Az Európa Tanács

W. Churchillnek 1946 szeptemberében Zürichben tartott beszéde felvetette az Európai Egyesült Államok gondolatát, melyből az 1949-ben 10 állam részvételével megalakított Európa Tanács született meg. Az Európa Tanács ugyan a hagyományos nemzetközi szervezet koncepciójának győ­zelmét jelentette a föderalizmus híveivel szemben, ugyanakkor - az Északatlanti Szerződéshez hasonlóan - értékközösség elfogadását is kifejez­te: a felek hitet 313i87d tettek az európai közös örökséget jelentő olyan eszmék és elvek mellett, mint a plurális demokrácia, az emberi jogok tisztelete, a jog uralma, a piacgazdaság. Ezenkívül az Európa Tanács Tanácskozó Gyűlése (jelenleg: Parlamenti Közgyűlés) eltérést jelentett a nemzetközi szerveze­tek hagyományos kormányközi jellegétől. A föderalizmus gondolata a hat államból álló ún. Kis-Európában folytatódott, melynek keretében 1951-ben létrejött az Európai Szén- és Acélközösség, majd 1957-ben az Európai Gaz­dasági Közösség és az Euratom, majd ezek egyesítése után (1967) és az egymást követő kibővítéseket követően az Európai Unió (1992. évi maastrichti és 1997. évi amsterdami szerződések).

Az Európa Tanács statútu­ma két ellentétes törekvés, jelesül az igazi föderáció koncepciója és a hagyományos nemzetközi együttműködés intézményesítése közötti komp­romisszumot jelent, melyből e nemzetközi szervezet struktúrájának sajátos vonásai következnek, jelesül a Parlamenti Közgyűlés sui gen.eris volta és az, hogy nincs kisebb létszámú, a legfontosabb államok részvétel­ét és a méltányos földrajzi megoszlást érvényesítő szűkebb körű testület. A londoni konferencia Strasbourgot válasz­totta a szervezet székhelyéül.

A tagság

Az Európa Tanácsot 10 állam (a Benelux-országok, Dánia, Franciaország, Írország, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Svédország alapította. Az eredeti tagokhoz hamarosan újabbak csatlakoztak (p1. Németország, Svájc, Ausztria, Görögország, Törökország, majd a diktatúrák megszűnése után Spanyolország és Portugália. A taglétszám lassú emelkedése a kilencvenes években, a szocialista rendszerek összeomlását követően felgyorsult, az Európa Tanácsnak jelenleg 41 tagállama van. (A kelet-közép-európai régió­ból először Magyarországot vették fel 1990-ben, Grúzia volt a legutóbbi felvett ország. Az eredeti taglétszám megnégyszereződése után az Euró­pa Tanács joggal minősíthető összeurópai szervezetnek, mely kb. 800 millió embert képvisel. Az Európa Tanács munkájában megfigyelőként az Egye­sült Államok, Kanada és Japán is részt vesz.

A tagfelvételi eljárás szabályai

. A meghívót a Miniszterek Bizottsága küldi olyan európai országok­nak, melyek képesek és hajlandók elfogadni a közös európai örökséget alkotó eszményeket és elveket, jelesül a jog uralmát, az emberi jogok tisz­teletét, a plurális demokráciát.

. A meghívást a Parlamenti Közgyűlés előzetesen véleményezi. Ennek során rapporteur-ok segítségével tájékozódik arról, hogy a meghívandó or­szág alkotmánya, jogrendszere milyen mértékben tükrözi az Európa Tanács eszméit és elveit. Észtország felvételekor a kritériumok köre kibővült a ki­sebbségi jogok tiszteletben tartásával. Először Románia felvételének esetében volt szó politikai kötelezettségvállalások meg­fogalmazásáról, mely Oroszország esetében már 23 pontot tett ki.

. A meghívott állam a londoni statútumot ratifikálja és a ratifikációs okmány letétbe helyezésének napjától lesz az Európa Tanács tagja.

Az Európa Tanács statútuma biztosítja a kilépés jogát és szabályozza a kizárást. Kizárásának megelőzése érdekében Görögország 1969-1974 között kilépett az Európa Tanácsból.

Az Európa Tanács szervei: a Miniszte­rek Bizottsága, mint döntéshozó fórum, a Parlamenti Közgyűlés, és 1994 óta az Európai Helyi és Regio­nális Hatóságok Kongresszusa mint tanácskozó testületek, a Titkárság, vala­mint a szakértői bizottságok, rapporteuri csoportok vagy külön előadók, il­letve parlamenti bizottságok. Ez utóbbiak - a Titkársággal együtt - előké­szítő munkákat végeznek. Ezenkívül voltak csúcstalálkozók is. Az Európa Tanácshoz kapcsolódik az Emberi jogok Európai Bírósága.

A Miniszterek Bizottsága vagy külügyminiszteri szinten, vagy az állan­dó képviselők szintjén ülésezik évente számos alkalommal.

