|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
A jogellenességet kizáró körülmények a nemzetközi jogban
Az államok felelössége a nemzetközi jog megsértése miatt (az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottságának tervezete - 2001 V. FEJEZET)
Beleegyezés
Jogos védelem (önvédelem)
Vis maior/force majeure
Végszükség
Szükséghelyzet
Ellenintézkedés (késöbbi tételben kifejtve)
1./ Beleegyezés:
Az állam érvényes beleegyezése, melyet egy adott cselekmény másik állam által történö végrehajtásához ad, kizárja a cselekmény jogellenességét az elöbbi állam viszonylatában annyiban, amennyiben a cselekmény megmarad a beleegyezés által megszabott határok között.
A nemzetközi jogban is érvényesül a büntetöjogból ismert szabály, hogy a sértett beleegyezése kizárja a cselekmény jogellenességét, amennyiben olyan érdek sérelméröl van szó, amely fölött a sértett szabadon rendelkezik. Miután az állam a szuverenitás hordozója, elvileg beleegyezési joga is korlátlan. Állami beleegyezés adható olyan cselekmények foganatosítására, melyek ilyen belegyezés hiányában nemzetközi jogsértésnek minösülnek. Az állam nevében a beleegyezését olyan szerv adhatja meg, amely az állam képviseletére egyébkén 949c22j t jogosítva van (pl.: Kormány). Vitás a beleegyezés jogellenességet kizáró jellege akkor, ha az államban ugyan csupán egyetlen kormány van, de azt a jogellenes cselekmény eltürésére idegen állam kényszerítette. A kényszerítés tényére ugyanis elvileg a kényszerített államnak kellene hivatkoznia, mely viszont éppen a kényszer folytán nem tudja ezt megtenni és nem is tagadhatja meg a töle kicsikart beleegyezést sem (Hitler azt állította, hogy Ausztria 1938-ban beleegyezett az ország bekebelezésébe).
2./ Jogos védelem, önvédelem:
Az állam cselekményének jogellenessége kizárt, ha a cselekmény az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban megtett jogszerü önvédelmi intézkedést valósít meg.
A felelösséget kizáró egyik ok, melyet az önfenntartási jogból vezetnek le. A jogos védelem kifejezés a belsö jogból került át a nemzetközi jogba, ahol általában tilos az önhatalom, mivel a jogsértést a közhatalmi kényszer szankcionálja. A jogos védelem tehát bizonyos kivételt jelent az önhatalommal való intézkedés tilalma alól. A nemzetközi kapcsolatokban amíg nem létezett a fegyveres eröszak alkalmazásának a tilalma, jogos védelemröl sem lehetett beszélni. A belsö jogi fogalomhoz hasonló jogos védelem a háború tilalmának kimondásával keletkezett.
A jogos védelem a védekezö államot csak fegyveres támadás esetén illeti meg, és a védelmi intézkedésekröl az ENSZ BT-nek jelentést kell tenni és azokat csak addig jogosult kifejteni, amíg a BT a szükséges rendszabályokat meg nem teszi (Alapokmány 51. cikk). Fegyveres támadás hiányában nincs jogos védelem. Alkalmazási szabályai:
Arányosság: A védekezö államnak nincs joga az agresszor állam teljes megsemmisítéséhez, bekebelezéséhez, csupán addig folytathatja a védekezést, amíg a támadást véglegesen el nem hárította (nukleáris fegyver védekezésként történö elsökénti alkalmazása vitákra adott okot).
Szükségesség: Csak olyan eszközök alkalmazhatóak, amelyek a támadás elhárításához tényleg szükségesek.
Azonnaliság: A védekezési rendszabályokat csak a fegyveres támadás folyamatában lehet alkalmazni. A jogos védelem lehet kollektív is, azonban a segítségnyújtás feltétele, a támadást elszenvedö állam kérése vagy beleegyezése, hogy részére más államok fegyveres segítséget nyújtsanak. A jogos védelemhez hasonló nemzetközi jogi intézmény az önvédelem, amely azt a védekezést jelenti, amelyet az állam nem fegyveres támadás ellen fejthet ki.
