|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
A polgárháborúra vonatkozó nemzetközi jogi szabályok, a polgárháborús felek helyzete, felelössége. A hadviselöként és felkelöként való elismerés.
Valaha a polgárháború célja kétféle lehetett:
folyhatott a központi hatalom megsze 252f57c rzéséért és másfelöl
valamely terület elszakadásáért
A nemzetek és népek önrendelkezési jogának elismerése óta a polgárháború fogalma leszükült. Mai viszonyok között a polgárháború olyan, egy államon belül folytatott fegyveres küzdelem, amelynek célja a központi hatalom megsze 252f57c rzése. Azok a fegyveres összeütközések, amelyeket az egyik fél abból a célból folytat, hogy elszakadjon egy másik államtól, ma már többnyire gyarmati felszabadítási háborúnak minösülnek, amely a nemzetközi jogi értelemben vett háborúnak tekinthetö.
A polgárháború nemzetközi szabályaira 1977-ben Genfben egy külön jegyzökönyv jött létre, a II. sz. jegyzökönyv. Ez a jegyzökönyv kerül alkalmazásra olyan fegyveres összeütközés esetén, amelyek nem nemzetközi jellegüek, de már nem is helyi jellegü konfliktusok, hanem a polgárháború jellemvonásait mutatják.
Ennek jellemzöje, hogy az összeütközés már olyan mértéket ölt, hogy a felkelök felelös parancsnokság alatt az állam területének egy részén ellenörzést gyakorolnak, és ez lehetövé teszi, hogy folyamatos és összehangolt katonai müveleteket hajtsanak végre. A jegyzökönyv kimondja, hogy rendelkezései nem vonatkoznak az elszigetelt zendülésre, vagy elszórt eröszakos cselekményekre. Ezekre ugyanakkor az 1949. évi 4 egyezmény közös 3. cikke vonatkozik, azaz:
1. Akik letették a fegyvert, vagy harcképtelenné váltak, azokkal emberségesen kell bánni.
2. Tilos az ilyen személyek leölése, kínzása, csonkítása, kínvallatása, a megalázó lealacsonyító bánásmód, bírói ítélet nélküli büntetés. Az elfogottak nem lesznek hadifoglyok, ezért bíróság elé állíthatóak, azonban a bíróságnak szabályszerüen kell eljárnia.
3. Sebesülteket, betegeket ápolás céljából össze kell szedni.
Az 1977. évi II. sz. jegyzökönyv föbb rendelkezései
1. Tilos a csoportos büntetés.
2. Tilos a nemi eröszak vagy prostitúcióra való kényszerítés.
3. Tilos a rabszolgatartás, fosztogatás, ill. ezekkel való fenyegetés.
4. Tilos 15 éven aluli gyermeket fegyveres erökbe toborozni.
A felkelök bíróság elé állíthatók (a fogva tartás idején öket ápolni kell, vallásukat szabadon gyakorolhatják, levelet írhatnak, ellátásukat biztosítani kell). Az egészségügyi és egyházi személyzet csak foglalkozásának megfelelöen alkalmazható, öket bíróság elé sem lehet állítani, ha csupán orvosi vagy egyházi tevékenységet fejtettek ki. A bírói ítélet ellen a fellebbezést is biztosítani kell.
A Vöröskereszt, Vörös félhold jelzés itt is használható, a polgári lakosság itt is speciális védelemben részesül, veszélyes eröket tartalmazó müveket polgárháborúban sem szabad alap nélkül támadni, a kulturális javakat itt is védeni kell.
A polgárháborúban nincs védöhatalom, de a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága itt is felajánlhatja szolgálatait, amelynek elfogadására viszont nincs nemzetközi kötelezettség.
Az államon belüli fegyveres összeütközésekre alkalmazható szabályok szempontjából az ilyen konfliktusoknak összesen 5 fokozatuk lehetséges:
1) Olyan elszigetelt lázadás, zendülés, fegyveres összeütközés, amelyre az 1949. évi védett személyekröl szóló genfi egyezmények közös 3. cikke nem vonatkozik.
