|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
A nemzetközi jog és belsö jog viszonya. A magyar alkotmányos gyakorlat.
I. A belsö jog és a nemzetközi jog viszonyára vonatkozóan a nemzetközi jog tudományában két alapvetö teória alakult ki:
2. Monista teória
1. Dualista elmélet
A belsö jog és a nemzetközi jog két különbözö fogalom: különbség van köztük a jogalanyok, a jogforrások és a joga 656b17g lanyok felett létezö szervek tekintetében. A belsö jog és a nemzetközi jog nem 2 különbözö jogág, hanem különbözö jogrendszer. Nem azonos a szabályozási területük: Triepel szerint "két olyan kör, ami soha nem metszi egymást".
4Tiszta dualizmus (Olaszország - Tripel): a két jogrendszer között nem lehetséges összeütközés, hiszen nincs közös szabályozási területük. Ellentét lehet közöttük.
4Mérsékelt dualizmus (No., UK - Anzilotti): elismeri a két jogrendszer közötti részbeni átfedést, így az összeütközés lehetöségét is.
2. Monista teória
A jogrendszer egységes. A nemzetközi jog és a belsö jog ugyanazon jogrendszernek a részei. A monizmuson belül 2 további felfogás is van, amelyek az elsöbbség, az ún. primátus kérdésében különböznek egymástól: Belsö jog primátusának tétele és a nemzetközi jog primátusának tétele.
○ Belsö jog primátusának tétele:
Ezt Hegel és követöi az ún. bonni iskola (E. Kauffman, A. Zorn) állították fel. Nincs egy külön nemzetközi jog, csupán egy egységes állami közjog van. Az állami közjog 2 ágra oszlik: egy belsö és külsö közjogra. Ez a külsö közjog végül is alkotmányjog (a német terminológia szerint államjog) 4ezért nevezte Hegel a nemzetközi jogot "külsö államjognak".
Zorn szerint: a nemzetközi jog jogi értelemben csak abban a mértékben jog, amennyiben alkotmányjoggá válik. Ez a nézet gyakorlatilag a nemzetközi jog tagadását jelentette, hiszen ezzel azt állítja, hogy a nemzetközi jog csupán az alkotmányjog meghosszabbítását jelenti és a belsö jog módosítása a nemzetközi jog megváltozását is maga után vonja.
Ez a teória az államszempontjából kényelmes és jó, de teljes bizonytalanságot teremt a nemzetközi kötelezettségek területén, hiszen a belsö jog változtatásával, tehát egyoldalú aktussal, a nemzetközi kötelezettség alól is szabadulni lehetne. Hegel nézetét csak kevesen követték, különösen a német fasizmus vezetö jogászai hangsúlyozták teóriáját. Mai viszonyok között már sehol nem rendelkezik jelentösséggel.
○ A monizmus másik elmélete a nemzetközi jog primátusának tétele:
Fö képviselöje Kelsen és tanítványai, az ún. bécsi, vagy normatív iskola. Az államon belüli jog csak bizonyos korlátokkal érvényes (pl. csak az ott élökkel szemben érvényesül). Minthogy a belsö jog nem korlátozhatja önmagát, így azt csak egy felettük álló jogrendszer teheti, ez a nemzetközi jog, amelynek épp ez a korlátozás a legföbb funkciója. A nemzetközi jog a tárgyi jog, mely megszabja az állam számára magatartásának irányát, míg az állam alanyi joga, hogy a megengedett kereteken belül saját maga tetszésére alakítsa ki államon belüli jogát, mely persze a nemzetközi joggal nem lehet ellentétes.
A szupranacionális jog teóriája:
föleg a hajdani Európai Gazdasági közösséggel (ma: Európai Unió) kapcsolatban hangoztatott nézet. A szupranacionalitás ún. nemzetek feletti jog létezését tételezi fel, ilyennek tekinti azokat a szabályokat, amelyek a Közös Piacon belül alakultak ki. Az Európai Unió szerveinek ugyanis jogalkotási jogköre van, pl.: a Tanács, vagy a Bizottság rendeleteket adhat ki, amelyek -a tagállamok szerveinek kiiktatásával - az Unió polgáraira közvetlenül kötelezöek és alkalmazhatóak. Az ilyen természetü szabályok a nemzetközi kapcsolatokban szokatlanok, hiszen az Európai Unió ebböl a szempontból úgy viselkedik, mintha egy szuperállam lenne. A szupranacionalitás tehát egy sajátos jogot jelent, amelyik bizonyos módon különbözik az államon belüli jogtól és a nemzetközi jogtól is.
3. Helyes megoldás (Nagy Károly)
az állam-és jogelméletben elterjedt nézet szerint, jogrendszer alatt, az egyes történelmileg elöfordult és elöforduló államok adott pozitív szabályainak összességét, vagyis érvényes jogszabályok konkrét rendszerét értjük. Így beszélhetünk magyar, holland, kínai jogrendszerröl. Ez a definíció abból indul ki, hogy a jogrendszer mindig egy konkrét államhoz kapcsolódik, és annyi jogrendszer van ahány állam van, volt vagy lesz. Ez a definíció Szabó Imre nevéhez füzödik.
A jog, mint a társadalomban érvényesülö szabályösszesség jogrendszerekböl áll. A jogrendszer két, egymástól jól elválasztható szabályrendszerre (normarendszerre) osztható szét: az államon belüli jogra és a nemzetközi jogra.