Az eröszakhoz való folyamodás helyett az államok kötelesek ugyan békés eszközöket igénybe venni, de ha az eredménytelen vagy annak igénybevétele a másik fél magatartása miatt nem lehetséges, úgy jogosultak a szuverenitásuk elleni támadást elhárítani pl.: az izlandi felségvizeken halászó brit hajók hálóit az izlandi örnaszádok elvágták, hogy megakadályozzák a vizeken való jogosulatlan halászatot. Ez a védekezés a represszáliától annyiban különbözik, hogy célja csupán a támadás elhárítása, és nem zárja ki utóbb represszália alkalmazását abban az esetben, ha a jogsértö állam vonakodik a reparációt megadni.
A jogos védelem és az önvédelem a római jogból ismert jogos önhatalom változatait jelentik. A jogos önhatalom a jogszerüen alkalmazható kényszerformák megjelölésére szolgál:
1) Fegyveres támadással szembeni jogos védelem.
2) Önvédelem nem fegyveres támadás elhárítására.
3) Szükségcselekmény a végszükség és szükséghelyzet elhárítására.
4) Önsegély, amely a jogsértés legfontosabb szankciója (retorzió és represszália).
3./ Vis maior, force majeure:
1. Az állam, nemzetközi kötelezettségével összhangban nem álló cselekményének jogellenessége kizárt, ha a cselekmény force majeure-nek tulajdonítható, azaz az állam ellenörzésén kívül esö olyan ellenállhatatlan erönek vagy elöreláthatatlan eseménynek, amely a kötelezettség teljesítését az adott körülmények között lényegében lehetetlenné teszi.
2. Az 1. bekezdés nem alkalmazható, ha:
a) a force majeure-helyzet kizárólag, vagy más tényezökkel együtt, az erre hivatkozó állam magatartására vezethetö vissza; vagy
b) az állam vállalta ilyen helyzet bekövetkezésének kockázatát.
A vis maiorhoz igen hasonló az államon belüli jogban keletkezett elöre nem látható eset. Az elöre nem látható esemény abban különbözik a vis maiortól, hogy váratlanul következik be, de egyébként elhárítható lenne. A vis maior ugyan szintén sokszor elöre nem látható, de ha elöre látható is lenne, következményei akkor sem háríthatók el. Ilyen pl. a földrengés.
Az elöre nem látható eseményre jó példa, ha valakit a robogó autó elé löknek, a vezetö a váratlanság miatt nem tudja a balesetet elhárítani.
A vis maior a jog igen régi intézménye, már a babiloni jog is ismerte, az európai jogokba a római jogból került bele, ott casus maior néven is említették és olyan felelösséget kimentö oknak tekintették, amely fizikailag lehetetlenné tette valamely jogi kötelezettség teljesítését. Ugyanez a tartalma a nemzetközi jogban is: az ellenállhatatlan erö valamely nemzetközi kötelezettség nem teljesítésére ad mentesülést.
A vis maiort elöidézhetik:
- természeti erök pl. földrengés, árvíz
- emberi cselekmények pl. polgárháború, háború
Az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága által készített tervezet szerint a vis maior kizárhatja az állam felelösségét, ha annak következtében nem tudja valamely nemzetközi kötelezettségét teljesíteni és ezzel más államnak sérelmet okoz.
A vis maior és az elöre nem látható esemény között tehát nincs sok különbség és csak az alábbi esetekben lehet rájuk hivatkozni:
ha olyan természeti eseményröl vagy emberi cselekvésröl van szó, mely elöreláthatatlan vagy elörelátható, de bekövetkezése elkerülhetetlen,
a nemzetközi kötelezettséget e miatt lehetetlen teljesíteni,
elöidézése a hivatkozónak nem róható fel,
a kötelezettség megszegése független a megszegö állam akaratától.
Mindkét kimentö körülmény az okozati összefüggést zárja ki az állami cselekmény és a jogsérelem között.
