Az ENSZ Titkárság

Bár a Titkárság egyike az ENSZ főszerveinek, az Alapokmány szűkszavúan, mindössze 5 rövid cikkben foglalkozik a Titkársággal, és ennek is nagyobbik része a főtitkárra vonatkozik. A jogforrási kört jelentősen kiszélesíti a Közgyűlés ál­tal elfogadott "személyzeti statútum", a több mint fél évszázados gyakorlat, ide értve az ENSZ Adminisztratív Bírósága által hozott ítéleteket is. A Titkárság a főtitkárból és a tisztviselői 858d33i karból áll, mely utóbbi létszá­ma 15 ezer fő körül mozog.

A főtitkár

Kinevezés

A főtitkárt a Biztonsági Tanács ajánlására a Közgyűlés nevezi ki. Jelen­leg már a hetedik főtitkár van hivatalban (Kofi Annan). A népszövetségi gyakorlattal ellentétben a főtitkárok kiválasztásánál a kisebb országok állam­polgárait preferálják, de a kinevezési eljárásban a Biztonsági Tanács állan­dó tagjainak meghatározó szerepe van.

A főtitkár feladatai

Az ENSZ főtitkára nemcsak az ENSZ-adminisztráció vezetője, jelentős politikai-diplomáciai feladatai is vannak:

. Részt vesz a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács és a Gazdasági és Szoci­ális Tanács ülésein (az előző kettőn személyesen), valamint - a Vezérkari Bizottságot leszámítva - minden segédszerv ülésein, ott felszólalhat és ja­vaslatokat fogalmazhat meg

. Még jelentősebb az, hogy felhívhatja a Biztonsági Tanács figyelmét a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető ügyekre. Miután e kezdemé­nyezési jog súlyos politikai kockázatot jelenthet, a főtitkárok óvatosságból csak megállapítják, hogy létezik a Biztonsági Tanács napirendjén nem sze­replő súlyos helyzet, de kifejezetten nem kérik a Tanács összehívását.

. Az ENSZ szerveitől a főtitkár megbízást kaphat különböző feladatok ellátására, p1. közvetítésre, jelen­tések készítésére. E körben a legfontosabb feladata a békefenntartó műve­letek irányítása. Közvetítést végezhet formális megbízás nélkül is, p1. az 1982. évi tengerjogi egyezmény hatályba léptetése érdekében.

. Az ENSZ munkájáról a Közgyűlésnek évente jelentést tesz. Ez az első évtizedekben igen terjedelmes dokumentum volt, ami p1. Hammarskjöld idejében rövidebb bevezetőt és részletes összefoglalót, jelenleg már csak egy rövid áttekintést jelent.

A politikai feladatok mellett a főtitkár a szervezet legfőbb tisztviselője. E tisztségéből fakadó feladatait a Titkárság keretében célszerű összefoglalni. Ebben az összefüggésben kell viszont megemlíteni azt, hogy az ENSZ rendszeréhez tartozó nemzetközi szervezetek adminisztrációinak tevékeny­ségét összehangoló Koordinációs Adminisztratív Bizottság elnöke. További tagjai ezen adminisztrációk vezetői és egyes autonóm szervek legfőbb tisztviselői.

A Titkárság

Összetétele

Az Alapokmány szerint a Titkárság tisztviselőit a főtitkár nevezi ki. E rendelkezés kifejezésre kívánta juttatni a Titkárság egységének koncepci­óját. A főtitkári jogkört azonban behatárolja egyrészt az, hogy a Közgyűlés állapítja meg a Titkárság, másrészt elfogadja az ENSZ költségvetését, melyben igen jelentős tétel a tisztviselői kar finanszírozása.

A nemzetközi tisztviselők kiválasztásához az Alapokmány két szempon­tot határoz meg: a szakmai követelményeket és a földrajzi megosztást. E két szempontot nem mindig könnyű összeegyeztetni és a elmúlt években a földrajzi megosztás elve vált meghatározóvá. Meg kell jegyezni azt, hogy a Titkárságnál ezen elv nem a Közgyűlésnél, a Biztonsági Tanácsnál stb. megismert államcsoportokat, régiókat jelenti, hanem azt, hogy minden egyes tagállam rendelkezik egy bizonyos tisztviselői kvótával.

Az Alapokmány nem szól a főtitkárhelyettesekről, de az 1946-ban létre­jött gentlemen agreeynent alapján már megjelent ez a tisztség. A főtitkárhelyet­tesek és másodfőtitkárok (ez utóbbi címet viseli az ENSZ jogtanácsosa is) száma azóta jelentősen gyarapodott, és a jelentős tagállamoknak megvannak azok az informális lehetőségei, melyekkel a főtitkárt jelöljük, elfogadására késztethetik. E folyamat eredménye az, hogy a Titkárság vezető posztjain inkább diplomaták tevékenykednek.

Új elemet hozott be a nemzetközi tisztviselők kiválasztásába a Közgyű­lés azon törekvése, hogy fokozottan kell növelni a női tisztviselők arányát.

A tisztviselői kar jogállása

A tisztviselői kar jogállását alapvetően négy szempont határozza meg:

. A fent említett statútum alapján a főtitkár személyzeti szabályzatot adott ki, mely részletekbe menően meghatározza a tisztviselők munkaviszo­nyát. A főtitkári intézkedésekkel szemben jogorvoslatért az ENSZ Adminiszt­ratív Bíróságához lehet fordulni.

. A tisztviselői függetlenség, mely azt jelenti, hogy nem kérhetnek és fogadhatnak el külső utasításokat, nemzetközi tisztviselői minőségükkel összeférhetetlen magatartástól tartózkodniuk kell és kizárólag az ENSZ-szel szemben felelősek.

. Az államok nem avatkozhatnak be a főtitkár és a tisztviselői 858d33i kar felada­taiba.

. A tisztviselőket megilletik a feladataik független ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek.