|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
A fokozott felelösség esetei a nemzetközi jogban. Megengedett tevékenység káros következményei miatti felelösség.
I. A fokozott felelösség esetei a nemzetközi jogban:
A technika fejlödésével kialakult olyan állami tevékenység, amely jogilag nem tiltott, de amely fokozott veszéllyel jár és ebböl másnak kára származhat. A felelösség alapja a tevékenység fokozottan veszélyes jellege.
A fokozott felelösség jellemzöi
a felelösség megállapításához elégséges a kár bekövetkezése, ha az okozati összefüggésben áll a veszélyes tevékenységgel
minthogy az államot felelösség csak az általános szabályok szerint csak jogsértés miatt terhel, csak akkor származhat felelösség, ha arra az állam külön kötelezettséget vállal.
ez a felelösség szigorú, objektív, mely alól csak korlátozott kimentésnek van helye.
a konkrét felelösségi viszonyt az okozott anyagi kár hozza létre, kár hiányában nincs felelösség. A felelösség mindig anyagi jellegü és csak az okozott kár megtérítését vonja maga után.
a felelösségi jogviszony mindig 2 oldalú, azaz csupán a kárt okozó és a k 252f52c árt szenvedö állam között jön létre.
A fokozott felelösség területei:
1./ A tankhajók olajszennyezése miatti felelösség
2./ A nukleáris energia békés felhasználása
3./ Az ürkutatás miatti felelösség
1./ A tankhajók olajszennyezése miatti felelösség
A tenger olajszennyezését jelentös mértékben a tankhajók okozzák. A Torrey Canyon hajó elsüllyedését a szakemberek egy atombomba felrobbanásával tartják egyenértékünek. A környezetvédelmi érdek ezért az lenne, hogy az olajat minél kisebb ürtartalmú tankhajókon szállítsák. A gazdasági érdek viszont épp az, hogy minél többet tudjanak egyszerre szállítani.
1954.évi londoni egyezmény megtiltotta a tankok kimosását a partok közelében
1969-ben 2 egyezmény is született Brüsszelben az egyik az olajszennyezés miatti objektív felelösségröl szól, amelyet a belsö bíróságok elött kell érvényesíteni, a másik az olajszennyezés veszélye esetén a nyílt tengeren foganatosítható intézkedésekröl szól. Pl.: szét lehet bombázni a hajóroncsot.
2./ A nukleáris energia békés felhasználása
Elöször az egyes államok belsö jogában jöttek létre ún. atomtörvények, majd ezt nemzetközi jogszabályok is követték.
1962. Brüsszel atommeghajtású hajók üzemeltetöinek felelösségéröl szóló egyezmény
1963. Bécs a szárazföldön kifejtett nukleáris tevékenység miatti kárfelelösség
1971. Brüsszel a hasadó anyagoknak a tengeren való szállításából származó károk miatti felelösség. Ennek az egyezménynek egyébként az a célja, hogy a tengeri szállításra vonatkozó felelösség, valamint a nukleáris energia felhasználása miatti felelösség szabályainak összeütközését elhárítsa.
A felelösségi egyezmények mindegyike szerint elégséges csupán a kár bekövetkezését, valamint azt bizonyítani, hogy a kár okozati összefüggésben van egy létesítmény üzemeltetésével.
Az objektív felelösség alóli mentesülés csak oly módon lehetséges, ha az üzemeltetö bizonyítja, hogy a kár olyan idöpontban következett be, amikor a felelösség mást terhel, vagy ha bizonyítja az okozati összefüggés hiányát.
Ez utóbbi szárazföldi reaktor esetén akkor lehetséges, ha:
○ az üzemeltetö bizonyítja, hogy a nukleáris kár részben vagy egészben a kárt szenvedett egyén súlyos gondatlanságának eredményeként következett be, vagy a kárt szenvedett személy olyan szándékos cselekvésének vagy mulasztásának következménye, mely kifejezetten a kár elöidézésére irányult
○ a kár fegyveres összeütközés miatt következett be
○ a kárt súlyos természeti csapás okozta
Hasonló szabályozás vonatkozik az atommeghajtású hajókra, azzal a megszorítással, hogy ott a 3. kimentési lehetöség hiányzik, ha tehát a hajó természeti erök hatására elsüllyed, ez nem mentesíti az üzembentartót az okozott kár megtérítése alól.