Az egységes jogrendszer koncepcióját fogadja el egyébként számos állam alkotmánya. Más alkotmányok ugyanezt az elvet csak az írott nemzetközi jogra (azaz a szerzödésekre) nézve mondja ki. Itt a monisztikus felfogás csak részben érvényesül, míg több alkotmány megkívánja a transzformációt (belsö törvénybe foglalást). Ezzel a nemzetközi szerzödés nem alakul át belsö joggá, azaz nem szünik meg nemzetközi jog lenni, a transzformáció csupán azt jelenti, hogy a nemzetközi eredetü jogszabály közös része lesz mind az államon belüli, mind pedig a nemzetközi jognak.
Minden államnak éppen úgy van saját nemzetközi joga, mint ahogy van saját államon belüli joga. Tehát a dualizmus a jogrendszeren belül létezik.
Mind a belsö normarendszer, mind a nemzetközi jogrendszer jogágakra osztható, de a nemzetközi jogban ez még csak megkezdödött. Ha ez a folyamat befejezödik akkor ezek a jogágak nem lesznek pontosan ugyanolyanok, mint az államon belüli jogban, hiszen a nemzetközi jog más természetü viszonyokat szabályoz (ürjog, tengerjog, nemzetközi szervezetek joga). Egyetemes nemzetközi jog minden állam jogrendszerében megtalálható, csupán a partikuláris és bilaterális szabályok térnek el.
Ami a nemzetközi jog és a belsö jog viszonyának nemzetközi szabályozását illeti a nemzetközi jog általános szokásjogi szabálya szerint a nemzetközi jog vele ellentétes belsö jogszabály megalkotása útján is megsérthetö, azaz a két jog közötti szándékos ellentét elöidézése nemzetközi felelösséget von maga után.
1969. évi bécsi egyezmény: "Egyetlen fél sem hivatkozhat belsö jogának rendelkezéseire annak igazolásául, hogy elmulasztotta a szerzödést teljesíteni."
Mindez a nemzetközi jog elsödlegességére utal, amelyet a nemzetközi bíráskodás is képvisel (Wimbledon-ügy - az Állandó Nemzetközi Bíróság elsö ügyében úgy foglalt állást, hogy a versailles-i békeszerzödés, mint nemzetközi jogszabály elsöbbséget élvez a német semlegességi rendelet, mint belsö jogszabállyal szemben). Ezen Bíróság szerint a nemzetközi jog megelözi az alkotmányos rendelkezéseket is.
A jogtudományban a közelmúltig egyfajta mérsékelt dualista felfogás érvényesült. Föbb képviselöi: Haraszti György, Bokorné Szegö Hanna, Herczegh Géza
A jelenlegi idöszakra felerösödött a monista felfogás. Föbb képviselöi: Bodnár László, Nagy Károly, Sonnevend Pál, Kovács Péter, Vörös Imre
A két jogrendszer közötti viszonyt az Alkotmány 7. §-a szabályozza:
"A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi kötelezettségek és a belsö jog összhangját."
Nemzetközi jog és a belsö jog viszonyára vonatkozó legfontosabb alkotmánybírósági határozatok:
53/1993. (X. 13.) AB határozat: az 1949. évi genfi egyezmények (humanitárius nemzetközi jog) és az emberi jogi egyezmények, illetve az ún. igazságtételi törvény összefüggései kapcsán. Az Alkotmány 7.§ (1) bekezdés elsö fordulata azt mondja ki, hogy a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai külön transzformáció nélkül is a magyar jog részei. A transzformációt a szabályok meghatározása nélkül általánosságban maga az Alkotmány hajtotta végre. A Magyar Köztársaság az Alkotmány ezen rendelkezésénél fogva részt vesz a nemzetek közösségében és ez a belsö jog számára kötelezettségeket jelent. Az Alkotmányt és a belsö jogot úgy kell értelmezni, hogy összhangban legyenek a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályaival. A nullum crimen sine lege elv nem érvényesülhetett a háborús és emberiségellenes büncselekményekre vonatkozó cogens nemzetközi jogi szabályokkal szemben.
36/1996. (IX.4) AB határozat: Az Alkotmánybíróság az igazságtétellel összefüggö újabb döntésében megsemmisítette az ún. igazságtételi törvényt, mivel az a "genfi egyezmények különbözö személyi és tárgyi alkalmazási körre szóló rendelkezéseit egymásra vonatkoztatja, és az egyezményekben nem szereplö összefüggést létesít közöttük. Tévesen jelöli meg a büncselekmények el nem évülésének jogalapját is így a magyar jogrendszer nem biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsö jog összhangját. A törvény megsemmisítésével elhárult az akadály annak útjából, hogy a magyar hatóságok a nemzetközi jog szerinti háborús és emberiség elleni büncselekményeket büntessék. Az Alkotmánybíróság ebben a döntésében a nemzetközi szerzödés közvetlen alkalmazhatóságára következtetett.
30/1998. (VI.25) AB határozat: A nemzetközi szerzödést kihirdetö jogszabály nincs kivonva az alkotmányossági felülvizsgálat (32/A §) köréböl, ezért vizsgálható utólag.
61/B/1992 (XI.20) AB határozat: Az Abtv. 1. §-ára hivatkozva kimondta, hogy a már megerösített és kihirdetett nemzetközi szerzödés utólagos alkotmányellenességi vizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
4/1997. (I. 22.) AB határozat: a nemzetközi szerzödést kihirdetö jogszabály utólagos normakontroll tárgya lehet.
Találat: 432
