A jogi személyek honossaga a nemzetközi jogban. A Barcelona Traction ügy.

A jogi személyek honossága a nemzetközi jogban. A Barcelona Traction ügy.

I. A jogi személyek honossága:

A jogi személyek éppúgy mint a természetes személyek, az államon belüli jog alanyai, és valamely állammal konkrét kapcsoltban vannak, amit azonban a magyar nyelvben nem állampolgárságnak, hanem honosságnak neveznek. A jogi személyek honosságára nagyjából az állampolgársághoz hasonló elvek vonatkoznak, azonban mint ahogy ezt a Barcelona Traction ügyben a Nemzetközi Bíróság is kimondta nem mindig alkalmazhatók ezen szabályok módosítás nélk 737g67h ül a jogi személyekre.

A jogi személyek lehetnek: magánjogi, vagy közjogi jogi személyek; multinacionális társaságok (tevékenységük több állam területén végzik) és eltérhet a résztvevö természetes személyek állampolgársága is.

A honossági problémák az államosítás, vagy a háború esetében jelentösek különösen.

A gyakorlatban kialakult honossági elvek:

Székhely elve A jogi személy ahhoz az államhoz tartozik, amelynek területén müködik. Amikor ez az elv a XIX. század folyamán kialakult az államok még abból a feltételezésböl indultak ki, hogy a jogi személy csak egyetlen országban müködik. Késöbb megjelent a tényleges székhely elmélete, melyet annak érdekében fejlesztettek ki, hogy megelözzék azt, hogy egy társaság olyan külföldi jogrendszer elönyeit élvezze, amelyik a számára kedvezöbb, mint azon ország joga, ahol a jogi személy az elsödleges tevékenységét végzi. A tényleges székhely megállapításánál az államok gyakorlata nem egységes. A gyakorlatban a fö telephely, vagy a társasági székhely az irányadó.

Bejegyzési elv Angolszász gyakorlat, mely szerint a jogi személy ahhoz az államhoz tartozik, amely joga szerint megalakult. Ez jobban szolgálja az üzleti érdekeket, mert az államok diplomáciai védelemben részesíthetik azokat a vállalataikat, melyek idegen országban müködnek, továbbá lehetösége van a társaságnak ott müködni, ahol az a számára legkedvezöbb.

Kontroll elv azt jelenti, hogy: A jogi személyt olyan honosságúnak kell tekinteni, mint amilyen a jogi személyt ellenörzö fizikai személyek többsége.

Ez az elv az I. világháború idején jelent meg a gyakorlatban és valójában csupán azt a célt szolgálta, hogy zár alá lehessen venni olyan jogi személyek vagyonát, amelyeknek a székhelye vitán felül az intézkedést foganatosító állam területén volt, vagy annak joga szerint jegyezték be, de a részvényesek vagy az igazgató tanács többsége ellenséges állampolgár volt. A kontroll elvet tehát csupán átmenetileg és csak abból a célból alkalmazták, hogy egy egyébként saját honossággal rendelkezö jogi személyt idölegesen ellenségnek lehessen minösíteni. A kontroll elv elöször 1914-ben Nagy-Britanniában jelent meg, nyilatkozat formájában, mely ellenségnek minösített bármely nemzetiségü személyt vagy személyek csoportját, akinek székhelye egy ellenséges országban van, vagy egy ellenséges országgal kereskedik. A Lordok Házának 1916-os döntése analógia útján az ellenséges személy fogalmát kiterjesztette a Nagy-Britanniában bejegyzett olyan társaságokra, amelyeket - székhelyüktöl függetlenül - ellenséges személyek ellenöriznek vagy látnak el utasításokkal.

Pl.: USA-ban a II. világháború idején zár alá vették a General Aniline and Film Corporation nevü, USA honosságú jogi személy részvényeit, mivel a cég a német I. G. Farben leányvállalata volt.

A kontroll elv sehol nem általános érvényü, csak mint kivételes körülmények között kisegítö elvet alkalmazzák. Béke idején történö alkalmazására, 1970-ben a Barcelona Traction ügy kapcsán a belga kereset megpróbálta érvényesíteni, de ezt a Nemzetközi Bíróság elutasította.

Az 1957. évi Római Szerzödés alapján, az Európai Unió tagállamain belül az idegen és a hazai jogi személyek közötti megkülönböztetés nem létezik. A társaságokat, amelyek valamely tagállam törvényhozásával összhangban alakultak és székhelyük a közösség belsejében van, a tagállamok polgáraival azonos módon kell kezelni, tehát nem lehet különbséget tenni közöttük.

