Az ENSZ Közgyűlésének kizárólagos feladatköre

A Közgyűlés általános feladatkörét az Alapokmány 10. cikke rendkívül ál­talánosan fogalmazza meg: "az Alapokmányban meghatározott célok köré­be tartozó vagy a jelen Alapokmány szerint létesített valamely szerv hatás­körével és feladataival kapcsolatos minden kérdést megvitathat..." A feladatkörök többsége az 111h79b onban (p1. a nemzetközi béke és biztonság fenntartása) - különböző módokon - megoszlik a Közgyűlés és a Bizton­sági Tanács, valamint más főszervek között, vagy a Közgyűlés maga osztot­ta meg. Ennek figyelembevételével indokolt ezen feladatkörök együttes tár­gyalása. Így vannak együttes és párhuzamos feladatkörök.

A Közgyűlés feladatkörében vannak azonban kizárólagos feladatok is. Ide tartozik azoknak a feladatoknak egy része, melyekkel kapcsolatban a Köz­gyűlés - az előző pontban vázoltak szerint - hatáskörét gyakorolhatja.

A Közgyűlés kizárólagos feladata a költségvetés megállapítása. A költség­vetést a főtitkár nyújtja be, a Költségvetési Kérdések Tanácsadó Bizottsága vizsgálja felül, a tagállamok hozzájárulására, azaz a tagdíjra a Committee on Contributions tesz javaslatot. Az ENSZ költségvetését a Közgyűlés kétéven­te hagyja jóvá. A költségvetés összegének gyors emelkedése (1946-ban 20 millió $ volt) a 90-es években megállt, sőt reálértékben csökkent is.

A 2000-2001. évekre a költségvetés végösszege 2 milliárd 535 millió 689 200$.

A tagdíj nagysága az államok fizetőképességétől függ, melynek megha­tározására 1994-ben új, rugalmas, de még bonyolultabb rendszer szolgál. Az Egyesült Államok kvótája a legmagasabb (25%), az államok több mint fele viszont csak 0,01%-ot fizet. Magyarország tagdíja 0,14% (= kb. 1,5 millió $). Csak 14 ország fizet 1%-nál többet, mely azonban a rendes költségvetés 86%-a, ebből az USA, Németország és Japán együtt több mint 50 %-ot fedez.

A rendes költségvetés mellett az ENSZ-nek vannak - önkéntes befize­tésekkel finanszírozott - alapjai is (békefenntartó műveletek, fejlesztési program, környezeti program, stb.).

A költségvetés az ENSZ krónikus problémáinak egyike, mely megállapí­tás a dolog természete szerint a különböző alapokra is vonatkozik. Pénzügyi vagy politikai okokból az államok elmaradnak a tagdíjak (és a megígért ön­kéntes hozzájárulások) befizetésével. Pl. 1996-ban az USA 1,1 milliárd $-ral, Oroszország 400 millió $-ral, Ukrajna 245 millió $-ral tartozott. A következ­mény egyértelmű: az ENSZ állandóan pénzügyi nehézségekkel küzd, időről időre az ENSZ pénzügyi válságáról, sőt csődjéről is lehet hallani.

Az Alapokmány a tagdíj befizetésének elmaradását csak azzal szankcio­nálja, hogy ha valamely tagállam hátraléka meghaladja az előző két évre ese­dékes hozzájárulás összegét, akkor az ilyen államoknak a Közgyűlésen nincs szavazati joga. Miután a Szovjetunió és szövetségesei, valamint Fran­ciaország - a Nemzetközi Bíróságnak az ENSZ költségei tárgyában adott ta­nácsadó véleménye (1962) ellenére - megtagadták az ENSZ rendkívüli fegy­veres ereje és a Kongó-művelet költségeihez való hozzájárulásukat, a pénzügyi vita 1964-ben kulminált és megbénította a 19. ülésszak munkáját. Az Alapokmány említett világos rendelkezésének ellenére, melyből a szava­zati jog automatikus felfüggesztése következne, más jogi érvek alapján a Közgyűlés a vitát csak politikai kompromisszummal zárhatta le.