A büntetöeljárás megindítása nyomozással

1. A nyomozás megindításának alapja

A Be. 170. §-a alapján nyomozás az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minöségében tudomására jutott adatok alapján vagy feljelentésre indul meg.

A nyomozás fogalma

Nyomozás alatt, a nyomozási cselekmények összességét, valamint a nyomozó hatóságok és az eljárás más alanyai között kialakult jogi kapcsolatokat értjük, melyek a nyomozás elrendelésétöl vagy a halaszthatatlan nyomozási cselekmény foganatosításától a nyomozás befejezéséig terjednek.

A nyomozás kettös szerepet tölt be a büntetöeljárásban.

Egyrészt: a bírósági eljárás elökészítö szakaszát, a döntés lehetöségének megteremtését.

Másrészt: egyes esetekben önálló része a büntetöeljárásnak. Amikor az ügy ebben a szakaszban nyer befejezést. A nyomozás során feltárt adatok, bizonyítási eszközök még a bírósági eljárást megelözöen egyértelmüvé tehetik, hogy az eljárás folytatására nincs szükség vagy lehetöség. A nyomozóhatóság ügydöntö jogkörben dönthet a büntetöeljárás befejezéséröl.

A nyomozás feladata: a büncselekmények gyors és alapos felderítése, az elkövetö felelösségre vonásához szükséges eljárási cselekmények elvégzése. Alapvetö követelmény: törvényesség, tárgyilagosság, gyorsaság és alaposság.

Törvényesség: ami, a jogszabályok maradéktalan betartását és betartatását, az eljárási cselekmények törvényben elöírt módon történö lefolytatását, az eljárásban résztvevök jogainak biztosítását jelenti.

Tárgyilagosság: amely, az ügy elfogulatlan megítélésére, az események objektív felderítésére, az enyhítö és súlyosbító továbbá a mentö és terhelö körülmények feltárására vonatkozik.

Gyorsaság: ami, a megelözést szolgálja, gyors felelösségre vonással generális prevenciót jelent, másrészt az idö múlásával egyenes arányban csökken az esemény pontos tisztázásának valószínüsége. A személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések, minél rövidebb ideig tartsanak. Jogpolitikai érdek.

Alaposság: pedig az ügy minden részletének sokoldalú felderítése, teljesség, megalapozottság.

A nyomozás elrendelésének feltételei

a büncselekmény gyanújának megléte

személyre szabott megalapozott gyanú

nem áll fenn büntethetöségi akadály,

az elrendelö hatóság hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik, kivéve, ha nyomozás elrendelése nélkül indul meg nyomozás

a nyomozóhatóság vezetöje által készített feljegyzés.

A gyanú, olyan feltevés, amely a törvényi rendelkezések szerint büncselekménynek minösülö magatartásra vonatkozik. Azt valószínüsíti a hatóság, hogy a tudomására jutott cselekmény a Btk.-ban megfogalmazott valamely törvényi tényállást részben vagy egészben kimeríti.

Megalapozott a gyanú akkor, ha a rendelkezésre álló adatok alkalmasak annak megállapítására, hogy a cselekménnyel összefüggö emberi magatartás kimeríti a Btk. egy vagy több törvényi tényállását, és ezen megállapítását a hatóság tényekre, bizonyítékokra alapozva hozza meg. A megalapozott gyanú mindig meghatározott (konkrét) személyre irányul.

A nyomozás elrendelése írásbeliséget követel, melynek alakisága egyszerü. Ha a nyomozás alapja okirat - általában feljelentés -, úgy az elrendelésre vonatkozó feljegyzést az okiraton kell elkészíteni.

A feljegyzés tartalmazza:

a büncselekmény megnevezését,

az elrendelés idöpontját,

gyanúsított személy megjelölését (ha ismert akkor a nevét, ha nem akkor azt, hogy ismeretlen),

körbélyegzö, az elrendelésre jogosult vezetö aláírása

A feljelentés alapján az ügyésznek, illetve a nyomozó hatóságnak három napon belül határoznia kell a nyomozás elrendeléséröl, a feljelentést elutasításáról, vagy a feljelentés áttételéröl, amennyiben feljelentés kiegészítésre nincs szükség.

