A nemzetközi jog fogalma, sajatossagai, és elhatarolasa mas jogterületektöl

A nemzetközi jog fogalma, sajátosságai, és elhatárolása más jogterületektöl

I. A nemzetközi jog: a jogalanyok (az államok vagy nemzetközi szervezetek) között jogalkotási szándékkal létrejött akarat-megegyezésböl származó olyan magatartási szabályok összessége, mely a jogalanyok közötti kapcsolatokat elsösorban a békés együttmüködés céljából rendezik, és amelyeket megalkotóik önként követnek, de szükség esetén egyéni vagy kollektív úton kifejtett kényszer vagy egyéb szankciók útján is biztosítanak.

II. A nemzetközi jog a belsö jogtól sok tekintetben különbözik, ezek a sajátosságok a következök:

1. speciális keletkezési mód

2. jogalanyok köre

3. a szabályozás tárgya

4. a nemzetközi jog kikényszerítésének és alkalmazásának módja

5. a nemzetközi jog célja és funkciója

1. Speciális keletkezési mód:

Nemzetközi jogszabály csak úgy jöhet létre, ha annak megalkotásában 2 vagy tö 444g68e bb állam közösen vesz részt, azaz közöttük akarat-megegyezés jön létre. Nemzetközi joggá egy szabályt sohasem a tartalma, hanem mindig a keletkezési módja teszi. Különbözik a belsö jogtól a megszünés is, hiszen egy-két esetet kivéve, ahhoz is az abban résztvevö államok akarat-megegyezése kell, és ugyancsak több állam szükséges a módosításához is.

2. Jogalanyok köre

A jogalanyiság fogalma a nemzetközi jogban és az államon belüli jogban ugyanazt jelenti, azaz:

Jogalany az, akinek e jog által elöírt jogai és kötelezettségei vannak. A jogalanyiság fogalma kifejezhetö a jogképesség szóval is, ez potenciális oldalról közelíti meg ugyanazt a kérdést.

Jogképes az, akinek potenciális lehetösége van a jog által elöírt kötelezettségek és jogok hordozására.

Cselekvöképes a nemzetközi jogban az, aki saját cselekményével, a maga nevében vállalhat kötelezettségeket vagy szerezhet jogokat.

Ez a fogalom azonos az államon belüli jogból ismert cselekvöképesség fogalmával.

A jog- és cselekvöképesség, ugyanúgy ahogy az államon belüli jogban, úgy a nemzetközi jogban is elválhat egymástól. A régebbi nemzetközi jog ismerte az ún. félszuverén államokat, ilyen a protektorátus (védnökség) alatt lévö állam, aki helyett és nevében a protektor állam kötötte meg a nemzetközi szerzödéseket és létesített diplomácia kapcsolatokat, azaz a protektorátus alatt álló állam ugyan jogképes volt, de egyáltalán nem vagy csak igen korlátozott formában rendelkezett nemzetközi cselekvöképességgel.

4Állam: A nemzetközi jog leggyakoribb alanya. Az állam jogképessége keletkezésénél fogva jön létre, ezért az állam jogalanyisága eredeti. Az állam jogképessége korlátlan, tehát mindenféle nemzetközi jogviszonynak alanya lehet.

4Nemzetközi jogalanyisággal rendelkezhetnek a nemzetközi szervezetek.

Sokáig az a nézet uralkodott, hogy az államon kívül más nemzetközi jogalany el sem képzelhetö, de a XX. században egyre nagyobb gyakorisággal jelentek meg a nemzetközi szervezetek. Nincs olyan nemzetközi jogszabály, amely a nemzetközi szervezetek jogalanyiságát általános jelleggel elismerné, de olyan sincs, amely megtiltaná. Ezért az adott nemzetközi szervezetet létrehozó államoktól függ, hogy egy konkrét nemzetközi szervezet rendelkezik-e nemzetközi jogalanyisággal. Az alapító államok, ha úgy látják, hogy ez a nemzetközi szervezet funkciójának ellátásához szükséges, akkor felruházhatják nemzetközi jogalanyisággal. Jogalany lehet egy tucat, vagy annál kevesebb állam által létrehozott partikuláris vagy ún. regionális nemzetközi szervezet is. Pl.: Európai Unió, Arab Liga, NATO.

