bérlakás esetén bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését és rosszhiszeműségének megállapítását indokolná. [Ptk. 148. § (2) bek., 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 99. § (1) bek.].
A peres felek 1975. szeptember 10. napján kötött házasságából 1977. június 27-én László Tamás utónevű fiúgyermekük született.
A házastársak az együttélést a felperes szüleinek a lakásában kezdték meg. 1976. év elején belé 737h77h ptek a Sz-i Lakásépítő Szövetkezetbe. Lakásuk az építési munkák elhúzódása miatt 1980-ra készült el.
A földhivatal a házastársak tulajdonjogának bejegyzését a szövetkezeti ház különlapján nyilvántartott lakásra, valamint egy ugyancsak különlapon nyilvántartott garázsra - az utóbbi által elfoglalt földterületre tartós földhasználati jogot biztosítva - 1/2-1/2 arányban 1980. szeptemberében rendelte el.
A felek az elkészült lakásba 1980 januárjában költöztek be, az életközösséget azonban 1980 augusztusában megszakították. Ezután a lakásban egymástól elkülönülve éltek, de a felperes gyermekével együtt gyakran a szüleinél tartózkodik.
A felperes a házasság felbontása, a közös gyermek nála történő elhelyezése, tartásdíj megállapítása és a volt közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítása iránt terjesztett elő keresetet. Az alperes viszontkeresetében az ingatlanra is kiterjedően a házastársi közös vagyon megosztását kérte.
A felek a gyermek elhelyezése és tartása tekintetében a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek, és a házasság felbontását az együttélés megromlására vezető okok feltárása nélkül kérték. Az egyezség értelmében a gyermekük a felperesi anya gondozásában maradt.
Az első fokú bíróság a házasság felbontása mellett a házastársi közös vagyon megosztása tekintetében úgy rendelkezett, hogy az ingóságokat természetben megosztotta, a szövetkezeti lakás és garázs alperesi hányadának magához váltására pedig a felperest jogosította fel azzal a feltétellel, hogy 1982. augusztus 31. napjáig az alperesnek járó 219 021 forint értékkiegyenlítést megfizeti. Kimondta, hogy a teljesítési határidő eredménytelen eltelte után a magához váltási jog az alperest illeti, aki a felperes tulajdoni illetőségét 149 309 forint további 30 nap alatti térítése mellett jogosult megváltani. A tulajdoni hányad megváltásáig terjedő időre megosztotta a lakás használatát, és úgy rendelkezett, hogy a tulajdonjogát a megváltással elvesztő fél az általa elfoglalt lakrészt a térítési összeg kifizetésével egyidejűleg köteles elhelyezési igény nélkül a tulajdont szerző fél birtokába adni. A megszüntetés elsődlegesen alkalmazott módját családvédelmi érdekekkel indokolta. Az ítélet további rendelkezése az alperes által rendezett közös tartozás felperest terhelő részének a megfizetésére, a tulajdonváltozás bejegyzésére való feljogosítására és annak kimondására vonatkozott, hogy a fennálló OTP tartozás a továbbiakban a tulajdonjogot szerző házastársat terheli.
A felperesi, illetve alperesi megváltás esetén téríteni rendelt megváltási összegek eltérése a bevitt, eltérő nagyságú különvagyonok értékemelkedett összegének elszámolásán alapult.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletnek a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatos, fellebbezett rendelkezéseit helyben hagyta.
A jogerős ítéletnek a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság állandó gyakorlata szerint az ingatlan használatának rendezése - ha ez a felek között vitás - előkérdése az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésének. Megváltásra ugyanis csak a bentlakó vagy a használatra feljogosított fél kötelezhető. A használat rendezése azonban egyben azt is eredményezi, hogy a bentlakó (használatra feljogosított) tulajdonostárs kiköltözésre kötelezésének csak vállalása vagy esetleg megfelelő cserelakás biztosítása esetén lehet helye. Az ettől a szabálytól való eltérésre csak abban az esetben van jogi lehetőség, ha a volt házastársak egyike terhére olyan többlet tényállás állapítható meg, amely bérlakás esetén bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését és rosszhiszeműségének megállapítását indokolná.
