A nemzetközi szerzödés megszünése

A nemzetközi szerzödés megszünése

A szerzödés hatályának megszünése azt jelenti, hogy felmenti a részes feleket a szerzödés további teljesítésének kötelezettsége alól, de nem érinti a részes feleknek azt a jogát, kötelezettségét vagy jogi helyzetét, amely a szerzödés végrehajtása során, annak megszünése elött keletkezett.

A szerzödés megszünését eredményezö okokat 2 csoportra szokás bontani:

1)     megszünés a felek akarata alapján

2)     megszünés a nemzetközi jog általános rendelkezései alapján

A szerzödö felek akaratából:

1. A szerzödésben meghatározott esemény bekövetkezése:

szerzödés idötartamának lejárta

Az idömúlás a leggyakoribb bontófeltétel, melynél fogva a meghatározott idöre kötött szerzödés ennek eltelte után megszünik. A nemzetközi szerzödést leggyakrabban ugyanis bizonyos idötartamra kötik, ennek lejártával - ha erröl a szerzödés külön nem intézkedik - a szerzödés megszünik. (Pl. 10 évre kötötték 1940-ben a Háromhatalmi Egyezményt.) A megszünés idöpontja ilyenkor az ut 626h77g olsó nap éjjeli 12 óra, de természetesen a szerzödés ettöl eltéröen is intézkedhet. (pl. a Panama-csatorna szerzödés 1999. december 31-én déli 12 órakor szünt meg) Gyakori szerzödéses rendelkezés az is, hogy a szerzödés a lejárat után - felmondás hiányában - automatikusan meghosszabbodik, ez tulajdonképpen határozatlan idöre kötött szerzödés, melynél idönként a felek biztosítják a felmondás lehetöségét.

felbontó feltétel bekövetkezése

- Valamely esemény bekövetkezése, mely után a szerzödés megszünik.

- többoldalú szerzödésnél a szerzödö felek létszámának egy bizonyos szint alá csökkenése

- ha egy egyezményt egy nemzetközi szervezet kezdeményezett és az egyik szerzödö félnek ott megszünik a tagsága

Természetesen megszünik minden szerzödés , ha a résztvevök száma 1 államra csökken. Többoldalú szerzödésnél, ha abban csak 2 szerzödö fél marad, akkor a szerzödés kétoldalúvá válik, ami nem jelent automatikus megszünést, de a körülmények olyan mérvü megváltozását jelenti, amely alapul szolgálhat bármelyik fél számára, hogy felmondja a szerzödést.

2. A felmondás (egyoldalú jognyilatkozat):

A felmondás a másik szerzödö félhez intézett egyoldalú nyilatkozat, amelyre nézve a nemzetközi jog semmiféle alakiságot nem ír elö. A nyilatkozatot attól kezdve kell megtettnek tekinteni, amikor azt a címzett kézhez vette, ha tehát van kikötött felmondási idö, azt ehhez igazítva kell számítani.

Bilaterális szerzödés esetén a címzett a másik szerzödö fél. A felmondás kétoldalú szerzödésnél természetesen a szerzödés megszünését jelenti, többoldalú szerzödösnél pedig csupán a szerzödö felek csökkenését.

Multilateriális szerzödésnél a címzett a letéteményes állam, aki értesíti erröl a többi államot. A diplomáciai gyakorlat a letéteményes államot a szerzödö felek megbízottjának tekinti, és a felmondó nyilatkozatot akkortól tekinti hatályosnak, amikor azt a letéteményes állam átvette. Ez érvényesül a Nemzetek Szövetsége és az ENSZ gyakorlatában is, ahol az ezen szervezetek által kezdeményezett egyezmények felmondását a mindenkori Fötitkárnak címzik. Ezzel szemben a bécsi egyezmény szerint a szerzödésekkel kapcsolatos nyilatkozatokat (ilyen a felmondás is) csak attól kezdve lehet joghatályosnak tekinteni, ha azokat a letéteményes már közölte a többi szerzödö féllel.