A kettös honosság, ill. hontalanság elvileg a jogi személyekkel összefüggésben is felvetödhet, területátcsatolás esetén pedig honosságuk is megváltozhat, ami azonban nem szükségszerü, mivel feltételhez is köthetö (1919-ben az Ausztriával kötött békeszerzödés értelmében az Olaszország területére került jogi személyek csak akkor lesznek olasz honosságúak, ha az olasz közigazgatás azt határozattal elismeri).

A magyar joggyakorlat a székhely elvet fogadta el, a magyar honosságú vállalatok, ill. általában a jogi személyek honosságával kapcsolatban.

A jogi személyek hasonlóan a természetes személyekhez általában nem rendelkeznek nemzetközi jogalanyisággal, ez csak kivételesen fordulhat elö. Ilyen kivételek voltak az I. világháborút lezáró békeszerzödések azon rendelkezései, melyek lehetövé tették a természetes és jogi személyek számára is, hogy felléphessenek a békeszerzödésböl származó viták elintézése céljából felállított nemzetközi vegyes döntöbíróságok elött. Ilyen per volt a Pázmány Péter Tudományegyetem felvidéki ingatlanvagyonát illetöen, mely megállapította az egyetem önálló jogalanyiságát és így a javára döntött, tehát jogtalan volta Felvidéken levö ingatlanainak Csehszlovákia általi lefoglalása, mint a magyar állam vagyona.

II. Barcelona Traction ügy

A Nemzetközi Bíróságnak ez ügyben hozott ítélete e bírói fórum kiemelkedöen fontos döntései közé tartozik. Az eset kapcsán a Bíróság elsösorban a jogi személyeknek nyújtott diplomáciai védelem és a külföldön eszközölt beruházások védelme közötti különbség, valamint a méltányossági alapon nyújtható diplomáciai védelem kérdéseiben foglalt állást.

A Barcelona Traction Light and Power Company Ltd. részvénytársaságot 1911-ben alapították a kanadai Torontóban, ahol késöbb a társaság székhelye is müködött. A társaságot azért hozták létre, hogy a spanyolországi Katalóniában elektromos erömüveket építsen és üzemeltessen. Több leányvállalata is volt. Az I. világháború után részvényeinek többsége -88%-a - belga állampolgárságú személyek kezébe került.

1948-ban a társaságot a spanyol Rens bírósága vagyonbukottnak nyilvánította és kimondta, hogy a társaságot fel kell számolni. A vagyonbukást kimondó ítélet után a Belgium, Kanada, és az Egyesült Királyság kormányai a spanyol kormányhoz fordultak.

1951-ben a spanyol, a kanadai és a brit kormány az ügy megvizsgálására egy különbizottság jött létre, amely azt állapította meg, hogy a spanyol kormány jogszerüen járt el. Ez ellen azonban a belgák tiltakoztak, mivel a bizottságban nem volt egy belga szakértö sem, és a vizsgálóbizottság nyilatkozatát res inter alios acta-nak minösítették. Kanada egy ideig diplomáciai védelemben részesítette a társaságot, de késöbb ezt a védelmet megszüntette.

1958-ban Belgium keresetet nyújtott be a Nemzetközi Bírósághoz: megpróbálta átvenni a társaság diplomáciai védelmét. Ez a kontroll elv gyakorlati érvényesülését jelentette volna. A Bíróság azonban elfogadta a spanyolok kifogását, miszerint egy nem belga honosságú jogi személy védelmében Belgium nem jogosult fellépni.

1967-ben Belgium benyújtott egy másik keresetet a Bírósághoz, amelyben már nem a kanadai alapítású társaság, hanem a belga állampolgárságú részvényesek érdekében lépett fel. Belgium szerint a spanyol hatóságok jogsértö döntése miatt, anyagi kár érte nem csak a társaságot mint jogi személyt, hanem a belga részvényeseket is.

A Bíróság a következö kérdésekkel találta szemben magát:

Vajon Belgium diplomáciai védelemben részesítheti-e a Kanadában létrehozott társaság belga részvényeseit akkor, amikor a sérelmezett spanyol intézkedéseket magával a társasággal és nem a belga állampolgárokkal szemben foganatosították?

