Az 1993. évi párizsi egyezmény

A vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és hasz­nálatának tilalmáról, valamint megsemmisítésérõl szóló 1993. évi párizsi egyezmény a leszerelési folyamat­ban alapvetõ lépés: egész fegyverrendszer teljes betiltásáról rendelkezik, hatékony ellenõrzési mechanizmust létesít és megoldásai számos novumot tartalmaznak (fogalommeghatározás, nemzetközi szervezet felállítása, szank­ciók megállapítása, viták rendezése, a segítségkérés jogának és a segítség­nyújtás kötelezettségének kimondása, a végrehajtás nemzeti feladatainak rögzítése, néhány szerzõdésjogi újítás stb.).

Míg Hirosima és Nagaszaki óta nem került sor nukleáris fegyverek be­vetésére, csak a fenyegetés eszközei maradtak a "kölcsönös elrettentés" szel­lemében, ez nem mondható el a vegyi fegyverekrõl Al­kalmazásának - az I. világháború utáni - esetei: Egyiptom a jemeni polgár­háborúban, 838h71i az Egyesült Államok a vietnami háborúban intenzíven használt - vegyi fegyvernek is tekinthetõ - lombtalanító anyagokat, Irak is folyamodott vegyi fegyverekhez Irán elleni háborújában, illetve a Szovjetunió Afganisztánban.

Az 1972. évi biológiai fegyver egyezmény pactum de contra­hendo klauzulája csak hosszas és fáradságos tárgylások után realizálódha­tott. Húsz év kellett a komolyabb akadályok leküzdéséhez:

A Szovjetunió a gorbacsovi peresztrojkáit semmiképp nem volt haj­landó helyszíni ellenõrzést elfogadni;

. Az arab államok szerint szerves kapcsolat áll fenn a ve­gyi fegyverek és az atomfegyverek tilalma között, azaz ez utóbbira vonat­kozó nemzetközi szerzõdés hiányában nem lehet szó megállapodásról a vegyi fegyverekkel kapcsolatban;

. A Nyugat pedig felvetette - többek között - a zavargásoknál használt ún. tömegoszlató anyagok problémáját és különösen a kettõs hasznosítás­ra alkalmas anyagok nemzetközi kereskedelmének korlátozását és ellenõr­zését, melyben a fejlõdõ országok gazdasági és technikai fejlõdésük útjá­ba állított akadályokat láttak.

A vegyifegyver-egyezmény elõzményei közül kiemelendõ a fojtógá­zokról szóló 1899. évi hágai nyilatkozat és az 1907. évi 4 hágai egyezmény, és különösen a fojtó, mérgezõ és más gázok és a hadviselés bakterológiai eszközeinek tilalmáról szóló 1925. évi genfi jegyzõkönyv.

A párizsi egyezményhez vezetõ tárgyalási folyamatot felgyorsította a vegyi fegyverek tárgyában létrejött amerikai-szovjet szerzõdés (1990), a Németországra vonatkozó végleges rendezésrõl szóló szerzõdés, melyben Németország megerõsítette lemondását az ilyen fegyverekrõl, valamint a Latin-Amerikában és az indiai szubkonti­nensen született megállapodások.

Általános jellemzése

Az 1993. évi vegyifegyver-egyezmény igen terjedelmes és nem utolsósorban igen bonyolult dokumentum: 24 cikkének többsége részletekbe menõ szabályozást tartalmaz, van 3 melléklete (a vegyü­letekrõl, az ellenõrzésrõl és a bizalmas kezelésrõl), sõt - a kompromisszum ér­dekében - egyes tilalmak a preambulumba ke­rültek. Az egyezmény ugyanakkor kettõs természetû is: a nagyobbik része leszerelési rendelkezésekrõl szól, ugyanakkor a vegyifegyverek használatának tilalma a humanitárius nemzetközi jogba tartozik.

A tilalmak

. A meglevõ vegyi fegyverek megsemmisítése, mely minden - az állam területi szuverenitása alatt álló - területre vonatkozik;

. Meg kell szüntetni e fegyverek kifejlesztését, gyártását, más módon való beszerzését, felhalmozását, birtoklását, bárkinek közvetlen vagy közvetett átadását;

. Az elõzõ tilalom végrehajtása érdekében meg kell szüntetni gyártá­sának feltételeit;

. "Soha és semmilyen körülmények között" nem használható vegyi fegy­ver. E tilalom kiterjed mind a nemzetközi, mind a nem nemzetközi fegyve­res összeütközésekre, jellegû, mert még a szerzõdésben nem részes államok irányában is fennáll és represszáliaként sem alkalmazható.

. A szerzõdõ állam köteles megtiltani a természetes és jogi személyeknek az egyezmény alá esõ tevékenységeket és ennek érdekében büntetõ­jogi tényállásokat alkotni.

E tilalmakat néhány kivétel áttöri, így:

. nem terjed ki a kutatásra;

. nem akadályozhatja a védelmi célokat;

. nem akadályozhatja a gazdasági és technikai fejlõdést, az ipari, me­zõgazdasági, kutatási, gyógyászati, gyógyszerészeti vagy más békés célú kémiai tudományos és technológiai ismeretek kereskedelmét;

. az elõzõekbõl következik az, hogy létezhetnek ún. szürke zónák is a tiltott és megengedett tevékenységek határmezsgyéjén.

