Az erőszak tilalmának elve és kivételei

A nemzetközi kapcsolatok elmúlt ötven évének a fényében nehéz kétségbe vonni azt, hogy a nemzetközi jog térnyerése az erőszakkal szemben inkább látszólagos, mint valóságos. Elég utalni a nemzetkö 515c29f zi közösség több részre hasadására és ebből adódó alapvető ellentmondásaira, azaz a hidegháborúra vagy az Észak-Dél konfliktusra.

Ezen túlmenően az erőszak tilalmának nemzetközi jogi elve a nemzetközi gyakorlat síkján rendkívül ellentmondásosan érvényesült:

A kollektív önvédelem jogára építve katonai szövetségek jöttek létre, melyekkel a katonai szövetség visszatért - a kollektív biztonság helyett - a klasszikus egyensúlyi politikához.

Az önvédelem jogára való pártatlan hivatkozás az erőszak tilalmának gyakorlati kiüresedését eredményezte.

Az erőszak tilalmának elve nem vonatkozik államon belüli politikai küzdelmekre, melyek katonai puccsokba, felkelésekbe, polgárháborúkba torkollhatnak. A XX. század második felében az államon belüli fegyveres konfliktusok egy része internacionalizálódott, miután abba - az e konfliktusban érdekelt felek kérelmére - külső hatalmak beavatkoztak.

Az USA 1965-ben beavatkozott az Észak-Vietnám elleni háborúba.

1983: az USA grenadai intervenciója

a Szovjetunió 1956-ban az általa létrehozott "forradalmi munkás-paraszt kormány" kérésére verte le a  magyar forradalmat és szabadságharcot, 1968-ban pedig a Varsói Szerződés négy tagállamával együtt a csehszlovák kommunista párt "szocializmushoz hű" csoportjának kérésére szállta meg az országot.

A Szovjetunió 1979-ben az afgán kormány kérésére avatkozott be Afganisztánban, mellyel megkezdődött az a véres polgárháború, amely az USA fegyveres beavatkozásáig tartott.

Ha egyáltalán lehetséges valamilyen jogi következtetést levonni az internacionalizálódott belső konfliktusokkal kapcsolatos nemzetközi gyakorlatból, akkor csak az lehet, hogy a segítség kérésére történő hivatkozás lényegileg fikció, a beavatkozást az adott állam külpolitikai érdekei alapján dönti el, és a beavatkozás fogadtatását, legtöbbször verbális elítélést jelentő elutasítást a nemzetközi közösség tagjai politikai-ideológiai alapon döntik el.