A tengerszorosok és a csatornák

A tengerszorosok

Nemzetközi jogi értelemben tengerszoros alatt azokat a két szabad tengert (nyílt tengert és kizárólagos gazdasági övezetet) összekötő vízi utakat értjük, melyeket a nemzetközi hajózás vesz igénybe (1. a Nemzetközi Bíróságnak a Korfu-szoros ügyben 1949-ben hozott ítéletét). Több mint 100 ilyen nemzet­közi tengerszoros létezik, melyek között említendő a La Manche-, a Gibral­tár-, a Magellán-, a Bab el Mandeb-, a Hormuzi-, a Malakka-szorosok, vagy a dán és török tengerszorosok. A 757c29h tengerszorosok stratégiai jelentősége nyil­vánvaló, nem véletlen az, hogy a tengeri hatalmak különös figyelemmel kísérték ezen érzékeny tengeri térségek jogi rendszerét.

Az 1958. évi tengerjogi egyezmények a tengerszorosokra nem hoztak létre speciális rezsimet, melyből következően a parti tengerhez tartozó ten­gerszorosokra - a megszorítóan értelmezhető - békés áthaladás jogát kel­lett alkalmazni. A parti tenger kiterjesztésének keretében szükségessé vált a nemzetközi hajózást szolgáló tengerszorosok státusának újragondolása. A Montego Bay-i egyezményben a nemzetközi hajózást szolgáló tenger­szorosokra létesített rezsim lényegét az a szabály adja, hogy - a parti állam jogainak sérelme nélkül - az ilyen szorosok alá vannak vetve az akadály­talan áthaladás jogának. E jog a hajózás és az átrepülés szabadságát jelenti a folyamatos és gyors áthaladás érdekében. E jog gyakorlása nem függeszt­hető fel, a parti állam jogszabályaival nem korlátozhatja vagy akadályozhat­ja. Ezzel szemben az áthaladó hajók és repülőgépek tevékenysége nem jelentheti az erőszak alkalmazását vagy az azzal való fenyegetést, tilos a ha­lászat, stb. A tengeralattjárók közlekedhetnek a víz alatt is (az atom-tenger­alattjárók érdekében született rendelkezés) és a parti állam környezetvédel­mi jogosítványai is korlátozottak.

A tengerszorosok jogi rezsimje tehát lényegében azonos a szigettenge­rekével. Fontos az, hogy az akadálytalan áthaladás jogát nem szabad össze­keverni a békés áthaladás jogával.

Az 1982. évi egyezmény nem érinti az egyes tengerszorosokra vonatko­zó nemzetközi egyezmények - mint lex specialis - hatályát. Ezek keretében megemlíthető a Gibraltári-szorosról  szóló 1912. évi fran­cia-spanyol-marokkói egyezmény 6. cikke, a Magellán-szorosra vonatkozó 1881. évi egyezmény Argentína és Chile között, a Malakka szorosra vonatkozó 1977. évi manilai szerződés, melyben Indonézia, Malaysia és Szingapúr a hajózás biztonságát és a szennyezés megelőzését állították előtérbe, vagy a Torres-szoros, melyről az 1978-ban Syd­neyben aláírt szerződés rendelkezik. Az 1979. évi egyiptomi-izraeli béke­szerződés biztosítja a Tiran-szoros nemzetközi jellegét. Külön és hosszú története van a Boszporusznak és a Dardanelláknak.

Oroszország először megkapta a kereskedelmi hajók áthaladásának jo­gát (1774. évi Kücsük Kajnardzsi béke), majd ezt 1883-ban kiterjesztették az orosz hadihajókra is. A Boszporusz és a Dardanellák jelenlegi státusát az 1936. évi montreux-i egyezmény szabályozza: béke idején a kereskedelmi hajók áthaladása szabad, korlátozza az áthaladó hadihajók nagyságát és elő­zetes értesítési kötelezettséget ír elő, továbbá a nem fekete-tengeri államok hadihajói átkelésénél további szigorítást alkalmaz az ilyen hajók nagysága és fegyverzete, valamint a fekete-tengeri tartózkodási idő figyelembevételével.

Az 1857. évi koppenhágai egyezmény megszüntette az áthaladási illeté­ket a dán tengerszorosokban. Finnország 1991-ben keresetet nyújtott be a Nemzetközi Bírósághoz Dánia ellen. Ez utóbbi hidat kívánt építeni a Nagy Belt fölött, mellyel megakadályozta volna a finn olajfúró hajók és tengeri fúrótornyok áthaladását. A vitában a két fél 1992-ben meg­állapodást kötött, így a per megszűnt.

A tengeri csatornák

A tengeri csatornák olyan szabad tengereket összekötő mesterséges vízi utak, amelyek nemzetközi szerződés alapján nyitva állnak a nemzetkö­zi hajózás számára. Nincsenek a tengeri csatornákra vonatkozó nemzetközi szokásjogi szabályok, nemzetközi rezsimjük kizárólagosan nemzetközi szerződésen alapul. Jelenleg 3 ilyen nemzetközi csatorna van: a Szuezi-csa­torna, a Panama-csatorna és a Kieli-csatorna.

. Az F. Lesseps tervei alapján épült Szuezi-csatornát 1869-ben nyitották meg, melyet - kilenc hatalom által kötött - 1888. évi konstantinápolyi szer­ződés internacionalizálta. Ennek értelmében a csatorna mind békében, mind háborúban minden állam kereskedelmi és hadihajói számá­ra nyitva áll, az ellenséges hadihajók áthaladása között azonban bizonyos időnek és távolságnak kell eltelni, a csatornában és a bejárat előtti három mérföldes körzetben tilosak a hadműveletek. A csatorna azonban tovább­ra is Egyiptom szuverenitása alatt áll, az egyiptomi jog uralma alá tartozik, fenntartása, felügyelete és igazgatása a parti állam kötelezettsége.

A csatorna igazgatását az egyiptomi kormány 99 évre átengedte az egyiptomi székhelyű, de a francia jog hatálya alá tartozó Nemzetközi Csa­tornatársaságnak, melynek részvénytöbbsége később az angol kormány kezébe került. E társaságot 1956-ban Egyiptom államosította, és ezzel kezé­be vette a Szuezi-csatorna igazgatását, ami azonban a csatorna jogi helyze­tét nem változtatta meg. Az egymást követő arab-izraeli háborúk alatt a csatorna többször használhatatlanná vált.

. A Panama-csatornát 1914-ben nyitották meg, mely átvágja a 81 km szé­les közép-amerikai. földszorost. Az Egyesült Államok e stratégiai térséget ki­zárólagos ellenőrzése alá helyezte, egyrészt távol tartotta az európai hatalma­kat, másrészt a Kolumbiától elszakított Panamával kétoldalú szerződést kötött.

Az 1977-ben kötött új csatornaszerződéssel Panama visszaszerezte a csatornaövezet feletti szuverenitását, de 1999 végéig fenntartja az Egyesült Államok jogait a csatorna igazgatásában és védelmében. A csatorna semle­gesítéséről szóló második egyezmény kimondja, hogy a csatornát minden nemzet kereskedelmi és hadihajói mind békében, mind háborúban szaba­don és megkülönböztetés nélkül használhatják. Ez utóbbi egyezményhez kapcsolódó jegyzőkönyvvel biztosították a nemzetközi közösség részvétel­ét a csatorna rezsimjére vonatkozó nemzetközi szabályozásban.

Az 1896-ban megnyitott Kieli-csatornát az 1919. évi versailles-i béke­szerződés nyilvánította nemzetközi csatornává.