A bizonyítás általános szabályai

1. A bizonyítás fogalma, tárgya, célja,

A bizonyítás fogalma: az eljárásban résztvevö hatóságok és más résztvevök megismerö tevékenysége, melynek során egy múltbeli eseményt próbálnak meg gondolatban rekonstruálni, és az oksági összefüggések feltárásával az objektív igazságot kívánják megállapítani.

A hatósági megismerö tevékenység mindig közvetett, hiszen szubjektív közvetítök (tanú, szakértö, gyanúsítot 444g69e t) útján jutnak el az információk a döntést kimondó hatósághoz.

A lefolytatott bizonyítási eljárás során a hatóság számtalan objektív és szubjektív adattal, bizonyítékkal találkozik, melyek helyes arányban történö felhasználásával kell az objektív valóságot megállapítaniuk. Meg kell találni azt az egészséges középutat, mely a hatósági eljárások eredményét elfogadhatóvá, az állampolgárok igazságérzetét kielégítövé teszi.

A bizonyítás tárgya

A Be.75. § alapján a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntetö és a büntetöeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentösek. A bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelö tisztázására kell törekedni. A bizonyítás a büntetöeljárás járulékos kérdéseinek elbírálásában jelentös tényekre is kiterjedhet. Ilyenek különösen a polgári jogi igény, valamint a lefoglalás, a zár alá vétel, az elkobzás szempontjából jelentös tények.

A bizonyítás tárgya az a bizonyítandó tény, amely az ügy szempontjából mind anyagi, mind eljárásjogi szempontból jelentöséggel bír.

Minden egyes ügy esetében a jogalkalmazónak kell eldöntenie, hogy az ügy eldöntése szempontjából mely tényeket tart jelentösnek, vagyis bizonyítandó, releváns tényeknek.

A büntetöeljárás során a releváns tények köre gyakorta változhat annak függvényében, hogy milyen irányban halad a tényállás felderítése. Ebböl következöen egyes korábban releváns tények háttérbe szorulhatnak és helyette más, addig nem szerepelt tények, illetve körülmények elötérbe is kerülhetnek.

A releváns tények a legáltalánosabb csoportosítás szerint részben a cselekményhez, részben pedig az elkövetöhöz, illetve a sértett személyéhez kötödhetnek.

A cselekményhez kapcsolódó tények megfelelnek a Btk. különös részében írt tényállási elemeknek, mint pl. az elkövetés helye, ideje, módja, eszköze, eredménye és az elkövetö személyi körülményei.

A személyhez kapcsolódó tények körébe általában az alanyi oldal ismérvei, a bünösség, ezen belül a szándékosság vagy gondatlanság, a motívum, az indíték, az egészségi állapot, személyi-családi körülmények tartozhatnak.

A releváns tények körébe tartoznak a büntetö eljárási szabályok alkalmazása szempontjából releváns tények is, különösen a hatásköri, illetékességi szabályok, a kizárás, a nemzetközi jogi normák alkalmazásával összefüggö kérdések körében.

Nem kell bizonyítani azokat a tényeket, amelyek köztudomásúak, vagy amelyekröl az eljáró bíróságnak, ügyésznek, illetöleg nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van. Ezek a tények is jelentös tények és ügyre tartozóak, ám bizonyításuk szükségtelen. E körbe sorolandók azok a bizonyításból kivett vélelmek is, amelyek esetében maga a törvény zárja ki a bizonyítást, mint pl., hogy a 12 évet be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kell tekinteni.

A bizonyítás célja: az objektív igazság megállapítása, a valóság megismerése annak érdekében, hogy a hatóságok megalapozottan tudjanak állást foglalni a büncselekmény megtörténte, valamint a terhelt felelösségének kérdésében.

A hatóság megismerési tevékenysége egy folyamat, mely a gyanútól a bizonyosságig halad. Az eljárás kezdetén elegendö a gyanú, a terhelt kihallgatásához megalapozott gyanú szükséges, végezetül el kell jutni a legmagasabb fokra, ami már a bizonyosság (bírósági döntés).

Ritka kivétellel elöfordul, hogy a törvény megelégszik a valószínüséggel. (pl.: Kizárási ok bejelentése, igazolási kérelemben a vétlenség. Elegendö, ha a bejelentö csak valószínüsíti az állítását.) Ugyanilyen valószínüsítés, amikor a terheltet azért tartóztatják le, mert feltételezik, hogy szabadlábon hagyása esetén az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható.

Az eljárásban részt vevö személyek törvényben meghatározott esetekben és módon kötelesek és jogosultak a bizonyításban közremüködni. (Így pl. a bizonyítási cselekményen megjelenni, részt venni, vallomást tenni, igazat mondani, szakértöi vizsgálaton részt venni, stb.) Ugyanakkor jogosultságuk van, hogy a bizonyítási eljárás adatait megismerhessék, aktívan közremüködhessenek a bizonyítási eljárás alakításában, söt bizonyítást kezdeményezhetnek.

A bizonyítási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra.

2. A bizonyítás eszközei, törvényessége, a bizonyítékok értékelése

A bizonyítás eszközei

A bizonyítás eszközei azok az adatok, tények, dolgok melyek segítségével a hatóságok bizonyítani tudják a büncselekménnyel kapcsolatos és a felelösségre vonás szempontjából lényeges körülményeket.

A büntetöeljárásban fel lehet használni azokat az okiratokat és tárgyi bizonyítási eszközöket, amelyeket valamely hatóság - jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítése során a hatáskörében eljárva - a büntetöeljárás megindítása elött készített, illetöleg beszerzett.