Visszavonható-e a felmondás

- kétoldalú szerzödésnél, csak abban az esetben képzelhetö el, ha az elküldött felmondás nem válik rögtön hatályossá. Ebben az esetben szükséges a felek egyetértése a felmondás visszavonásához, ami úgy is felfogható, hogy az elözövel azonos tartalommal a szerzödö felek új szerzödést kötöttek.

- többoldalú szerzödés esetén, mivel 1 fél felmondása elvileg nem érinti a szerzödés hatályát a felmondás bármikor visszavonható.

A felek akaratából való felmondás esetei

Az egyik lehetöség, hogy a felmondási jogot a felek a szerzödésben kötik ki és az bizonyos feltételek megléte esetén gyakorolható.

Ezek a következök:

1) a szerzödés rendelkezhet úgy, hogy bármikor felmondható

2) a szerzödés rendelkezhet úgy, hogy bármikor felmondható, de a felmondás csak egy idö után lesz hatályos.

Pl. a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányát bármikor fel lehetett mondani, de az a felmondás után még 2 évig hatályos maradt a felmondó tekintetében.

3) a szerzödés rendelkezhet úgy is, hogy a felmondás csak bizonyos idö eltelte után lehetséges.

Pl. az 1948-ban kötött egyezményt a genocídiumról csak 10 év eltelte után lehet felmondani.

Amennyiben a szerzödés sem idötartamot, sem felbontó feltételt, sem felmondási határidöt nem köt ki, akkor felmerül a kérdés, hogy az mikor mondható fel. Régebben ismerték az ún. örök idökre kötött szerzödéseket pl.: 1940. magyar-jugoszláv szerzödés, mely szerint a felek között örökös barátság fog fennállni. Örök szerzödések ugyan nincsenek, de elképzelhetök felmondhatatlan szerzödések.

Ilyen pl.:

az India és Pakisztán között 1960-ban az Indus vizének felhasználásáról kötött szerzödés: a szerzödés kimondja, hogy addig marad érvényben, amíg a felek közötti újabb szerzödés hatályon kívül nem helyezi.

felmondhatatlan a szerzödés, amennyiben a nemzetközi jog imperatív szabályát tartalmazza. Pl. az 1980. évi szovjet-nyugatnémet szerzödés leszögezi az államhatárok sérthetetlenségének elvét.

Egyéb esetekben az a megoldás, hogy a szerzödés hallgatása esetén az bármikor felmondható, de ez csak a nemzetközi jog általános szabályai szerint valamely speciális ok alapján (szerzödésszegés, lehetetlenülés, körülmények változása) történhet.

A felmondhatatlanság kivételes jelenség, örök idökre kötött, fel nem mondható szerzödések általában nincsenek, viszont vannak olyan szerzödések, amelyekkel a felek végleges vagy legalábbis tartós helyzetet kívántak teremteni. A nemzetközi jog tudományában ilyennek tekintik a békeszerzödéseket.

3. A felek a szerzödés megszüntetésére irányuló közös megegyezése:

Megszünés a felek kifejezett egyetértésével. Ez a jog minden szerzödö felet megillet, bármilyen szerzödés esetén, de ez alól van 2 kivétel:

1)     imperatív normát tartalmazó kétoldalú vagy partikuláris szerzödés, ezt ugyanis csak az államok túlnyomó többsége által elfogadott új imperatív norma szüntetheti meg.

2)     Ha a szerzödés egy sor más államnak vagy éppenséggel a nemzetközi jogközösség egészének biztosít jogokat.

A közös megegyezéssel történö megszüntetés megtehetö közös nyilatkozatban. Így szünt meg 1991-ben a Varsói Szerzödés.

4. Új szerzödés megkötése (azonos tárgy, felek):

Ezt nevezik revíziónak.

A legkisebb problémát az jelenti, amikor az új szerzödés maga intézkedik az általa módosított vagy megszüntetett szerzödésröl. Pl.: az 1907. évi hágai konferencián a szárazföldi háború jogáról elfogadott egyezmény revízió alá vette az 1899. évi szintén a hágai konferencián elfogadott szárazföldi háborúról kötött egyezményt.

