Az állampolgárság a nemzetközi jogban

Az állampolgárság - nemzetközi jogi értelemben - a természetes személy és valamely állam közötti jogviszony. Az állampolgársági jogviszony tartalma azokból a jogokból, illetve kötelezettségekből tevődik össze, amelyek kizárólag az 949c22j állampolgárokat illetik meg. Minden állam területi felségjogánál fogva önmaga határozza meg, hogy kik az állampolgárai, azaz hogy állampolgársága milyen feltételekkel szerezhető és tartható meg, illetve veszthető el. Persze ez alól kivételt képezhetnek nemzetközi szerződések (erre példa az Állandó Nemzetközi Bíróság tuniszi és marokkói állampolgársági ügyben kiadott tanácsadó véleménye 1923-ban).

Állampolgárság szerezhető:

eredeti megszerzéssel:

a magyar jog (1993. évi LV. tv.) - más európai országokhoz hasonlóan - a ius sanguinis elvet követi; "születésétől fogva magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke"

a tengeren túlon (USA, Kanada, Brunei) a ius soli elvet követik, amely a születési hely szerinti állampolgárság-keletkezést jelenti

származékos megszerzéssel

pl. honosítással, házasságkötéssel

Kettős/többes állampolgárság, illetve hontalanság keletkezhet többek között a ius sanguinis és a ius soli összeütközéséből, sőt, pusztán a ius sanguinis alapján is, ha a szülők állampolgársága különböző.

Kettős, illetve többes állampolgár az, aki ugyanabban az időben két/több állam polgára. A kettős állampolgárt mindkét állam saját állampolgárának tekintheti, illetve olyan elbánásban részesítheti, mint a többi - idegen állampolgársággal nem rendelkező - állampolgárát.

Hontalan az a személy, akit egy állam sem tart állampolgárának. Minden állam - vállalt nemzetközi kötelezettségeivel összhangban - belső jogszabályaival rendezi a területén lakó hontalan személyek helyzetét.

Magyar szabályozás:

Magyarországon a külföldi állampolgárral való házasságkötés tényével az állampolgár nem veszti el az állampolgárságát. Ha olyan külföldivel köt házasságot, akinek az állama a házasságkötés tényével részére automatikusan megadja az állampolgárságot, kettős állampolgárrá válik. Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki magyar állampolgárral él érvényes házasságban: ennek nem előfeltétele, hogy elveszítse külföldi állampolgárságát. A magyar állampolgár által örökbefogadott gyermek ugyancsak kedvezményesen honosítható magyar állampolgárrá; ennek sem előfeltétele, hogy ne rendelkezzen külföldi állampolgársággal.

Különbözőek a honosítás és az elbocsátás feltételei, az állampolgárságtól való megfosztás okai is. Sok államban az új állampolgárság honosítás útján való megszerzésének nem előfeltétele a régi állampolgársági kötelékből való elbocsátás, így kettős állampolgárság jöhet létre.

Magyar állampolgár az állampolgárság megszűnése esetében csak kivételesen válhat hontalanná. Az állampolgárságról való lemondásnak ugyanis csak akkor lehet helye, ha külföldi állampolgársággal is rendelkezik, vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja. A magyar állampolgárság visszavonására pedig külföldön élő magyar állampolgár esetében csak akkor kerülhet sor, ha magyar állampolgárságát a hatóságok félrevezetésével szerezte meg (csak a megszerzéstől számított 10 éven belül).

Mivel az állampolgársági ügyek rendezése alapvetően belső jogi kérdés, a nemzetközi jog funkciója csupán az állampolgársági jogok közötti kollózió feloldására, mérséklésére irányul, azaz a kettős/többes állampolgárság, illetve a hontalanság eseteinek, káros következményeinek kiküszöbölésére, enyhítésére korlátozódik.

Felvetődhet a kérdés: a belső jogi szabályozásnak nincsenek-e nemzetközi jogi korlátai?

a nemzetközi jogi aktusoknak lehetnek nemzetközi jogi korlátai

államutódlás: főszabály szerint az állampolgárok elveszítik a jogelőd állampolgárságát és elnyerik az újét, bizonyos esetekben azonban választhatnak (nemzetközi jogi opció, pl. Trianon)

lakosságcsere, kitelepítés: automatikus és kollektív állampolgárság-elvesztést és elnyerést idézhet elő

(ezen esetekre nincsenek általános nemzetközi jogi szabályok)

A nemzetközi jog elismeri az államnak azt a jogát, hogy ha valamely más államban megsértik állampolgárai jogait, úgy érdekükben a másik állammal szemben saját nevében fellépjen. Az állampolgár érdekében való fellépés jogát nevezik diplomáciai védelemnek.