3./ Az ürtevékenység miatti nemzetközi felelösség
Nemzetközi felelösséget állapít meg az ürtevékenységre vonatkozó 1967-ben elfogadott 1. üregyezmény, valamint az 1972. évi felelösségi egyezmény. A szabályozás szükségessége azon alapszik, hogy a felbocsátott mesterséges égitesteknek elöfordulhat, hogy 1-1 darabja a Föld felszínére hullik és ott kárt okoz. A felelösség abszolút, abban az esetben, ha a felbocsátott ürszerkezet a Föld felszínén, valamint repülésben lévö légi jármüben okozott károkat. Az abszolút felelösség a tárgyi felelösség szigorúbb változata, amely azon kívül, hogy nem kívánja meg a károkozó cselekmény elkövetöjének a vétkesség bizonyítását, nem teszi lehetövé a felelösség áthárítását még vis major esetén sem.
A vis major esetére is kiterjedö felelösségnél ugyanis elegendö annak bizonyítása, hogy ha nem került volna sor a felelös állam által kifejtett ürtevékenységre, úgy nem következett volna be a kár sem.
Az abszolút felelösség szük körben ismeri a kimentés lehetöségét:
A felbocsátó állam ugyanis olyan mértékben mentesül a teljes felelösség alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kár egészben vagy részben az igényt támasztó állam vagy az általa képviselt jogi vagy természetes személyek súlyos, gondatlanságból vagy károkozási szándékkal elkövetett cselekménye vagy mulasztása folytán keletkezett.
Semmilyen kimentésnek nincs helye, ha a kár a felbocsátó állam által végzett olyan tevékenységböl származik, amely ellentétes a nemzetközi joggal.
Ugyancsak feltétlen felelösség terheli azt az államot, amely az ürkutatást az I. világüregyezmény IX. cikkével ellentétes módon folytatja. Ez a cikk azt rögzíti, hogy az államok az ürkutatást egymás érdekeinek figyelembevételével kötelesek végezni, szükség esetén a többi állammal konzultációt kell kezdeni. Ha ezt elmulasztja és tevékenységével másnak kárt okoz, akkor a felelösség alól semmilyen címen nem mentheti ki magát.
A felelösségi egyezmény értelmében, ha valamely felbocsátó állam ürobjektumában, illetve az azon lévö személyekben vagy javakban egy másik állam ürobjektuma a levegöben vagy a világürben okoz kárt, úgy ez utóbbi államot csak akkor terheli felelösség, ha a kár saját hibájából, vagy olyan személy hibájából következett be, akiért egyébként felelösséggel tartozik.
Itt fizikai értelemben két ürobjektum összeütközéséröl, jogi értelemben pedig két veszélyes üzem találkozásáról van szó, ahol mindkét fél egyforma fokozott felelösséget visel, így nyilvánvalóan közülük az lesz a felelös, akit vétkesség terhel. Ha két ürhajó összeütközése következtében egy harmadik állam levegöben vagy világürben levö objektuma is kárt szenved, vele szemben is az az állam fog felelösséggel tartozni, amelyet az összeütközés miatt vétkesség terhel. Ha mindkét összeütközö vétkes, a harmadik állam felé irányuló felelösség a vétkesség arányában megoszlik. Ha ez az arány pontosan nem állapítható meg, a kártérítés terhe egyenlö arányban oszlik mg közöttük.
Repülögép és ürhajó ütközése esetén mindig az ürobjektumot felbocsátó állam a felelös (Nem egyértelmü a repülögép és az ürobjektum elhatárolása.
Repülögép, amely a levegö ellenállása folytán szerez felhajtóeröt.
Űrobjektum: olyan szerkezet, amit egyrészt a kozmikus térségbe való felbocsátásra szántak, másfelöl nem a levegö felhajtóerejére támaszkodik.
Ez a definíció addig volt jó, amíg meg nem alkották az ürrepülögépet, ami rakétaként indul vagy rakéta viszi fel, de repülögép módjára tér vissza a Földre. Így tehát mindkét objektum tulajdonságait egyesíti. Az egyetlen lehetséges megoldás az, hogy amíg rakétaként viselkedik, addig ürobjektum, amikor szárnyait kezdi használni a levegöben való fennmaradásra repülögép.
