Az államutódlás elve

Az 1978. évi és az 1983. évi bécsi egyezmények csak kis létszámú állam között vannak hatályban, azaz a nemzetközi közösség nagy része - különböző okok miatt - nem vállalja ezen szerződések kötelező hatályá 848b15i nak elismerését.

Az államutódlásra vonatkozó nemzetközi jogforrásokban az alábbi elvek jelennek meg:

Az 1978. évi bécsi egyezmény kimondja, hogy az államutódlás ténye nem érinti a határszerződések és a területi rezsimet létesítő szerződések hatályát. Az előbbi az uti possidetis elvének alkalmazását jelenti, bár olyan magyarázat is adható, hogy a határszerződés hatálya a teljesítéssel, azaz a határ kijelölésével megszűnik.

Az újonnan függetlenné vált állam esetében az 1978-as egyezmény a clean slate (tiszta lap) szabályt alkalmazza, mely szerint az elődállam szerződései nem szállnak át az utódállamra. E szabály kivételé jeleni az, hogy az újonnan függetlenné vált állam utódlási közléssel a generális sokoldalú szerződések részesévé válhat, egyéb multilaterális szerződésekhez azonban csak az összes szerződő fél hozzájárulásával csatlakozhat.

Nem kétséges a változó szerződéshatárok elvének létezése, melyet az 1978-as egyezmény a következőképpen határoz meg: az elődállam szerződései annak a területnek a vonzásában, amelyre az államutódlás vonatkozik, az államutódlás időpontjától hatályukat vesztik és az utódállam szerződései lesznek e terület vonatkozásában hatályosak.

Az államok egyesülésének és szétválásának eseteire az 1978-as egyezmény főszabályként a folyamatosságot monda ki, melynek több kivétele is van:

az államok másként is megegyezhetnek

a szerződés alkalmazása az utódállam vonatkozásában összeegyeztethetetlen lenne a szerződés tárgyával és céljával

gyökeresen megváltoztatná alkalmazásának feltételeit

E megoldásba belefér az ún. politikai szerződések átszállhatatlansága; legfeljebb az ide

tartozó szerződések nem egyértelműek. A folyamatosság elve és annak kivételei jogalapot

teremtenek olyan gyakorlat számára, mely szerint az érdekelt államok külön megállapodá-

sokban határozzák meg a hatályban maradó és a hatályukat vesztő szerződéseket.

Nem kétséges az államvagyon átszállása sem, melyet már az Állandó Nemzetközi Bíróság a Pázmány Péter Tudományegyetem ügyben (1933) az államutódlás általános elvének minősített.

Az elődállam által elkövetett nemzetközi jogsértés miatti nemzetközi felelősség nem száll át az utódállamra. Az utódállamnak nincs joga diplomáciai védelemben részesíteni az elődállam magánszemélyeit.

Az államutódlás ténye felveti a szerzett jogok problematikáját. A közjogi eredetű szerzett jogok (állampolgárság, választójog, állami tisztviselők jogállása, nyugdíja) megszűnnek. Ezzel szemben a magánjogi jellegű szerzett jogok (tulajdonjog, szellemi tulajdon, magánjogi szerződések és felelősség) érintetlenek maradnak. Ez utóbbi szabályt az Állandó Nemzetközi Bíróság több ítélete is megerősítette.