Az allamelismerés fogalma és joghatasai, terjedelme, módjai és formai

Az államelismerés fogalma és joghatásai, terjedelme, módjai és formái

Az állam keletkezésével szükségképpen felvetödik az elismerésének problémája, amely a nemzetközi jogközösségbe való beilleszkedését rendezi. Az elismerés a már elöbb fennálló államok egyoldalú nyilatkozat 828j97i ával történik meg, így ez az egyoldalú jogügylet kategóriájába tartozik.

I. Fogalma és joghatásai:

Az elismerés olyan kifejezett vagy hallgatólagos akaratnyilvánítás, mely meghatározza az elismerö és az elismert állam közötti kapcsolat terjedelmét azáltal, hogy lehetöséget biztosít a kétoldalú nemzetközi jogalkotásra és más jogok érvényesítésére.

Joghatásaival kapcsolatban két föbb elmélet alakult ki:

Konstitutív teória: (Triepel és Kelsen a képviselöje) Az új állam csak az elismeréssel lesz a nemzetközi jog alanya, ezzel válik a nemzetközi jogközösség tagjává. Szélsöséges hívei szerint ennek az elméletnél az elismerés egyenesen az államiságot keletkeztetö aktus. Ez a felfogás téves, mivel az állam elismerése nem egyszerre történik, így egyes államok felé jogalany, míg mások felé nem lenne jogalany. Jogsértés oldalról megközelítve, mivel egy ilyen állam nem jogalany, így nem követhetne el jogsértést, és vele szemben sem lehetne azt elkövetni. Kérdés továbbá, hogy ha a jogalanyiság az elismerés függvénye, akkor az elsö államok kitöl kapták jogalanyiságukat? A felfogás régi és idejétmúlt, az elmúlt századok keresztény népközösségéhez tartozáshoz kapcsolódik.

Deklaratív teória: (Scelle) Az elismerés nem létesít jogokat, csupán egy puszta kinyilvánítás, melynek semmilyen joghatása nincs, csak politikai jellegü deklaráció. Ez a felfogás sem teljesen helyes, bár közelebb áll a valósághoz, azonban nem tudja megmagyarázni, hogy ha az elismerésnek nincs joghatása, akkor miért van rá szükség?

A helyes álláspont szerint az elismerés a jogalanyiság szempontjából deklaratív, vagyis az állam keletkezésének pillanatától kezdve jogalanyisággal rendelkezik, azonban az elismerésnek vannak joghatásai, tehát konstitutív. Fö joghatása, hogy az elismerés következtében válik teljessé az új állam nemzetközi cselekvöképessége, vagyis szerzödést köthet más állammal. Jellemzö továbbá, hogy csak az elismerés után veszik figyelembe az elismert állam törvényeit, belsö jogszabályait, vagyis ettöl kezdve lehet alkalmazni az elismerö állam bíróságai elött az idegen állam jogát, amennyiben a kollíziós norma ennek az idegen államnak a jogára mutat rá (a még el nem ismert javára eltérés lehet, de az elismerés után már kötelezö). Elismerés után az állam rendelkezhet azzal a vagyonnal, ami az elismerö állam területén van (elismerés nélkül nem). További következmény az állampolgárság elismerése. Politikai következmény lehet a diplomáciai kapcsolat létesítése.

II. Terjedelme:

Az állam elismerése rendszerint a már elöbb fennálló államok egyoldalú nyilatkozat 828j97i ával történik meg, ily módon az egyoldalú jogügylet. Az elismerés tárgya sokféle lehet, de a legjelentösebb elismerési tárgyak az állam és a kormány.

Az elismerés a terjedelme szerint 3 féle lehet:

1.       De jure

2.       De facto

3.       Ad hoc

Mindhárom esetben jogi elismerésröl van szó.!!!