A nemzetközi szervezetek jogalanyisága különbözik az államok jogalanyiságától

1. a nemzetközi szervezetek jogalanyisága származékos, azaz a tagállamok ruházzák rá és a tagállamok ezt a jogalanyiságot elvileg vissza is vonhatják.
2. a szervezet jogalanyisága korlátozott, azaz nem terjed ki minden lehetséges jogviszonyra, csak olyanokra, amelyekkel kapcsolatosan a jogalanyiság a funkciója ellátásához szükséges.

3.     a nemzetközi szervezetek jogalanyisága nem objektív jellegü: tagállamain kívül csak azon államok irányában rendelkezik jogalanyisággal, amelyek ezt a jogalanyiságot a részére elismerik. Kivétel: ENSZ - jogalanyisága objektív, mivel ez a funkciójának ellátásához elengedhetetlenül szükséges.

Speciális nemzetközi jogalanyok

○ nép, nemzet

○ hadviselö félként elismert felkelök, nemzeti bizottságok, ellenállási szervezetek

○ Máltai Lovagrend

○ Vatikán

○ egyes emberek

○ az emberiség

○ nemzetközi jogközösség

1.      Nép és a nemzet: jogalanyiságuk az államon belüli jogban ismeretlen, jogalanyiságuk az önrendelkezési jog megjelenését (XX. sz.) követöen merült fel. Önrendelkezési jog: annak alanya szabadon kiválhat egy államból, új államot alkothat vagy egy meglévö államhoz csatlakozhat. Nincs azonban meghatározva nemzetközi jogszabály útján, hogy melyek azok a kritériumok, amelyek a nemzetet vagy a népet meghatározzák. Vitatott, hogy milyen egység az, amely az önrendelkezési jognak alanya lehet (pl. ha ellenállási szervezetet hozott létre a nép vagy a nemzet és fegyverrel küzd önállóságáért, és ilyenkor egy területet fegyveres ellenörzés alatt tartnasciturus államnak tekinthetö, amely ezen a címen nemzetközi jogalanya, mint a belsö jogban a méhben a méhmagzat.), vagy van-e egyáltalán ennek a jognak alanya.

2.      Hadviselö félként elismert felkelök, nemzteti bizottságok, ellenállási szervezetek

3.      Máltai Lovagrend, mellyel mintegy 40 állam tart fenn diplomáciai kapcsolatot.

4.      Vatikán, mely végleges státusát az 1929-es lateráni egyezménnyel érte el, 44 hektáron a pápa világi hatalmat gyakorol. Vatikánvárosnak saját állampolgársága, hadserege van, de nemzetközi jelentösége sokkal inkább a Szentszékhez és nem az államisághoz füzödik. Diplomáciai kapcsolatokat tart fent, az államokkal egyházi szerzödéseket (konkordátumokat) köt és több szerzödéshez csatlakozott is (pl. atomsorompó-egyezmény).

5. Egyén: kivételes esetben az egyén számára is biztosítanak jogképességet, de ez nem jellemzö. Vannak olyan nemzetközi jogszabályok, melyek az egyének számára is biztosítanak követelési jogot, nemzetközi fórum elött, a nemzetközi jogban rögzített szabályok megsértése esetén. Pl. Emberi Jogok Európai Egyezménye, amely az egyén számára követelési jogot ír elö az Emberi jogok Európai Bizottsága elött, ha az állam, melynek az egyén a polgára, alávetési nyilatkozatot tett.

