Az ENSZ Közgyűlésének szervezete és hatásköre

A Közgyűlés szervezete

A Közgyűlés az ENSZ egyetlen olyan főszerve, amelyben minden ENSZ tag­állam képviselettel rendelkezik, az ülésszakokon minden tagállam képvise­lője részt vehet. Ennek alapján szokás a Közgyűlést a legreprezentatívabb. sőt legdemokratikusabb szervnek nevezni, melyet az is erősít, hogy ülés­szakain - megfigyelői minőségben - nem tagállamok és egyes felszabadí­tási szervezetek képviselői is jelen lehetnek. A Közgyűlésre aggatott másik állandó jelző a "legfőbb tanácskozó testület", ami azt fejezi ki, hogy a nem­zetközi közösség vitafóruma.

Az ülésszakok

A Közgyűlés munkáját ülésszakokon végzi. A rendes ülésszak általában minden év szeptemberének harmadik keddjén kezdődik és addig tart, amíg a napirend ki nem merül, így gyakran áthúzódik a következő év első hóna 252b13c p­jaira. A rendes ülésszakot az előző ülésszak elnöke nyitja meg, majd - az egy­perces meditáció után - az új elnök megválasztása következik. A rotáció elvét követve az elnök személyére az egyes földrajzi csoportok tesznek javaslatot. Ezt követő­en 21 alelnököt és 6 főbizottsági elnököt választanak, akikből a Közgyűlés elnökének vezetésével létrejön az Általános Bizottság, melynek legfontosabb feladata a napirend­re és az egyes pontoknak a 6 főbizottság, esetleg azonnal a plénum közötti megosztására vonatkozó javaslattétel. A napirendnek vannak állandó pontjai, jelesül a főtitkár évi jelentése, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Nemzetközi Bíróság, a szakosított intézmények, más szervek (p1. a Nemzetközi jogi Bizottság) jelentései, ezenkívül minden állam kérheti vala­mely kérdés napirendre vételét. A napirendről a Közgyűléshatároz.

A Közgyűlés plénuma munkáját az általános vitával kezdi, melyben a tagállamok külügyminiszterei, nemritkán állam és kormányfői szólalnak fel, kifejtik országuk külpolitikáját, állást foglalnak az aktuális nemzetközi ügyek­ben. A plenáris üléssel párhuzamosan megindul a munka a plénummal megegyező összetételű főbizottságokban, melyek határozati javaslatok el­fogadásával fejeződnek be és amelyek az ülésszak végén a plénum jóvá­hagyásával emelkednek közgyűlési határozat rangjára.

Ebben az összefüggésben kell említeni azt, hogy az ENSZ-nek vannak munkanyelvei (angol, francia) és hivatalos nyelvei (angol, francia, spanyol, orosz, kínai, arab), melyeken elhangzó felszólalásokat lefordítják a munka­nyelvekre. Más nyelven is fel lehet szólalni, ehhez azonban gondoskodni kell valamely munkanyelvre történő fordításról.

Az ülésszak elején a Közgyűlés megválasztja a Mandátumvizsgáló Bizott­ságot (9 tag), mely megvizsgálja az egyes delegációk megbízólevelét, ennek eredményéről jelentést tesz a Közgyűlés plénumának, melynek hatásköré­be tartozik azok elfogadása.

A Közgyűlés speciális ülésszakot is tarthat, melynek időpontját és témá­ját a rendes ülésszak határozza meg. Speciális ülésszakot tartott a Közgyű­lés p1. Délnyugat-Afrikáról (1967), az új nemzetközi gazdasági rendről (1974), a leszerelésről (1978), a környezetvédelemről (1998). Rendkívüli sürgős ülésszak is tartható - esetleg a rendes ülésszak megszakításával - a tagállamok többségének kérésére vagy a Biztonsági Tanács eljárási határo­zata alapján. Ilyen ülésszak volt 1956-ban a magyar és a szuezi ügyekben, 1967-ben a közel-keleti helyzetről, 1980-ban Afganisztánról. A speciális és a rendkívüli ülésszakokat a rendes ülésszak elnöke vezeti és a Közgyűlés el­járási szabályait alkalmazzák.