Azonban: (Nottebohm-ügy, Lichtenstein-Guatemala, 1995, Nemzetközi Bíróság)"Az állam által valakinek megadott állampolgárság csak akkor ad jogot a védelemnek más állammal szembeni gyakorlására, ha az állampolgárság az egyénnek az őt állampolgárrá tett államhoz való bensőséges kapcsolatát fejezi ki jogi formában" - tehát e védelem sem korlátlan.

További szabályok

csak olyan személyt lehet diplomáciai védelemben részesíteni, aki a diplomáciai védelem címén fellépő államnak mind a jogsértő tényállás megvalósításának időpontjában, mind a diplomáciai védelem címen fellépés időpontjában, és a két időpont között is, megszakítás nélkül állampolgára volt

az állam nem részesítheti védelemben valamely állampolgárát olyan állammal szemben, amelynek ugyancsak állampolgára

további előfeltétel a belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése (Interhandel-ügy, 1989,  Svájc-UK, NB)

ezen feltételek fennállása esetén is az állam mérlegelhet, tehát az állampolgárnak nincs alanyi joga a diplomáciai védelemhez (NB, Barcelona Traction-ügy, Belgium-Spanyolország)

az ENSZ - közegeit ért kár esetében - a diplomáciai védelemhez hasonlóan - ún. funkcionális védelem címen felléphet a jogsértő állammal szemben

a konzuli érdekvédelem szerepe tulajdonképpen az ügyvédi tevékenységhez hasonlítható, s ha fennállnak a konzuli kapcsolatok, az érdekvédelemre az állampolgárnak alanyi joga van

Egyéb fontos idevágó nemzetközi jogi szabályok:

általában csak állampolgárok rendelkezhetnek politikai jogokkal, gyakorolhatnak bizonyos hivatásokat, és csak őket terhelik bizonyos kötelezettségek (pl. katonai szolgálat)

minden államnak joga van a hazatéréshez (Polgári és Politikai Jogok Egységokmánya)

főszabály szerint állampolgár nem adható ki

a kettős állampolgárt mindkét állam állampolgárának tekinti

saját állama és a tartózkodási állam közötti nemzetközi fegyveres konfliktus esetén ellenséges állampolgárnak minősül

Az állampolgársággal összefüggő nemzetközi szerződések:

1930, Hágai kodifikációs konferencia (szerződés + 3 jegyzőkönyv)

az állampolgársági szabályok összeütközésből adódó kérdések (pl. kettős állampolgár katonai szolgálata), (kevés aláíró)

1948, Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

1951, Menekültek helyzetére vonatkozó Egyezmény Jegyzőkönyve

1957, New York-i egyezmény a Férjezett Nők Állampolgárságáról

a nő a házasságkötéssel nem szerzi meg automatikusan a férje állampolgárságát, illetve nem veszíti el a sajátját, de a család jogi egységének elősegítése érdekében módot ad kedvezményes honosításra

1961, szerződés az ENSZ égisze alatt a Hontalanság Eseteinek Csökkentésére (kevés aláíró)

1961, A Diplomáciai Kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény

1963, A Konzuli Kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény

az előző kettőhöz csatolt, az Állampolgárság Megszerzéséről szóló Fakultatív Jegyzőkönyvek

1964, Az Állampolgárság Megszerzésére Vonatkozó Információ Cseréjéről szóló Konvenció

1966, Egyezmény a Fajo Megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről

1966, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya

1973, Egyezmény a Hontalanság Csökkentéséről

1979, New York-i Egyezmény a Nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának szüneteltetéséről

1989, Egyezmény a Gyermekek Jogairól

1997, Állampolgárságról szóló Európai Egyezmény (Strasbourg, még nem hatályos)

a kettős állampolgárt mindegyik állam saját állampolgárának tekinti, visszautasíthatja a másik állam által nyújtott diplomáciai védelmet

szabadon dönt arról az állam, hogy milyen belső jogi jogkövetkezményei legyenek annak, ha állampolgára más állampolgárságot is megszerez

a szabályszerű állampolgárságot más államoknak el kell fogadnia

ha az állampolgárság megszerzése/keletkezése ellentétes a nemzetközi jog alapelveivel, annak elismerését más államok megtagadhatják (Nottebohm-ügy)