. A Parlamenti Közgyűlés a tagállamok nemzeti parlamentjei által de­legált 582 küldöttből áll: a nagyobb országoknak 18-18, a legkisebbeknek 2-2 küldöttje vesz részt a Parlamenti Közgyűlésen, Magyarországnak 7 he­lyet birtokol. Minden képviselőnek helyettesei vannak. A Parlamenti Köz­gyűlés küldöttei nem nemzeti csoportokat, hanem politikai csoportokat al­kotnak: szociáldemokrata és szocialista csoport, európai néppártok csoport­ja, európai demokraták csoportja, liberálisok csoportja, egyesült európai baloldal. Évente négyszer tartanak plenáris ülést.

. Az Európai Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa (ugyancsak 582 képviselővel) látja el a helyi és regionális közösségek politikai képvi­seletét.

. A Titkárság élén a Miniszterek Bizottsága által javasolt és a Parlamenti Közgyűlés által megválasztott főtitkár és főtitkárhelyettes áll, irányításuk alatt működik a több mint 1000 nemzetközi tisztviselőből álló apparátus.

Az Európa Tanács feladat- és hatásköre

Az Európa Tanács feladatköre a szervezet szélesen megfogalmazott cél­jaiból következik: a tagállamok közötti szorosabb egység megteremtése, a közös örökségüket alkotó eszmények és elvek biztosítása és előmozdítása, valamint a gazdasági és szociális haladás könnyítése érdekében

a közös érdekű kérdések megtárgyalása,

nemzetközi szerződések kötése,

az emberi jogok európai rendszerének fejlesztése.

A londoni statútum kifejezetten kizárja az Európa Tanács feladatköré­ből a védelmi kérdéseket. Az Európai Közösségek pedig a gazdasági együtt­működést szorították háttérbe

Több mint 170 egyezményt kötöttek a tagállamok az Európa Tanács égisze alatt, melynek tárgyai: a kultúra és oktatás, a viták békés rendezése, a konzuli kapcsolatok, az állampolgárság, az egészségügy, a környezetvédelem, a média. Ennek alapján joggal állítható különös euró­pai jogterület létrejötte.

Cselekvési programok (számuk jelenleg meghaladja az ötvenet) ope­ratív célok megvalósítására vagy az egyezmények végrehajtására. Ide sorol­hatók a volt szocialista országoknak nyújtott segélyprogramok, p1. a jogi reformok elősegítésére.

Politikai kezdeményezések a tagállamok számára.

Nemzetközi konferenciák rendezése (p1. az agyelszívásról vagy a bioetikáról).

Az Európa Tanács égisze alatt működnek speciális konferenciák is (p1. az oktatási, az igazságügyi, a környezetvédelmi miniszterek konferenciái).

. Együttműködés más nemzetközi szervezetekkel (Európai Unió, Eu­rópai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az ENSZ Európai Gazdasá­gi Bizottsága, Emberi Jogi Főbiztosa, a Menekültügyi Főbiztosság), valamint kb. 350 nem kormányközi szervezettel.

. A kilencvenes években jelent meg a monitoring tevékenység azután, hogy a tagfelvételt politikai kötelezettségvállalásokhoz kötötték, melyek betartását ellenőrzési mechanizmus biztosítja. 1997 óta a Parlamenti Közgyűlés alatt működik a monitoring bizottság. Ezenkívül a Miniszterek Bizottsága is felállította saját tematikus ellenőrző bizottságait.

A Miniszterek Bizottsága

egyhangú döntést hoz a kormányoknak intézett ajánlások, a tevékenységéről szóló jelentések, a Strasbourgon kivüli ülések stb. tárgyaiban;

tagjai 2/3-os többségével dönt a tagfelvételről;

a leadott szavazatok 2/3-val dönt a költségvetés és a minősítés kérdésében;

végül egyszerű többséggel az ügyrendről, valamint a pénzügyi és szervezeti szabályzatról.

A Miniszterek Bizottságának határozatai - a kormányokhoz intézett ajánlásokon kívül - kötelezőek.

A Parlamenti Közgyűlés minden határozatát a leadott szavazatok kéthar­mados többségével hozza. E határozatok lehetnek:

ajánlások a Miniszterek Bizottságához,

határozatok (a főtitkár, főtitkárhelyettes) a Közgyűlés jegyzőjének, az Emberi jogok Európai Bírósága tagjainak megválasztása,

vélemények a Miniszterek Bizottsága által a Közgyűléshez intézett kérdésekben,

utasítások a bizottságok részére.

Az Európa Tanács nemzetközi jogalanyisága

Az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló 1949/1952. évi megállapodásból nemcsak magánjogi jog - alanyisága, hanem korlátozott nemzetközi jogalanyisága is következik.

Ez utóbbi magába foglalja az épületek és irattárak sérthetetlenségét, a szervezet vagyonának joghatóság alóli mentességét, pénzügyi és adómen­tességet, az állami képviselők és nemzetközi tisztviselők különböző foko­zatú kiváltságait és mentességeit. Ezen kívül a Tanács kiegészítő megállapo­dásokat is köthet az általános megállapodás módosításáról.