"Jelen egyezmény a megfelelö ratifikálás után helyettesíteni fogja a szerzödö felek viszonylatában az 1899-es egyezményt. Az 1899. évi egyezmény hatályban marad az azt aláíró hatalmak tekintetében, amelyek a jelen egyezményt nem ratifikálják."

Nehezebb problémát okoz, ha az új szerzödés egyáltalán nem szól a régiröl.

Amennyiben az új szerzödés megkötésekor az új szerzödés egyáltalán nem rendelkezik a régi szerzödés hatályát illetöen, úgy a felek szándékát kell vizsgálni. Ha a felek úgy akarták, akkor a régi hatálytalan, ha nem az változatlanul érvényes.

Amennyiben azonban az új szerzödés összeegyeztethetetlen a régivel, akkor a diplomáciai gyakorlat szerint: ha a régi szerzödésnek ugyancsak a fontosabb rendelkezéseit változtatták meg, akkor a régi mellékes rendelkezései is megszünnek ezáltal. Ez attól függetlenül bekövetkezik, hogy a régi szerzödés esetleg határozatlan idöre szólt, míg az új revíziós szerzödés meghatározott érvényességi idöt köt ki.

5. Ebben a tárgyban új szokásjogi szabály alakul ki (szerzödésrontó szokásjog):

Mivel a nemzetközi jogban a szerzödés és a szokás egyenrangú jogforrások, így egy utóbb kialakult szokásjogi szabály, amennyiben azt a szerzödö felek alakították ki, módosíthatja vagy akár meg is szüntetheti a szerzödést, vagy annak bizonyos rendelkezéseit. A szokás, lévén hogy az az azt kialakító államok hallgatólagos akarat-megegyezése, éppúgy leronthat egy korábbi szerzödést, mint ahogyan ezt az államok kifejezett akarat-megegyezéssel, azaz egy új szerzödéssel is megtehetik.

Megszünés a nemzetközi jog általános rendelkezései alapján

1. a szerzödés teljesítése, végrehajtása:

Itt is a felek akaratából történö megszünés esetéröl van szó valójában. A felek azért kötik a szerzödést, hogy teljesüljön, továbbá az a szándékuk, hogy a teljesítés után megszünjön. Teljesítéssel csak egyszeri vagy meghatározott számú magatartást elöíró ún. ügyintézö szerzödés szünhet meg, minden más szerzödés annak idöbeli lejártáig érvényben marad és addig elvileg akárhányszor teljesíteni kell.

2. felmondás (szerzödésszegés címén, represszália címén):

Az általános nemzetközi jog alapján a szerzödö felek felbonthatják a szerzödést a másik fél szerzödésszegése címén is. Régebben csak kétoldalú szerzödések voltak és talán ezzel is összefügg, hogy a bécsi egyezmény a szerzödésszegés miatti felbontást csak kétoldalú szerzödésre mondja ki, a többoldalú szerzödés esetén úgy rendelkezik, hogy ha azt az egyik állam megszegi, a felmondásra csak az összes többi együttesen van jogosítva, tehát az a fél, akivel szemben a szerzödést konkrétan megszegték, csak felfüggesztésre jogosult. Ezzel szemben a nemzetközi jog tudományában többen azt a nézetet vallják, hogy a sértett felet többoldalú szerzödés esetén is megilleti a felmondás joga, ha vele szemben a szerzödést következetesen nem tartják be. A felmondásnak viszont csak akkor van értelme, ha a megsértett többoldalú szerzödés nem valamilyen szokásjogi szabály kodifikálását jelenti, mivel ellenkezö esetben szabályai szokásjog címén felmondás után is érvényben maradnak.

Ha a felmondás oka a másik fél által tanúsított olyan magatartás, amelyik a szerzödés lényeges megsértését jelenti, ez bármely felet feljogosítja a szerzödés felfüggesztésére abban az esetben, ha a szerzödés olyan természetü, hogy az egyik fél megsértése az összes többi helyzetét érinti.

A bécsi egyezmény szerint a szerzödés lényeges megszegése:

a) a szerzödésnek az egyezmény által meg nem engedett egyoldalú felbontását, vagy

b) a szerzödés tárgyának és céljának megvalósításához nélkülözhetetlen rendelkezés megsértését jelenti

A szerzödésszegés miatt való felmondás történhet

- szerzödésszegés címén: ha a szerzödés olyan rendelkezését sérti az egyik fél, amely a szerzödés fontos, nagy jelentöségü rendelkezése.

