|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
Az eröszak tilalma, az agresszió meghatározása az ENSZ Közgyülés határozata szerint. A Nicaragua elleni katonai jellegü akciók ügye.
I. Az eröszak tilalma:
Az elv fokozatosan alakult ki. Amíg a szuverenitás ismérve volt a háború indítás joga, addig az eröszak tilalmának elve nem létezett.
Az eröszakot elöször a pénzügyi kötelezettség érvényesítésével kapcsolatban tiltották meg. 1902-ben angol-német-olasz flotta Venezuela egyik kikötöjét blokád alá vette és ágyúval lötte az adósság megfizetésének kikényszerítésére. Ezzel kapcsolatban fogalmazta meg Drago argentin külügyminiszter az ún. Drago-elvet, amely szerint pénztartozás behajtása céljából tilos fegyveres eröt alkalmazni.
Az 1907. évi II. hágai békekonferencián Drago argentin külügyminiszter és Porter amerikai külügyi államtitkár egy egyezménytervezete 434i81e t terjesztett elö, melyet a konferencia elfogadott.
Drago-Porter egyezmény, mely szerint adósság esetén tilos az adós állam megtámadása és az adósság fegyverrel történö kikényszerítése, a vitát döntöbíróság elé kell vinni. Fegyvert csak akkor lehet alkalmazni, ha az adós nem fogadja el a bíróság döntését és annak alapján sem fizet. Ezzel csökkentették a háború indításának ürügyeit.
További korlátozás volt, amelyet a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya mondott ki, amely megtiltotta a hódító háborút, és az egyéb okból indítandó háborút is feltételhez kötötte:
1. Elöször békés úton kell megkísérelni a vita eldöntését.
2. Megegyezés híján a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé kellett vinni az ügyet (ez az ún. kötelezö közvetítés szabálya
3. Ha a Tanács egyhangú határozatot hozott és azt valamely fél elfogadta, az elfogadó ellen nem lehetett háborút indítani. Ha nem volt egyhangú a döntés, vagy egyik fél sem fogadta el, 3 hónap után a feleknek joga volt háborút indítani.
Ezzel a háború indításának jogát csak korlátozták.
Az agresszív háború általános tilalmát az 1928. évi párizsi paktum vagy Kellogg-Briand paktum mondta ki [15 állam írta alá, majd az aláírók száma '39-re 63-ra nött]. Ennek a paktumnak az értelmében az államok lemondanak a háborúról, mint a nemzetközi politika eszközéröl, elítélik a háborúnak a nemzetközi viszályok céljából való igénybevételét, és a jövöben minden, közöttük felmerülö vitát békés eszközökkel oldanak meg.
Az egyezmény nem tartalmazott szankciót, így gyakorlati haszna sem volt jelentös, azonban a náci háborús bünösök felelösségre vonásakor a nürnbergi perben erre hivatkoznak, hogy Németország megszegte ezt, mivel Németország ezt a paktumot egyszerüen elfelejtette felmondani.
Az eröszak tilalmát, szankcióval ellátva az ENSZ Alapokmánya mondta ki, amely nemcsak a fegyveres támadást, hanem általában az eröszakot és az azzal való fenyegetést is tiltja. Az eröszak tilalma a nem ENSZ tagállamokkal szemben is érvényesíthetö.
A tiltott magatartási formák
- a támadó háború, mely béke elleni büncselekmény, megszegöjének nemzetközi jogi felelössége keletkezik;
- a háborús propaganda;
- más ország határainak megsértése céljából alkalmazott, vagy nemzetközi viták megoldására alkalmazott eröszak, vagy azzal való fenyegetés;
- nemzetközi megállapodásban rögzített fegyverszüneti vonalak megsértése, ha a sértö állam a megállapodás részese, vagy más okból azt köteles tiszteletben tartani;
- eröszak alkalmazásával járó represszália;
- népeknek önrendelkezési joguktól való megfosztása;
- olyan irreguláris erök, fegyveres bandák, zsoldosok szervezése vagy támogatása, melyek célja egy másik államba való behatolás;
- másik államban polgárháború vagy terrorcselekmény szervezése, segítése, saját területen ilyen cselekmények eltürése;
- más állam területének az Alapokmány rendelkezéseit sértö eröszakkal való megszállása;
- más állam területének eröszakkal vagy fenyegetéssel való megszerzése.
