A mar nagykorú gyermek bentlakasa nem olyan méltanyolandó körülmény, amely kellő alapot teremtene a tulajdoni illetőségtől eltérő nagyobb aranyú arverési vételar igénylésére [Ptk. 148. § (3) bek., Csjt. 77. § (1) bek., PK 10. sz. I. pont].

A már nagykorú gyermek bentlakása nem olyan méltányolandó körülmény, amely kellő alapot teremtene a tulajdoni illetőségtől eltérő nagyobb arányú árverési vételár igénylésére [Ptk. 148. § (3) bek., Csjt. 77. § (1) bek., PK 10. sz. I. pont].

A felperes és az I. r. alperes 1967-ben kötött házasságát a bíróság 1987-ben felbontotta. A bontóperben kötött egyezség értelmében a házasságból született két gyermek közül az akkor még kiskorú, 1972-ben született Tamás a felperes gondozásába került, a felperes és az I. r. alperes egyenlő arányú közös tulajdonában álló, Debrecenben, a Cs. u. 92. szám alatt levő szövetkezeti lakást pedig akként osztották meg, hogy a nagy szoba és a félszoba a felperes, a külön bejárattal rendelkező ún. hosszú szoba pedig az I. r. alperes használatába került az egyéb helyiségek közös használata mellett. Ez a használati mód nem valósult meg, mert a felperes az általa az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránt indított per során nem az egyezség szerinti ún. hosszú szobát, hanem a félszobát bocsátotta az I. r. alperes rendelkezésére.

Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránt indult perben az elsőfokú bíróság az ítéletével a lakás közös tulajdonát árverési értékesítés elrendelésével szüntette meg, és egyéb rendelkezések mellett meghatározta az ingatlannak a felperes bentlakásával, illetőleg kiköltözése esetén, továbbá mindkét volt házastárs által lakottan fizetendő legkisebb árverési vételárat, valamint annak felosztási módját.

Az ítélet indokolása szerint a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetése azért indokolt, mert a volt házastársak által tervezett közös értékesítés nem valósult meg, a másik fél illetőségének magához váltására pedig egyik fél sem képes.

A felperes az ítélet elleni fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság a vételárat a tulajdoni arányoktól eltérően a használati módnak megfelelően, vagyis annak figyelembevételével ossza meg, hogy ő (felperes) az egyezség alapján a lakás nagyobb részének használatára jogosult.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az árverés feltételeit úgy határozta meg, hogy a felperest bentlakása vagy részére megfelelő cserelakás felajánlása esetében a 935 000 forint legkisebb kikiáltási ár 33%-a, az I. r. alperest 67%-a illeti meg, beköltözhető állapotban 1 250 000 forint, teljesen lakottan 750 000 forint legkisebb kikiáltási ár a tulajdonostársakat egyenlő arányban, magasabb vételár elérése esetén pedig a különbözet a felperest és az I. r. alperest az értékesítési módnak megfelelő felosztási arányban illeti meg. Végül mellőzte a még fennálló OTP-tartozásra vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést. A jogerős ítélet indokolása szerint nincs olyan méltánylást érdemlő körülmény, amely az árverési vételár felosztásánál a tulajdoni hányadoktól való eltérésre adna alapot, illetve amely miatt a felperest bentlakása értékcsökkentő hatásának viselése alól mentesíteni lehetne. Nem értékelhető ilyenként az sem, hogy a felperes és az I. r. alperes a házassági bontóperben kötött egyezséggel a lakás használatát a tulajdoni arányoktól eltérően rendezte. Az I. r. alperes egyébként a lakást nem használja, a lakás kiürítésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést pedig nem fellebbezte meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint az árverési vételárnak tulajdoni hányadok szerinti felosztása méltánytalan, mert az ingatlant az egyik gyermekkel közösen használja, továbbá az általa használt lakrész, amit majd átad, nagyobb és jelentősen értékesebb is, mint az I. r. alperes használatában levő lakrész. Álláspontja szerint a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésével ellentétes, ha ezek a körülmények a vételár felosztásánál nem jutnak kifejezésre. Kérte ezért, hogy a Legfelsőbb Bíróság hozandó határozata szerint őt (a felperest) a vételárból 65%, az I. r. alperest pedig 35% illesse meg.

Az I. r. alperes a jogerős ítélet támadott rendelkezésének hatályban tartását kérte. A II. r. alperes a felülvizsgálati kérelemre észrevételt nem tett.

A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése nem jogszabálysértő. A bíróság az ingatlan árverési vételárának a tulajdoni hányadok alapján történő felosztásáról - a bentlakás értékcsökkentő hatásának megfelelő figyelembevételével - a Ptk. 148. §-a (3) bekezdésének helytálló alkalmazásával határozott. A hivatkozott törvényhely értelmében ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, a közös tulajdon tárgyát értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A PK 10. sz. állásfoglalás I. pontjának indokolása szerint a befolyó összeg (árverési vételár) felosztása a tulajdoni hányadok figyelembevételével történik. Az ingatlannak az egyezség szerinti - vagyis a tulajdoni hányadoktól eltérő - használata a tulajdoni arányokra nem hat ki, azokat tehát nem módosítja. A felperes ezért kellő jogi alap nélkül hivatkozik arra, hogy "értékesebb lakásrészt" bocsát az árverési vevő birtokába, mint az alperes. Ezen a jogcímen a felperest - eltérő jogszabály hiányában - közös tulajdon megszüntetése esetén nagyobb arányú vételár nem illeti meg.

A volt házastárs a közös tulajdon megszüntetése esetén a saját bentlakása értékcsökkentő hatását általában csak akkor nem köteles viselni, ha a közös ingatlanban a közös kiskorú gyermekkel együtt lakik, mert a kiskorú gyermek lakáshasználatának biztosítása mindkét szülő kötelezettsége [Csjt. 77. § (1) bek., PJD. V. 50., VII. 61. és 63.]. A felperes és az I. r. alperes gyermeke már nagykorú, ezért az ő bentlakása nem olyan méltányolandó körülmény, amelyre figyelemmel a felperes az árverési vételárból a tulajdoni illetőségét meghaladó nagyobb arányú vételárra jogszerű igényt tarthatna. Helytállóan döntött ezért a bíróság, amikor a nagykorú gyermek bentlakásának értékcsökkentő hatását részben sem hárította az I. r. alperesre. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 474/1993. sz.)