A nyomozó hatóság 24 órán belül értesíti az ügyészt mind a nyomozás elrendeléséröl, mind a feljelentés elutasításáról. A nyomozás elrendeléséröl a feljegyzés másolatát, a feljelentés elutasításáról a határozat másolatát kell megküldeni az ügyésznek.

A nyomozás elrendeléséröl a sértettet is értesíteni kell, ha a feljelentést nem ö tette, és személye ismert.

A büntetöeljárás eredményességének érdekében nyomozási cselekmények haladéktalan elvégzése is indokolt lehet, ekkor a hatóság a nyomozás elrendelése nélkül indítja meg a nyomozást. Ebböl a célból bármely nyomozási cselekmény elvégezhetö, melyet az ügyész vagy a nyomozó hatóság jogosult végrehajtani.

Ez nem azt jelenti, hogy a nyomozás alakszerü elrendelésére nem kerül sor, pusztán arról van szó, hogy ezt az alakszerüséget megelözi az érdemi nyomozási tevékenység. A nyomozás megindításáról a hatóság utólag készíti el a feljegyzést, amint arra lehetösége nyílik.

Nyomozás elrendelése nélkül indul meg a nyomozás, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a bizonyítási eszközök biztosítására, az elkövetéssel gyanúsítható személy kilétének megállapítása, elrejtözésének, a büncselekmény befejezésének, avagy újabb büncselekmény elkövetésének megakadályozása végett vagy késedelmet nem türö más okból nyomozási cselekményt végez.

Az elsödleges nyomozási cselekményeket bármely nyomozó hatóság elvégezheti, de haladéktalanul köteles értesíteni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezö nyomozó hatóságot. A nyomozás határidejének a számítása ebben az esetben az elsö nyomozási cselekmény kezdö idöpontjától történik.

2. A feljelentés

A Be. 171. §-a alapján büncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelezö, ha annak elmulasztása büncselekmény. A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény elöírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott büncselekményt - ha az elkövetö ismert, annak megjelölésével - feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megörzésükröl kell gondoskodni.

A feljelentés fogalma: A NYER 100. §-a alapján, minden olyan - a büntetöeljárás hatóságainak tudomására hozott - formához nem kötött közlés, amely meghatározott vagy ismeretlen személy által elkövetett büncselekmény gyanújára utaló tényállást, illetve adatot tartalmaz.

A feljelentés bárkit megilletö jogosultság, amelyet megtehet jogi és természetes, ismert és "ismeretlen, névtelen" személy. Feljelentést bárki, bármilyen formában tehet, ami nem jelenti feltétlen a büntetöeljárás lefolytatatását, csupán azt, hogy az eljárás kezdeményezésének lehetöségétöl senki sincs elzárva.

A feljelentés nem csupán jogosultság, hanem kötelezö is azokban az esetekben, amikor annak elmulasztása büncselekménynek minösül. A kötelezö feljelentés alá esö büncselekmények a büntetö törvénykönyvböl ismerhetök meg.

Az alábbi büncselekmények vonatkozásában kötelezö a feljelentés megtétele

a Btk. 150. § (1) bekezdése szerint a Btk. X. Fejezetében foglalt valamennyi állam elleni büncselekmény;

a Btk. 223. § (1) bekezdése alapján a Btk. 221. § (1)-(2) és (4) bekezdése szerinti államtitoksértés;

a Btk. 344. §-a alapján a Btk. 343. § (3)-(5) bekezdése szerinti külföldre szökés büntette;

a Btk. 261. § szerinti terrorcselekmény;

a Btk. 261/A. § szerinti nemzetközi jogi kötelezettség megszegése;

a Btk. 352. § szerinti zendülés büntette.

A büntetöeljárási törvény személyi oldalról közelítve is megfogalmazza a feljelentési kötelezettséget. A feljelentési kötelezettséget csak a hivatali hatáskörben tudomásra jutott büncselekmény vonatkozásában írja elö a törvény a hatóság tagja, hivatalos személy, illetve külön törvényi elöírás esetén a köztestület számára, egyéb, magánéleti értesülés esetén nem.

A Be. 172. §-a alapján a feljelentést rendszerint az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzökönyvbe kell foglalni. A feljelentést nyomban nyilvántartásba kell venni. A feljelentést más hatóság és a bíróság is elfogadhatja, de köteles azt a nyomozó hatóságnak megküldeni.