4./ Végszükség:
1. Az állam, nemzetközi kötelezettségével összhangban nem álló cselekményének jogellenessége kizárt, ha a kérdéses cselekmény elkövetöjének nincs más ésszerü lehetösége arra, hogy végszükség esetén a saját vagy más gondjaira bízott személyek életét megmentse.
2. Az 1. bekezdés nem alkalmazható, ha:
a) a végszükség kizárólag, vagy más tényezökkel együtt, az erre hivatkozó állam magatartására vezethetö vissza; vagy
b) valószínüsíthetö, hogy a kifejtett cselekmény hasonló, vagy nagyobb veszély kialakulását eredményezi.
Végszükség: Az ENSZ-ben folyó kodifikáció külön cikket fogadott el a végszükségröl. Ez azonban a tervezet szerint csak abban különbözik a szükséghelyzettöl, hogy ez utóbbi esetben a veszély az államot, annak alapvetö érdekeit fenyegeti, míg végszükségben emberi életek kerülnek veszélybe. Ez a különbségtétel igen viszonylagos és nem áll szilárd alapokon. A veszélyt ugyanis maga az állam minösíti. A szükséghelyzet és a végszükség tehát ugyanazt a jogintézményt jelenti, a megkülönböztetésnek mindössze annyi a jelentösége, hogy végszükségre egyes egyének pl. repülögépek pilótái, hajók kapitányai is hivatkozhatnak, amikor kénytelenek veszélyhelyzetben nemzetközi tilalmakat megszegni.
A veszélyhelyzetet egyaránt elöidézheti természeti erö és emberi cselekmény is.
Emberi cselekmény által elöidézett szükséghelyzet legtipikusabb esete a háború. A hadi események következtében beálló károk miatt a hadviselö feleket nem terheli felelösség (vétlen ágyútalálat a követségi épületen), de az fennáll minden cselekményért, melyet az állam hatóságai hivatali minöségükben, vagy azzal visszaélve, a hadmüveletekkel nem összefüggésben követnek el (diplomáciai mentességet élvezö személy lakásába katonák elszállásolása).
Polgárháborúban a helyzet bonyolultabb. A polgárháború, mint egy államon belül folyó küzdelem, két egymással szemben álló felet tételez fel, azaz az állam kettéválik, és a probléma ilyenkor úgy vetödik fel, hogy melyik kormány az, amelynek jogsértö tevékenysége miatt az állam felelösséggel tartozik. Miután a nemzetközi jog a ténylegesség elvét fogadja el, azaz az állam képviseletére az a kormány van jogosítva, amely az állam területén tényleges hatalmat gyakorol, ennélfogva a felkelés kirobbanásának idöpontjában fennálló központi kormány tényei az állam tényeinek minösülnek, azok miatt az állam mindenképpen felelösséggel tartozik. A felkelök kormányának cselekményei csak akkor alapozzák meg az állam felelösségét, ha a felkelök gyöznek (spanyol polgárháború), ha elbukik, az állam nem felel (1969. nigériai polgárháború).
5./ Szükséghelyzet:
1. Az állam nem hivatkozhat a szükséghelyzetre, mint az állam nemzetközi kötelezettségével összhangban nem álló cselekményének jogellenességét kizáró okra, kivéve, ha a cselekmény:
a) az állam egyetlen lehetösége arra, hogy az állam lényegi érdekét megóvja egy súlyos és közvetlenül fenyegetö veszéllyel szemben; és
b) a cselekmény nem csorbítja súlyosan annak az államnak vagy államoknak a lényegi érdekeit, amelyekkel szemben a kötelezettség fennáll, illetve a nemzetközi közösség, mint egész érdekeit.
2. Mindenesetre, a szükséghelyzetre, mint jogellenességet kizáró okra az állam nem hivatkozhat, ha:
a) a kérdéses nemzetközi jogi kötelezettség kizárja a szükséghelyzetre hivatkozás lehetöségét; vagy
b) az állam közrehatott a szükséghelyzet kialakulásában.