6.  Emberiség: Vannak általános egyezmények, melyek bizonyos jogokat az emberiség számára biztosítanak, pl. a világüregyezmény, Hold egyezmény, ENSZ tengerjogi egyezménye

7. Nközi jogközösség: A nemzetközi jog a nemzetközi közösségre alkalmazható szabályok összessége, tehát a nemzetközi jog ezen közösségek által alkotott szabályokból áll. A nemzeti közösség heterogén társadalmakat alkotó államok összessége, és amely államok egyetlen közös vonása, hogy minden tagjuk a nemzetközi szabályokat követi. A nemzetközi jogközösség tehát magában foglalja nem csupán az államokat, hanem a nemzetközi és kormányközi szervezeteket egyaránt

3. Szabályozás tárgya:

A nemzetközi jog bármire vonatkozhat, ide tartozik minden olyan államok és más jogalanyok közötti kapcsolat, ahol ezek a jogalanyok, mint a szuverenitás hordozói lépnek fel. A nemzetközi jog az államok felségjogából folyó tevékenységét szabályozza, és ez a minösége dönti el, hogy a kapcsolat nemzetközi jogi vagy belsö jogi jellegü. Pl. ha az adásvétel egy országrész eladása, akkor ez az adásvétel egy nemzetközi jogügylet.

4. Nemzetközi jog kikényszerítésének és alkalmazásának módja:

A nemzetközi jogban az állam a nemzetközi jog tipikus alanya, ö a legföbb alkalmazója és a többi állammal együtt ö az, aki létrehozza. Így a jogalanyi, jogalkotói minöség nem válik olyan világosan szét, mint az államon belüli jogban. A nemzetközi jogban hiányzik az államhatalmi ágak szétválasztása. Az államon belüli jogban létrejött a jogalanyok felett álló eröszakszervezet, vagyis az állam, amely rendelkezik olyan szervekkel, amelyek segítségével a jogot a jogalanyok érvényesíteni tudják hiányzik a nemzetközi jogból. a sértett állam maga, vagy más államokkal együtt, önsegély útján kényszeríti ki a jogot. Kivételes jelleggel a nemzetközi jog is ismer közhatalmi jellegü kényszert: az ENSZ Biztonsági Tanácsának joga van a békebontó állammal szemben kényszerítö rendszabályokat foganatosítani, de ehhez valamennyi nagyhatalom egyetértése szükséges. A nemzetközi jog kikényszerítése elsösorban tehát önsegély útján történik.

Az önsegély gyüjtöfogalom és mindazokat a jogi és jogon kívüli eszközöket jelenti, amellyel a sértett állam igyekszik az öt ért sérelem jóvátételét kikényszeríteni és ez a nemzetközi jogellenesség egyik legfontosabb szankciója, gyakorlati megjelenése a retorzió és a represszália.

□ A retorziónál egy formailag jognak megfelelö, de a másik állam részére érdeksérelmet jelentö magatartásról van szó, amelyet jogsértésen kívül is alkalmazni lehet. A retorzió hátrányos intézkedést jelent, mely nem a jog szféráját érinti, hanem csupán jogilag nem védett érdeket veszélyeztet, tehát elvileg nem jogellenes. Sokszor nem szankciós célból és olyan esetben alkalmazzák, amikor nincs is jogsértés.

A gyakorlatban leggyakrabban elöforduló retorziók:

- diplomáciai kapcsolatok megszakítása

- hivatalos állami látogatások, csúcstalálkozók lemondása vagy elhalasztása

- vámok emelése

- kereskedelmi bojkott elrendelése

- az egyoldalú elhatározással létesített legnagyobb kedvezmény megvonása

Mivel a retorzió nem jogellenes, csak hátrányos intézkedés, így kiválasztása és alkalmazása az állam szuverén joga, ennélfogva az esetek nagy részében jogon kívüli (politikai) intézkedés. Szankciónak csak akkor minösül, ha a retorziót jogsértésre adott válaszként eszközlik. Gyakorlására, konkrét formáira nincs nemzetközi jogszabály.

□ A represszália a jogsértö cselekménynek egy másik jogsértö cselekménnyel való viszonzását jelenti.

Pozitív represszália a jogsértést az állam egy hasonló jogsértö aktussal viszonozza.

Negatív represszália valamely jogi kötelezettség teljesítésének megtagadása.

A represszália alkalmazása nem a megsértett elsödleges kötelezettséggel függ össze, hanem célja, az ugyancsak végre nem hajtott, azaz a másodlagos, ex delicto eredetü kötelezettség kikényszerítése. A represszália alkalmazása akkor is jogos lehet, ha a jogalany, aki ellen irányul, kész a jövöben végrehajtani az eredeti kötelezettséget, de nem hajlandó jóvátenni a megszegéssel korábban okozott sérelmet.