A Közgyűlés belső szervezete

A Közgyűlés főbizottságai:

1 sz. leszerelési és nemzetközi biztonsági-,

2. sz. gazdasági és pénzügyi,

3. sz. szociális, kulturális és humanitárius,

4. sz. speciális politikai és dekolonizációs-,

5. sz. adminisztratív és költségvetési, valamint a 6. sz. jogi főbizottság.

A Közgyűlés állandó bizottságai

Igazgatási és Költségvetési Kérdések Tanácsadó Bizottsága

Tagdíjbizottság.

A Közgyűlés segédszervei (bizottságok, albizottságok, munkacsoport­ok stb. elnevezés alatt):

Nemzetközi Jogi Bizottság,

Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság,

a nemzetközi jog évtized­ének, valamint a nemzetközi jog oktatásának és kutatásának bizottságai,

az Alapokmánnyal foglalkozó bizottság,

a világűrbizottság,

a környezet és fejlesztés bizottsága,

Emberi Jogi Bizottság,

a faji diszkrimináció megszüntetésének bizottsága, a kínzás elleni bizottság,

a leszerelési bizottság és konferencia,

a gyarmati rendszer meg­szüntetésének bizottsága,

a radioaktív sugárzás hatásainak bizottsága,

a fej­lesztés és egyéb évtizedek (nők, faji megkülönböztetés, emberi jogi neve­lés, a szegénység megszüntetése stb.) bizottságai,

a tudomány és technika a fejlődésért bizottság,

népesedési és fejlődési bizottság,

emberi települé­sek bizottsága,

a Könyvvizsgáló Testület,

az ENSZ-tisztviselők nyugdíjalap­ját ellenőrző bizottság,

számos ad hoc bizottság.

A Közgyűlés hatásköre

A szavazás

A Közgyűlés határozatait fontos kérdésekben a jelenlevő és szavazó ta­gok szavazatának kétharmados többségével hozza. Az Alapokmány ab ovo fontos kérdésnek minősíti a Biztonsági Tanács nem állandó tagjainak meg­választását, a Gazdasági és Szociális Tanács tagjainak a megválasztását, a tag­felvételt, felfüggesztést és kizárást, a költségvetési kérdéseket, a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló ajánlásokat. Egyéb kérdésekben, ide értve a kétharmados többséggel eldöntendő kérdések további csoportjainak meghatározásáról, a jelenlevő és szavazó tagok egyszerű többsége határoz. A Köz­gyűlés ügyrendje írja elő a quorumnot. a vitához a tagok egyharmadának, a határozathozatalhoz többségének a jelenléte szükséges.

A Közgyűlés gyakran mellőzi a szavazást, helyette a konszenzus mód­szerét alkalmazza, azaz a határozatot elfogadottnak nyilvánítják, ha egyetlen tagállam sem ellenzi és senki sem kér formális szavazást.

A szavazás eredménye

A pozitív szavazás vagy a konszenzus eredménye egy dokumentum, melynek elnevezésében sincs egység, és jogi természetének meghatározá­sa is további elemzést igényel.

Az Alapokmány előzőekben tárgyalt 18. cikke kétszer használja a határozat kifejezést, majd olyan terminus technicus-okkal folytatja mint ajánlás, felvétel, felfüggesztés, kizárás, ezenkívül az Alapokmány olyan kategóriákat is használ, mint felhívja a figyelmet, megvizsgál, jóváhagy, megállapít, létrehoz, vé­leményt kér, kinevez. E különböző kifejezéseket az ENSZ gyakorlata a resolution szóval hozza közös nevezőre, és így törté­nik a számozás is, mely magyarra ismét csak a határozat szóval fordítható.

A határozatok jogi természetük alapján két csoportba oszthatók: vannak ajánlások és vannak kötelező határozatok.