Az államok mellett nemzetközi szervezetek is mesterséges égitestek felbocsátásával foglalkoznak, így e körben a nemzetközi jogi felelösség alanyai ök is lehetnek. Az 1972. évi kárfelelösségi egyezmény rendelkezéseinek hatályát ezekre a nemzetközi kormányközi szervezetekre is kiterjesztette az alábbi feltételek alapján:
ha a szervezet ürtevékenységet végez,
ha a szervezet elfogadja a kárfelelösségröl szóló egyezményben foglalt jogokat és kötelezettségeket,
ha a szervezet tagállamainak többsége részese egyrészt a kárfelelösségi egyezménynek, másrészt az 1967. évi 1. világür egyezménynek.
Nemzetközi szervezet is lehet károsult. Ebben az esetben azonban nem ö jogosult a kártérítés követelésére, hanem helyette valamelyik tagállamának kell az igényt elöterjeszteni. Kártérítésre az olyan nemzetközi szervezet jogosult, amely a kárfelelösségre vonatkozó egyezményt már elözöleg magára nézve kötelezönek elfogadta.
Az ENSZ Fötitkára által vezetett nyilvános nemzetközi lajstrom számára a nemzeti lajstromot vezetö államok az alábbi információkat kötelesek eljuttatni (ENSZ Közgyülés 1961-ben kimondott határozata alapján):
a felbocsátó állam vagy államok neve,
az ürobjektum speciális jelzése vagy regisztrálási száma;
a felbocsátás helye és ideje;
a pálya föbb adatai, nevezetesen keringési idö, hajlási szög, apogeum (földtávoli pont), perigeum (földközeli pont);
az ürobjektum fö feladata.
A regisztrálás célja, hogy kár esetén meg lehessen állapítani, hogy melyik állam, vagy szervezet bocsátotta fel a kárt okozó égitestet.
A kozmikus károkkal kapcsolatos igény érvényesítése során, a kárt szenvedett állam jogosult az igény benyújtására. Ha a kárt szenvedett alany természetes vagy jogi személy, az igény érvényesítésére az állampolgárság szerinti állam jogosult, ha nem támaszt kártérítési igényt, úgy az az állam válik jogosulttá az igény elöterjesztésére, amelynek területén a természetes vagy jogi személy a kárt elszenvedte, ha pedig egyik sem támaszt kártérítési igényt, úgy az az állam jogosult, amelynek területén a kárt szenvedett személy állandó lakóhelye van.
A kártérítési igény a kár bekövetkezésétöl számított 1 éven belül érvényesíthetö. Az igény érvényesítésének korlátja, hogy nem támasztható addig nemzetközi síkon a kozmikus károk miatti felelösségi igény, ameddig a kérdéses károk vonatkozásában a felbocsátó állam bírói, államigazgatási, vagy más szervei elött eljárás folyik. A kár igény elintézésének alapvetö módja a diplomáciai tárgyalás, ami ha sikertelen (1 év) Kárigényrendezö Bizottságot hoznak létre. Ez az érdekelt felek 1-1 képviselöjéböl és az általuk közösen választott elnökböl áll.
II. Megengedett tevékenység káros következményei miatti felelösség:
A megengedett emberi tevékenység is járhat határon túli károkozással. A kodifikálást az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága 1980 óta végzi.
Ez a felelösség speciális kárfelelösséget jelent, amely olyan nem tilos tevékenységböl származik, amelyet az állam saját vagy ellenörzése alatti területen fejt ki és amely határon túlhatoló, jelentös károkozási veszélyt jelent fizikai következményei miatt.
A terület, ahol a károkozó tevékenységet kifejtik, lehet
1) Az állam szárazföldi, vízi és légi területe;
2) az általa bármely címen igazgatott egyéb terület (bérlet, gyarmat, stb.);
3) az államterület tartozéka (kontinentális talapzat, kizárólagos gazdasági övezet, csatlakozó övezet).
4) Az Antarktiszon müködö kutatóállomás.
5) Idegen állam területén felállított katonai támaszpont.
A kárnak jelentösnek, a határon túlhatolónak kell lennie, tehát egy idegen állam területén következik be, akár van közös határa a károkozási területnek a kárt elszenvedett állammal, akár nincs.