A feljelentést a hatáskörrel illetve illetékességgel nem rendelkezö nyomozó szerv is köteles átvenni, vagy jegyzökönyvbe foglalni, és az eljárásra jogosult szervnek megküldeni. A feljelentöt ezekröl a tényekröl tájékoztatni kell.

A feljelentöt a hamis vád és a hatóság félrevezetésére figyelmeztetni kell a feljelentés felvételekor, mely figyelmeztetést a feljelentésröl felvett jegyzökönyvbe kell foglalni. A feljelentést úgy kell felvenni, hogy az ügy megítéléséhez szükséges tények minél részletesebben tisztázásra kerüljenek. A feljelentöt nyilatkoztatni kell a büncselekmény tényállási elemeire, az elkövetés körülményeire, a gyanúsított személyére és a bizonyítási eszközökre.

A feljelentést, illetve a nyomozó szerv által észlelt adatokat a következö szempontok szerint kell vizsgálni:

a történeti tényállás a büncselekmény gyanújának megállapítására alkalmas-e

a büntetöeljárás megindításának van-e akadálya

szükséges-e halaszthatatlan nyomozási cselekmény vagy más intézkedés elvégzése

a büncselekmény nyomozására a nyomozó szerv rendelkezik-e hatáskörrel illetve illetékességgel

A nyomozó szerv a feljelentés felvételekor vagy azt megelözöen - amennyiben a késedelem veszéllyel jár - köteles minden olyan intézkedést elvégezni, amely a nyomozás eredményességét, gyors teljesítését elösegíti. A halaszthatatlan nyomozási cselekményt akkor is köteles a nyomozó szerv elvégezni, ha hatáskörrel, illetve illetékességgel nem rendelkezik.

Azonnalos intézkedést igényel például a személy- illetve tárgykörözés, a szemle megtartása, a véralkohol- vagy vizeletvizsgálathoz szükséges minta vétele, valamint minden olyan nyomozási cselekmény, amely elmulasztása vagy késöbbi elvégzése a nyomozást károsan befolyásolná.

A feljelentés beérkezésétöl, illetve a nyomozó szerv észlelésétöl számítva három nap áll rendelkezésre, hogy a nyomozó szerv beszerezze azokat az adatokat, amelyek alapján döntést tud hozni, hogy a nyomozást elrendeli, vagy a feljelentést elutasítja, illetve a feljelentés áttételéröl határoz.

A sértettet figyelmeztetni kell a feljelentés megtételekor, illetve a kihallgatásakor, hogy polgári jogi igényét a büntetöeljárás bírósági szakaszában vagy egyéb törvényes úton érvényesítheti. A figyelmeztetésre adott nyilatkozatot jegyzökönyvezni kell. Figyelmeztetni kell továbbá arra is, hogy indítványozhatja a biztosítási intézkedést, illetve a zár alá vételt.

Ha a nyomozó szerv a hatáskörének vagy illetékességének hiányát a nyomozás során állapítja meg, a nyomozás iratainak áttételéröl értesíti az ügyészt, valamint a büntetöeljárásban részt vevö személyeket.

3. A feljelentés kiegészítése

A Be. 172/A. § (1) bekezdése szerint, ha a feljelentés alapján a nyomozás elrendeléséröl, illetöleg a feljelentés elutasításáról megnyugtatóan nem lehet állást foglalni, a feljelentés kiegészítésének van helye.

A gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy a nyomozás elrendelésére nyitva álló, három napos határidö esetenként túl rövid a megalapozott döntés meghozatalára, illetöleg az azt kellöen alátámasztó adatok beszerzésére. Ezért fontos feljelentés kiegészítésének intézménye, amely további adatok beszerzésére biztosít idöt és eszközöket a nyomozó hatóság, illetve az ügyész számára.

A feljelentés kiegészítése során a nyomozó hatóság a Be. 178. § (1) bekezdésében meghatározott adatszerzö tevékenységet folytathat legfeljebb tizenöt napig.

A feljelentés kiegészítést a hatóság az ügyirat eredeti és másodlati példányaira felvezetett záradékkal rendeli el. A záradéknak tartalmaznia kell a feljelentés kiegészítésének határidejét, valamint a feljelentés kiegészítésére vonatkozó formai és tartalmi követelményeket.