Fentiek alapján lehetöség van arra, hogy a büntetöeljárás során, illetve a büntetöeljárás megindítását megelözöen a felderítö tevékenység során készült, vagy beszerzett bizonyítási eszközöket, különösen a titkosan szerzett adatokat, a hatóság a büntetöeljárásban felhasználhassa.

A Be. 76. § alapján a bizonyítás eszközei a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása.

A bizonyítás eszközeinek csoportosítása:

Személyi jellegüek:

a tanúvallomás,

a terhelt vallomása,

a szakvélemény,

Tárgyi jellegüek:

a tárgyi bizonyítási eszköz,

az okirat.

A bizonyítási eljárások:

a szemle,

helyszíni kihallgatás

a bizonyítási kísérlet,

a felismertetésre bemutatás,

a szembesítés,

a szakértök párhuzamos meghallgatása.

Bizonyító erejük vonatkozásában megkülönböztetünk:

eredeti vagy származékos,

közvetlen vagy közvetett,

terhelö vagy mentö bizonyítékokat.

A bizonyítás törvényessége

A bizonyítási eszközök felderítése, összegyüjtése, biztosítása és felhasználása során a Be. rendelkezései szerint kell eljárni. Jogszabály elrendelheti a bizonyítási cselekmények teljesítésének, a bizonyítási eszközök megvizsgálásának és rögzítésének, valamint a bizonyítási eljárások lefolytatásának meghatározott módját.

A tárgyi és személyi bizonyítékok felkutatása, összegyüjtése, rögzítése alkotják összességében a bizonyítási cselekmények folyamatát, amelyben az eljárási cselekmények résztvevöinek meghatározott jogai és kötelezettségei vannak. Ezen túlmenöen bizonyos eljárási cselekmények csak meghatározott feltételek és alaki követelmények mellett foganatosíthatóak.

A bizonyítás törvényessége kettös célt szolgál:

biztosíték a büntetöeljárásban résztvevök számára, hogy velük szemben csak törvényben meghatározott okból és engedélyezett módon járhatnak el a hatóságok,

garancia az igazságszolgáltatás tisztasága tekintetében.

A bizonyítási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra.

A Ptk. 76. §-a alapján személyhez füzödö jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük, vagy felekezetük szerint, továbbá a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.

A bizonyítékok értékelése

A büntetöeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz és bizonyítási eljárás. Ezeknek a mérlegelése teljesen szabad, és kizárólag a hatóságtól függ, hogy mit fogad el bizonyítékként, azt mikor és hogyan értékeli, mikor tekinti a bizonyítandó tényt bizonyítottnak. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét.

A bizonyítás eszközeink és a bizonyítékoknak nincs elöre meghatározott bizonyító ereje. A bírói mérlegelés dönti el az adott bizonyítási eszköz jelentöségét, bizonyító értékét. A bizonyítékok szabad értékelésének elve a szakvéleményre is kiterjed, amely egyben azt is jelenti, hogy a bíróság a szakértöi véleményt ugyanolyan kritikai értékelés alá köteles vetni, mint az egyéb más bizonyítási eszközt.

A bíróság és az ügyész egyenként és összességében szabadon értékeli a bizonyítékokat, és ezek alapján alakítja ki a meggyözödését a bizonyítás eredményének megállapításához. A bizonyítás alapvetöen objektív tényeken alapszik ugyan, de a bíró szubjektuma, egyénisége jelentösen befolyásolhatja az egyes bizonyítékok jelentöségét és szerepét.

A bírói meggyözödés nem kerülhet szembe a bizonyítás eredményével és azt nem befolyásolhatja, vagyis a bizonyítási eljárás menetét, a bizonyítékok értékelését ne a bírói meggyözödés alakítsa és irányítsa, hanem azok eredménye befolyásolja a bíró meggyözödését.

A bizonyítás tisztaságát biztosítja, hogy a törvény kizárja a bizonyítékok köréböl azokat a tényeket, amelyeket az eljáró hatóságok büncselekmény útján, vagy a büntetöeljárás szabályaival ellentétesen szereztek be.

Azt, hogy a bizonyítékok beszerzése során történt-e büncselekmény, külön büntetöeljárásban kell megállapítani. Ebböl viszont az következik, hogy a büntetöeljárás mindaddig érdemben nem fejezhetö be, ameddig a nyomozóhatóság vagy a bíróság nem foglal érdemben állást a tekintetben, hogy a bizonyítékok beszerzése során történt-e bármilyen büncselekmény.

Nem értékelhetö bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközböl származó tény sem, amelyet az eljáró hatóságok büncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevök eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg.

Nyilvánvaló, hogy ebbe a kategóriába tartozhat a fizikai tettlegességet el nem érö, de azt megközelítö vagy azzal egyenértékü kínzás jellegü fárasztás, éheztetés, alvás megvonás stb.

Ebbe a körbe tartozik továbbá a beugratás, az elönyök alaptalan ígérgetése és minden olyan pszichikus jellegü befolyásolás, amely alkalmas lehet arra, hogy a kihallgatott személyt akarata ellenére, vagy akaratával ellentétesen vallomás megtételére befolyásolja.

Összefoglalva tehát a büntetöeljárás szabályaival ellentétesen, illetve büncselekmény útján beszerzett bizonyítékok a büntetöeljárás során a törvényi tilalomnak megfelelöen nem használhatók fel, azokat még objektív valódiságuk esetén is figyelmen kívül kell hagyni.