Az allami szuverenitas és egyenlöség elve

Az állami szuverenitás és egyenlöség elve

I. Szuverenitással csak állam rendelkezhet. Ez azt jelenti, hogy a közösség, a nép vagy nemzet amennyiben önálló államot alkot, önrendelkezési jogát a szuverenitásán keresztül gyakorolja, önrendelkezési joga a szuverenitásban jut kifejezésre.

Az állam szuverenitásának elve a nemzetközi jog egyik legfontosabb alapelve.

A szuverenitás fogalma a középkorban jelenik meg, amikor is hordozójának az uralkodót tekintették, akinek hatalma korlátlan volt, így 929f51j a szuverenitást is abszolutizálták. Lassan alakul ki a mai fogalom, mely szerint hordozója az állam.

Feudális széttagoltság idején a szuverenitás a hübérurakat illette, a király hatalma formális volt.

Az abszolutizmussal ez a felfogás megszünt, a szuverenitás hordozója az abszolút monarchia lesz (hatalom központosítása). Ez jelentette a pápától való függetlenséget is.

A kapitalizmus csíráival a burzsoá jogtudomány meghirdette a népszuverenitás eszméjét, ahol a hatalmat általános választójog útján megválasztott képviselök gyakorolták (a polgári forradalom az abszolút monarchia szuverenitása ellen irányult).

Az imperializmus alatt, ahol az államok legföbb célja a hódítás volt, megindult a szuverenitás tagadása (egységes világpiac, világállamra hivatkozás). A mai jogban létezik ugyan bizonyos integrációs tendencia, de a világállamnak nincs realitása.

A szuverenitás elvének értelmezése és gyakorlata a modern idökben nem volt egységes. Az Egyesült Államok a Monroe-elvböl kiindulva elutasította az amerikai kontinensen az európai hatalmak beavatkozási kísérleteit, ugyanakkor ö maga nem tisztelte a latin-amerikai államok szuverenitását és a XX. század elején beavatkozási politikát hirdetett meg.

Szovjetunió: "Brezsnyev-doktrína" a proletárinternacionalizmus elve alapján jogot formált arra, hogy fegyverrel is megakadályozza a szocialista államokban a rendszer megdöntését célzó kísérleteket, azaz a proletárinternacionalizmus elve alá rendelte a SZU, a szuverenitás intézményét.

A szuverenitás korlátozása:

- háború indítás jogának korlátozása: A szuverenitás tartalmi elemei az idök folyamán változtak. Az I. világháborúig a szuverenitás jellemzö ismérvének tekintették a ius ad bellumot, azaz a háború indításának jogát. Ez a jog lehetöséget adott arra, hogy az erösebb államok felszámolják a gyengébb államok szuverenitását, hiszen a kisebb államokat jogszerüen be lehetett kebelezni. Így a szuverenitás a valóságban csak az erösebb államokat illette meg. ma a ius ad bellumot az ENSZ Alapokmánya senkinek sem biztosítja.

- imperatív normák megjelenése: ezzel ellentétes regionális, vagy kétoldalú szabályok nem alkothatók. Tulajdonképp az államok szerzödéskötés szabadságának korlátozását jelenti.

- nemzetközi szervezetekben a döntési rendszer alapján a döntési jog elsösorban a nagyhatalmakat illeti meg: még a Nemzetek Szövetségében az volt a szabály, hogy érdemi kérdést csak egyhangúlag lehet eldönteni, vagyis valamennyi államnak vétó joga volt. Jelenleg ez a jog csak a nagyhatalmakat illeti meg.

A szuverenitás az államnak mint a nemzetközi jog alanyának a tulajdonsága, fogalmi ismérve.

A szuverenitásnak az általános nézet szerint 2 oldala van: külsö és belsö.

Belsö oldala: az állam önállóságát és azt a képességét jelenti, hogy jogrendjét maga alkotja meg és tartja fenn, valamint, hogy területi föhatalmat gyakorol a területén lévö személyek és dolgok felett. Ez a föhatalom azt jelenti, hogy az állam döntése végleges és jogerös, nem lehet ellene felsöbb hatósághoz fellebbezni.

Külsö oldala: a nemzetközi bíráskodásban gyakran egyszerüen a "függetlenség" kifejezéssel jelölik: "A függetlenség felfogható úgy is, mint szuverenitás, ha ez alatt azt értjük, hogy az állam felett nincs semmiféle hatóság, hacsak nem a nemzetközi jog."
A szuverenitás külsö oldala kifejezésre jut abban, hogy az állam mentességet ún. immunitást élvez más államok joghatósága alól. Ez azt jelenti, hogy egy idegen államot annak beleegyezése nélkül - az állam belsö bíróságai elött - nem lehet perelni.
A szuverenitás külsö oldala tartalmilag az állam teljes nemzetközi jog- és cselekvöképességét jelenti, vagyis hogy más államokkal való kapcsolatában szabadon, másoktól függetlenül dönt.

A két oldal együttvéve adja a szuverenitás jogi fogalmát.

A régi felfogás az abszolút immunitást vallotta: az államot minden jogviszonyában, tehát a polgári ügyletek világában is teljes mentesség illeti meg.

