Az államelismerési tényállások

A szuverén államokból álló nemzetközi közösség jogrendjében, a nemzetközi jogban az elismerés és az állami akaratnyilvánítás más módjai (beleegyezés, hozzájárulás, elfogadás és ezek ellentétei) kulc 111f59b sszerepet töltenek be. Ennek oka könnyen belátható, hiszen a nemzetközi jogrend lényegében azt az elvet követi, hogy az államot csak saját akarata köti. Az elismerés áthatja a nemzetközi jogot, megnyilvánulásának legfontosabb területei pedig a nemzetközi jogalkotásban, a nemzetközi jogalkalmazásban, illetve az új államban és az új kormányban lelhetők fel.

Az államok elismerésére vonatkozó nemzetközi jogi szabályozás a XVI-XVII. századtól, a modern államok és az európai jogközösség létrejöttétől fejlődött ki. E megállapításból következik az, hogy a nemzetközi jog államelismerési szabályainak nem lehet visszaható hatálya, továbbá a korábbi történeti korszakok fő államkeletkezési módja, jelesül a hódítás (pl. a magyar honfoglalás) a klasszikus és a mai nemzetközi jogban korlátozottá, illetve jogellenessé vált. Az európai jogközösség kialakulása következtében egyrészt létrejöttek az európai államok, másrészt megindult az európai hatalmak expanziója mely utóbbi egyrészt létrehozta a különböző gyarmatbirodalmakat, illetve korábbi nagy civilizációkat a perifériára szorítottak és félgyarmati helyzetbe süllyesztettek az átmeneti elzárkózási kísérletek sikertelensége után. Az államok keletkezésének a következő esetei különböztethetők meg az osztályozás viszonylagosságának fenntartásával:

Eredeti államkeletkezésnek tekintjük azt, amikor állam alakul olyan területen, mely ezt megelőzően nem tartozott más államhoz, ami nem tartozott más államhoz, ami nem feltétlenül jelent lakatlan területeket.

Elszakadásról van szó akkor, amikor az állam területének egy részén élő lakosság kiválik a korábbi államból és - ezen állam fennmaradása mellett - új államot hoz létre .

Szétesésnek (vagy szétdarabolásnak) nevezzük azt, amikor a korábbi állam megszűnésével két vagy több új állam jön létre, mely bekövetkezhet fegyveres konfliktussal (pl. Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban) vagy megállapodással (pl. Csehszlovákia 1993-ban).

A szétesés ellentéte az államok egyesülése, amikor két vagy több állam úgy olvad össze, hogy korábbi államok megszűnnek, illetve kivált területek egyesülnek (pl. NSZK és NDK 1990-ben, vagy a két Jemen szintén 1990-ben).