Amikor egy állam megengedi, hogy területén külföldi beruházásokat eszközöljenek, köteles a beruházóknak jogi védelmet nyújtani, az ilyen kötelezettség azonban nem abszolút. A részvénytársaságok joga a társaság és a részvényesek jogainak és kötelezettségeinek szigorú megkülönböztetésén alapul. Kizárólag a társaság minösül jogi személynek és csak az járhat el a társaságot érintö kérdésekben. A társaságoknak okozott károk kétségtelenül gyakran érintik magát a részvényest is, de ez nem jelenti azt, hogy mind a kettönek joga van kártérítést követelni. Azok az intézkedések, amelyek kifejezetten csak a társaság jogait érintik, nem foglalnak magukban a részvényesekkel szembeni felelösséget, még abban az esetben sem, ha egyúttal ezek érdekei is sérelmet szenvedtek.

Csak bizonyos speciális körülmények fennforgása esetén nem érvényesül a társaságok diplomáciai védelmére vonatkozó általános szabály, mi szerint csak az az állam jogosult az igény érvényesítésre, amelynek az érintett jogi személy a honosa. Ilyen speciális körülmények:

ha a társaság már nem létezik, és ezzel elvesztette azt a képességét, hogy jogainak védelmében ill. részvényesei érdekében fellépjen

ha annak az államnak, amelynek a társaság honosa, nincs joga arra, hogy a társaság érdekében eljárjon.

Az elsö eset azért nem áll meg, mert bár a társaság elvesztette a vagyonát, de azért mint jogi személy nem szünt meg. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a társaság jogi helyzete releváns, nem pedig a pénzügyi viszonyai. A második eset pedig azért nem áll meg, mert a kanadai kormány a maga részéröl évekig diplomáciai védelemben részesítette a társaságot, késöbb azonban ezzel a saját akaratából felhagyott. Bármi legyen is a kanadai magatartás megváltozásának az oka, ez önmagában még nem indokolja azt, hogy a társaság vonatkozásában egy másik állam diplomáciai védelmet gyakoroljon.

Ha a honosság szerinti állam nem érvényesít jogi igényt, azaz nem nyújt diplomáciai védelmet a sértett jogi személynek, ez önmagában nem jogosít fel egy másik államot, hogy a társasághoz tartozó saját állampolgárságú részvényeseinek diplomáciai védelmet nyújtson, mivel ez különbözö zavarokat, nem kívánatos kettös védelmet eredményezne.

Mikor lenne mégis joga a részvényesek államának arra, hogy diplomáciai védelmet nyújtson saját állampolgárainak?

Különbséget kell tenni a szerint, hogy kit ért a jogsérelem, a felelösségi igényt csak a jogsérelem keletkeztetheti. Ha a jogsérelem csak a jogi személy ellen irányult, úgy csak ennek állama jogosult fellépni.

ha a panaszolt aktusok a részvényesek, mint ilyenek saját jogai ellen irányultak volna, akkor ezen jogok megsértése esetén a részvényeseknek joga lett volna külön jogorvoslatra és így lehetöségük lett volna külön diplomáciai védelemre is.

a másik lehetöség a részvényesek érdekében alkalmazható diplomáciai védelemre az lehetne, ha ezt a védelmet másodlagos jognak fognánk fel a jogi személy szerinti állam jogához képest, de ez meg azt feltételezné, hogy az eredeti jog megszünjön létezni, ami ebben a vitás ügyben nem áll fenn, csupán azt Kanada nem gyakorolta.

a harmadik lehetöség a diplomáciai védelemre, ha azt az alapvetö emberi jogok védelme címén nyújtanánk, mivel az is tartalmaz védelmet az igazságszolgáltatás megtagadása ellen. Miután azonban azon eszközök, amelyek az egyetemes nemzetközi jogban az emberi jogok védelmére szolgálnak nem ismerik el az állam jogát arra, hogy a védelmet az állampolgárságra tekintet nélkül bárkinek nyújtsa, így csak regionális jog, nevezetesen az Emberi Jogok Európai Egyezménye jöhetne figyelembe, mely feljogosít minden tagállamot a védelem nyújtására, tekintet nélkül az áldozat állampolgárságára, de ennek Spanyolország nem volt részese.

Vajon jelen esetben méltányossági alapon Belgium diplomáciai védelemben részesítheti-e a károsult belga részvényeseket?

A Bíróság úgy találta, hogy nincs szükség arra, hogy Belgium méltányossági alapon diplomáciai védelmet nyújtson a belga részvényeseknek, hiszen a Barcelona Traction Kanadától - attól az államtól, amelynek a társaság a honosa - minden további nélkül kérheti, hogy részesítse diplomáciai védelemben.