A szükséghelyzet fogalmát a nemzetközi jog tudománya az önfenntartáshoz való jogból vezette le. Az állam egy különösen súlyos és másként el nem hárítható veszélyböl úgy igyekszik menekülni, hogy megsérti egy ártatlan állam jogait.
A Nemzetközi Bíróság a Dunán építendö erömüvel kapcsolatos magyar-szlovák vitában rögzítette, hogy:
szükséghelyzetre csak igen kivételes körülmények között lehet hivatkozni, így akkor, ha a veszély a hivatkozás pillanatában már létezik, a puszta félelem a veszély beálltától még nem elégséges ok a hivatkozásra.
a veszélynek másfelöl egyidejüleg kell közvetlennek és súlyosnak lennie.
A szükséghelyzetben lévö szándékosan cselekszik és vállalja a szükségcselekmény elkövetését és ezzel egy nemzetközi kötelezettség megszegését, hogy ezzel egy nagyobb rossz bekövetkezését elhárítsa. Szükséghelyzet esetén a fenyegetö veszély elhárítható, azaz az államnak van választási lehetösége: vagy elszenvedi a fenyegetö kárt vagy azt egy, a veszély elöidézésében vétlen állammal szemben kifejtett cselekmény segítségével elhárítja. A szükséghelyzet épp ebben különbözik a vis maiortól, hiszen vis maior esetén az államnak nincs választási lehetösége.
Mind szükséghelyzetre, mind a végszükségre való hivatkozásnak vannak korlátai. Szükséghelyzet esetén:
a fenyegetö veszélynek nagyobbnak kell lennie a szükségcselekmény által okozott kárnál vagy sérelemnél, de természetesen az így okozott kárt is meg kell téríteni.
nem lehet szükséghelyzetre hivatkozni feltétlen alkalmazást igénylö (imperatív) szabály megszegése esetén.
a szükséghelyzetre hivatkozó államnak vétlennek kell lennie a veszély elöidézésében.
Végszükség esetén:
nem lehet emberi életeket menteni más életek feláldozása árán. Ez az arányosság elve.
Nem érvényesül ez a korlátozás a humanitárius intervenció meglehetösen szükreszabott keretei között:
A humanitárius intervenció olyan szükségcselekményt jelent, amely belügyekbe való beavatkozás útján és emberi életek mentése ürügyén kerül alkalmazásra. A humanitárius intervenció az esetek többségében jogtalan, csupán csak hivatkozási ürügy egy erösebb állam számára, hogy egy gyengébb állam belsö ügyeibe beavatkozzon. Pl.: 1983. az Egyesült Államok a kis Grenada elfoglalásakor4 az amerikai polgárok életét csak az fenyegette, hogy a szigeten épült egy repülötér, melyet a kubaiak építettek.
Ha valóban emberi életek mentéséröl van szó, amelyek tényleg veszélyben vannak és valóban nincs más mód az életek megmentésére, úgy a humanitárius intervenció kivételesen jogszerü lehet. Pl.: terroristák eltérítenek egy utasszállító repülögépet, és egy olyan államban szállnak le, amelyiknek nincs antiterrorista kommandója. Ilyenkor elképzelhetö, hogy egy idegen állam, a területi állam engedélye nélkül kommandó-akciót hajt végre, azért, hogy az utasokat kiszabadítsa, még ha ez a terroristák fizikai megsemmisítésével is jár együtt:
§ Bünözök életét el lehet venni ártatlanul áldozatul esett emberek életének mentése céljából! §
Ilyen akciót hajtottak végre pl.: 1976-ban Izrael. Az Ugandában eltérített és túszként tartott utasokat Uganda engedélye nélkül szabadították ki.
Ha valamely akcióra pl. kommandó-akcióra a területi állam engedélyével kerül sor, úgy az már nem szükségcselekmény, hiányzik ugyanis a jogsértés az érintett állam beleegyezése miatt.
Találat: 557