Az államok többsége az ún. relatív immunitás tanát fogadja el: az államot az immunitás csak közhatalmi funkciójában illeti meg és nem élvezi azt pl. a közlekedéssel vagy a kereskedelemmel kapcsolatos funkciók gyakorlása során.

Az ENSZ 1970 elfogadott 2625-ös számú határozata szerint a szuverenitás többek között az alábbi jogokat foglalja magában:

- az állam területi épsége és politikai függetlensége sérthetetlen;

- minden állam joga, hogy szabadon válassza meg és fejlessze politikai, társadalmi és kulturális rendszerét;

- minden állam köteles jóhiszemüen és teljesen eleget tenni nemzetközi kötelezettségeinek és békében élni más államokkal.

Nemzetközi jogilag, végsö soron minden állami jogosítvány létezését le lehet vezetni a szuverenitásból, azon az alapon, hogy nemzetközi jogosultságok hordozására csak a szuverenitás ad lehetöséget. A szuverenitás ennél fogva az államiság ismérve, az államiság állapota

Definíciószerüen:

A szuverenitás az államnak a nemzetközi jog által alanyi jogként elismert az a képessége, amelynél fogva saját területén mindenkire kiterjedö hatalmat gyakorol és független* a más államok irányában létesített kapcsolatokban. Korlátlannak nem tekinthetö, fö korlátja a nemzetközi jog. Ezt a jogot az államok hozzák létre, így tulajdonképpen az állam egyféle önkorlátozást gyakorol. Ez az önkorlátozás nem szünteti meg a szuverenitást, hanem épp a szuverenitás ismérve.

*A függetlenséget politikai értelemben kell érteni: az az állam, amelyik formailag független, az jogilag is az. A politikai függetlenség feltételezi a gazdasági függetlenséget is.

II. Az egyenlöség elve:

A szuverenitás mellett az államok egyenlösége a másik talán legfontosabb alapelv. Ezt az elvet számos regionális nemzetközi jogszabály kimondta pl.: Montevideóban 1933-ban kötött pánamerikai egyezmény.

Az ENSZ Alapokmánya is rögzíti ezt az alapelvet:

"a szervezet valamennyi tag szuverén egyenlöségének elvén alapul."

Azt, hogy mit is kell e kifejezés alatt érteni, azt az 1970. évi közgyülési határozat részletezi:

"A szuverén egyenlöség fogalma többek között magába foglalja azt, hogy az államok jogilag egyenlöek".

Az "egyenlöség" természetesen nem tényleges, hanem jogi egyenlöséget jelent, az államok között gazdasági, katonai, politikai erejüket tekintve lényeges különbségek vannak.

A jogegyenlöség a mai nemzetközi jogban elsösorban azt jelenti, hogy módosult a különleges helyzetü államok kategóriája. Az államok osztályozása - egészen a közelmúltig - azt jelentette, hogy voltak az átlagosnál hátrányosabb helyzetü és annál elönyösebb helyzetü államok. A hátrányosabb helyzetü államoknak csak korlátozott cselekvési képessége volt pl.: protektorátús. Ami az átlagosnál elönyösebb helyzetü államokat illeti, az ö különleges státuszuk a mai napig fennmaradt, ök ugyanis a nagyhatalmak. A nagyhatalmi státusz egyidejüleg tényleges és jogi helyzet. Mai viszonyok között a nagyhatalmi státusz jogilag szabályozott pozíciót jelent, ilyen státuszt adni az ENSZ joga. Az ENSZ-szel összefüggésben a nagyhatalmaknak bizonyos speciális jogaik is vannak.

Ezek:

a)     a Biztonsági Tanácsnak állandó tagjai, és választás alapján ugyan, de mindig benne vannak a Gazdasági és Szociális Tanácsban is.

b)     a BT-ben vétójoguk van, ez azonban egyetlen kérdésre korlátozódik, a békével és biztonsággal összefüggö érdemi kérdésekben áll fenn.

c)      Hozzájárulásuk nélkül az ENSZ Alapokmánya nem módosítható.

Többletkötelezettségeik is vannak:

a béke és biztonság fenntartásáért való felelösség;

- állandóan részt vesznek a BT-ben és egyetértöleg hozzák meg a határozatokat;

- ök adják az ENSZ haderö nagyobb részét;

- viselik a költségek nagyobb részét.

Az egyenlöség elvéböl következik a diszkrimináció tilalma:

○ az államnak minden más államot egyenlöen kell kezelnie;

○ a kedvezmények élvezete kölcsönös.

Az államok egyenlöségéböl következik az egyenlötlen nemzetközi szerzödések tilalma is.

A hadviselö államok helyzete is egyenlö, azaz a hadviselés joga, a ius in bello egyformán vonatkozik a támadóra és a megtámadottra is.

Nem érvényesül maradéktalanul az egyenlöség elve egyes, föleg gazdasági jellegü nemzetközi szervezetekben, így az ENSZ ún. szakosított szervezeteiben pl.: Világbank, Nemzetközi Valuta Alap az egyes államok szavazatainak értéke az általuk befizetett tökével arányos.

Súlyozott szavazás lehetséges az EU-ban is.