Az államelismerés

AZ ÁLLAMELISMERÉS FOGALMA

Az államelismerés a már létező állam (az elismerő állam) olyan egyoldalú aktusa, mellyel a maga vonatkozásában kifejezetten vagy hallgatólagosan államként elfogadja az újonnan létrejött és ezt a minőséget igénylő közösséget, továbbá elfogadja teljes nemzetközi jogalanyiságát. Az állam tényleges létrejöttét nem követi feltétlenül az elismerés, a nemzetközi közösség egyes tagjai különböző időben adhatják meg az elismerést, sőt egyesek hosszú időn keresztül megtagadják. Bár az állam létrejötte realitássá válik akkor, amiko 626j99g r a fennmaradásához szükséges eszközöket birtokolja, a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe való beilleszkedése a többi államnak létrejöttével kapcsolatos reakciója függvénye. A tényleges beilleszkedéshez a nemzetközi közösség tagjai jelentős részétől származó elismerés szükséges. Ennek hiányában az új állam quasi-virtuális létezésre kényszerített. Az államelismerés területén nincs nemzetközi szerződés, így a nemzetközi szokásjog alapján kell meghatározni az alapvetően politikai jellegű egyoldalú elismerési aktus joghatásait, a diszkrecionális döntés nemzetközi jogi korlátait.

AZ ÁLLAMELISMERÉS NEMZETKÖZI JOGI HATÁSAI

Az elismerés természete és jogi hatása területén két elmélet ütközött. A konstitutív felfogás szerint azt elismerés keletkezteti az állam nemzetközi jogalanyiságát, azaz az állam puszta létezése ezen aktussal kap nemzetközi jogi státust (H. Helsen, H. Lauterpacht). Ezzel szemben a deklaratív elmélet azt mondja, hogy az elismerés nem több, mint az új állam létrejöttének megállapítása, azaz az állam és nemzetközi jogalanyisága elismerési aktus nélkül is fennáll, ha rendelkezik az államiság feltételeivel, és egyetlen állam sem adhat más államnak nemzetközi jogalanyiságot. Ezt a felfogást osztja nemcsak a nemzetközi jogászok többsége (pl. Nagy Károly), de a Nemzetközi Jogi Intézet 1936. évi határozata és az Amerikai Államok Szervezetének alapokmánya (1948. évi bogotai charta) is. Az elismerési elméletek értékelésénél fontos megjegyezni, hogy az időtényező nem iktatható ki. Miután a XX. században a nemzetközi társadalom vagy közösség ténylegesen univerzálissá vált, a konstitutív elmélet - hagyományos formájában - többé nem tartható, bár ez nem jelenti a deklaratív elmélet automatikus helyeslését.

Az elismerés joghatásokkal rendelkezik, ami annyit jelent, hogy az elismerés deklaratív az új állam, az új nemzetközi jogalany létrejötte szempontjából, ugyanakkor konstitutív is, miután egy bizonytalan politikai helyzetet jogilag pontosan meghatározott helyzettel helyettesít.

Az államelismerés jogi hatásai legjobban az elismert és az el nem ismert állam helyzetének összehasonlításával ragadhatók meg. Fikciót alkalmazva mondhatjuk azt, hogy az el nem ismert állam cselekvőképessége korlátozott. Az el nem ismert állam az alábbiakat nem teheti meg:

ténylegesen nem tud nemzetközi szerződést kötni, bár rendelkezik szerződéskötési képességgel;

nem létesíthet diplomáciai kapcsolatot a fennálló követküldési jog ellenére;

a külföldi állam bírósága előtt nem érvényesítheti jogait (pl. jogszabályainak extraterritoriális alkalmazása, az államvagyonnal való rendelkezés, az immunitás, a perképesség területein).

Az elismerés joghatásai mindig az elismerő és az elismert állam kapcsolatában állnak be. Ebből következik az, hogy az állam új nemzetközi helyzete függ az elismerési aktusok számától: csak nagyszámú és nemzetközi közösség összetételét reprezentáló elismerés esetén képes normálisan beilleszkedni a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe. Ezért különösen fontos az, hogy a nemzetközi jog milyen mértékben szabályozza az elismerés egyoldalú aktusát.

AZ ELISMERÉSI AKTUS NEMZETKÖZI JOGI SZABÁLYOZÁSA

Lauterpacht szerint létezik elismerési kötelezettség, azaz az új államot el kell ismerni, ha megfelel az államiság kritériumainak. A nemzetközi gyakorlat - különösen 1945 óta - nem ehhez a elvhez igazodik. Az elismerési döntésben politikai szempontok dominálnak és számos esetben elmaradt olyan államok elismerése, melyek államiságához kétség sem férhetett. Ezenkívül a nemzetközi jogrend mint általános tilalomrendszer lényegével nehezen férne össze - egyértelmű bizonyítékok hiányában - államelismerési parancs létezésének állítása. Ehelyett inkább azt kell vizsgálni, hogy bizonyos esetekben a nemzetközi jog nem ír-e elő el nem ismerési kötelezettségeket. Az alábbi esetek különböztethetők meg:

Bábállamról beszélünk akkor, ha az állam keletkezése lényegileg külső erőszak következménye.

Nem ismerhető el az az állam sem, melynek létrejötte beleütközik a népek önrendelkezési jogának elvébe (pl. Rhodésia elismerését Dél-Afrikát leszámítva mindenki megtagadta).

Az új állam elismerése beavatkozást is jelenthet, pl. ha korai elismerés történik, azaz mielőtt az elszakadás, a részekre bomlás vagy egyesülés ténylegesen befejeződne, a fegyveres küzdelem még nem ért véget és eredménye bizonytalan.

Külön pontot érdemel a Nemzetközi Bíróság 1971-es Namíbia tanácsadó véleménye, amikor a nemzetközi kötelezettségeinek megszegése miatt az ENSZ 1966-ban megszüntette Dél-Afrikának Délnyugat-Afrika feletti mandátumát és a területet nemzetközi igazgatás alá helyezte.

Az Európai Közösségek tagállamai 1991-ben megfogalmazták elismerési doktrínájukat, mely az előzőek összefoglalásának és továbbfejlesztésének tekinthető. Az államelismerés öt feltétele a következő:

Az ENSZ Alapokmánya rendelkezéseinek, a Helsinki Záróokmányban és a Párizsi Chartában aláírt kötelezettségek tiszteletben tartása a jogállam, a demokrácia és az emberi jogok vonatkozásában.

A kisebbségek, valamint az etnikai és nemzeti csoportok jogainak szavatolása az EBEÉ-folyamat keretében aláírt kötelezettségek kel összhangban.

A területi határok sérthetetlenségének tiszteletben tartása, melyek csak békés eszközökkel és megállapodással módosíthatók.

A leszerelésre, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására, továbbá a regionális biztonságra és a stabilitásra vonatkozó releváns kötelezettségek folytatása.

Arra vonatkozó kötelezettségvállalás, hogy megállapodással, esetleg választott bírósági eljárással szabályoznak az államutódlásra és regionális viszonyokra vonatkozó minden kérdést.