Mindez azonban nem érinti az Alapokmány szerint megengedett, jogszerü eröszak alkalmazását: jogos védelem, rendelkezéseket megszegökkel szemben alkalmazott szankció (ENSZ BT).
Az agresszió vagy fegyveres eröszak elkövetését a Kellog-Briand paktum és az ENSZ Alapokmánya ugyan megtiltotta, de fogalmát nem határozta meg, így nincs rá definíció. Elkövetési magatartásaira azonban van 2 ENSZ Közgyülési határozat 1970-böl ill. 1974-böl.
II. Agresszió meghatározása:
1933-ban a genfi leszerelési konferencián Szovjetunió javaslata alapján az minösül agresszornak, aki:
hadat üzen egy másik államnak;
fegyveres erövel más állam területére behatol, akár hadüzenet nélkül is;
támadást hajt végre, az államterület, az állam hajója vagy repülögépe ellen;
az állam tengerpartját vagy kikötöjét blokád alá helyezi;
olyan fegyveres bandákat támogat a területén, amelyek más államba betörni kívánkoznak ill. ez a céljuk.
Ezt a javaslatot a konferencia nem fogadta el. Azonban számos olyan 2 oldalú szerzödésbe bekerült, amelyet a SZU kötött szomszédos államokkal, így ez regionális jogi fogalomnak tekinthetö.
Az agresszió általános fogalmát az 1974. évi 3314. számú ENSZ határozat adja meg:
Agresszió: fegyveres erö alkalmazása valamely állam részéröl egy másik állam szuverenitása, területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, vagy az ENSZ Alapokmányával össze nem férö bármely más módon.
Elkövetési magatartása
ha egy állam fegyveres eröi inváziót vagy támadást hajtanak végre egy másik állam területe ellen;
ha egy állam fegyveres eröi bombázzák egy másik állam területét;
mindenfajta katonai megszállás, amely invázió vagy támadás következménye;
ha egy állam kikötöit, partvidékét egy másik állam fegyveres eröi blokád alá veszik;
ha egy állam fegyveres bandákat, csoportokat, önkénteseket vagy zsoldosokat küld, vagy a nevében ilyeneket küldenek;
Az agresszió a nemzetközi béke elleni büntett, amely nemzetközi felelösséget szül, nem lehet és nem szabad semmiféle területszerzést vagy különleges elönyt, amely agresszió következménye, jogosnak elismerni.
III: A Nicaragua elleni katonai jellegü akciók ügye:
1. Az ügy:
A kormány megdöntése után a sandinista párt kerül hatalomra. Az USA ezt kezdetben támogatja, majd ellene fordul, arra hivatkozva, hogy Nicaragua fegyverrel támogatja a salvadori gerillákat. A kongresszus dönt a Nicaragua elleni katonai akcióról. Az USA elaknásítja a Nicaraguai kikötöket, a kormány és ellenzöi között fegyveres harc bontakozik ki. Nicaragua keresettel fordul a Nemzetközi Bírósághoz, arra hivatkozva, hogy az USA katonai, félkatonai akciókat irányít Nicaragua ellen, ezzel sérti az ország szuverenitását, a tengerek szabadságának elvét, eröszakot alkalmaz, beavatkozik az ország belügyeibe.
2. A nicaraguai kérelem:
A jogsértések azonnali abbahagyása az USA részéröl, továbbá
Nicaraguának a saját jogán, valamint a nicaraguai állampolgároknak okozott károkért - parens patriae - a Bíróság által meghatározott összegü kártérítést fizetni.
