Az emberi jogok európai egyezménye: a védett emberi jogok

Az Európa Tanács égisze alatt az emberi jogok impozáns rendszere épült ki. Az Emberi jogok Egyetemes Deklarációjának (1948) hatására 1950-ben Rómában írták alá az emberi jogok európai egyezményét, mely az ún. klasszikus emberi jogokat, azaz a szabadságjogokat és a politikai jogokat tartalmazza. E jogok körét további, ún. fakultatív jegyzőkönyvek (1., 2., 4., 6. és 7. sz. jegyzőkönyvek) bővítették.

Az egyezmény I. fejezete és a releváns fakultatív jegyzőkönyvek taxatív módon határozzák meg a szerződés hatálya alá eső, a szerződéssel bizto­sított és védett emberi jogokat és alapvető szabadságokat. Ebből követke­zik az, hogy csak ezen jogok megsértése miatt lehet az egyezménnyel lé­tesített európai emberi jogi fórumokhoz folyamodni. Ilyenre nincs lehetőség pl., ha nem érvényesülnek szociális vagy kulturális jogok vagy valaki nem kap diplomáciai védelmet.

Az egyezményben rögzített emberi jogok a következők:

az élethez való jog, mellyel kapcsolatban a 6. sz. jegyzőkönyv eltörli a halálbüntetést,

a kínzás vagy embertelen, megalázó bánásmód, vagy büntetés tilal­ma a rabszolgaság vagy szolgaság, valamint a kényszer- vagy kötelező munka tilalma,

jog a szabadságra és a személyi biztonságra, melytől senkit nem le­het megfosztani törvényes ok (p1. szökés meg­akadályozása) és törvényben meghatározott garanciák        (pl. haladékta­lanul bíró elé állítás) nélkül,

jog az ügynek független és pártatlan bíróság általi tisztességes, nyilvá­nos és ésszerű időn belüli tárgyalására és eldöntésére

garanciák a büntető eljárásban

jog a magán- és családi élet, lakás és levelezés tiszteletben tartására,

a gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadság joga,

a véleménynyilvánítás szabadsága,

a békés célú gyülekezés szabadsága,

a házasságkötés és családalapítás joga,

jog hazai bíróság előtt a jogsérelem hatékony orvoslására,

senkit nem lehet tulajdonától jogtalanul megfosztani,

az oktatáshoz való jog,

az ésszerű időközönként titkos szavazással szabad választások tartása,

a mozgás szabadsága és a lakhely szabad megválasztásának joga, ide értve az ország területének szabad elhagyását,

az állampolgár kiutasításának tilalma, mely a külföldi esetében csak jogszabályon alapuló határozattal és jogorvoslati lehetőség után meg­engedett.