A de facto elismerés a XIX. században keletkezett, amikor a latin-amerikai spanyol gyarmatok függetlenségi mozgalmaik gyözelme után önállókká váltak, de ezt Spanyolország nem ismerte el. A többi állam, Nagy-Britannia, Franciaország, USA stb. gazdasági okokból fel kívánták venni az új államokkal a kapcsolatot, amihez azok elismerésére volt szükség. De nem akarták megsérteni a spanyol uralkodót azzal, hogy öt megelözve ismerik el volt gyarmatai függetlenségét ezért megkreálták a de facto elismerést, amelyet mint tényleges elismerést úgy tekintettek, hogy az nem érinti az elözö uralkodó szuverén jogait.

A de facto elismerés jellemzöi:

korlátozott és ideiglenes jellegü elismerés

egy bizonyos idö után mindig követni szokta a de jure elismerés, ha az új állam tartósan fennmarad.

Az ad hoc elismerés olyankor történik, amikor két állam között hivatalosan az el nem ismerés jogi állapota áll fenn, és ezt a régi állam az újjal szemben fenn is kívánja tartani, de bizonyos konkrét ügyek elintézése céljából mégis kénytelen az új állammal kapcsolatba lépni. Pl: ügyintézö szerzödést kell vele kötni a hadifoglyok kicserélése tárgyában, ebben az esetben egyetlen vonatkozásban elismeri az új állam jogosultságát arra, hogy ezt a konkrét ügyet elintézze vele, de egyebekben hivatalosan az el nem ismerés jogi álláspontjára helyezkedik.

A de jure elismerés végleges és teljes hatályú elismerés. A leggyakrabban az államok között ilyen elismerés megadására kerül sor.

Az elismerés amennyiben nem jelölik meg az elismerési nyilatkozatban, hogy milyen elismerést adtak, mindig de jure elismerésnek tekintendö. Ha egy állam kifejezett nyilatkozatban mégis de facto elismerést akar adni, akkor ezt a nyilatkozatban külön megjelöli.

III. Az elismerés módjai és formái:

Az állam elismerésének módja lehet egyéni vagy kollektív. Tipikus az egyéni elismerés. Kollektív elismerés esetén, nemzetközi értekezleteken vagy nemzetközi szerzödéssel nyilvánítanak véleményt egy új állam elismeréséröl.

Pl.: 1878. évi berlini kongresszuson Szerbia, Montenegró és Románia függetlenségét az összegyült államok kollektívan ismerték el. A kollektív elismerés az abban résztvevö államok külön-külön aktusa, csak azt egy idöben, egymás szándékáról tudva és arra tekintettel foganatosítják.

A kollektív elismeréshez hasonló, amikor az új államot felveszik valamely nemzetközi szervezetbe pl. az ENSZ-be, de ez csak hasonlít a kollektív elismeréshez, attól különbözik töle, hogy a szervezetbe való felvétel csak egy aktus, amely a szervezethez való viszonyra vonatkozik.

Ha két állam ugyannak a nemzetközi szervezetnek a tagja, az még nem pótolja a de jure vagy a de facto elismerést. Pl.: Izrael tagja az ENSZ-nek, bár számos arab állam a mai napig sem ismeri el.

Az elismerés két formában történhet:

a)    kifejezett elismerés: Az elismerö nyilatkozatot egy másik állam által küldött nyilatkozat, jegyzék, távirat vagy egy vele kötött szerzödés egyik pontjának kifejezett rendelkezései tartalmazzák. Pl.: trianoni békeszerzödésben Magyarország elismeri a Cseh-Szlovák állam függetlenségét.

b)    hallgatólagos elismerés: Az a magatartás melyböl kétség nélkül megállapítható az elismerési szándék. Pl.

o 2 állam nemzetközi szerzödést köt anélkül, hogy abban az elismerésröl egyetlen paragrafusban is szó lenne.

o Ha 2 oldalú szerzödést kötöttek az elismerésnek minösül, hiszen jogilag nem létezö állammal nem lehet szerzödést kötni.

o Ha ügyintézö szerzödésröl van szó és hiányzik az elismerési szándék, akkor az csak ad hoc elismerés.