3. A joghatóság kérdése:
A nicaraguai kormány a Bíróság joghatóságát az Állandó Nemzetközi Bíróság Kötelezö Joghatóságáról (továbbiakban Statútum) szóló nicaraguai deklarációra és az USA kötelezö joghatósági nyilatkozatára, továbbá a két fél közötti kereskedelmi és hajózási szerzödésre alapozta és a Statútum alapján ideiglenes intézkedések elrendelését kérte.
4. Az ideiglenes intézkedések:
Végzésében a Bíróság helyt ad a kérelemnek és a következö ideiglenes intézkedéseket rendelte el:
a) Az USA-nak azonnal abba kell hagyni minden olyan akciót, amely veszélyezteti, vagy korlátozza a nicaraguai kikötökbe való be-, és kijutást, vonatkozik ez különösen az aknák telepítésére
b) Az USA köteles tiszteletben tartani Nicaragua szuverenitását és ezen jogát semmilyen katonai vagy egyéb jellegü akciókkal nem veszélyeztetheti.
c) A felek kötelesek biztosítani, hogy ne történjen semmiféle olyan cselekmény, amely súlyosbítaná a viszályt, vagy csorbítaná a felek jogát a Bíróság döntésének végrehajtásában.
5. Ítélet a Bíróság joghatóságáról:
El Salvador beavatkozási kérelemmel élt. A Bíróság a kérelmet végzésében elutasította.
A Bíróság a nicaraguai alávetési nyilatkozatot vizsgálta, melynek eredményeként megállapították, hogy a Bíróság Statútumának ratifikálása befejezetté teszi az 1929-es nyilatkozatot. A Bíróság szerint a Statútum ratifikálása ugyanazzal a hatással járt, mintha a régi Statútum aláírására vonatkozó jegyzökönyvet ratifikálta volna.
A Bíróság vizsgálta a felek közötti kereskedelmi és hajózási egyezményt, amelynek 2. bekezdése értelmében, a felek között a szerzödéssel kapcsolatosan vita támad, akkor azt a Nemzetközi Bíróság elé lehet vinni. Nicaragua elöadta, hogy az USA katonai és félkatonai akciói sértik a szerzödés több pontját. Ezzel szemben az USA azt állította, hogy Nicaragua nem hivatkozott erre a szerzödésre, azért erröl a Bíróság elött nem is lehet vita. → A Bíróság ezt is elutasította.
A kereset elfogadhatóságával kapcsolatban az USA több kifogással állt elö:
a) Nicaragua nem idézte a Bíróság elé azokat az államokat, akiknek meg kellene jelenniük,
b) A Nicaragua által elöterjesztett állítások az ENSZ BT hatáskörébe tartoznak, s nem a Bíróságéba,
c) A kereset elfogadhatatlan, mert egy bírói fórum nem alkalmas fegyveres konfliktusok elbírálására, ez politikai kérdés.
d) Nicaragua elmulasztotta igénybe venni a közép - amerikai konfliktusok rendezésére rendelkezésre álló rendezési módokat.
A Bíróság a fentiek alapján ítéletében:
a) kimondta, hogy a nicaraguai kereset elbírálására fennáll a joghatósága;
b) úgy találta, hogy a nicaraguai kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, amennyiben az a felek közötti kereskedelmi és hajózási szerzödésre vonatkozik;
c) kimondta, hogy az ügy elbírálására joghatósággal rendelkezik;
d) kimondta, hogy a nicaraguai kereset elfogadható.
6. Érdemi ítélet:
Az USA nem vett részt az eljárásban, a Bíróság a Statútum 53. cikkét alkalmazva lefolytatta az eljárást.
Az USA állítása szerint a Salvadorban végrehajtott amerikai akciókkal egy esetleges nicaraguai fegyveres támadással szembeni kollektív önvédelem jogát gyakorolta, amelyet mind az ENSZ Alapokmány, mind az Amerikai Államok Szervezetének Alapokmánya elismeri. A Bíróság megállapította, hogy az USA nem gyakorolhatta a kollektív önvédelem jogát.
