Az államhatár

Az államhatár az abszolút monarchiák korában jelent meg. A görög városállamok nem rendelkeztek semmiféle földrajzi kerettel, nem voltak sem katonai, sem vámhatárok. A római limes és a kínai Nagy Fal egyaránt azt a határövezetet jelentette, mely elválasztotta Rómát, illetve Kínát a barbároktól és ahol katonai erődítmények, ellenőrzés és riasztási rendszer valósult meg. A középkori hűbéri rendszerben - a t 353i81d erületi széttagoltság következtében - még mindig nem alakulhattak ki teljesen az államok területét elhatároló jogi fogalmak. A modern korban az államok területi felségjoga térbeli kiterjedésének pontos meghatározása egyre nagyobb jelentőséget kapott: a határtérségek helyébe a lineáris vonal lépett és ezt vették át az újonnan függetlenné vált államok is. A határok időben és térben változnak. Az államok a háborúhoz mint szuverenitásuk legmagasabb rendű megnyilvánulásához gyakran a fennálló határok megváltoztatása céljából folyamodnak.

Fogalma és funkciója: Az államhatár az a vonal, illetve sík, mely az adott állam területét elválasztja más államok területétől, illetve a res communis omnium usus természetű területektől és térségektől (mivel az államhatár nem csupán a felszínt, hanem a felszín alatti és a felszín feletti területeket is elválasztja, így síkról érdemes beszélni).

Lanoux-tó ügy (1956, választott bíróság): elvetve a határzóna spanyol tézise

Mosul-ügy (Állandó Nemzetközi Bíróság, 1925)

Államterület típusai:

szárazföld

úszó (hajó)

repülő (légi jármű)

adott állam által felbocsátott űrobjektum

Államhatár típusai I.: szárazföldi, tengeri (amely egybeesik a parti tenger külső vonalával) határ, illetve a légteret a világűrtől elválasztó határ

Államhatár típusai II.:

természetes határok

vízválasztó (divortium aquarium): pl. ez alapján jelölte ki VII. Henrik angol király választott bíróként az Argentína és Chile közötti határt

folyó, ez esetben határ lehet:

a)      thalweg, vagy fő hajózási útvonal (Trianon, Duna hazánk és Csehország között)

b)      folyó vagy tó középvonala (Rio Grande az USA és Mexikó között, Genfi tó)

c)      a folyó egyik vagy másik partja (Shatt el Arab Irak és Irán között)

mesterséges határok

pl. az USA és Kanada közötti 1818. évi londoni szerződés, mely szerint a határ a Woods-tótól nyugatra a határ a 49. szélességi fokot követi

Az államhatárok kijelölésében a földrajzi szempontoknak aligha van meghatározó szerepük (pl. Dráva), mivel a nemzetközi erőviszonyok játsszák a döntő szerepet. Az államhatárokat általában békeszerződések határozták meg (Trianon, Párizs), de származhatnak nemzetközi konferenciák határozataiból (1830, londoni konferencia Belgium határairól, illetve az 1945. évi potsdami megállapodás), bilaterális szerződésekből (1868. évi bayonnei-szerződés (Franciaország és Spanyolország között a pireneusi határról), nemzetközi bírói döntés alapján (Nemzetközi Bíróság a Honduras és Salvador közötti, vagy Csád és Líbia közötti határvitában), illetve egyoldalú aktussal - tengeri határ megállapítása esetén (angol-norvég, illetve angol-izlandi halászati ügyben. Ez utóbbi esetben felvetődik az érvényesíthetőség problematikája más államokkal szemben.

Az államhatárról szóló nemzetközi szerződésben leírják az államhatár menetét és a csatolt térképen berajzolják a határvonalat (delimitáció). Ezt követi a határ helyszíni kijelölése, materiális vagy technikai meghatározása, a határjelek felállítása (demarkáció).

Államhatár stabilitásának elve: (Nemzetközi Bíróság, 1994, Csád- Líbia közötti vitában)

A nemzetközi kapcsolatok békés jellegének fenntartásában fontos követelmény az, hogy a fennálló államhatárokat, azaz a területi status quo-t egyoldalúan ne lehessen megkérdőjelezni, tehát a határok sérthetetlenek. A nemzetközi szerződéssel megállapított államhatár túléli ezen jogi aktus érvényességi idejét. A határok érinthetetlensége fogalom azonban mást is jelenthet, ugyanis pl. az államhatárt megváltoztathatják a természeti erők. (medereltolódás a Rió Grande-n - erre valók a határvízegyezmények)

Uti possidetis elve: ezen elv előírja azt, hogy a dekolonizációs folyamat során létrejövő, újonnan függetlenné vált államok öröklik a volt gyarmatosító által meghatározott nemzetközi és közigazgatási határokat, azaz az ilyen állam határai megegyeznek a régi külső és belső határokkal (Latin-Amerika).