- represszália címén: a nemzetközi jogsértés megtorlása címén igen ritkán kerülhet sor a nemzetközi szerzödés megszüntetésére, azt ilyenkor többnyire csak felfüggesztik. Represszália címén felmondott szerzödés esetén nem a felmondott szerzödést, hanem valamely más nemzetközi kötelezettséget sértenek meg.

3. lehetetlenülés (jogi, fizikai):

A lehetetlenülés azt jelenti, hogy a szerzödés többé nem teljesíthetö.

jogi lehetetlenülés:

A Bécsi Egyezmény szerint a jogi kötelezettség valamely jogi helyzet eredményeképpen nem teljesíthetö.

Pl.: van egy háromhatalmi szövetségi szerzödés, amelyen belül a két szerzödö fél között háború tör ki. A harmadik szövetséges ilyenkor egyaránt kötelezve lenne, hogy segítséget nyújtson mind a két háborúzó félnek, ami lehetetlen. Jogi lehetetlenülés miatt szünik meg a szerzödés, ha utóbb egy vele ellentétes imperatív norma jön létre.

fizikai lehetetlenülés:

Bécsi egyezmény 61. cikk: valamely részes fél a szerzödés teljesítésének lehetetlenülésére, mint a szerzödés megszünésének vagy az abból való kilépésnek az okára akkor hivatkozhat, ha a lehetetlenülés a szerzödés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges tárgy tartós eltünése vagy megsemmisülése folytán következett be. Ha lehetetlenülés idöleges, erre csak mint a szerzödés alkalmazása felfüggesztésének okára lehet hivatkozni.

2. A részes fél nem hivatkozhat a teljesítés lehetetlenülésére, mint a szerzödés megszünésének, az abból való kilépésnek, vagy a szerzödés alkalmazása felfüggesztésnek okára, ha a lehetetlenülés annak eredménye, hogy e részes fél akár a szerzödésböl fakadó kötelezettségét, akár a szerzödésben részes bármelyik másik féllel szemben fennálló bármilyen más nemzetközi kötelezettségét megszegte.

4. clausula rebus sic stantibus esete:

A szerzödés-kötéskori körülmények lényeges megváltozása, mely jelentösen megnehezíti a szerzödés teljesítését.

A clausula rebus sic stantibus, mint a szerzödés megszüntetésére lehetöséget adó körülményt Gentile vitte be a római jogból a nemzetközi jogba és a részleteit Vattel dolgozta ki. Vattel a clausula létezését azzal indokolta, hogy mindenki csak a jelen állapotok fennállásával köti le magát a jövöre nézve és ezért az ezen állapotok megváltozásával az ebböl eredö viszonyok is megváltoznak.

A clausula lényege: a felek csak olyan körülmények között hajlandók a szerzödést hatályban tartani, amely körülmények között megkötötték. A diplomáciai gyakorlat - miközben elvben elismerte a clausula létezését - a konkrét esetben többnyire tagadta fennforgását.

A clausulára hivatkozás az állami gyakorlatban többnyire valamely szerzödés alóli kibújás volt és így az államok, föleg e célból hivatkoztak rá. A záradék aztán megjelent a nemzetközi bíráskodásban is, de széles körben alkalmazták a belsö bíróságok is. Elfogadta a clausula létezését az ENSZ gyakorlata is. A gyakorlatot megvizsgálva megállapítható, hogy az államok az egyoldalú megszüntetést clausula címén nem fogadták el.

A bécsi egyezmény szerint

1. A szerzödés megkötésének idejében fennállott körülményeknek a részes felek által elöre nem látott alapvetö megváltozására, mint a szerzödés megszünésének vagy az abból való kilépésnek az okára nem lehet hivatkozni, kivéve, ha:

a) ezeknek a körülményeknek a fennállása lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a részes felek a szerzödést magukra nézve kötelezö hatályúnak ismerjék el;

b) a változás hatására gyökeresen átalakul a szerzödés alapján még teljesítendö kötelezettségek mértéke.

