A felelösség fogalma, a felelösségi jogviszony lényege, a felelösség a nemzetközi jogban

A felelösség fogalma, a felelösségi jogviszony lényege, a felelösség a nemzetközi jogban.

A felelösség minden jogterületen a jog betartásának biztosítékát jelenti, vagyis felelösség nélkül nincs jog. A felelösség az államon belüli jogban jogágazati felelösségként jelentkezik, a legtöbb jogágnak speciális felelösségi alakzata van. Ez azt jelenti, hogy az e 555j95f gyén nem általában, hanem mindig valamely konkrét jogág felelösségi szabályai alapján felel. Mivel a nemzetközi jogban jogágak nincsenek, a felelösség nem jogágazati jelleggel, hanem a nemzetközi normarendszert átfogó és egyelöre egységes jogintézményként jelentkezik.

A nemzetközi kapcsolatokban csak fokozatosan alakult ki a felelösség intézménye. A szuverenitás régi felfogása szerint az állam a céljai elérése érdekében szabadon válogathat az arra alkalmasnak látszó eszközök között és elképzelhetetlennek tartották, hogy egy állam bármely cselekményéért a többi állam felé a nemzetközi jog alapján felelösséggel tartozzék. Ebben az idöszakban a háború indítása megengedett cselekmény volt. Az 1930-as hágai kodifikációs konferencia is bizonyítja, hogy a nemzetközi jogi felelösség kezdeti állapotban mégis létrejött a háború megengedettségének idöszakában: az állam felelössége idegen állampolgárok jogainak megsértése miatt. Az idegen állampolgárokat sértö cselekmények sértették más államok személyi felségjogát és szuverenitását. Az állami felelösség intézménye ennélfogva hosszú idön keresztül az idegen állampolgároknak anyagi kárt okozó vagyoni intézkedésekre és ezen polgárokkal szembeni diszkriminatív igazságszolgáltatási aktusokra korlátozódott.

A felelösség, mint a jog betartásának általános biztosítéka, és mint valamennyi jogellenes magatartás szankciója csak a jogtalan eröszakot megtiltó ENSZ Alapokmány után alakulhatott ki, ekkor jött létre a közhatalmi jellegü szankcionálás lehetösége is.

I. A felelösség fogalma

A hagyományos felfogás szerint - mely kizárólag ezt a felelösségi alakzatot ismerte - a nemzetközi jogi felelösség lényege az, hogy a jogsértés sajátos, új jogviszonyt hoz létre, mely kizárólag a jogot sértö és a jogaiban sértett állam között jön létre és ennek értelmében az elöbbi köteles az utóbbinak a jogsértést jóvátenni. A felelösség lényege azonban többet jelent, mint pusztán egy új jogviszony keletkezése: nem csupán helyreállítási kötelezettség, hanem azt is magában foglalja, hogy a jogsértés helyreállításának megtagadása esetén a sértett szankciókat alkalmazhat a jogsértövel szemben, aki azt türni köteles.

A nemzetközi jogi felelösség 3 fogalmi elemböl tevödik össze:

jogsértés vagy megengedett tevékenységböl származó kár

ez a jogsértés vagy kár valamely nemzetközi jogalanynak felróható

- a jogsértés vagy kár helyreállításának kötelezettsége, melynek elmulasztása szankciót von maga után.

II. A felelösségi jogviszony

A felelösség régebbi felfogása az anyagi kár bekövetkezését tartotta szükségesnek a felelösségi jogviszony keletkezéséhez. Ezért a hagyományos felfogás a felelösséget csak 2 oldalú jogviszonyként tudta elképzelni. Ez jórészt ma is igaz.

A nemzetközi jog megsértése kétoldalú felelösségi jogviszonyt hoz létre

1. Bilaterális szerzödés megszegése esetén.

2. Ha a jogsértö cselekmény két állam közötti vitában hozott nemzetközi bírósági döntést szegett meg.

3. Ha felelösség közvetlen sértettje idegen állampolgár.

4. Ha a jogsértö cselekmény többoldalú nemzetközi jogszabályt szegett ugyan meg, de a sérelem csak az egyik szerzödö fél oldalán jelentkezik.

5. Minden olyan esetben, amikor csupán kárfelelösségröl van szó.

Többoldalú felelösségi jogviszony jön létre

1.     a nemzetközi egyezmény természeténél fogva olyan, hogy megsértése valamennyi szerzödö felet közvetlenül érinti.

2.     ha az államok kötelezettsége olyan természetü, hogy megszegése esetén a szankcionálás másként nem oldható meg.

3.     ha a jogsértö cselekmény ún. imperatív normát szeg meg, akkor ún. erga omnes (mindenkivel szemben fennálló) felelösségi viszony jön létre.

Ilyen erga omnes jellegü felelösségi viszony származik a nyílt tenger szabadságának megsértéséböl is (bármelyik állam felléphet a jogsértövel szemben).

Felróhatóság

Régi vita a nemzetközi jog tudományban, hogy a felelösséget vétkesnek vagy vétlen jellegünek kell-e tekinteni. Sokáig a vétkesség volt az uralkodó álláspont. Anzilotti mutatott rá arra, hogy az állam felelösséggel tartozik minden nemzetközi jogsértésért, amelyet az állam funkcionáriusa követett el, függetlenül a funkcionárius vétkességétöl. Ha a funkcionárius a belsö jogszabályoknak megfelelöen eljárva követett el nemzetközi jogsértést, akkor az állam belsö joga ellentétes nemzetközi jogi kötelezettségeivel, és ez az állam felelösségét feltétlenül megalapozza.

A hivatali hatáskörön túllépö, azzal visszaélö vagy azt megszegve eljáró személy cselekményét szokták ultra vires aktusnak nevezni. A gyakorlatban az államigazgatás szerveinek más államokat sértö aktusai túlnyomórészt ultra vires aktusok. Az állam felelösséggel tartozik akkor is, ha eljáró funkcionáriusa jóhiszemü volt de tévedésbe esett.

A felróhatóság alapja az a jogi kapocs, amelyik az állam és szervei között fennáll. Az esetek többségében nem az eljáró szerv vétkességét kell bizonyítani, elégséges annak kimutatása, hogy az állami szerv magatartása és a jogsértés között okozati összefüggés van. Ennek megfelelöen az állam felelössége alapvetöen objektív felelösség.

Vannak olyan nemzetközi jogsértések, amelyeket csak szándékosan lehet az idegen állam sérelmére elkövetni és ezek elkövetöjének állami szervek egész sora tekinthetö. Támadó háború mögött az állam hadviselési szándéka áll, ez tehát az állam részéröl vétkességet tételez fel. Vétkességet tételez fel az ún. nyilvánvaló igazságtalanság elkövetése is. Ebböl következik, hogy a nemzetközi jogi felelösség a vétkesség szempontjából vegyes felelösség, ugyanis az esetek többségében nem szükséges a vétkesség, kivételesen azonban a vétkesség is a jogsértés fogalmi eleme.