A Bíróság megállapította, hogy az USA elnökének utasítására amerikai kormányhivatalok által pénzelt személyek aknákat telepítettek Nicaragua partjaihoz, és erröl semmiféle nyilatkozatot nem tettek közé, ebböl pedig súlyos károk származtak.
A Bíróság ezt követöen az eröszak alkalmazásának tilalmával foglalkozott, s igyekezett meghatározni a szabály tartalmát. A Bíróságnak meg kelletet gyözödnie arról, hogy a nemzetközi szokásjogban létezik-e opinio iuris? Az eröszak alkalmazása tilalmának vannak kivételei, például az egyéni ill. kollektív önvédelem joga. Kérdés volt, hogy betartották-e az önvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos szükségesség és arányosság kritériumát. A Bíróság szerint ebböl a szempontból fegyveres támadás alatt nem csak reguláris fegyveres eröknek az akciói értendök, hanem ide sorolandók pl. egy állam fegyveres bandái. Az ilyen csoportok támogatása egy másik állam bel- és külügyeinek beavatkozásának minösíthetö. Ennek alapján a Bíróság megállapította, hogy a kollektív önvédelem jogának gyakorlása nem alkalmazható, mert ezt a fegyveres támadás áldozata nem kérte.
Ez után a Bíróság kitért arra a kérdésre, hogy nincs-e valamiféle összefüggés a kollektív önvédelem joga és a között, hogy amikor valamely állammal szemben megsértik a be nem avatkozás elvét. Ezzel kapcsolatban azt mondta a Bíróság, hogy az államoknak nincs joguk arra, hogy kollektív fegyveres fellépéssel válaszoljanak olyan aktusokra, melyek nem minösülnek fegyveres támadásnak.
Ezt követöen az államok szuverenitásának elvéröl volt szó. Ez egyértelmüen az aknák telepítésére vonatkozott, mely nemcsak a parti állam szuverenitását sérti, hanem veszélyezteti a tengereken való közlekedés és kereskedelem szabadságát is.
A Bíróság a következökben a Nicaragua és az USA közötti kereskedelmi és hajózási szerzödéssel foglalkozott. Úgy találta, hogy a contraknak nyújtott segítséggel az USA megsértette az eröszak alkalmazása tilalmának elvét, hacsak akcióját nem tudja az önvédelem gyakorlásának jogával igazolni.
A Bíróság szerint a nicaraguai kikötök és olajlétesítmények elleni támadások, a kikötök elaknásítása két tilalomba ütközik:
a) Az eröszak alkalmazásának tilalma
b) Területi szuverenitás
Ezért ezek nem minösülnek önvédelmi intézkedésnek.
Az USA megsértette a humanitárius nemzetközi jogi szabályokat azzal, hogy nem figyelmeztetett a kikötöbe telepített aknákra.
A Bíróság megállapította, hogy az USA megsértette az 1956-os szerzödéssel kapcsolatos kötelezettségeit.
A Bíróság a következö ítéletet hozta:
a) kimondta, hogy a vita eldöntése során alkalmazni kell az USA alávetési nyilatkozatában a multilaterális szerzödésekre vonatkozó fenntartást.
b) elutasította a katonai és félkatonai akciók kollektív önvédelmi intézkedésként való feltüntetését. Továbbá kimondta, hogy az USA megsértette a be nem avatkozás tilalmát, az eröszak alkalmazásának tilalmát, a szuverenitás tiszteletben tartásának jogát.
c) úgy döntött, hogy az USA megsértette a felek közötti kereskedelmi és hajózási szerzödésböl eredö kötelezettségeit, továbbá a gerillaharcról szóló müvével humanitárius nemzetközi jog elveibe ütközö cselekmény elkövetésére buzdított.
d) kimondta, hogy az USA a Nicaragua elleni katonai akciókkal és kereskedelmi embargóval olyan cselekményt követett el, amely megfosztja céljától s tárgyától a kereskedelmi és hajózási szerzödést.
e) úgy határozott a Bíróság, hogy az USA köteles kártérítést fizetni Nicaraguának, amelynek összegéröl késöbbi eljárásban döntenek.
Találat: 656