A megengedett, de kárt okozó tevékenységet tipikusan természetes és jogi személyek végzik, így az állam felelösségi alapja az, hogy ilyen tevékenység csak elözetes állami engedéllyel fejthetö ki.
Az engedély kiadásával az állam átveszi a felelösség súlyát, azaz a következö kötelezettségei keletkeznek:
1) minden törvényhozási, adminisztratív intézkedést meg kell tennie, hogy elkerüljék, vagy a minimumra csökkentsék a károkozást. Ha ezt elmulasztja felelösség jön létre.
2) Az államnak ügyelnie kell arra, hogy a megelözés vagy elhárítás során a tevékenység ne alakuljon át más típusú hasonló veszély forrásává. Ilyen fordulhat elö, ha az állam a külföldröl jövö folyószennyezést úgy próbálja megállítani, hogy lezárja a folyó zsilipjeit, így a szomszédos állam területén árvízveszély következik be.
3) az államot értesítési és információs kötelezettség terheli, azaz minden olyan adatot közölni kell, amelyböl a kár bekövetkezése valószínüsíthetö, vagy amely alapján a kár elhárítható, illetve csökkenthetö.
4) a veszély által fenyegetett állam kérésére azzal konzultálnia kell, ennek elmulasztása felelösséget eredményez. A konzultációs kötelezettség minden államra vonatkozik, amelyekre a tevékenység kihat.
A felelösség alapja tehát végsö soron az állami kötelezettség megszegése, amely vétkességen (pl. gondatlanság) is alapulhat. Ha nyilvánvaló, hogy egy tevékenység szükségszerüen kihat egy másik államra, úgy a megkezdés elött ezzel a másik állammal megegyezésre kell jutni (pl.: repülötér az NSZK és Ausztria határán - zajártalom mérséklése miatt 23-06 óra között a repülötér nem fogad és nem indít gépeket). Az érintett államnak joga van elhárító tevékenységre. Közös megegyezéssel bizonyos helyen a megengedett tevékenység megtiltható.
Ez a felelösségi típus jórészt egyben nemzetközi környezetvédelmi felelösség. A határon túlhatoló káros következmények igen nagy részben ugyanis környezeti károkat is okoznak. A környezetvédelmi felelösség másfelöl azonban többet jelent a megengedett tevékenységböl származó károk miatti felelösségnél.
A környezeti kár ugyanis:
nem mindig mérhetö pénzben
sokszor nem is szankcionálható
a károsult több esetben maga az emberiség
a károkozás nem csak az állam területén, hanem a mindenki által szabadon használható területen is elkövethetö
környezeti károkat szándékos és jogsértö tevékenység is eredményezhet.
A környezeti károk miatti felelösség e miatt bizonyos fokig önállósult komplex felelösségi alakzat. A környezetvédelmi jog folytán az alábbi speciális állami kötelezettségek keletkeznek:
1) Minden állam köteles védelmezni és megörizni a környezetet és a természetes eröforrásokat.
2) Az állam szuverén joga, hogy kiaknázza a területén lévö eröforrásokat, de ezt csak úgy teheti, ha a területén vagy az általa ellenörzött térségben kifejtett tevékenység nem okoz környezeti kárt más államokban, vagy nemzeti joghatóság alá nem tartozó területeken. (ez az elv a nemzetközi szokásjog általánosan elismert szabálya, a felelösség szempontjából a legfontosabb környezetvédelmi alapelv).
3) Együttmüködési kötelezettség.
4) Az államot értesítési és konzultálási kötelezettség terheli minden olyan helyzetröl, tervezett intézkedésröl, váratlan eseményröl, amely környezeti ártalmat okozhat. Ezt írja elö a "Közös Jövönk" c. ajánlás.
5) Segítségnyújtásra nincs általános szokásjogon alapuló kötelezettség, ilyet csak külön egyezmény írhat elö pl.: 1994-ben kötött magyar-ukrán határvizekröl szóló egyezmény, mely segítségnyújtást ír elö szennyezés esetére. Vannak akik szerint természeti katasztrófa esetén a segítségnyújtási kötelezettség csak az emberi életek mentésére áll fenn.