A meghatározások

A tilalmak hatékonysága feltételezi a pontos és átfogó fogalom-meghatározásokat, így az egyezményben szerepel az, hogy mi tekintendõ vegyi fegyvernek, illetve vegyi kényszerítõ eszköznek, melyek paramétereit az 1. melléklet tartalmazza. A definíciók szabatossága ellenére említeni kell a herbicidek problémájának ambivalens megoldását, továbbá a zavargások alkalmával alkalmazható eszközökre vonatkozó szabályokat. Ilyenek p1. a könnyfakasztó gázok. Ilyen eszközöket tilos hadviselési eszközként használni, de megengedett jogérvényesítési vagy rendfenntartó célból.

Az ellenõrzés rendszere

Az ellenõrzési rendszer legfontosabb elemei:

Az állam nyilatkozata vegyi fegyverekrõl és a gyártó létesítményekrõl;

E nyilatkozatok helyszíni ellenõrzése;

A szerzõdés hatályba lépését követõen az állam - elõre megállapí­tott és részletes tervek szerint és általában saját költségére - 2 éven belül köteles megkezdeni és 10 éven belül befejezni a fegyverek és létesítmé­nyek megsemmisítését, melynek végrehajtását a helyszínen rendszeresen ellenõrzik;

Az egyezménybõl folyó kötelezettségek be nem tartásának feltéte­lezése esetében konzultációs kötelezettség áll fenn, majd bár­mely részes állam rendkívüli helyszíni ellenõrzést kérhet a felállított nem­zetközi szervezet keretében, mely ezt követõen értékeli a jelentést, megál­lapítja az esetleges szerzõdésszegést és dönt a helyzet orvoslásához szükséges intézkedésekrõl, ide értve a szankciókat is.

A vegyi fegyver tilalmi övezet

A párizsi egyezmény univerzális jellegû nemzetközi szervezetet állít fel az egyezmény céljainak megvalósítására, rendelkezései végrehajtásának bizto­sítására, különösen a nemzetközi ellenõrzésre és a konzultációkra, valamint az együttmûködésre. A felállított szervezet nem tekinthetõ - az ENSZ Alap­okmánya szerinti - szakosított intézménynek. Székhelye Hágában van.

A szervezet struktúrája a hagyományos megoldást követi:

. A részes államok értekezlete, mely évente egyszer rendes ülésszakra és szükség szerint rendkívüli ülésszakokra ül össze;

. A 41 tagú végrehajtó tanács, melynek tagjait az értekezlet választja 2 évre a méltányos földrajzi megosztás elvének figyelembevételével (9 jelölt Afrikából, 9 jelölt Ázsiából, 5 jelölt Kelet-Európából, 7 jelölt a latin-ameri­kai és karibi térségbõl és 10 jelölt a nyugat-európai és más államok köré­bõl, továbbá 1 jelölt, mely váltakozva az ázsiai, illetve a latin-amerikai és ka­ribi térségbõl kerül ki). Bár a választásoknál a rotáció elvére tekintettel kell lenni, az újraválasztási tilalom hiánya lehetõvé teszi az ún. félállandó tagsá­got, azaz az egyezmény célja és tárgya szempontjából fontos államok ismé­telt újraválasztását;

. A fõigazgató által vezetett technikai titkárság, melynek feladata - a szo­kásos adminisztráció mellett - a nemzetközi ellenõrzések lebonyolítását is.

A döntéshozatal

Az értekezlet és a végrehajtó tanács - fõszabályként - érdemi kérdésekben kétharmados többséggel, eljárási kérdésekben egyszerû többséggel határoz.

Az elfogadott határozatok jogi természete a határozatok tárgyához iga­zodik:

. a szervezet belsõ életére vonatkozó határozatok jogi tények;

. ajánlások elfogadása, melybe beletartozik a nemzetközi joggal egye­zõ kollektív intézkedésekre vonatkozó javaslattétel, az ügynek az ENSZ Közgyûlése és a Biztonsági Tanács figyelmébe ajánlása;

. vannak kötelezõ határozatok is, így a szerzõdésszegõ állam jogainak és kiváltságainak korlátozása vagy felfüggesztése, továbbá a végrehajtó tanács - összes tatja háromnegyedes többségével - a rendkívüli ellenõrzés lefolytatását megállíthatja.

A viták rendezésének szabályozásában a hagyományos vitarendezési módok dominálnak: konzultáció és tárgyalás, vagy a felek választása szerinti más békés módszer alkalmazása, az értekezlet és a végrehajtó tanács igény­bevétele és közös megállapodással a vitának a Nemzetközi Bíróság elé ter­jesztése. Ezen kívül az értekezlet és a végrehajtó tanács felhatalmazást kapott arra, hogy az ENSZ Közgyûlésének beleegyezésével tanácsadó véleményt kérjen a Nemzetközi Bíróságtól a szervezet tevékenységi körén belül fel­merült bármely jogi kérdésben.

A vitarendezési mechanizmus két kérdést vethet fel:

Elõször: a rendkívüli ellenõrzés független a viták rendezésétõl, azaz az elõbbit nem lehet blokkolni olyan állítással, hogy elõzetesen rendezni kell a vitát.

Másodszor: nyitva maradt az, hogy az egyezmény keretén kívül alkal­mazhatók e individuális törvényes ellenintézkedések. Lehet úgy érvelni, hogy az egyezmény ún. "önmagában zárt rendszerek egyike, mely kizárja az egyoldalú ellenintézkedés lehetõségét, ezek a szervezet számá­ra vannak fenntartva. Ugyanakkor kétséges az, hogy a részes államok le­mondtak volna a nemzetközi jog alapján õket megilletõ jogcímrõl.