Az államhatár

Az államhatár az abszolút monarchiák korában jelent meg. A görög városállamok nem rendelkeztek semmiféle földrajzi kerettel, nem voltak sem katonai, sem vámhatárok. A római limes és a kínai Nagy Fal egyaránt azt a határövezetet jelentette, mely elválasztotta Rómát, illetve Kínát a barbároktól és ahol katonai erõdítmények, ellenõrzés és riasztási rendszer valósult meg. A középkori hûbéri rendszerben - a t 353i81d erületi széttagoltság következtében - még mindig nem alakulhattak ki teljesen az államok területét elhatároló jogi fogalmak. A modern korban az államok területi felségjoga térbeli kiterjedésének pontos meghatározása egyre nagyobb jelentõséget kapott: a határtérségek helyébe a lineáris vonal lépett és ezt vették át az újonnan függetlenné vált államok is. A határok idõben és térben változnak. Az államok a háborúhoz mint szuverenitásuk legmagasabb rendû megnyilvánulásához gyakran a fennálló határok megváltoztatása céljából folyamodnak.

Fogalma és funkciója: Az államhatár az a vonal, illetve sík, mely az adott állam területét elválasztja más államok területétõl, illetve a res communis omnium usus természetû területektõl és térségektõl (mivel az államhatár nem csupán a felszínt, hanem a felszín alatti és a felszín feletti területeket is elválasztja, így síkról érdemes beszélni).

Lanoux-tó ügy (1956, választott bíróság): elvetve a határzóna spanyol tézise

Mosul-ügy (Állandó Nemzetközi Bíróság, 1925)

Államterület típusai:

szárazföld

úszó (hajó)

repülõ (légi jármû)

adott állam által felbocsátott ûrobjektum

Államhatár típusai I.: szárazföldi, tengeri (amely egybeesik a parti tenger külsõ vonalával) határ, illetve a légteret a világûrtõl elválasztó határ

Államhatár típusai II.:

természetes határok

vízválasztó (divortium aquarium): pl. ez alapján jelölte ki VII. Henrik angol király választott bíróként az Argentína és Chile közötti határt

folyó, ez esetben határ lehet:

a)      thalweg, vagy fõ hajózási útvonal (Trianon, Duna hazánk és Csehország között)

b)      folyó vagy tó középvonala (Rio Grande az USA és Mexikó között, Genfi tó)

c)      a folyó egyik vagy másik partja (Shatt el Arab Irak és Irán között)

mesterséges határok

pl. az USA és Kanada közötti 1818. évi londoni szerzõdés, mely szerint a határ a Woods-tótól nyugatra a határ a 49. szélességi fokot követi

Az államhatárok kijelölésében a földrajzi szempontoknak aligha van meghatározó szerepük (pl. Dráva), mivel a nemzetközi erõviszonyok játsszák a döntõ szerepet. Az államhatárokat általában békeszerzõdések határozták meg (Trianon, Párizs), de származhatnak nemzetközi konferenciák határozataiból (1830, londoni konferencia Belgium határairól, illetve az 1945. évi potsdami megállapodás), bilaterális szerzõdésekbõl (1868. évi bayonnei-szerzõdés (Franciaország és Spanyolország között a pireneusi határról), nemzetközi bírói döntés alapján (Nemzetközi Bíróság a Honduras és Salvador közötti, vagy Csád és Líbia közötti határvitában), illetve egyoldalú aktussal - tengeri határ megállapítása esetén (angol-norvég, illetve angol-izlandi halászati ügyben. Ez utóbbi esetben felvetõdik az érvényesíthetõség problematikája más államokkal szemben.

Az államhatárról szóló nemzetközi szerzõdésben leírják az államhatár menetét és a csatolt térképen berajzolják a határvonalat (delimitáció). Ezt követi a határ helyszíni kijelölése, materiális vagy technikai meghatározása, a határjelek felállítása (demarkáció).

Államhatár stabilitásának elve: (Nemzetközi Bíróság, 1994, Csád- Líbia közötti vitában)

A nemzetközi kapcsolatok békés jellegének fenntartásában fontos követelmény az, hogy a fennálló államhatárokat, azaz a területi status quo-t egyoldalúan ne lehessen megkérdõjelezni, tehát a határok sérthetetlenek. A nemzetközi szerzõdéssel megállapított államhatár túléli ezen jogi aktus érvényességi idejét. A határok érinthetetlensége fogalom azonban mást is jelenthet, ugyanis pl. az államhatárt megváltoztathatják a természeti erõk. (medereltolódás a Rió Grande-n - erre valók a határvízegyezmények)

Uti possidetis elve: ezen elv elõírja azt, hogy a dekolonizációs folyamat során létrejövõ, újonnan függetlenné vált államok öröklik a volt gyarmatosító által meghatározott nemzetközi és közigazgatási határokat, azaz az ilyen állam határai megegyeznek a régi külsõ és belsõ határokkal (Latin-Amerika).