Az adott esetben a bíróság a házastársi lakáshasználatot ideiglenesen rendezte ugyan, de azzal a további rendelkezésével, amellyel a megváltás megvalósuló módjához képest a tulajdonjogát elvesztő felet a használatába utalt lakrész kiürítésére kötelezte, a Legfelsőbb Bíróság PK 10. sz. állásfoglalásának fenti iránymutatását figyelmen kívül hagyva járt el.
Ilyen rendelkezés meghozatalára a következők miatt nem lett volna lehetőség.
1. A kiürítésre kötelező rendelkezés meghozatalához megkívánt kifejezett kötelezettségvállalás egyik fél részéről sem hangzott el, e vonatkozásban a bíróság a házastársakat meg sem nyilatkoztatta. Miután azonban mindketten a lakás kizárólagos használatához és ilyen módon a magukhoz váltáshoz ragaszkodtak, ebből okszerűen csak az a következtetés vonható le, hogy a kiköltözést egyikük sem kívánta vállalni.
2. A bíróság a házasságot a házastársi kapcsolat megromlását előidéző okok feltárása nélkül bontotta fel. A lakás megosztott használatát átmenetinek tekintette. Ezért a felperes számára elsődlegesen biztosított megváltási jog kapcsán sem vizsgálta, hogy - a közös gyermek elhelyezési igényének biztosítását is jelentő felperesi lakáshasználat mellett - van-e az alperes terhére róható olyan többletmagatartás, amely az együttlakást lehetetlenné téve, a házastársi lakáshasználat rendezése körében is indokolná az alperes rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználatának megállapítását. (Ilyenre utaló adat egyébként a perben nincs.)
3. A kétszintes, két szobát, két félszobát, konyhát és más mellékhelyiségeket magában foglaló lakás alapterülete 89 m2, beosztása, alaprajzi elrendezése mellett a kiszolgáló helyiségek közös használatával, a lakószobák tekintetében teljes elkülönülést biztosíthat a felperes és gyermeke, valamint az alperes számára. Ha tehát az osztott használatot szubjektív tényezők nem teszik lehetetlenné, a lakás használatát a közös tulajdon magához váltás útján történő megszüntetése esetén is mindkét fél számára biztosítani kell, a használat terjedelménél értékelve a családvédelmi szempontokat. A kiürítés vállalása vagy a jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználóvá minősítéshez megkívánt többletmagatartás hiányában azt kellett volna vizsgálni, hogy a másik fél által részben lakottan vagy cserelakás biztosítása mellett melyik volt házastárs vállalja a magához váltást, illetve erre méltányos érdekeinek sérelme nélkül - bentlakóként - melyik fél kötelezhető.
Ha a közösség megszüntetésének magához váltással való módja nem lett volna alkalmazható, és az értékesítés ellen a felek együttesen nem tiltakoztak volna, ezt kellett volna elrendelni, mégpedig úgy, hogy az egyik vagy mindkét tulajdonostárs köteles a vevő által biztosítandó, az ítélettel megállapított szobaszámú és komfort fokozatú cserelakásba költözni.
4. Mind a házastárs bentlakása melletti megváltás, mind az értékesítés elrendelése esetén meg kell határozni a közös lakásból a házastársak használatába utalt lakrész lakottságával előidézett értékcsökkentő hatást, illetve a cserelakás biztosításának az értékesítésénél értékcsökkentő hatásként jelentkező költségét. A PK 10. számú állásfoglalás iránymutatása szerint dönteni kell abban a kérdésben is, hogy a saját bentlakása által előidézett értékcsökkenést (cserelakás biztosítási költségét) a bentlakónak kell-e viselnie, s ebben a körben megfelelően értékelni kell a közös gyermek lakhatásának biztosítását is.
5. Az eljárás során a szövetkezeti lakás és a garázs tulajdoni lapja helyett csupán a tulajdonjog bejegyzését elrendelő, 1980. szeptember 20-án kelt határozat állt a bíróság rendelkezésére. A felek tulajdonszerzésük akadálytalanságát záradékolt nyilatkozattal nem igazolták. Mindezek beszerzése nem lett volna mellőzhető.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét az első fokú bíróság ítéletének a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezéseire is kiterjedően a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 024/1982. sz.)
Találat: 2037