További eszköz az érvénytelenség (nemzetközi szerzödések esetén) és a kártérítés (anyagi kár esetén).

5. Nemzetközi jog célja, funkciója:

Célja: az egy idöben létezö államok közötti kapcsolat rendezése, szabályozása.

Funkciója: az államok közötti békés kapcsolatok szabályozása, a háború elkerülése, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a háború kegyetlenségének mérséklése annak szabályozása által (fegyverek tilalma, semlegesek védelme, kegyetlenkedés tilalma).

III. A nemzetközi jog elhatárolása más jogterületektöl:

- A feudalizmusban a nemzetközi jogot gyakran ius gentium-nak fordították, ami megtévesztö, hiszen ezt az elnevezést a római jog másra használta. A XVI. Század végén ius inter gentes, a "népek joga" elnevezés honosodott meg.

- Korábban, különösen a II: világháború elött, elterjedt az a téves nézet, amely a nemzetközi jogot nemzetközi közjogra és nemzetközi magánjogra osztotta fel (ez a felosztás a belsö jogból származik, de ott is túlhaladott nézet).

A nemzetközi magánjog: nem nemzetközi jog, hanem államon belüli jog. Kollíziós normákból áll (minden állam belsö jogalkotása dönti el, hogy a bírónak melyik jogot kell alkalmaznia amennyiben több nemzet joga is alkalmazható lehetne pl.: különbözö állampolgárságú személyek közötti jogügylet, vagy házasság).

- A nemzetközi jogot gyakran "nemzetközi közjognak" nevezik, elhatárolandó a nemzetközi magánjogtól, ez azt a látszatot kelti, hogy van nemzetközi magánjogi része a nemzetközi jognak. Amikor tehát nemzetközi jogról esik szó, az alatt mindig nemzetközi közjogot kell érteni.

A nemzetközi jog szintjei

A nemzetközi jogon belül a jogszabályok 3 szintjéröl beszélhetünk:

A) Az univerzális szabály (egyetemes) azt jelenti, hogy abban valamennyi vagy csaknem valamennyi állam részt vesz, tehát minden olyan szabály, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy abban minden állam részt vegyen. Közös érdekü szabályok, melyek betartása valamennyi állam érdeke.

B) A partikuláris nemzetközi szabályok (regionális) is több állam között jönnek létre, de az a "több állam" nem öleli fel a teljes nemzetközi jogközösséget. Abban az esetben, ha ezek az államok egyben egy földrajzi térségen belül helyezkednek el, akkor az általuk létrehozott szabályt regionális szabálynak nevezzük.

C) A bilaterális szabályok (kétoldalú) 2 állam közötti kapcsolatot rendeznek, ezért nemzetközi jogként csak ezen 2 szerzödö állam szempontjából jönnek figyelembe.

A nemzetközi jog szintjei között bizonyos hierarchia van, amely alól van kivétel az univerzális jog javára. Az univerzális nemzetközi jognak vannak ugyanis imperatív (kógens) jellegü normái, amely szabályok valamennyi nemzetközi jogszabály fölött állnak. Imperatív szabályoknak olyan szabályokat nevezünk, amelyeket 2 oldalú vagy partikuláris jogalkotással nem lehet hatályon kívül helyezni. (lsd. Bécsi Egyezmény 53. cikkaz imperatív szabályokat a nemzetközi jogközösség mint egész olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytöl nem lehet eltérni és amelyet csak ugyanilyen jellegü késöbbi szabállyal lehet megváltoztatni.) Ezek a szabályok az egyezmény értelmében ugyan nem megváltoztathatatlanok, de megváltoztatásukhoz elvileg valamennyi állam, vagy az államok többségének együttes akarat-elhatározása szükséges. Tehát egy norma akkor is imperatív, ha azt néhány állam nem fogadja el. Az államok kétharmada már jogosult imperatív normát létrehozni.

A szabályok nagyobb része az egyetemes nemzetközi jogban permisszív (megengedö) jellegü, ami azt jelenti, hogy csak addig és annyiban érvényesül, amennyiben az államok vele ellentétes partikuláris vagy bilaterális szabályokat nem hoznak.