A nyomozó szerv a feljelentés kiegészítése során tett megállapításait - ha ezzel kapcsolatban egyéb iratok nem keletkeztek - jelentésbe köteles foglalni.

A feljelentés kiegészítése során - legkésöbb a feljelentés kiegészítés elrendelésétöl számított tizenötödik napon - dönteni kell arról, hogy a büncselekmény elkövetésének gyanúja megállapítható-e. Ha büncselekmény gyanúja megállapítható, a nyomozást el kell rendelni, ellenkezö esetben a feljelentést el kell utasítani.

Ha a feljelentés kiegészítését követöen a nyomozást elrendelik, a nyomozás határidejét a feljelentés kiegészítés elrendelése napjától kell számítani.

4. A magánindítvány

A Be. 173. § (1) bekezdése szerint magánindítványra üldözendö büncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetöeljárás. A magánindítvány elöterjesztöjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövetö büntetöjogi felelösségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.

A kérdéses cselekmények erösen személyhez kötödö jellege folytán, valamint mert a büntetöeljárás maga is jelentös hátrányt okozhat a sértettnek, ezért indokolt, hogy az állam büntetöjogi hatalma csak akkor érvényesülhessen, ha ezt az érintett személy szükségesnek tartja.

A magánindítványra büntetendö büncselekmények magánvádra üldözendö csoportja a Be.52.§.(1) bekezdése alapján a következök:

a könnyü testi sértés vétsége [Btk. 170. § (1)],

a magántitok megsértése (Btk. 177. §),

a levéltitok megsértés (Btk. 178. §),

a rágalmazás (Btk. 179. §),                        kivéve hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve hatóság sérel-

a becsületsértés (Btk. 180. §),                     mére hivatali müködése körében elköve-

tett cselekmények esetén, ezek ugyanis közvádra üldözendök.

a kegyeletsértés (Btk. 181. §).

A magánindítványra büntetendö büncselekmények másik, közvádra üldözendö csoportja a
Btk.183.§.(1) bekezdése alapján a következö:

a magánlaksértés (Btk. 176. §),

a magántitok jogosulatlan megismerése (Btk. 178/A. §),

a rágalmazás (Btk. 179. §) és becsületsértés (Btk. 180. §) feltéve, hogy hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve hatóság sérelmére hivatali müködésével összefüggésben követik el,

a Btk. 209. §-ára figyelemmel az eröszakos közösülés [Btk. 197. § (1)],

a szemérem elleni eröszak [Btk. 198. § (1)] és a megrontás [Btk. 201. § (1)-(2)] alapesetei, kivéve ha azokkal összefüggöen nem magánindítványra büntetendö büncselekményt is elkövettek;

a személyi vagyont károsító lopás (Btk. 316. §),

a sikkasztás (Btk. 317. §),

a csalás (Btk. 318. §),

a hütlen kezelés (Btk. 319. §),                       ha az elkövetö a sér-

rongálás (Btk. 324. §),                                  tett hozzátartozója

a jogtalan elsajátítás (Btk. 325. §),    (Btk. 331. § alapján)

az orgazdaság (Btk. 326. §),

a jármü önkényes elvétele (Btk. 327. §),

A magánindítvány elöterjesztésére fö szabályként a sértett jogosult a Btk. 31. § (2) bekezdése alapján. Kegyeletsértés esetén a Btk. 183. § (2) bekezdése szerint az elhalt hozzátartozója és örököse, ha pedig a sértett beszámítási képessége korlátozott, úgy a törvényes képviselöje vagy a gyámhatóság jogosult az elöterjesztésre [Btk. 31. § (3)].

A magánindítvánnyal kapcsolatban nincsenek formai megkötések, annak lényege, hogy a sértett akaratnyilvánítását tartalmazza. A magánindítvány megtételére jogosult nyilatkozik, hogy kívánja-e a gyanúsított felelösségre vonását.

A magánindítvány elöterjesztésére jogosult nyilatkozatát akkor is be kell szerezni, ha a nyomozás megindítását követöen derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethetö.

A gyanúsított kilétének megállapítása után tett - eljárás folytatását kérö - nyilatkozatot magánindítványnak kell tekinteni. A magánindítvány nem vonható vissza.

