A közös tulajdon megszüntetésénél, illetve a volt hazastarsi lakashasznalat újraszabalyozasanal iranyadó szempontok [Ptk. 137. § (3) bek., 148. §, Csjt. 27. §, PK 10. sz., PK 279. sz.].

A közös tulajdon megszüntetésénél, illetve a volt házastársi lakáshasználat újraszabályozásánál irányadó szempontok [Ptk. 137. § (3) bek., 148. §, Csjt. 27. §, PK 10. sz., PK 279. sz.].

Az I. r. felperes és az alperes házastársak voltak, há 525g66f zasságukból 1979-ben Csilla nevű gyermekük született. A II. r. felperes az I. r. felperesnek az előző házasságából, 1970-ben született gyermeke. A szoba-konyha, fürdőszoba, éléskamra és nyitott kamra helyiségekből álló ingatlan a felperesek 1/2-1/2 arányú közös tulajdonban állt. Az I. r. felperes és az alperes a házassági együttélés alatt az ingatlanhoz előteret és egy szobát építettek, valamint a nyitott kamrából zárt helyiséget alakítottak ki.

A bíróság 1988. március 16. napján kelt ítéletével az I. r. felperes és az alperes házasságát felbontotta, a Csilla nevű gyermeket az I. r. felperesnél helyezte el. A házastársi lakáshasználatot akként szabályozta, hogy a kisebb szobát és a mellette levő kamrát az alperes kizárólagos, míg a fürdőszobát és a kerti csapot az I. r. felperes és az alperes közös használatába adta. A többi helyiség kizárólagos használatára az I. r. felperest jogosította fel. Egyben kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül a saját költségén a konyha és a kizárólagos használatába adott szoba közötti ajtót falazza be, továbbá a szoba és a kizárólagos használatába adott kamra között nyisson ajtót.

A rendelkezésre álló adatok szerint az alperes ezeket a munkákat elvégezte, és a kamrahelyiséget - amely az udvarról külön bejárattal rendelkezik - konyhaként használja.

A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság 80 000 forint fejében kötelezze az alperest az általa használt lakrész kiürítésére. Állításuk szerint az alperes a lakáshasználat rendezését követően Budapestre, édesanyjához költözött. Nyaranta egy-két hetet ugyan a perbeli lakásban tölt, de életvitelszerűen nem itt lakik. Az alperesnek a lakásra nincs szüksége, ugyanakkor a felperesek és az I. r. felperesnél elhelyezett Csilla nevű gyermek igen szűkös körülmények között élnek.

Az alperes kezdetben a kereset teljesítését nem ellenezte abban az esetben, ha az I. r. felperes az ingatlanra fordított 200 000 forint beruházás rá eső részét megtéríti.

Az igazságügyi szakértő az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét 475 000 forintra, míg a lakott forgalmi értékét 285 000 forintra tette. A beköltözhető 475 000 forint forgalmi értéken belül az I. r. felperes és az alperes által közösen végzett átalakítási, bővítési munkák értékét 100 500 forintban határozta meg.

A szakértői vélemény beszerzését követően az alperes korábbi nyilatkozatát módosítva a lakás kiürítése iránti kereset elutasítását kérte, előadta, hogy állandó lakása a perbeli lakásban van, más ideiglenes lakása nincs. A lakás kiürítésére csak akkor hajlandó, ha a felperesek részére másik lakást biztosítanak. Ezt követően - a közös építkezésre tekintettel - kérte annak megállapítását, hogy az egész ingatlan 500/4750-ed részének tulajdonjogát megszerezte, az I. r. felperes tulajdoni aránya 2374/4750-as, II. r. felperes tulajdoni aránya pedig 1875/4750-as részre módosul.

A felperesek a viszontkeresetet elismerték, egyben kérték a közös tulajdon megszüntetését azzal, hogy az alperes 500/4750-as tulajdoni illetősége megváltásaként 50 000 forintot hajlandók 30 napon belül egy összegben megfizetni az alperesnek, aki az ingatlanból költözzön ki.

A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a perbeli ingatlanon 4/38 részben házastársi vagyonközösség címén tulajdonjogot szerzett. Megkereste a városi földhivatalt, hogy az ingatlanra az alperes tulajdonjogát házastársi vagyonközösség címén 4/38 részben jegyezze be. Egyben az ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette, és kötelezte a felpereseket, hogy 30 nap alatt az alperesnek egyetemlegesen 50 000 forint megváltási árat fizessenek meg. Kimondta, hogy az alperes a megváltási ár kézhezvételével egyidejűleg köteles az ingatlant kiüríteni, és elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A bíróság megkereste a városi földhivatalt, hogy a megváltási ár kifizetése után az alperes 4/38 illetőségére a felperesek tulajdonjogát közös tulajdon megszüntetése címén jegyezze be.

A bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy az I. r. felperes és az alperes a házassági együttélésük során a perbeli ingatlanon értéknövelő beruházásokat végeztek, mintegy 100 000 forint értékben. Ezzel az alperes 4/38 arányú tulajdonjogot szerzett. Egyben a bíróság a "Csjt. 31. §, valamint a Ptk. figyelembevételével" a felek közötti közös tulajdont megszüntette, és a felpereseket 50 000 forint megfizetésére kötelezte azzal, hogy amennyiben ezt a megváltási árat az alperes megkapja, az ingatlant köteles kiüríteni, és az elhelyezésről maga köteles gondoskodni.

A városi bíróság ítélete - fellebbezés hiányában - első fokon jogerőre emelkedett.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A nem vitás tényállás szerint az I. r. felperes és az alperes a felperesek tulajdonában álló ingatlant a házassági együttélés alatt bővítették. Ezért az alperes az ingatlanon házastársi közös szerzés és ráépítés címén tulajdonjogot szerzett, és ezáltal a peres felek között közös tulajdon keletkezett [Csjt. 27. § (1) bekezdés, Ptk. 137. § (3) bekezdés].

A bíróság a peres felek közös tulajdonát képező, az I. r. felperes és az alperes házastársi közös lakását magában foglaló ingatlan használatát a házasság felbontásával egyidejűleg rendezte: a lakás használatának megosztásával abban az alperesnek használati jogot biztosított.

A Legfelsőbb Bíróság PK. 10. sz. állásfoglalása nyomán kialakult bírói gyakorlat szerint a volt házastársak közös tulajdonának megszüntetése során az ingatlanban lakó volt házastárs - a körülmények olyan megváltozásának a hiányában, amely a használat más módjának az elrendelését indokolná - csak vállalása vagy megfelelő cserelakás biztosítása esetén kötelezhető a lakás elhagyására (BH1981. 450. sz. eseti döntés).

Az adott esetben az alperesnek a per első tárgyalásán tett nyilatkozatát nem lehet a lakás kiürítésére vonatkozó vállalásnak tekinteni, mert azt az alperes ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a lakásra fordított - és általa 200 000 forintban megjelölt - közös beruházások ráeső részét a felperesek megtérítik, később pedig - amikor az igazságügyi szakértői véleményből kitűnt, hogy részére csak jóval kevesebb összeg jár - ezt a nyilatkozatot indokoltan visszavonta. A felperesek cserelakást nem ajánlottak fel az alperes részére. Tévedett tehát a városi bíróság, amikor az alperest - a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében előírt indoklási kötelezettségét is elmulasztva - az ingatlan kiürítésére kötelezte, mert arra önmagában a közös tulajdon megszüntetésére tekintettel nem volt lehetőség.

A városi bíróság azonban nem vizsgálta kellő alapossággal azt a kérdést, hogy a körülmények megváltoztatására tekintettel nincs-e helye a lakáshasználat újrarendezésének, amely az adott esetben a közös tulajdon megszüntetésének előkérdése, miután a felperesek az alperes bentlakása mellett az ingatlant nem kívánják magukhoz váltani. A Legfelsőbb Bíróság PK 279. sz. állásfoglalásának III. pontja értelmében ugyanis, ha a volt házastársak közös vagy az egyikük kizárólagos tulajdonában levő lakás használatának rendezését követően beállott körülmények folytán a rendezés szerinti használat fenntartása sérti valamelyik fél lényeges jogos érdekét, a bíróság a használatot a korábbitól eltérően rendezheti.

A perbeli esetben a körülmények megváltoztatásának minősülhet, hogy az alperes a perbeli lakást életvitelszerűen nem használja, arra nincs szüksége, és lakhatása - ha csak átmenetileg is - másutt megoldott, különös tekintettel arra is, hogy a felperes a gyermekével a neki biztosított lakrészben rendkívül szűkösen lakik, ami a serdülőkorban levő közös leánygyermek érdekeit is hátrányosan érinti. Nem tekinthető életvitelszerű ottlakásnak, ha az alperes csupán ritkán, alkalomszerűen, az ottlakás látszatának keltése céljából használja az ingatlant.

Az alperes életvitelszerű bentlakásával kapcsolatban azonban a városi bíróság nem tárta fel kellő mélységben a tényállást, a felek részletes személyes meghallgatása ebben a körben elmaradt, és megfelelő bizonyítékok sem állnak rendelkezésre a megalapozott döntéshez.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a városi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 449/1991. sz.)