o ha többoldalú szerzödésben vesznek közösen részt, az nem feltétlenül jelent elismerést, hiszen az együttes részvételböl még nem következik az elismerési szándék. Az együttes aláírás a de facto elismerés látszatát keltheti.

o az utólagos csatlakozás nem minösül elismerésnek, kivéve ha az aláíró államok meghívják az új államot, mert ilyenkor a meghívás tényéböl következik az elismerési szándék.

o a rendes diplomáciai kapcsolatok felvétele de jure elismerésnek minösül, de ilyennek kell tekinteni a kapcsolatok felvételét ajánló jegyzéket is.

o a konzuli kapcsolatok létesítése még önmagában nem jelent elismerést, hiszen arra akkor is szükség van ha nincs elismerési szándék az új állam tekintetében.

o az exequatur kérése hallgatólagos de facto elismerést jelent.

Az elismerés idöpontja:

Az államnak nincs alanyi joga az elismerésre, mivel az nem kötelezö. Az elismerés megadása és idöpontja a többi állam szuverén döntésétöl függ. Ennélfogva elöfordul a túl korai (még folyik a polgárháború) és az elkésett elismerés (fogalmilag kizárt, de jellemzö, hogy a kivált állam elismerése azon állam által, ahonnan kivált csak jóval a többi állam elismerése után történik meg) is. Az elismerés általános gyakorlat szerint visszaható erejü (a létrejövetel idöpontjára). Elképzelhetö elismerési kötelezettség (Trianon) és el nem ismerési kötelezettség (Mandzsukuo, Dél-Afrikai bábállamok) is.

Hallstein-doktrina, vagy a "kizárólagos képviselet elve": azt jelentette, hogy Németország képviseletére egyedül az NSZK kormánya a jogosult. NSZK részéröl barátságtalan cselekménynek (megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat) titulálták, ha az NDK-val diplomáciai kapcsolatot létesítettek. Jugoszláviával szembe alkalmazták elöször 1957-ben, azonban a SZU mindkét állammal kapcsolatot tartott fenn. Ezt a gyakorlatot folytatja Kína Tajvan esetében.

Nemzetként való elismerés: az elismerés speciális változata az I. világháború idején jelent meg. Akkor még nem volt a népeket, nemzeteket megilletö önrendelkezési jog. Az antant elhatározta, hogy létesítsenek egy csehszlovák államot és támasszák fel a lengyel államot. A háború alatt létre is jött egy Cseh Nemzeti Tanács és egy Lengyel Nemzeti Bizottság. Ezek mellet a Monarchia volt hadifoglyaiból álló csehszlovák és lengyel légiók alakultak. Mivel a lengyel nemzeti területek jelentös része és a csehszlovák terület teljes egésze a Monarchia része volt, ezért a hadifoglyokat nem lehetett volna hadra fogni saját államuk ellen. Ezért Anglia és Franciaország az elismerö hatalmak, Csehszlovákiát, mint szövetséges nemzetet ismerték el, a légiót pedig Ausztria-Magyarországgal és Németországgal szabályos hadiállapotban álló hadviselö seregnek.

Az elismerés megszünése:

Ha az elismerö, vagy az elismert állam megszünik, megszünik rendszerint az elismerés jogkövetkezménye is, néhány kivételtöl eltekintve (pl.: menekült kormány által képviselt elfoglalt ország).

Megszünik az elismerés, ha azt a megadó állam visszavonja. Jogszerü a visszavonás, ha de facto elismerésröl van szó és azt de jure elismerésre akarja változtatni. Egyébként, ha az állam létezik, nagyon barátságtalan cselekedet (pl.: 1931-ben Japán Kínától, mivel álláspontja szerint a belsö zavarok miatt megszünt a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának megfelelö szervezett nép lenni.). Jogszerü megszüntetés volt az USA és Franciaország lépése 1921-ben, amikor visszavonták Montenegró elismerését, mivel az a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett.