Az államok immunitása

A szuverén egyenlőség elvének lényegéből következik, hogy az állam mentes más államok joghatósága alól. Ezt fejezi ki a régi római jogi maxima: par in parem non habet iurisdictionem. A sokszor félreértelmezett immunitás elsősorban azt jelenti, hogy egyetlen állam bíróságai sem gyakorolhatnak joghatóságot más állam, ezen államok szerveinek magatartása fölött. Ennek alapján nyilvánvaló az, hogy a fogadó állam bíróságai nem rendelkeznek semmiféle joghatósággal a külföldi állam diplomáciai és konzuli szerveinek jogügyleteivel kapcsolatban.

Az állam immunitását sokáig abszolút jellegűnek tekintették. E tradicionális felfogást az államok gazdasági és kereskedelmi tevékenységének fejlődése miatt kezdték elméletileg megkérdőjelezni, és jogi eszközökkel erodálni. A kereskedőként fellépő állam esetében immunitásának igazolhatósága megszűnik. E meggondolás alapján a nyugati országok bíróságai és később törvények bevezették a de iure imperii (közhatalmai) és a de iure gestionis (ügyleti) aktusok közötti különbségtételt, mely utóbbi esetben az állam saját maga vagy félállami szervek beiktatásában valójában gazdasági tevékenységet folytat. Az immunitást ez utóbbi körben nem fogadták el, azaz e tevékenységekre kiterjesztették a bíróság államának jogszabályait és a bíróság joghatóságát. Az állami immunitás így csak a közhatalmi tevékenységekre korlátozódott, melyben az állam mint szuverén lép fel. Az ún. Act for State doktrína időközben végbement eróziója miatt pedig már a de iure imperii aktusokra vonatkozó abszolút mentességet is áttörte. Az állami immunitás ezen korlátozásának gyakorlatát erősen kifogásolták és támadták mind a volt szocialista országok, mind a fejlődő országok, mely utóbbiak álláspontja a mai napig sem változott meg.

Az immunitás csak a más államok belső joga tekintetében állhat fenn. Az állam nemzetközi síkon kifogásolhatja más államok magatartását, azaz vitathatja az egyoldalúan megállapított tényállást, a minősítést, az alkalmazandó nemzetközi normák és azok értelmezésének helyességét. Az így keletkező nemzetközi jogvitákat azután békés eszközökkel kell rendezni.

A külföldi állam szuverenitása belső jogi tiszteletben tartásának sajátos vetülete a külföldiek jogi helyzete, melyben összeütközik az államok területi és személyi hatásköre, és ami a diplomáciai védelem nemzetközi jogi intézményét alakította ki.