A Be. határidöt állapít meg a magánindítvány elöterjesztésére, azt harminc napban határozva meg. A harminc napos idöhatáron belül az arra jogosult bármikor elöterjesztheti a magánindítványát, még akkor is, hogy ha korábban már úgy nyilatkozott, nem kíván élni ezzel a lehetöséggel.

5. A feljelentés elutasítása

A Be. 174. § (1) bekezdése alapján az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül határozattal elutasítja, ha magából a feljelentésböl megállapítható, hogy

a) a cselekmény nem büncselekmény,

b) a büncselekmény gyanúja hiányzik,

c) a büntethetöséget kizáró ok állapítható meg,

d) eljárás halál, elévülés vagy kegyelem folytán nem indítható,

e) a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik,

f) a cselekményt már jogerösen elbírálták.

Az a)-b), valamint d)-f) pontban meghatározott esetekben, továbbá, ha a büntethetöséget a gyermekkor zárja ki, a feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult.

Az a) pont szerint el kell utasítani a feljelentést, ha az abban írt magatartás nem büncselekmény, hanem szabálysértés, fegyelmi vétség, polgári ügy.

A b) pont azt az esetkört jelöli, amikor a büncselekmény gyanúja hiányzik: a feljelentésben írtak köztudomású, önmagukkal, a természeti törvényekkel, vagy a tudomány egyéb eredményeivel ellentétes tényeket tartalmaznak.

A c) és d) pont kapcsán a büntethetöséget kizáró, valamint megszüntetö ok miatt kell elutasítani a feljelentést, kivéve, ha kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek illetöleg elkobzásnak, vagyonelkobzásnak van helye.

Az e) pont akkor alkalmazható, ha egyértelmü: magánindítvány, kívánat nincs és már nem is pótolható, és mindez a feljelentésböl ki is derül.

Az f) pont alapján ítélt dolog címén a feljelentés elutasításának akkor van helye, ha a korábbi ítélet a terheltnek helyileg és idöben is körülhatárolt ugyanazon magatartását bírálta el.

A feljelentést nem lehet elutasítani, ha

kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek,

elkobzásnak, illetöleg vagyonelkobzásnak a büntethetöségtöl függetlenül helye van, kivéve, ha az elkobzásra, illetöleg vagyonelkobzásra irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak.

A feljelentés elutasításának van helye, ha már a feljelentésböl az elutasítási okok valamelyike kétséget kizáróan megállapítható.

A feljelentés elutasításáról értesíteni kell a feljelentöt és azt is, aki magánindítványt terjesztett elö. A feljelentést elutasító határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi.

Az ügyész, illetöleg a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a feljelentést elutasíthatja, ha büncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetöleg más büntetöügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttmüködik, hogy az együttmüködéshez füzödö nemzetbiztonsági vagy bünüldözési érdek jelentösebb, mint az állam büntetöjogi igényének érvényesítéséhez füzödö érdek.

Az ügyész a feljelentést határozattal elutasítja, ha büncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható fedett nyomozó a cselekményt szolgálati feladata teljesítése közben bünüldözési érdekböl követte el, és a bünüldözési érdek jelentösebb, mint az állam büntetöjogi igényének érvényesítéséhez füzödö érdek.

A fentiek alapján a feljelentés nem utasítható el, ha a meghatározott személy, illetöleg a fedett nyomozó más életének szándékos kioltásával járó büncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.

A feljelentésnek a fentiek alapján történt elutasítása esetén az állam téríti meg azt a kárt, amely az elkövetöt a polgári jog szerint terheli. Ha a kártérítésröl polgári perben kell határozni, a kárigény jogalapját vélelmezni kell.

A polgári perben az államot az igazságügyért felelös miniszter képviseli. A polgári perben eljáró bíróság a kereset elbírálása elött beszerzi a feljelentés elutasításáról határozatot hozott ügyész nyilatkozatát a felperes sérelmére elkövetett cselekményröl, illetöleg a cselekménnyel okozott kárról. Az ügyész nyilatkozata nem terjedhet ki olyan tényre, amelynek alapján az elkövetö személyére, illetve a feljelentés elutasításának indokaira lehet következtetni.