2) Olyan nem nemzetközi fegyveres összeütközés, melyre az 1949. évi egyezmények közös 3. cikkének humanitárius garanciái vonatkoznak.
3) Olyan mérvü fegyveres összeütközés, amely már polgárháborúnak minösül, erre az 1977. évi 2. sz. jegyzökönyv vonatkozik.
4) a felek közötti konfliktusban a központi kormány a felkelöket felkelöként elismerte, ez azt jelenti, hogy elfogásuk esetén öket már nem fogják megbüntetni.
5) amikor megtörtént a hadviselö félként való elismerés a központi kormány részéröl, ekkor az összes szabály, amely a nemzetközi konfliktusra vonatkozik életbe lép.
Hadviselö félként való elismerésre csakúgy, mint a felkelöként való elismerésre polgárháborúban kerülhet sor. A felkelöként való elismerés csak kivételes és ritkán elöforduló intézmény, a XIX. sz. végén született és csak az USA alkalmazta olyan esetekben, amikor a katonai müveletek még nem érték el a polgárháború szintjét, a felkelöknek nem sikerült sehol sem területi hatalmat kialakítani. Az ilyen elismerés csupán annyit jelentett, hogy a felkelöket nem lehet a felkelésben való részvétel miatt büntetöjog alapján felelösségre vonni.
A hadviselö félként való elismerés ezzel szemben azt jelenti, hogy a háború a nemzetközi jog értelmében vett összecsapássá alakult, ahol a hadviselésre vonatkozó valamennyi szabály alkalmazásra kerül. A felkelö mozgalom ebben az esetben az elismerés következtében korlátozott mértékben nemzetközi jogalanyiságot szerez, azaz olyan hadviselöi jogokat gyakorolhat, amivel egyébként csak az államok rendelkeznek. A felkelök az ilyen elismerés következtében pl. jogot nyernek arra, hogy a központi kormány fennhatósága alatt lévö kikötöket blokád alá vegyék, vagy az oda tartó hajókat feltartóztassák és átvizsgálják.
Amennyiben tehát a kormány a vele szemben felkelést kezdeményezö személyeket hadviselö félként ismeri el, úgy az általa képviselt állam a háború nemzetközi jogi állapotába kerül. Az elfogott felkelök hadifoglyok lesznek, a felkelés miatt nem büntethetök meg.
Hadviselöként való elismerés esetén - ha azt a megtámadott központi kormány adja meg - a belsö konfliktus is nemzetközi összecsapássá alakul át, itt minden hadviselésre vonatkozó jogszabály alkalmazható.
Jelenleg a hadviselö félként való elismerés csak a központi hatalomért folyó polgárháborúban kerülhet alkalmazásra, mivel elszakadási mozgalom esetén a külállamok többnyire az új állam nemzetközi jogalanyiságát szokták elismerni. A hadviselö félként való elismerés a klasszikus teória szerint csak bizonyos feltételek teljesülése esetén jogszerü.
Ezek a következök
3. a felkelöknek is kötelességük a hadviselés szabályainak betartása.
A hadviselö félként való elismerést nem csak az a kormány adhatja meg, amely ellen a felkelés irányul, hanem idegen állam kormánya is. Ilyen esetben ez utóbbi nem a hadviselés nemzetközi jogi állapotába kerül, hanem semlegesnek minösül. Az elismerés erösíti a felkelök helyzetét, ezért a törvényes kormányok is ritkán alkalmazzák, az idegen hatalmak által adott elismerést pedig gyakran casus bellinek tekintették. Pl.: amikor Franciaország a 13 atlanti-parti angol gyarmatot hadviselö félként elismerte, az angol válasz hadüzenet volt.
A hadviselö félként való elismerés nem tévesztendö össze az együtt-hadviselö félként való elismeréssel, mely csak a II. világháborúban jelent meg. Olaszország 1943-ban átállt az antifasiszta koalíció oldalára, de ekkor még nem volt meg a békeszerzödés Olaszország és a többi hatalom között. Így nem tekinthették Olaszországot szövetségesnek de elismerték az átállt olasz haderöt együtt-hadviselö félnek. Ez az elnevezés pótolta a hiányzó szövetségesi minöséget.
Találat: 1877