2. A körülmények alapvetö megváltozására, mint a szerzödés megszünésének vagy az abból való kilépésnek az okára nem lehet hivatkozni:

a) ha a szerzödés határt állapít meg; vagy

b) ha az alapvetö változás annak eredménye, hogy az erre hivatkozó részes fél akár a szerzödésböl folyó kötelezettségét, akár a szerzödésben részes bármelyik féllel szemben fennálló más nemzetközi kötelezettségét megszegte.

A körülmények változására hivatkozva bármelyik szerzödö fél revízióra hivatkozhat vagy közös megegyezéssel való felbontást kérhet a többi szerzödö féltöl, ha pedig azok ezt nem látják indokoltnak, akkor a vitát a nemzetközi bíróság elé kell vinni.

5. új imperatív norma létrejötte, államutódlás:

Ha az általános nemzetközi jog új, feltétlen alkalmazást igénylö szabálya alakul ki, valamennyi, ezzel a szabállyal ellentétben fennálló szerzödés semmissé válik és megszünik.

Többoldalú szerzödésnél az egyik vagy másik szerzödö fél eltünése nem érinti a szerzödés hatályát, legfeljebb a megszünt állam viszonylatában szünik meg a többi szerzödö fél joga vagy kötelezettsége, de ez sem bizonyos, hiszen itt az utódlás lehetséges.

Az utódlásnál 2 elv érvényesül:

újonnan keletkezett államnál a tiszta lap elve

az összes többi esetben (egyesülés, elszakadás, területátcsatolás) automatikus utódlás van, az utódlás azonban ilyenkor is elhárítható az érdekvédelmi klauzula alapján.

Ha az állam megszünése csak átmeneti idöre következik be és ezt a megszünést a többi állam jogtalannak minösíti, úgy a megszünt állam "feltámadása" esetén továbbra is érvényesek lehetnek az államnak a megszünése elött kötött kétoldalú szerzödései.

6. háború:

A háború elvben nem szünteti meg automatikusan a szerzödéseket, hatása azonban a szerzödésfajtáktól függöen 3 féle lehet:

1) a háború kitörése a szerzödö felek között a szerzödés hatályát nem érinti. Ilyen szerzödések pl. amelyek a hadviselés nemzetközi jogi szabályait rendezik. De nem érinti az olyan szerzödéseket sem, amelyeknél a feleknek az volt a szándéka, hogy közöttük az háború idején is fennmaradjon. Ilyen volt a Panama-csatorna semlegességét kimondó amerikai-panamai szerzödés. Néha a szerzödések kifejezetten intézkednek a háború idején való alkalmazásról, noha tárgyuk nem a hadviselés szabályozása.

2) a háború hatására a szerzödés hatálya felfüggesztödhet. Többoldalú szerzödéseknél ez a felfüggesztödés csak a hadviselök egymásközti kapcsolatára vonatkozik. Pl.: a diplomáciai kapcsolatok jogát rendezö 1961-es bécsi egyezmény gyakorlati alkalmazását a háború kitörése, vagy a diplomáciai kapcsolatok megszakadása nem teszi lehetövé , de maga a szerzödés érvényben marad, söt a hadviselök és a semlegesek egymás közti kapcsolatában folyamatosan alkalmazzák is. A háború után, amikor a volt hadviselök újra felveszik a diplomáciai kapcsolatot, azok folytatása a bécsi egyezmény szabályai szerint történik. Felfüggesztödhetnek a háború miatt kétoldalú szerzödések is.

3) a szerzödés meg is szünhet a háború következtében. Ez különösen a kétoldalú politikai egyezményeknél gyakori, így megszünnek a barátsági, együttmüködési, meg nem támadási és a semlegességi szerzödések, a többi szerzödésnél rendszerint a békeszerzödés intézkedik a tekintetben, hogy a felek fenntartják-e a korábbi szerzödést vagy sem. Ez a gyakorlatban sokszor a gyöztes egyoldalú diktátuma volt, nem pedig közös megegyezés.