Felelösség az említett kötelezettségek valamelyikének megszegésekor keletkezik, ha ebböl kár származott.
Ökológiai kár minden olyan, ember vagy állam által elöidézett változás, mely akadályozza a víz, a levegö, a talaj vagy a világür rendeltetésszerü használatát, vagy veszélyt jelent az embert is magában foglaló élövilágra, az élettelen természeti értékekre, a tulajdonra vagy az emberiség kulturális örökségére.
A környezeti károk miatti felelösség mindig jogsértés miatti felelösség, de annak nem mindig az állam az igazi elkövetöje:
1) Az állam belsö szabályai konkrétan tiltják a határon túlhatoló szennyezés elöidézését, a tilalomnak az állam bírság fizetésével és büntetö eljárás lefolytatásával is érvényt szerez. Ez esetben az állam magában a szennyezésben vétlen, mint ilyen csak akkor felelös, ha elmulasztotta a tilalom érvényesítését, nem vizsgálta rendszeresen a légszennyezés mértékét, a víz minöségét. Mivel azonban a mulasztásnak éppen az a bizonyítéka, hogy a szennyezés a határon áthatolt, mentesülni ez alól legfeljebb vis maior címén tud.
2) Ha az állam nem hozza meg a szükséges szabályozást, ha hatóságai elmulasztották az ellenörzést, amelyre a nemzetközi jog kötelezi, úgy az állam vétkes nemzetközi felelössége áll fenn nemzetközi jogsértés miatt. A nemzetközi jogsértés törvényhozással összefüggésben is elkövethetö, akár úgy is, hogy az állam nemzetközi kötelezettségét megszegve nem alkot meg egy belsö jogszabályt. A károsultnak nem kell a jogsértést bizonyítania, elég ha a kár elszenvedését és az okozati összefüggést bizonyítja.
Környezetvédelmi felelösség esetén több megoldatlan vagy nehezen megoldható probléma vetödhet fel:
- Az egyik, hogy kárfelelösség esetén okozati összefüggést kell bizonyítani, de sokszor a károkozó forrás nem állapítható meg. Szennyezés esetén elsösorban nem is a tevékenységet kell bizonyítani, hanem azt, hogy a szennyezés forrása az állam ellenörzése alatti terület. Ez sokszor azonban nem bizonyítható. Pl.: savas esö, hol szennyezödött kéndioxiddal, vagy esetleg az összeadódott az államok által a légtérben, és ha igen, akkor milyen arányban. Ilyen probléma a Földközi-tenger esetében is fellép, hajó, beleszórt hulladék, vagy beömlö folyók, és milyen arányban, melyik államból.
- Néha nem lehet megállapítani azt sem, hogy ki is a környezeti kár károsultja. Ez bekövetkezhet akkor, ha káros hatások nem rögtön, hanem évek múlva jelentkeznek (pl.: atomrobbanás után a közeli másik államban megduplázódik valamilyen betegség száma; vagy a tengerszennyezés miatt a halak száma csökken, vagy kipusztulnak).
Környezeti ártalom elkövetésének helye lehet:
1) Saját területen keletkezett a szennyezettség és az kárt okozva túlhatolt a határon. Ilyenkor az állam felelös, ha sikerül az okozati összefüggést bizonyítani.
2) Az állam szervei a károsító tevékenységet idegen állam területén fejtik ki. Ha erre engedélye van, akkor a szerzödésben rögzítik, hogy milyen felelösséggel tartozik. Ha a területi állam engedélye nélkül teszi, úgy a szándékos környezetpusztítás, az ún. ekocídium esete áll fenn, amelyre rendszerint háború esetén kerül sor. Pl. USA a vietnami háborúban vegyszerrel lombtalanította az öserdöt. A vegyszer ráadásul késöbb azt eredményezte, hogy gyerekek ezrei jöttek a világra torzszülöttként. 1977 óta az ilyen környezetkárosító hadviselés tilos. Az ekocídium bár sokszor az agresszió velejárója, de abba mégsem olvad bele, mivel az agressziót környezetkárosító eljárások nélkül is el lehet követni, így az ekocídium külön nemzetközi büncselekmény.
3) Az állam a környezetkárosító tevékenységet res communis omnium usus jellegü területen követi el. Pl. a hajója szennyezi az óceánt.
Találat: 2126