Az ajánlásper definitionem nem rendelkezik jogi kötelező erővel, így az ajánlás végrehajtásának elmaradása nem keletkeztethet nemzetközi jogi felelősséget, bár ettől eltekintve lehet politikai súlya, hosszú távú hatása. Az ajánlás nem több mint kérés, felhívás. Ezenkívül jelenheti az adott nemzet­közi probléma létezésének elfogadását, a megoldás keresésébe való bekap­csolódást stb. Címzettjei az államok, a Biztonsági Tanács, a szako­sított intézmények.

Ezen általános képletet az ENSZ-gyakorlat még árnyaltabbá és bonyolul­tattá tette:

. Az ajánlás nyomatékosabbá tételére, jelentősége hangsúlyozása érde­kében alkalmazzák a deklaráció = nyilatkozat kifejezést, sőt előfordul a charta = egyezségokmány kategória is

. Az ajánlások jelenthetik az alapokmány quasi-autentikus értelmezé­sét, kifejezésre juttathatják valamely nemzetközi szokásjogi normával kap­csolatban kialakult comnmunis opinio-t, vagy jelenthetik a szokás­jogképződés folyamatának megindítását.

. Jelenthet állásfoglalást helyzetek, magatartások legitimitásáról vagy illegitimitásáról, sőt vonatkozhatnak az ajánlásokban foglaltak végrehajtásá­nak ellenőrzésére is.

. Mint említettük, a Közgyűlés ajánlásainak a szakosított intézmények is címzettjei lehetnek. Az ENSZ-szel kötött megállapodásaikban e szerveze­tek csak az ENSZ határozatainak figyelembevételére vállaltak kötelezettsé­get. A gyakorlatban azonban alkalmazkodtak az ENSZ általános politikájá­hoz. A Nemzetközi újjáépítési és Fejlesztési Bank viszont megtagadta azt, hogy - a Közgyűlés határozatai ellenére - a Portugáliának és Dél-Afrikának nyújtott segítséget megszüntesse. Erre az álláspontra helyezkedett 1983-ban a Nemzetközi Valutaalap is.

. A Közgyűlés tanácsadó véleményt kérhet a Nemzetközi Bíróságtól (infra X. fejezet), mely azonban nem kötelezi a Bíróságot a vélemény meg­adására. A gyakorlatban ugyan a véleményadás megtagadására nincs példa, csak egyes egyéni és különvélemények vetik fel azt, hogy helyesebb lett volna a véleményadástól eltekinteni.

Az ajánlásnak nem minősíthető határozatok kötelezők.

. E kötelező határozatok egy része jogviszonyt keletkeztető, módosító, megszüntető egyedi aktus, p1. a tagfelvétel, a Biztonsági Tanács illetve a Gaz­dasági és Szociális Tanács választható helyeinek betöltése, a főtitkár kineve­zése, más szervek létesítése és megszüntetése, feljogosítás tanácsadó véle­mény kérésére.

. A Közgyűlés határoz nemzetközi szerződések kötelező hatályának, p1. a székhelyegyezmé­nyeknél, a szakosított intézményekkel kötött egyezményeknél, a Nemzetközi Tengerfenék Hatósággal kötött megállapodásnál, a gyámsági megállapodásoknál, a segélyprogram-megállapodások­nál. Ezek olyan egyedi aktusok, melyek nemzetközi jogforrások létrejötté­nek elengedhetetlen feltételei.

. A Közgyűlés kötelező határozatai lehetnek normatív aktusok is, me­lyek az ENSZ belső életét szabályozó jogforrásoknak tekinthetők. Ide sorol­ható a Közgyűlés és a Titkárság ügyrendjének elfogadása, a Gazdasági és Szociális Tanács irányításának jogi eszközei, az autonóm szervek és a segélyszervek tevékenységének koordinálása, p1. a fejlesztésprogra­mok működtetésére, és last but not least a költségvetés meghatározása.